Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-08-01 / 31. szám

Elismerem, hogy ezen okoskodás, már t. i. R. I. Űré, épenséggel nem naiv, azt is elismerem, hogy logicája igen igen egyszerű, de hogy oly komoly dolgot, mint a törvény­magyarázás, ha­mis syllogismussal üthessünk el, azt már nem hi­szem. Ezért R. I. szíves engedelmével még egy „leczkére" is kénytelen vagyok elszánni magamat. A törvény szavai ezek: „A párt vagy je­lölt zászlóját — —“ Itt a „zászló" előtt két birtokos jelző áll. A birtokos jelző arra való, hogy a birtokost meg­jelölje. Ha a birtokos jelző előtte áll a birtoknak, akkor a súly nem a birtokon, hanem a birtoko­son van; következőleg a fenforgó esetben nem a „zászlón," hanem a „párton" és a „jelöltön." Ha ezeken van a súly, akkor a „zászló" alatt kizárólag azt a zászlót kell értenem, a­melyet A, B, C párt a választási helyre magával hozott, nem pedig bármely zászlót, például azt is, mely a vá­rosháza padlásán vagy épen a templomban van. Más dolog például: „szükséges a reform," — és ismét más: „szükséges a közigazgatás reformja." Amaz általános, emez részleges értelmű. Ha a dolog nem így volna, ugyan mit be­­keresne a törvényben a „párt" vagy a „jelölt" szó? Hisz már azt csak feltehetjük még a ma­gyar törvényhozóról is, hogy a szabatos rövidsé­get a törvényírás kellékéül elismeri; még talán azt is feltehetjük, hogy képes csak azt fejezni ki, a­mit szükségesnek lát. S vajon láthatta-e szük­ségesnek a törvény értelmét három felesleges szó által bizonytalanná tenni ? Hisz ha R. I. úr ér­telmezése lett volna eszében a törvényhozónak, akkor a 104. §-t egyszerűen így kezdi: „Zászlót jelvényt-----------­Igaz, hogy ezen törvény harmadik bekez­dése birtokos jelző nélkül, csak így kezdődik: „A ki a zászlót — — —.“ Igen minthogy épen be­kezdés, s ép ezért az az „a" értelmileg nem is névelő, hanem visszamutató névmás, visszamutat a „pártra" meg a „jelöltre." így van lesz a tisztelt R. I. úr, s ha pénzem volna, mint a­hogy nincs, azt mondanám: ezeret egy ellen, hogy Ön többet lát az illető törvény­ben kelleténél. A­mi a többit illeti , unalmas már, hagy­juk el, társadalmi jólét legtermékenyebb tényezőjének tart­­ván , ily érzelmektől áthatva azon nemeslelkű­ szü­léket, kik magzataik jövendő sorsáról gondos­kodni, ezen intézetet önerejökből nagy áldozatok­kal létesíteni nem készek, lelkemből üdvözlöm. Az ily nemes gondolkozású szülőket arra buzdítani, hogy a kitűzött magasztos czél felé haladva, fél után meg ne állapodjanak, hanem mindent, mit zsenge intézetük fejlesztése igényel, megtenni ipar­kodjanak, megvallom szerénytelenségnek tartanám, de senki nem veendi rész néven azon élénk óhaj­tásom nyilvánítását, vajha ezen derék nőképző intézet minél előbb nagyobb pártfogásnak és ki­­terjedtebb részvétnek örvendene! Érdemel pedig ezen magyar nemzeti jellegű korszerű intézet nem csak szellemi, de anyagi pártfogást és támogatást első sorban Csaba város értelmes és ügybuzgó elöljárói s képviselői részéről, kiknek a népneve­lés előmozditása különben is legszentebb feladatai közzé tartozik; — de méltó e kitűnő szellemű és irányú intézet arra is, hogy az országos kormány is kegyelmére méltatva, anyagi segélyben része­sítse. S ha lótenyésztés, dohánytermelés, adóbe­hajtás, rablóüldözés stb. körül szerzett érdemekre, érdemetlen nyugdijakra, sinecurákra tetemes ös­­­szegeket áldoznia lehet, meg vagyok győződve, hogy főkép az ily magán nevelő-intézetek gyá­­molitásáról sem fog a szabadelvű kormány meg­felejtkezni.