Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
Meleg lelkesedés, — ifjúi tűz, folyékony előadás és bő tárgy ismi etet, jellemző előadását, mely a társadalmi élet minden viszonyaiból nyújtott képeket, — s ecsetelte azokat úgy, a mint jövőben alakulniok kellene. — A családi és politikai élet, a gazdászati és iparos osztály érdekei, a tanügy és nevelés menete, s főleg a hazafiasság a legvalódibb értelemben, és a vallásosság, mint mindezeknek alapja és kútfeje, volt feltűntetve, ajánlva és magyarázva, fejtegetve, e nagy szorgalom, és sokoldalúlag jellemezett terjedelmes műben, mely az egylet évkönyvében is bizonyára helyet foglalandó) Bár e felolvasás közel egy órát vett igénybe, de a közönség épen nem volt türelmetlen és kifáradt, sőt a legnagyobb érdekeltség feszült figyelme volt minden arczon látható, midőn nagytiszt. Haan Lajos csabai ev. lelkész és egyleti alelnök ur, érdekes történelmi értekezésébe kezdett, „az 1543. évben Gyulán tartott országgyűlésről.“ A nagytiszteletű ur, már első felolvasása alkalmával kedvencze lett közönségünknek ,s jelen értekezése még tárgyánál fogva is mély érdeklődéssel és vonzó erővel birt a hallgató közönségre. Fölösleges lenne a felolvasás hosszabb ismertetésébe bocsátkoznunk, miután mint értesültünk, a ránk nézve oly nagybecsű történelmi értekezés, lapunkban egész terjedelmében közölve leend. Élénk emlékezetünkben maradhatott és kellett is maradni a jeles felolvasás záradékának, mely szerint — „ha eddig kegyelettel tekintünk a gyulai négyszög várrom bemódosult falaira, úgy ezek után kétszeres érdeklődés és tisztelettel nézhetjük azokat, mint ahol, következményeiben oly nagy fontosságú országgyűlés tartatott.“ Nem mulaszthatjuk el végül elismerésünk hálaadóját leróvni városunk széplelkű hölgyei iránt, kik oly szép számmal megjelenve, oly díszes hölgykoszorút alkotva, közművelődési mozzanatok iránt, már másodízben adák pártolásuk és érdeklődésüknek oly kitűnő jelét. A megyei művelődés történelmi egylet, nem kétkedhetik szép jövője felöl, mig e nemes tűz és lelkesedés fogja bevinni hölgyeinek kebleit, mert mint Horváth Sámuel ur felolvasásában mondá: a „nőnek erkölcsileg oly varázs hatalma van, hogy amit pártol, az nem bukhatik meg, — még közönye előbbutóbb halált hozó.“ Boldog és előrehaladott fog lenni Békésmegye, ha hölgyei, nemes részvéttel viseltetendnek az oly közügyek iránt, melyeknek terjedése és virágzása, társadalmi életünk kérdése, s ha lelkük előtt fog lebegni mindig a költőnek azon szava, hogy: „magyar hölgynek születni, — nagy és szép gondolat!“ Miskey. (Folyt.) Észrevételek az „élöviz-csatorna“ czikksorozatra. Az élöviz-csatorna keletkezése történetének szellőztetése, bár a mostani, Békés városára veszélyes állapoton mit sem változtat, mind a mellett, minthogy Sztr. E. szaktársam által akkép adatik elő , mintha az élőviz senkinek érdekében nem lett volna, vagy csak legfeljebb Gyula városának, s hogy ennélfogva nem is annyira Gyula és Csaba városok, s a közben eső gazdasági telepek érdekében építtetett volna, hanem egyes egyedül és kizárólag csak azért, hogy az 1863-ik évi Ínséges munkás osztálynak kenyérkeresetre alkalom nyujtassék; nem hagyhatom el, hogy ezen bevezetésre röviden némi észrevételeket ne tegyek. Sztr. E. szaktársam mindjárt az első pontban azt mondja „ezen, (t. i. az élőviz csatorna) megyénk legtekintélyesebb községeire életkérdést magában rejtő ügytárgyalást stb. — Tehát szaktársam a megye legtekintélyesebb községeire életkérdésnek találja az élővíz-csatorna tárgyalását, bár nem mondja meg — miért ? Szerintem ezen életkérdésnek két oka lehet, vagy az, hogy a csatorna a megye legtekintélyesebb községeire veszélyes, a mellett szükségtelen, tehát a folyamatban levő tárgyalások