Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-02-14 / 7. szám

Meleg lelkesedés, — ifjúi tűz, folyékony elő­adás és bő tárgy ism­i etet, jellemző előadását, mely a társadalmi élet minden viszonyaiból nyújtott ké­peket, — s ecsetelte azokat úgy, a mint jövőben alakulniok kellene. — A családi és politikai élet, a gazdászati és iparos osztály érdekei, a tanügy és­ nevelés menete, s főleg a hazafiasság a legva­lódibb értelemben, és a vallásosság, mint mind­ezeknek alapja és kútfeje, volt feltűntetve, ajánlva és magyarázva, fejtegetve, e nagy szorgalom, és sok­oldalúlag jellemezett terjedelmes műben, mely az egylet évkönyvében is bizonyára helyet fogla­landó) Bár e felolvasás közel egy órát vett igénybe, de a közönség épen nem­ volt türelmetlen és ki­fáradt, sőt a legnagyobb érdekeltség feszült figyelme volt minden arczon látható, midőn nagytiszt. Haan Lajos csabai ev. lelkész és egyleti alelnök ur, ér­dekes történelmi értekezésébe kezdett, „az 1543. évben Gyulán tartott országgyűlésről.“ A nagytiszteletű ur, már első felolvasása al­kalmával kedvencze lett közönségünknek ,s jelen ér­tekezése még tárgyánál fogva is mély érdeklő­déssel és vonzó erővel birt a hallgató közönségre. Fölösleges lenne a felolvasás hosszabb is­mertetésébe bocsátkoznunk, miután mint értesül­tünk, a ránk nézve oly nagybecsű történelmi érte­kezés, lapunkban egész terjedelmében közölve leend. Élénk emlékezetünkben maradhatott és kel­lett is maradni a jeles felolvasás záradékának, mely szerint — „ha eddig kegyelettel tekintünk a gyulai négyszög várrom bemódosult falaira, úgy ezek után kétszeres érdeklődés és tisztelettel néz­hetjük azokat, mint ahol, következményeiben oly nagy fontosságú országgyűlés tartatott.“ Nem mulaszthatjuk el végül elismerésünk hála­adóját leróvni városunk széplelkű hölgyei iránt, kik oly szép számmal megjelenve, oly dí­szes hölgykoszorút alkotva, közművelődési mozza­natok iránt, már másodízben adák pártolásuk és érdeklődésüknek oly kitűnő jelét. A megyei mű­velődés történelmi egylet, nem kétkedhetik szép jövője felöl, mig e nemes tűz és lelkesedés fogja bevinni hölgyeinek kebleit, mert mint Horváth Sá­muel ur felolvasásában mondá: a „nőnek erköl­csileg oly varázs hatalma van, hogy amit pártol, az nem bukhatik meg, — még közönye előbb­­utóbb halált hozó.“ Boldog és előrehaladott fog lenni Békés­megye, ha hölgyei, nemes részvéttel viseltet­end­­nek az oly közügyek iránt, melyeknek terjedése és virágzása, társadalmi életünk kérdése, s ha lel­kük előtt fog lebegni mindig a költőnek azon szava, hogy: „magyar hölgynek születni, — nagy és szép gondolat!“ Miskey. (Folyt.) Észrevételek­ az „élöviz-csatorna“ czikksorozatra. Az élöviz-csatorna keletkezése történetének szellőztetése, bár a mostani, Békés városára veszé­lyes állapoton mit sem változtat, mind a mellett, minthogy Sztr. E. szaktársam által akkép adatik elő , mintha az élőviz senkinek érdekében nem lett volna, vagy csak legfeljebb Gyula városának, s hogy ennélfogva nem is annyira Gyula és Csa­ba városok, s a közben eső gazdasági telepek ér­dekében építtetett volna, hanem egyes egyedül és kizárólag csak azért, hogy az 1863-ik évi Ínséges