­­ De meg vagyok győződve arról is, hogy a csabai közönség azon igen kielégitő ered­mény szemléletére, melyet ezen kitűnő tanerőkkel dicsekvő intézet első nyilvános vizsgája kitünte­tett, az alapítók közzé sorakozni, s leánygyerme­keit ezen felekezet nélküli életrevaló intézetbe mi­nél nagyobb számmal járatni, legjobban felfogott hivatásának tartandja. Mert boldog azon szülő, a kinek módja s alkalma van gyermekei nevelésé­ről gondoskodni, de sajnálatra méltó az, a ki e szent kötelesség teljesítésében bármi által gátolta­­tik. Ezeket kívántam tiszt, képviselő úrral őszin­tén közölni, a­ki egyébiránt honfiúi üdvözlettel maradok. Jancsovics Pál alispán úr levele Kemény Mihály képviselő úrhoz mint a b.-csabai nő­képző társulat elnökéhez. Gyulán július 28-án.*) Azon kellemes benyomást, melyet a b.-csa­bai nőképző magán­intézet polgári leányiskolájá­nak f. évi jul. 21-én tett nyilvános vizsgája reám gyakorolt, jelezni kedves kötelességemnek ismer­vén, engedje meg, hogy a tárgy fontosságánál fogva ez ügyre vonatkozólag némely észrevételei­met közöljem. — A népnevelést hazánk felviru­­lása s alkotmányos szabad jogunk legszilárdabb talpkövének és védbástyájának tekintvén magam is, különösen a nőképzést a családi boldogság . *) Bár e levél nem volt a nyilvánosság elé szánva, azt még­is közzé tenni időszerűnek láttuk. A csabai kereskedelmi bank. A helybeli és közelvidéki termesztőknek nincs egy-egy fontosabb érdeke annál, hogy a gab­­napiaczok és köztök állandó, biztos, correct köz­vetítés legyen. Il ven érdekből állíttatott fel évek előtt a me­gyei'gaz'd. egylet által egy tudakozódó intézet, de az a várakozásnak meg nem felelt, s csakhamar beszüntettetett. Ezen érdekben történt nem egy felszóla­lás és képezte az sűrűén eszmecserék, tervezge­­tések tárgyát; gabna-kiviteli egyletről beszéltünk, mely létesítendő volna, mindez eredményre nem vezetett. Végre a csabai kereskedő bank megalakult, de alakult kedvezőtlen conjuncturák közt úgy, hogy huzamos ideig élet és halál közt lebegett annyival inkább, mert hiányzott a keresked. ér­zék, tapintat. Ma, hála istennek javult az átaljános hely­zet és a bank reorganisáltan birja az életképes­ség feltételeit. És nem hiányzik, a­mi a betűnek életet ad­jon. Bloch­­ vezértitkár urban az intézet oly szaka­vatott, tevékeny és jellemes egyént bir, a ki míg egy­részt az intézetet a kellő magaslatra emelni képes és arra törekszik, másrészt a gazdaközön­ség bizodalmát teljesen megérdemli. Mi mindig hittük, hogy hasonló intézetnek Csabán szép jövője van, hittem hogy ily jövője van, az alakult kereskedelmi banknak is, — ha — helyét betölteni minősítve lesz. E minősítés ma nem hiányzik, a bank sze­rencsés fejlődése emberileg biztosítva van. A­mit tehát a vidéki gazdaközönség óhajt­va tervezgetett, egy közvetítő, kiviteli orgánum­mal bírni, az az orgánum immár létezik, nincs tehát egyéb hátra, minthogy a gazdaközönség sa­ját érdekében ezen orgánum működését igénybe vegye. Az intézet nem szorult áldozatos támogatásra, ha ilyenre szorulna, a létezést meg nem érdemel­né, hanem teljes joggal elvárhatja az inter pares való számbavételt.