alapján a csatorna végleg be *) E tudósításunk egész terjedelmében le volt már írva, midőn a „Békésm. Közlöny“ 1‘2-ik számában ugyanezen tárgyra vonatkozó közlemény megjelent, melyet szó nélkül egyátalán nem hagyhatunk. Hogy a felolvasás nem azon hatást gyakorolta a t. tudósitó urra, melyet talán a hallgatóság legnagyobb részére gyakorolt, arról senki sem tehet; — hogy némely helyeken, és csakis némely helyeken — a nt. felolvasó úr az egyes kivételeket általános helyzetként szerepelteté, azt nem tagadjuk mi sem, hogy mindezeket „minden finomabb gúny nélkül tálalta fel“, arra egész egyszerűen csak azt mondhatjuk, hogy a nt. urnak nem volt intenziója ezen komoly alkalommal a gúnyolódás; — de hogy az egész felolvasásról oly kicsinylőleg, és kíméletlenül nyilatkozik, — „üres frázisokból összetákolt“, — „történeti hűség nélkül összehalmozott, primitív módon kidolgozott anyag“, „különczködés és eredetiség utáni viszketegtől vezetett koholmányának nevezve azt a közönség előtt, ez által azt hisszük nem is annyira a felolvasót, mint inkább a mű bírálatára kiküldött és az azt elfogadott és felolvasásra ajánlott bíráló bizottságot sértette meg,»—pedig joggal feltehetjük, hogy megyénknek ama kiváló három férfia, tüzetes és együttes bírálat után, hamarabb rájött volna mindezen hiányokra, mint közülünk bárki, aki azt csak egyszeri hallásból ismerheti. M, merülve, részint pedig az akkori száraz évek tapasztalatain elszenderedve, szabályozási téren magukról életjelt egyátaljába nem adtak. (Folytattatik.) szüntetését reméllik ; vagy pedig megfordítva oka lehet az, hogy a csatorna szükséges lévén, az, minden áron fenntartandó, de akkép kiigazítandó, hogy veszedelmes lenni megszűnjék. Én azt hiszem, Sztr. E. szaktársam velem együtt ez utóbbi nézethez hajlik, legalább ezt kell következtetnem czikkének harmadik bekezdése értelméből, hol a többi között az mondatik „az akkori cs. k. helytartóság egy keresztvágással, t. i. a gyula-békési nagycsatorna meseszerü megteremtésével akként intézkedett, hogy Gyula, Csaba, Békés s a közben eső puszták és uradalmak, mintegy 70 ezer lakos életfeltétel első szükségessége élővíz nélkül maradtak.“ De ha ez így van, ha az élővíz-csatorna életkérdés a megye legtekintélyesebb községeire, ha 70 ezer lakos életfeltétel első szükségessége — élővíz! Hogyan egyeztethető össze ezzel a negyedik pont, mely szerint „daczára annak, hogy a holttá lett s feliszapolt régi Fehér-Fekete-Körös medvének fenekén fü kezdett nőni, az érdekeltek még sem találták viztelen helyzetöket annyira elviselhetlennek, hogy a kilátásba helyezett élőviz társulatot azonnal önmaguktól megalakították volna.“ Ezen negyedik bekezdés értelmét, megvallom nem tudom az előbbiekből levonni, vagy azokkal összeegyeztetni. Az mondatik továbbá ugyancsak a negyedik bekezdésben „Gyula helyzete volt legkényelmetlenebb, de ez is tűrt, mert az élővíz nagyban pótolható kútvizzel. Hát Csaba hol marad? — Szerencséje Sztr. E. szaktársamnak, hogy Csaba lakosságának '/4-ed részben kender áztató közönsége nem olvashatja, miszerint városi mérnöke az élővizet, mely kender áztatójába a vizet adja, kútvizzel akarja pótolni. De meglehet, én nem jól vagyok értesülve, s megengedem, hogy Sztr. E. szaktársam szerencsés lévén Békés megyének régibb lakosa lenni, a helyi viszonyokat nálamnál jobban ismeri. — Én azonban úgy tudom, hogy midőn még a Fehér-Körös, a gyula-békési nagycsatorna helyett eredeti ágyában, tehát egy jó fél órával közelebb folyt Csabához. Csaba még akkor is messze viette magától a folyót és egy csatornával azt, egészen városa alá vezette. Vagy ekkor is azért ásta meg Csaba ezen csatornát saját költségén, egyedül egymaga, mert az élővízre szüksége nem volt ? Tovább megyek. — Midőn a