munkás osztálynak kenyér­keresetre alkalom nyuj­­tassék; nem hagyhatom el, hogy ezen bevezetésre röviden némi észrevételeket ne tegyek. Sztr. E. szaktársam mindjárt az első pontban azt mondja „ezen, (t. i. az élőviz csatorna) me­gyénk legtekintélyesebb községeire életkérdést ma­gában rejtő ügytárgyalást stb. — Tehát szaktár­sam a megye legtekintélyesebb községeire életkér­désnek találja az élővíz-csatorna tárgyalását, bár nem mondja meg — miért ? Szerintem ezen élet­kérdésnek két oka lehet, vagy az, hogy a csa­torna a megye legtekintélyesebb községeire veszé­lyes, a mellett szükségtelen, tehát a folyamatban levő tárgyalások alapján a csatorna végleg be­ *) E tudósításunk egész terjedelmében le volt már írva, midőn a „Békésm. Közlöny“ 1‘2-ik számában ugyan­ezen tárgyra vonatkozó közlemény megjelent, melyet szó nélkül egyátalán nem hagyhatunk. Hogy a felolvasás nem azon hatást gyakorolta a t. tudósitó urra, melyet talán a hallgatóság legnagyobb részére gyakorolt, arról senki sem tehet; — hogy némely helyeken, és csakis némely he­lyeken — a nt. felolvasó úr az egyes kivételeket általá­nos helyzetként szerepelteté, azt nem tagadjuk mi sem, hogy mindezeket „minden finomabb gúny nélkül tálalta fel“, arra egész egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy a nt. urnak nem volt intenziója ezen komoly alkalommal a gúnyolódás; — de hogy az egész felolvasásról oly ki­­csinylőleg, és kíméletlenül nyilatkozik, — „üres frázisok­ból összetákolt“, — „történeti hűség nélkül összehalmo­zott, primitív módon kidolgozott anyag“, „különczködés és eredetiség utáni viszketegtől vezetett koholmányának nevezve azt a közönség előtt, ez által azt hisszük nem is annyira a felolvasót, mint inkább a mű bírálatára kikül­dött és az azt elfogadott és felolvasásra ajánlott bíráló bi­zottságot sértette meg,»—pedig joggal feltehetjük, hogy megyénknek ama kiváló három férfia, tüzetes és együttes bírálat után, hamarabb rájött­ volna mindezen hiányokra, mint közülünk bárki, aki azt csak egyszeri hallásból is­merheti. M, merülve, részint pedig az akkori száraz évek ta­pasztalatain elszenderedve, szabályozási téren ma­gukról életjelt egyátaljába nem adtak. (Folytattatik.) szüntetését reméllik ; vagy pedig megfordítva oka lehet az, hogy a csatorna szükséges lévén, az, minden áron fenntartandó, de akkép kiigazítandó, hogy veszedelmes lenni megszűnjék. Én azt hiszem, Sztr. E. szaktársam velem együtt ez utóbbi nézethez hajlik, legalább ezt kell következtetnem czikkének harmadik bekezdése ér­telméből, hol a többi között az mondatik „az ak­kori cs. k. helytartóság egy keresztvágással, t. i. a gyula-békési nagycsatorna meseszerü megterem­tésével akként intézkedett, hogy Gyula, Csaba, Békés s a közben eső puszták és uradalmak, mintegy 70 ezer lakos életfeltétel első szükséges­sége élővíz nélkül maradtak.“ De ha ez így van, ha az élővíz-csatorna életkérdés a megye legtekintélyesebb községeire, ha 70 ezer lakos életfeltétel első szükségessége — élővíz! Hogyan egyeztethető össze ezzel a negye­dik pont, mely szerint „daczára annak, hogy a holt­tá lett s feliszapolt régi Fehér-Fekete-Körös med­vének fenekén fü kezdett nőni, az érdekeltek még sem találták viztelen helyzetöket annyira elvisel­­hetlennek, hogy a kilátásba helyezett élőviz tár­sulatot azonnal önmaguktól megalakították volna.