­­ És a gazdaközönség nem követhetne el be­­számítandóbbat, mint ha ezen fontos intézetet igény­be venni elmulasztaná. Nem az a czél ezen intézetben, egy a pia­­czot monopolizáló molochot nevelni, ettől távol ál­lunk, versenyt kívánunk mindenben, mindenhol. Hanem hogy egy solid, megbízható ily factor, mily regeneráló hatást van hivatva piaczunkra gyako­rolni, hogy tekintélye összes forgalmunk correct­­ségére irányadólag hatni lesz képesítve — a­mi mindnyájunk érdekében áll — az kétségtelen. Felhívjuk ezeknélfogva a vidéki gazdakö­zönséget, hogy a csabai kereskedő bankot szám­ba vegyék, azzal összeköttetésbe lépni el ne mu­­las­szák. Minden emberi intézet, emberen fordul meg, hiába sóvárgunk intézetek után, ha hibázik az ember, mely az intézeteknek életet adjon. R. Orvostörvényszéki bonczolat egy meggyilkol­va talált férfi hulláján vitetett véghez. Kelt B.-Csabán julius hó 8-án 1875. Dr. Réthy Pál, Dr. Bende Albert, városi t. orvosok. — B.-Csaba városának népmozgalmi kimutatása az 1875-ik évben április hó 1 -étől június hó végéig. Született összesen 357 fiú, 175, leány 182, ezek közt volt törvénytelen 11, ikrek 8 esetben. Házasuk­ összesen 75 pár. A halottak száma összesen 350, ebből férfi 182, nő 168. Az életkort tekintve: 0—1 évig 89, 1—5-ig 105, 5—10-ig 39, 10—20-ig 10, 20—30-ig 20, 30—40-ig 17, 40 -50-ig 16, 50 -60-ig 17, 60— 70-ig 19, 70—80-ig 15,80—90-ig 3, összesen 350. A kamnerűeket tekintve : álhártyás toroklob 9, agylob 2, agyhártyalob 6, aszkór gyermekeknél 16, bélhurut 17, béllob 16, brigthkór 1, őskór 6, görcs gyermekeknél 19, görvélykór 2, gümőkór 32, gutaütés 11, gyermekágyi láz 8, hagy­máz 2­, holtszülött 11, kanyaró 64, hökhurut 8, májbeteg­ség 5, meggyilkoltatott 1, orbáncz 3, rákfekély 4, szer­viszi v baj 3, szélhüdés 14, született gyenge 14, tüdőlegeny 6, tüdőlob 12, végelgyengülés 1­,viz­­kór 11, vörheny 14, vérhas 1, vizbefult 1, zuzó­­dás 1, összesen 350. Levelezés. B.-Csaba 1875. julius 25. A békés-csabai polgári leányiskola vizsgálata. I. A békés-csabai nőképző-társulat polgári leány­iskolájában f. h. 19- és 20-kán tartattak meg a szigorlatok, 21-ikén délelőtt a közvizsgálat. Ámbár az iskolaszék az 1874. aug. 9-én ki­bocsátott nyilatkozatában csak arra kötelezte ma­gát, hogy 1874/5-ik tanévre csak az első osztályt nyitja meg; mindemellett, tekintettel a jelenkezett szülők könnyebbségére, az első osztállyal egy­ide­­jüleg a másodikat is megnyitotta s igy aztán a tanítás az egész éven át két osztályban folyt, kö­vetkezőleg a vizsgálat is kettővel történt meg. Az első osztályba felvétetett 16, időközben kimaradt 2, jelen volt a szigorlaton 14. Ezek közt volt 9 helybeli, 5 vidéki, 11 izraelita, 3 nem-iz­raelita.­­ A másodikba felvétetett 20, időközben kimaradt 1, jelen volt a szigorlaton 19. Ezek közt volt 8 izraelita, 11 nem-izraelita. Tisztán a helybelieket és mind a két osz­tályt együtt véve úgy viszonylanak az izraeliták a nem-izraelitákhoz, mint 5: 4-hez; holott pedig Csaba lakosságát tekintve úgy viszonylanak, mint 1: 28-hoz. Ezen viszonyokat csak azért kerestem ki, hogy megfogható kifejezését adjam azon nagy szeretetnek, a mel­lyel mi keresztyének különben elég selymes és bársonyos leányaink iránt a ta­níttatás dolgában viseltetünk. Mulasztott a két osztály együtt, az egész tanév alatt, 828 órát vagyis, az összes tanórák 26 °­ 0-át. Ezen százaléka a mulasztásnak magában véve is csekély, de még csekélyebbé teszi az a körülmény, hogy a mulasztások súlya három hu­zamosabb betegségre esik. Tájékozás s egyúttal méltánylás