gyula-békési nagycsatorna megásásával, a Fehér-Körös anyamedre Gyulától Békésig és evvel kapcsolatban a csabai csatorna is szárazon maradt, s midőn ennek következtében az érdekeltség a száraz medreknek élővízzel ellátására társulattá alakult, váljon Csaba városa a költségeknek 7/15-öd — tehát az érdektársak között legnagyobb részben viselését azért vállalta-e magára, mert Gyula helyzete volt legkényelmetlenebb, s mert az élőviz kútvizzel nagyban pótolható ? Az 1863-ik évi végzetes aszályosság bekövetkeztével. Sztr. E. szaktársam szerint, a kormány és megye kapva kapott az alkalmon, hogy az élőviz-csatornát megásathassa, habár e munka reális haszonnal nem is kecsegtetett. — Boldog Isten ! a Körösök mentén, hol 1863 óta több mint négyszázezer köböl föld pártolás történt, s hol ezen óriási földmunka daczára a védgátak tömegének még most is egy nagy része hiányzik; ne talált volna a kormány és megye oly ínséges munkát, mely reális haszonnal is kecsegtetett volna ? Utána is teszi mindjárt, hogy hát nem is kormány ásatta az élővíz-csatornát, hanem csak 20000 frtot adott reá kölcsön, s ezt fektették az érdekeltségek a nem reális munkába. — E bókot köszönjék meg az érdekeltek. Ez, Sztr. E. szaktársam szerint, az élővízcsatorna létrejöttének története. E történet, a való legcsekélyebb árnyékát se hordja magán, azonban már a bevezetésben érintem, hogy bármiképen jött légyen létre az élővíz-csatorna, annak származása a most folyamatban levő tárgyalásra semmi befolyással nincsen ; mind amellett nem ok nélkül állítom össze a fentebbi ellentéteket, jelezni akartam, hogy ha már a keletkezés történetében, melynek a mostani tárgyalásokra semmi befolyása nincsen, egyesek érdekeltsége oly szépen köpeny alá rejtezik; hová irányul a cziksorozat czélja és mely szempontból bírálandó az meg akkor , midőn a tárgyalás utolsó kérdése is az lesz, ki, s mely érdekelt mennyivel járuljon a csatorna átalakítása költségéhez. Sztr. E. szaktársam a történelmi rész ily eltorzított festése után óriási hibának tartja, hogy az élőviz-csatorna forrásául az aradi nádormajoracsatorna vize lett felhasználva. Szerintem pedig csakis ezen egyetlen egy esetben van értelme az élőviz-csatornának. Mi a czélja az élőviz-csatornának ? Az, hogy az év minden szakában eleven fris vizet adjon, de főképen, hogy adjon nyáron, midőn máshol nincsen, vagy csak büzdödt. Szívesen szolgálok Sztr. E. szaktársamnak a hivatalos vizmércze adatokkal, melyekből meggyőződhetik, hogy ha a két zsilipet, egyiket t. i. Gyulánál ott a hol ő javasolja, a másikat pedig Békésnél oly czélból felállítja, hogy az élőviz-csatornába Gyulánál a Körösből kapjon vizet, akkor június közepétől deczember végéig a csatorna mindég szárazon állandó vagy legfeljebb Békés környékén marad benne megfeneklő víz, ami a forró nyári napokon kűzdődté válván, ahelyett hogy hasznos lenne, a jéget teszi dögleletessé. A Fehér-Körös júniustól kezdve deczemberig rendesen oly kicsiny, s oly kevés vízzel rendelkezik, hogy a libának nem kell benne úszni, szépen gyalogosan átgázolhatja; az elmúlt őszön pedig a két Körösnek t. i. a Fehér és Feketének egyesült víztömegét, majd két hónapon keresztül, két öl széles, három láb mély árkon vezettem el, — ismétlem a két Körös egyesült vizét. — Ugyan kérdem, hol venné Sztr. E. szaktársam ilyenkor a közép magasságú szép tiszta vizet, mely már iszapot nem hord, hanem az élőviz mindenre használható tulajdonával bir . A Fehér-Körösnek közép vize, minden áradás előtt és után tart legfeljebb 6—8 napig; azért tehát, hogy minden áradás előtt és után — ami tavasszal szokott leginkább lenni — ezen néhány napon keresztül a csatornába vizet lehessen ereszteni, egész nyáron pedig szárazan álljon . Szt. E. szaktársam inkább