“ Ezen negyedik bekezdés értelmét, megvallom nem tudom az előbbiekből levonni, vagy azokkal összeegyeztetni. Az mondatik továbbá ugyancsak a negye­dik bekezdésben „Gyula helyzete volt legkényel­metlenebb, de ez is tűrt, mert az élővíz nagyban pótolható kútvizzel. Hát Csaba hol marad? — Szerencséje Sztr. E. szaktársamnak, hogy Csaba lakosságának '/4-ed részben kender áztató közönsége nem olvashatja, miszerint városi mérnöke az élővizet, mely kender áztatójába a vizet adja, kútvizzel akarja pótolni. De­­ meglehet, én nem jól vagyok értesülve, s megengedem, hogy Sztr. E. szaktársam szeren­csés lévén Békés megyének régibb lakosa lenni, a helyi viszonyokat nálamnál jobban ismeri. — Én azonban úgy tudom, hogy midőn még a Fe­hér-Körös, a gyula-békési nagycsatorna helyett eredeti ágyában, tehát egy jó fél órával közelebb folyt Csabához. Csaba még akkor is messze viette magától a folyót és egy csatornával azt, egészen városa alá vezette. Vagy ekkor is azért ásta meg Csaba ezen csatornát saját költségén, egyedül egy­maga, mert az élővízre szüksége nem volt ? Tovább megyek. — Midőn a gyula-békési nagycsatorna megásásával, a Fehér-Körös anya­medre Gyulától­ Békésig és evvel kapcsolatban a csabai csatorna is szárazon maradt, s midőn en­nek következtében az érdekeltség a száraz med­reknek élővízzel ellátására társulattá alakult, vál­jon Csaba városa a költségeknek 7/15-öd —­ tehát az érdektársak között legnagyobb részben viselé­sét azért vállalta-e magára, mert Gyula helyzete volt legkényelmetlenebb, s mert az élőviz kútviz­zel nagyban pótolható ? Az 1863-ik évi végzetes aszályosság bekö­vetkeztével. Sztr. E. szaktársam szerint, a kor­mány és megye kapva kapott az alkalmon, hogy az élőviz-csatornát megásathassa, habár e munka reális haszonnal nem­ is kecsegtetett. — Boldog Isten ! a Körösök mentén, hol 1863 óta több mint négyszázezer köböl föld pártolás történt, s hol ezen óriási földmunka daczára a védgátak tömegének még most is egy nagy része hiányzik; ne talált volna a kormány és megye oly ínséges munkát, mely reális haszonnal is kecsegtetett volna ? Utána is teszi mindjárt, hogy hát nem is kormány ásatta az élővíz-csatornát, hanem csak 20000 frtot adott reá kölcsön, s ezt fektették az érdekeltségek a nem reális munkába. — E bókot köszönjék meg az érdekeltek. Ez, Sztr. E. szaktársam szerint, az élővíz­­csatorna létrejöttének története. E történet, a való legcsekélyebb árnyékát se hordja magán, azonban már a bevezetésben érintem, hogy bármiképen jött légyen létre az élővíz-csatorna, annak származása a most folya­matban levő tárgyalásra semmi befolyással nin­csen ; mind a­mellett nem ok nélkül állítom ös­­­sze a fentebbi ellentéteket, jelezni akartam, hogy ha már a keletkezés történetében, melynek a mos­tani tárgyalásokra semmi befolyása nincsen, egye­sek érdekeltsége oly szépen köpeny alá rejtezik; hová irányul a cziksorozat czélja és mely szem­pontból bírálandó az meg akkor , midőn a tár­gyalás utolsó kérdése is az lesz, ki, s