tekintetéből itt meg kell jegyeznem, hogy az iskolai mulasztás, rendes körülmények között, annál kevesebb, minél rendesebb, minél kedveltebb maga a tanító. Tantárgyak voltak, mind a két osztályban, a törvényben megírt következők: magyar, német, számtan, földrajz, terményrajz, szépírás, rajz, kézi munka, ének. A magyart, számtant, rajzot és éne­ket Donner Lajos tanította mind a két osztályban, a többit Sarcsevics Betti mind a kettőben. E sze­rint a tanítványok haladását illetőleg együtt szól­hatni mind a két osztályról. Magától értődik, hogy véleményem nem a közvizsgálaton, mint a­mely az iskolai működésnek megbizható tükre soha sem lehet, hanem a szigorlatokon alapszik. Ámbár az év elején még az ugyanazon osz­tálybeliek is igen egyenlőtlen s általában oly si­lány képzettségüek voltak, hogy a tanitás folytán még a legelemibb dolgokra is vissza vissza kel­ (Folytatás a mellékleten.­ likőr vagy d­ankáli) szemeit kiszúrták, kezeit megkö­tözték s­őt végül, mint Krisztust a zsidók keresztre feszítették s azóta az igazság a világ rettentő pél­dájára megvakitva, megbénitve s megkötözött ke­zekkel a kereszten függ, jajgatva és várva, hogy majd csak akad egy könyörületes arimathiabeli József, a ki a keresztről levegye. Igazság Illés ur müveit, képeit, miután meg­semmisíteni nem lehetett, az emberek igen-igen rejt­ve tartották a napfény előtt, némelyeket a gyá­vaság, másokat a zsarnokság, némelyeket a ha­mis eskü, másokat a sir lomtárába rejtettek el. Mostoha testvérének Történelem Mózesnek azonban mégis sikerült egynéhány photographiát a rég elveszetteknek hitt képekből fölfedeznie. Ezekből az arczképekből akarunk a kegyes olvasónak egynéhányat bemutatni. 1-ső kép. Először is van egy nagy száj, mely felett kurtára nyírott bajusz szégyenkezik. — Ez a bajusz voltaképen nincsen ollóval nyírva, hanem a szájból jövő élet, népboldogitó s nagy­hangú szavak sarlózták le olyan rövidre, hogy a szegény bajusz most már nem tudja, tulajdonké­pen mihez hasonlít jobban a csizmakeféhez-e, vagy pediglen a lávakardhoz. A­mi a szájon alul van, az figyelmet sem érdemel, nem lévén az egyéb, mint édes testvére ama történeti nevezetességű álkap­­czának, melyel Sámson a philieteusok seregét tönk­re tette; de a mi a szájon felül van az nagyon fontos. Először is szembe szökik az a mi ott nin­csen t. i. a szem. Ez arczról a szemek tökélete­sen hiányoznak, helyüket csak két üreg pótolja, mely éjjel kitágul, nappal összehuzódik, mint az éji madarak s éji ragadozók szemlencséje, a­mi vi­lágosan arra mutat, hogy ez arczkép origináljá­­nak sötétség az eleme.­­ Ez üregek felett mint egy-egy tornácz látható, a két szemöldök, mely ha valaki reá tekint egymáshoz bölcsen közelebb húzódik, a mi ismét Lavater állítása sze­rint annak csalhatatlan jele, hogy az agyban na­gyon sok a velő, de kevés az a phosphor. A szemöldökkel határos a homlok, melyen valami felhők látszanak borongni, mik közül a következő mystikus betűk tünedeznek elő: E. F. R. O. N. T. E. R. I. A. Ezen betűket a lehulló borzas haj félig eltakarja, de a két utolsó betű I. A. mindig egészen tisztán látható. — Az arczkép mellén egy nemesi czimer vonja magára a szem­lélő figyelmét. A czimer, egy kaptafa, egy bal­kar s ráakasztott görbe bot, egy szónok, ki előtt az „óh nép!" leborul és össze-vissza zavart szá­mok, melyeket sem összeszedni, sem kivonni sem sokszorozni, sem osztani nem