kiadott volna 16 ezer frtot, mint 20 ezeret a mostani csatornáért, amelyen az év egyetlen napját ki nem véve, mindég fris, eleven vízfolyás csörgedez. Ez aztán csakugyan minden reális haszonnélküli munka lett volna, s ha nem is óriási, de 16 ezer frtos hiba. Hanem hát nincsen könnyebb, mint gáncsolni és minden adat és alap nélkül tervezgetni, a papiros türelmes. Abban azonban igaza van Sztr. E. szaktársamnak — de ezt tudja ország világ — hogy a mostani élővíz-csatorna, veszedelmes Békés városára, s ha czikkét itt kezdi, azt hiszem, az ügynek sokkal hasznosabb szolgálatot tett volna. Ezen veszedelmes állapot miként és ki általi kijavításának kérdése képezi alapját, a most folyamatban levő tárgyalásoknak. Sztr. E. szaktársam leirja miért veszedelmes Békés városára az élővíz-csatornának mostani állapota, mly leirát a valódi tényálladóknak megfelel s arra, csak azon megjegyzésem van, hogy a volt Fehér-Körös töltései a régebbi vízjáráshoz szabva voltak ugyan, de egészen kiépítve soha se voltak, s most sincsenek. Ezen különben lényegtelennek látszó észrevételt azért teszem, mert úgy tapasztaltam, hogy a Körös völgy közönségének nagy része, ha azt látja, hogy a szabályozási társulat itt vagy amott egy kis pártolást hányat fel, már ezen csekély pártolást kész töltésnek, a háta mögött lévő területet pedig biztosítottnak tekinti. Ez igen hibás felfogás, ami nagy csalódásokat és tetemes károsodásokat vont maga után. E dolog tulajdonképen így áll. A szabályozási védtöltések mindenkor és mindenütt, az ismert legmagasabb árvízhez képest egy bizonyos arányban terveztetnek. Békésmegye területén a víz nagysága arányához műszakilag megalapított, felsőbb helyen elbírált és jóváhagyott töltésméretek következők: a töltés magassága, a legmagasabb árvíz felett 2*/„ láb; felső, vagy korona szélessége 9 láb; folyó felöli rézsűje úgy áll a magasághoz mint 1—3-hoz, száraz felöli rézsűje pedig mint 1—1/j-hez, vagyis, ha a töltés 1 öl magas, akkor a korona szélétől a folyó felé három, a száraz felé három, a száraz felé pedig egy és fél öles lábának, vagyis rézsűjének kell lenni. A töltéstervek tehát Békés megyében ezen szabványok szerint készítetnek, azonban a szabályozási társulatok, minthogy töltéseik igen hosszúak,az aradmegyei társulat töltéseinek hossza 67.448 föl; az alsó fehér-körösi társulaté 44.646 f. öl; hosszufoki társulaté 80.180 f. öl.) nem voltak képesek az egész töltést egyszerre felépitni, pénz és erő hiányában. A társulatok tehát, a midőn a szab. tervek készen voltak, megkezdették munkájukat oly erővel, a minőt pénzbeli projek alkalmazni lehetővé tett: az erélyesebb társulatok gyorsabban haladtak, a lanyhább vezérlettel bírók ellenben visszamaradtak, de mindegyik oda törekedett, hogy ha már az egész töltést egyszerre el nem készítheti, legalább kissebb töltésekkel a közönségesebb árvizektől mentse meg birtokát. így keletkeztek a kis töltések melyek, szárazabb években hasznos szolgálatot tevén, a közönség, ki a terveket, s ezek alapján a teendőket benső lényegében nem ismerte. bona fide azt hitte, hogy a töltések készek és az ártérek mentesítve vannak. S ezen hit, a közönségben annál erősebb gyökéret vert, mert a társulatok a 60 as években, részint hazánk politicai átalakulásának forrongásába hazafius lelkesedés mámorával bele Levelezés. A hetek bálja. • (Gyulán febr. 1.) Azt hiszem senki sem fog dicséret-pazarlás vádjával illethetni azon állításomért, hogy e bál, az idei farsang alatti megyénkbeli minden bálok legelsője és koronája volt. Szemkápráztató tündén szép látvány vala itt, a gyulai jól ismert bájos arczokon kívül együtt látni, Bihar és Jász-Kun kerület szépeit is, — s e látvány varázshatalma alatt állva, önkénytelenül ezzel a travestatióval üdvözöltem