mely érde­kelt mennyivel járuljon a csatorna átalakítása költ­ségéhez. Sztr. E. szaktársam a történelmi rész ily el­torzított festése után óriási hibának tartja, hogy az élőviz-csatorna forrásául az aradi nádormajora­­csatorna vize lett felhasználva. Szerintem pedig csak­is ezen egyetlen egy esetben van értelme az élőviz-csatornának. Mi a czélja az élőviz-csatornának ? Az, hogy az év minden szakában eleven fris vizet adjon, de főképen, hogy adjon nyáron, midőn máshol nincsen, vagy csak büzdödt. Szívesen szolgálok Sztr. E. szaktársamnak a hivatalos vizmércze adatokkal, melyekből meggyő­ződhetik, hogy ha a két zsilipet, egyiket t. i. Gyu­lánál ott a hol ő javasolja, a másikat pedig Békés­nél oly czélból felállítja, hogy az élőviz-csatorná­­ba Gyulánál a Körösből kapjon vizet, akkor jú­nius közepétől deczember végéig a csatorna min­dég szárazon állandó vagy legfeljebb Békés kör­nyékén marad benne megfeneklő víz, a­mi a for­ró nyári napokon kűzdődté válván, a­helyett hogy hasznos lenne, a jéget teszi dögleletessé. A Fehér-Körös júniustól kezdve deczemberig rendesen oly kicsiny, s oly kevés vízzel rendelke­zik, hogy a libának nem kell benne úszni, szépen gyalogosan átgázolhatja; az elmúlt őszön pedig a két Körösnek t. i. a Fehér és Feketének egyesült víztömegét, majd két hónapon keresztül, két öl széles, három láb mély árkon vezettem el, — is­métlem a két Körös egyesült vizét. — Ugyan kérdem, hol venné Sztr. E. szaktársam ilyenkor a közép magasságú szép tiszta vizet, mely már iszapot nem hord, hanem az élőviz mindenre hasz­nálható tulajdonával bir . A Fehér-Körösnek közép vize, minden ára­dás előtt és után tart legfeljebb 6—8 napig; azért te­hát, hogy minden áradás előtt és után — a­mi tavasszal szokott leginkább lenni — ezen néhány napon keresztül a csatornába vizet lehessen eresz­teni, egész nyáron pedig szárazan álljon . Szt. E. szaktársam inkább kiadott volna 16 ezer frtot, mint 20 ezeret a mostani csatornáért, a­melyen az év egyetlen napját ki nem véve, mindég fris, eleven vízfolyás csörgedez. Ez aztán csakugyan minden reális haszon­nélküli munka lett volna, s ha nem is óriási, de 16 ezer frtos hiba. Hanem hát nincsen könnyebb, mint gáncsol­ni és minden adat és alap nélkül tervezgetni, a papiros türelmes. Abban azonban igaza van Sztr. E. szaktár­samnak — de ezt tudja ország világ — hogy a mostani élővíz-csatorna, veszedelmes Békés vá­rosára, s ha czikkét itt kezdi, azt hiszem, az ügynek sokkal hasznosabb szolgálatot tett volna. Ezen veszedelmes állapot miként és ki ál­tali kijavításának kérdése képezi alapját, a most folyamatban levő tárgyalásoknak. Sztr. E. szaktársam leirja miért veszedelmes Békés városára az élővíz-csatornának mostani ál­lapota, m­­ly leirát a valódi tény­álladóknak meg­felel s arra, csak azon megjegyzésem van, hogy a volt Fehér-Körös töltései a régebbi vízjáráshoz szabva voltak ugyan, de egészen kiépítve soha se voltak, s most sincsenek. Ezen különben­­ lényegtelennek látszó észre­vételt azért teszem, mert úgy tapasztaltam, hogy a Körös völgy közönségének nagy része, ha azt látja, hogy a szabályozási társulat itt vagy amott egy kis pártolást hányat fel, már