lehet. E számok ké­sőbbi eredetűek s akkor csatoltattak a családi czi­­merhez, midőn az illető egy időben a gorillák kö­zött hivatalt viselt s sáfárkodásáról nem volt ké­pes számot adni. — E czimerből s általában az egész képből a grönlandi eszkimók tu­dós akadémiája kisütötte, hogy ez valami népbol­dogító politikus láttyü művész képe s mint ilyet? saját tiszteletbeli tagjává nevezte ki, jóllehet az többé nem él, mert születési évét a világteremtés előtti évre teszik. Haláláról pedig ősrégi hagyo­mányok alapján a guineai cynacephalus mormon­ok tüdős társasága állítja, hogy az az „óh nép" egyszer öntudatra ébredt s népboldo­­gítóját éppen, midőn azt javában ígérte neki, hogy többé sem egyházi sem világi adót nem kell fi­zetni, hogy ilyen meg olyan a kormány, ő mahol­nap leteszi, hogy az urak földén, birtokain a nép­nek kell osztoznia, stb. stb. stb. a nép mondom megragadta arczát, elsőben czirizzel bemázolta és aztán az egész individuumot darabokra szaggatta és­­ széjjeltépte. Következik a 2-ik kép. Mára azonban elég, végül még csak annyit, hogy a ki le akarja ma­gát vétetni, csak tessék fordulni Q.... hoz a fa­lusi photographushoz. Boszankodva előveszem a 4-ik képet, mely a megszóllalásig híven ábrázol egy kisaszonyt, a kinek évei vagy húsz éven keresztül mindig a 18-on állottak (valószínűleg avval a franczia élet­­essentiával táplálkozott, melynek azon hatása van, hogy tőle az ember mindig fiatalabb napról napra, sőt mi több Francziaország azon tartományában, a­hol ez életessentiát kávé gyanánt isszák, az em­berek nem is halnak meg, csak úgy agyon kell bunkózni őket, ha a pap egy kis stólára akar szert tenni,­ s kinek, mig élt, azon szokása vala, hogy a kivel összejött, annak elsőben is elmondá, hogy zsenge ifjúságát élvezve biz ö eljár a bálokba, itt evvel meg avval tánczolt, X meg Y gavallér összekapott egymással miatta, mert Y-nal volt en­­gagirozva s X-el ment tánczolni; — elmondá az­tán, hogy mily Brobherungot csinált itt meg ott s végül elmondá, hogy a legutóbbi bálon ezek a fi­atal gavallérok perczig sem hagyták pihenni. S a mint egy hires történésznő t. i. Fáma asszony meg­emlékezik róla, csakugyan igaza volt, nem pihent soha egy perczig sem, mig csak tartott a — Da­men­s- Wahl, — máskülönben husz éven át ő volt a bálok privilegizált — petrezselyem árulója. — E képpel egy félhajszállal sem mentem többre, mint az eddigiekkel, mert nem telt bele 2 perezbe, a­hogy hozzá fogtam, berohan hozzám egy ábrán­dos tekintetű hölgy az az hogy éltes kisasszony s sziklaszivet olvasztó lágy hangon mondja : „Uram, uram, édesem, ön nem fogja e képecskét tovább festeni, ne ígérje meg szép művészem. Tudja, nem magamért, hála istennek 18 évvel az ember még nem kénytelen éveit tagadni, — de van egy jó barátnőm, a­ki bizony már meghaladta a 20-ik évet. (Hát a 40-iket nem? kérdem magamban,) tudja, nehogy reá irányzott czélzásnak tekintessék. Szép Rafaelem, ugy­e nem fogja tovább festeni e képet, mert különben, tudja rögtön kifesziteni sze­relmem hálóját és ön zsupsz I befe esik mint arany­halacska, s hiába fog akarni menekülni, el nem szökik." — Jajajaj, oh ég, drága 16 éves Back­­fischert — mondám a már előre rettegett hálóban fuldokolván, — tisztelem a barátnőjét, és ha már hálóban kell lennem, akkor csak inkább maradok az én 17 éves leánykám aranyos hálójában, a ke­gyedé még nagyon zsenge.­­ Nyugodt lehet.

Next