egy elkésve érkezett barátomat, hogy: A „Korona“ terme kivirult számunkra .... Fehér rózsa, piros rózsa, Szőke leány, barna. Volt itt rózsa elég, és oly szép, hogy ha a hetedik égben hasonlókat lehetne találni, azt hiszem sok fiatal ember, minden gondolkozás nélkül felcsapna Mahomed követői közé. Valódi elite-bál volt ez Gyulán, és ha meggondoljuk mily sok van ezzel mondva, akkor valóban csodálkozhatunk azon eget ostromló cyclopsi merészségen, melyet e bál rendezői elkövettek akkoron, midőn egy „szorosan zártkörűbből“ rendezésére vállalkoztak városunkban, ahol tudvalevőleg oly sok különböző elemből alakult és összegyűlt társadalmi körünk van, hogy ezen elemeket egymástól élesen megkülönböztetni és elválasztani, argusi szemekkel is alig-alig lehet; — ám ők lássák, ha a prehenziókra adtak okot ; (pedig adtak ám elégre!) szabad legyen azonban kimondanom, (ha mindjárt rám is a aprehendába érte valaki), hogy a bál e miatt csorbát épen nem szenvedett, s a „szorosan zártkörű bál“ csakis a jövedelem rovására számítható fel. De el kell ismernünk, hogy e bál sikere, legfőkép a vidéknek köszönhető, — s nem csak a szép vendég-hölgyeknek mondhatunk első sorban a jótékonyczél nevében is hálás köszönetet, hanem a vidéki tánczoló fiatalságnak is, — számosan voltak itt pl. Csabáró, a közeli falvak és városokból, s jött egy „transport“ Váradról is, akik aztán „ki is tánczolták“ maguknak az egri nevet. A hölgyek öltözéke általában egyszerű és ízléssel diszitett volt; — itt-ott hosszú uszályokat is láttunk — ronggyá taposva már a legelső tánczok után, hát aztán abban bizony tulajdonosaiknak nem sok öröme telt, de úgy kell ! — mert hiába hangsúlyozzuk ezt örökösen, némely hölgy azt hiszi, nem is lehet csinosan öltözködni féléles uszály nélkül, pedig inkább ellenkezőleg. — Túlnyomó volt a fehér ruha, rózsaszín, — zöld és virágos díszítéssel, volt néhány selyem ruha is, és láttunk egy pár pesti ruhát is, de azt bizony épen úgy megvárták volna itthon is, s a fölösleges kiadást jobb lett volna a jótékony czélra fordítani. Hjaba csak igaz az, hogy „ha mivelődésünkre kell költenünk, akkor a tallér értékét háromszázhatvan fillérben vesszük; — a mikor mulatságunk kedvéért költekezünk, a tallért csak harmincz ezüstgarasával számítjuk.“ .... Derült kedélyü, vig mulatság volt ez, daczára annak, hogy a haut-voulé báljairól ezt ritkán lehet elmondani; — a rendezőség elkövetett mindent az est fényének, sikerének emelésére, a jókedv fokozása és megmaradására;— hogyne, mikor a legszívesebben látták még a „negyvennyolczasok“ megjelent töredékét is, akikről pedig azt hitték, hogy meg akarják buktatni az ö báljokat de legyenek meggyőződve utólag is, hogy amint a megbuktatás lehetősége, úgy az akarat és gondolat is hiányzott e rész szándéktól, melyet az ifjúság oly nagy részéről egyátalán feltételezni sem lehetett volna szándékos sérelem nélkül. A bál fénypontját minden esetre a füzértáncz képezé. Oly szép kör volt ez együtt, mely festő ecsetjére lett volna érdemes. Változatos és csinos figurák jöttek e tánczban elő, dicséretére válván Dutkay Béla és ifjabb Jancsovics Pál rendező urak ügyességének; — a cotillion-jelvények is bár nem fölöttébb drágák de eléggé szépek voltak. S mig mások a kifogástalanul jó zene mellett, a legérdekesebb tánczot lesték és járták kifáradhatlan tűzzel és lelkesedéssel majd harmadfél órán át, élénken csevegve és társalogva tánczosnőik mellett, egy-egy nyájas mosolyt, egy sokat mondó tekintetet, vagy talán gyöngéd kézszorítást is nyerve mulattató kedveskedéseikért, addig én a terem egyik szögletébe vonulva, gyöngyvirágokat kezdtem rajzolgatni irónommal fehér kertyüm tenyerébe, — s lelkem és gondolatom a bál termőn kívül kalandozott, hol holnem . . . , ^