ezen csekély pártolást kész töltésnek, a háta mögött lévő te­rületet pedig biztosítottnak tekinti. Ez igen hibás felfogás, a­mi nagy csalódá­sokat és tetemes károsodásokat vont maga után. E dolog tulajdonképen így áll. A szabályozási védtöltések mindenkor és mindenütt, az ismert legmagasabb árvízhez ké­pest egy bizonyos arányban terveztetnek. Békés­megye területén a víz nagysága arányához mű­szakilag megalapított, felsőbb helyen elbírált és jóváhagyott töltés­méretek következők: a töltés magassága, a legmagasabb árvíz felett 2*/„ láb; felső, vagy korona szélessége 9 láb; folyó felöli rézsűje úgy áll a magasághoz mint 1—3-hoz, szá­raz felöli rézsűje pedig mint 1—1­/j-hez, vagyis, ha a töltés 1 öl magas, akkor a korona szélétől a folyó felé három, a száraz felé három, a szá­raz felé pedig egy és fél öles lábának, vagyis rézsűjének kell lenni. A töltés­tervek tehát Békés megyében ezen szabványok szerint készítetnek, azonban a szabá­lyozási társulatok, minthogy töltéseik igen hos­­­szúak,­­az aradm­egyei társulat töltéseinek hossza 67.448 f­­öl; az alsó fehér-körösi társulaté 44.646 f. öl;­­ hosszufoki társulaté 80.180 f. öl.) nem voltak képesek az egész töltést egyszerre felépitni, pénz és erő hiányában. A társulatok tehát, a midőn a szab. tervek készen voltak, megkezdették munkájukat oly erő­vel, a minőt pénzbeli projek alkalmazni lehetővé tett: az erélyesebb társulatok gyorsabban halad­tak, a lanyhább vezérlettel bírók ellenben vissza­maradtak, de mindegyik oda törekedett, hogy ha már az egész töltést egyszerre el nem készítheti, legalább kissebb töltésekkel a közönségesebb ár­vizektől mentse meg birtokát. így keletkeztek a kis töltések melyek, szá­razabb években hasznos szolgálatot tevén, a kö­­zönség, ki a terveket, s ezek alapján a teendőket benső lényegében nem ismerte. bona fide azt hit­te, hogy a töltések készek és az ártérek mente­sítve vannak. S ezen hit, a közönségben annál erősebb gyökéret vert, mert a társulatok a 60 as években, részint hazánk politicai átalakulásának forrongásába hazafius lelkesedés mámorával bele Levelezés. A hetek bálja. • (Gyulán febr. 1.) Azt hiszem senki sem fog dicséret-pazarlás vádjával illethetni azon állításomért, hogy e bál, az idei farsang alatti megyénkbeli minden bálok legelsője és koronája volt. Szemkápráztató tündén szép látvány vala itt, a gyulai jól ismert bájos arczokon kívül együtt látni, Bihar és Jász-Kun kerület szépeit is, — s e látvány varázshatalma alatt állva, önkénytelenül ezzel a travestatióval üdvözöltem egy elkésve ér­kezett barátomat, hogy: A „Korona“ terme kivirult számunkra .... Fehér rózsa, piros rózsa, Szőke leány, barna. Volt itt rózsa elég, és oly szép, hogy ha a hetedik égben hasonlókat lehetne találni, azt hi­szem sok fiatal ember, minden gondolkozás nél­kül felcsapna Mahomed követői közé. Valódi elite-bál volt ez Gyulán, és ha meg­gondoljuk mily sok van ezzel mondva, akkor va­lóban csodálkozhatun­k azon eget ostromló cyclopsi merészségen, melyet e bál rendezői elkövettek ak­koron, midőn egy „szorosan zártkörűbből“ rende­zésére vállalkoztak városunkban, ahol tudva­le­­vőleg oly sok különböző elemből alakult és ös­­­szegyűlt társadalmi körünk van, hogy ezen ele­meket egymástól élesen megkülönböztetni és el­választani, argusi szemekkel is alig-alig lehet; — ám ők lássák, ha a prehenziókra adtak okot ; (pe­dig adtak ám elégre!) szabad legyen azonban ki­mondanom, (ha mindjárt rám is a aprehendáb­a érte valaki), hogy a bál e miatt csorbát épen nem szenvedett, s a „szorosan zártkörű bál“ csakis a jövedelem rovására számítható fel. De el kell ismernünk, hogy e bál sikere, legfőkép a vidéknek köszönhető, — s nem csak a szép vendég-hölgyeknek mondhatunk első sorban a jótékonyczél nevében is hálás köszönetet, hanem a vidéki tánczoló fiatalságnak is, — számosan voltak itt pl. Csabáró­, a közeli falvak és váro­sokból, s jött egy „transport“ Váradról is, akik aztán „ki is tánczolták“ maguknak az egri nevet. A hölgyek öltözéke általában egyszerű és ízléssel diszitett volt; — itt-ott hosszú uszályokat is láttunk — rong­gyá taposva már a legelső tán­­czok után, hát aztán abban bizony tulajdonosaik­nak nem sok öröme telt, de úgy kell ! — mert hiába hangsúlyozzuk ezt örökösen, némely hölgy azt hiszi, nem is lehet csinosan öltözködni féléles uszály nélkül, pedig inkább ellenkezőleg. — Túl­nyomó volt a fehér ruha, rózsaszín, — zöld és virágos díszítéssel, volt néhány selyem ruha is, és láttunk egy pár pesti ruhát is, de azt bizony épen úgy megvárták volna itthon is, s a fölösle­ges kiadást jobb lett volna a jótékony czélra for­dítani. Hjaba csak igaz az, hogy „ha mivelődé­­sünkre kell költenünk, akkor a tallér értékét há­romszáz­hatvan fillérben vesszük; — a mikor mu­latságunk kedvéért költekezünk, a tallért csak harmincz ezüstgarasával számítjuk.“ .... Derült kedélyü, vig mulatság volt ez, daczára annak, hogy a haut-voulé báljairól ezt ritkán le­het elmondani; — a rendezőség elkövetett min­dent az est fényének, sikerének emelésére, a jó­kedv fokozása és megmaradására;— hogyne, mi­kor a legszívesebben látták még a „negyvennyol­­czasok“ megjelent töredékét is, akikről pedig azt hitték, hogy meg akarják buktatni az ö báljokat de legyenek meggyőződve utólag is, hogy amint a megbuktatás lehetősége, úgy az akarat és gon­dolat is hiányzott e rész szándéktól, melyet az if­júság oly nagy részéről egyátalán feltételezni sem lehetett volna szándékos sérelem nélkül. A bál fénypontját minden esetre a füzér­­táncz képezé. Oly szép kör volt ez együtt, mely festő ecsetjére lett volna érdemes. Változatos és csinos figurák jöttek e táncz­­ban elő, dicséretére válván Dutkay Béla és ifjabb Jancsovics Pál rendező urak ügyességének; — a cotillion-jel­vények is bár nem fölöttébb drágák de eléggé szépek voltak. S mig mások a kifogástalanul jó zene mel­lett, a legérdekesebb tánczot lesték és járták ki­­fáradhatlan tűzzel és lelkesedéssel majd harmad­fél órán át, élénken csevegve és társalogva tán­­czosnőik mellett, egy-egy nyájas mosolyt, egy so­kat mondó tekintetet, vagy talán gyöngéd kézszo­­rítást is nyerve mulattató kedveskedéseikért, ad­dig én a terem egyik szögletébe vonulva, gyöngy­virágokat kezdtem rajzolgatni irónommal fehér kertyüm tenyerébe, — s lelkem és gondolatom a bál termőn kívül kalandozott, hol­ holnem . . . , ^

Next