Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

szertől Világosig, s ha volt is hajónk, ha volt is Mohácsunk nagyjaink önzése és viszálykodása miatt; ha volt is egy lelfelé elnémetesedett félszázadunk nagyjaink ön­­feledtsége miatt, maga a nemzet törzsöké, mindég kész volt munkát, vagyont, életet annyit tenni a haza oltárára, amennyit épen tehetett. Bizonyítsam? Ott az irás, olvassá­tok ; itt apáitok földje, szabadon bírjátok; itt az önként felszabadított nép, közte jártok; itt fejlődésnek indult nyelvetek, terjesztitek. Volt-e Világosig polgári iskola? Ápol­ták-e Világosig a hazaszeretetet? Egyfelől az 1848-ik évi törvények, más­felől az ugyanakkor neki­vadult nemzeti­ségi rajongások múlhatatlanná tették, hogy a magyar tekintete kiválólag a jövő felé for­duljon, hogy állami életének biztositására uj és állandó alapot keressen, s a hazasze­retetnek is ezen uj alapon felöljen ki a kö­rülményektől független táplálékot. Az uj alap a művelődés, az uj táplálék a nemzet földjének, népének, nyelvének meg­ismertetése jön. Helyesen! mert a szeretni valónak szeretetre méltósága megismerése arányában növekszik, így jutottunk el va­­lahára oda, hogy hazánk föld - és termé­szetrajza, története és a magyar nyelv min­den magyar iskolának fontos tantárgyává vált ; hogy ezen tantárgyakban többet ha­ladtunk az utolsó két évtized alatt, mint a megelőző századokon át összesen. Volt-e a hazaszeretet ezen új táplálé­kának felismerése és alkalmazásakor pol­gári iskola ? Ha áll az, hogy a haza földjének, népé­nek, nyelvének megismerése alkalmatos táp­láléka a hazaszeretetnek; ha áll az, hogy a hazaszeretet ezen megismerés arányában mé­­lyebbül; ha áll az, hogy ezen megismerés hosszabb időn át, érettebb korban, képzet­tebb tanítók segélyeivel teljesebb lehet: ál­lania kell annak is, hogy a magasabb tanin­tézet sikeresebb ápolója a hazaszeretetnek, mint az alacsonyabb. Ha áll az, hogy a hazaszeretet erény; ha áll az, hogy a rokon tárgyak támogatják, elősegítik egymást, akkor annak az iskolá­nak kell leghazafiasabbnak, a hazaszeretet legtermékenyebb talajának lennie, a­mely minden kor és minden nemzet nagy jelle­meivel legtöbbet foglalkozik, az­az, a gym­­nasiumoknak. Gondoljatok csak vissza a 48-iki diák­honvédekre. Ha áll az, hogy Magyarország a 16-ik századtól fogva sem szorult meg soha sem a hazaszeretet dolgában; ha áll az, hogy min­den szabadság­harczot felekezeti különbség nélkül együtt küzdöttünk keresztül; ha áll az, hogy minden hazai és egyéb közös hu­­manistikus czélra felekezeti különbség nél­kül raktuk össze filléreinket: ha áll az, hogy irodalomban,társadalomban,politikában min­den felekezetnek kijutott a maga dicsőséges része; ha áll az, hogy a hazaszeretetet támo­gató tantárgyak minden felekezet iskolájá­ban egyenlő fontosságúak, nem határtalan könnyelműség-e — nem akarom saját ne­vén nevezni — nyilvánosan azt állítani, hogy „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására ?“ Állítja pedig ezt Braun Jónás a ..Bé­késmegyei Közlöny“ 86-ik számában. És a midőn ezt állítja, mit is állít ő akkor tulajdonképen? Azt, hogy a törvény­hozó testület vagy ostoba, s ostobaságában nem látja, hogy a meglevő, legfölebb har­­mincz polgári iskolán kívül, a többinek mindnek, nem véve ki még az állami isko­lákat sem, se hajlama, se képessége a haza­­fiság ápolására, — vagy hazafiatlan, nem tö­rődvén a hazafiasság elhanyagolásával; azt állítja, hogy a felekezeti hatóságok nem tart­ják összeegyeztethetőnek a hazaszeretetet a felekezet érdekeivel és így csaknem másfél millió gyermeket — tehát ma még az egész nemzetet — hazafiatlanná tesznek; azt állítja, hogy a felekezetek körül­belül 23000 taní­tója mind kevesebbre becsüli a hazafiságot fizetésénél; s miután mi mindnyájan feleke­zeti iskolából kerültünk ki, azt is állítja, hogy mindnyájunk hazafisága nem ér egy fakovát. És kicsoda az, a­ki ily súlyos vádat vág mindazok szemébe, a­kik hosszú mun­kával, hosszú szenvedéssel, vagyonuk és jövőjök feláldozásával, hulló vérekkel pecsé­telték meg hazaszeretetü­ket ? Hitközségi tanító. Ha hitközségi tanító, ha „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására,“ mit is mond akkor még ezen bölcs férfiú? Azt, hogy biz őt sem a hazaszeretet, sem a becsület nem valami erősen gyötri. Mert vagy ápolhatja hitközségi iskolájában a hazaszeretetet, vagy nem. Ha nem, eladta hazaszeretetét, a midőn hitközségi tanítóvá lett; ha igen, rágalommal, árulással fizet azon hitközségnek, a mely őt a hazaszere­tet ápolásával is megbízta. Mivel pedig be­csület és hazaszeretet egy tőrül szakadt, összenőtt testvérek, világos, hogy a­ki el­rúgta az egyiket, nem tarthatja meg a má­sikat. Megyei közgyűlés. (vége.) Majd kifeledtünk egy érdekes epizódot. A miniszterelnökhöz intézet üdvözlő feliratot Beök István úr hozta indítványba oly értelemben, mint az határozatba is ment: t. i. hogy a megye kife­jezést ad azon várakozásának, miszerint a kor­mány kiváló­ feladatának ismerendi az országos közgazdászati kérdéseknek Ausztriával szemben való előnyös megoldását. Nagy Károly úr sietett a dologhoz szólani, s a feliratot olykép kívánta praccisíroztatni, hogy mondassák ki, mikép az or­szág üdve a külön vámterületben fekszik. Hozzá­tette, hogy ő ugyan nem ért a dologhoz, de azt hiszi, hogy a külön vámterület nagyon jó lesz ne­künk. Erre Szerető Imre bizottsági tag nyomáról azon felettébb találó s osztatlan helyesléssel foga­dott megjegyzést tévé, hogy nem vél derogálni a közgyűlésnek, ha kimondja, hogy aligha ért kö­zülünk más valaki is a dologhoz, s így sajátságos lenne, ha olyanok adnának hozzá tanácsot, a­kik nem értenek hozzá. E kis kitérés után folytassuk referádánkat, azonban csak oly tárgyakat érintvén meg, a me­lyeknek kiválóbb fontosságot tulajdonítunk. A honvédelmi miniszter értesíti a megyét,, hogy területére lovas katonaság fog elszállásoltatni s evégből rendeli, hogy az elszállásolási helyekül kiszemelt községekben tartandó helyszíni vizsgála­tokra kirendelt katonai küldöttek mellé, a megye is nevezzen küldötteket. A közgyűlés kijelenti, hogy a katonaság elszállásolása fenálló hazai tör­vényeink szerint a megye kizárólagos jogát ké­pezvén, ezt a jelen esetben is fentartja. Egyébiránt nem kíván az elrendelt vizsgálat elé akadályokat gördíteni s annak a katonai küldöttekkel egyetér­­téjleg leendő megejtését, az alispán elnöklete alatt, Beliczey Istvánt, s a békési járás szolgabiróját küldi ki, megjegyezvén, hogy említett jogából folyólag, a vegyes küldöttség által nemcsak a mi­niszter rendeletében nevezett községekbe kívánja kívánja a vizsgálatot kiterjeszteni, hanem azon köz­ségekre is, a­melyek saját küldötte által fognának indítványoztatni. A belügyminiszter felhívja a megyét: adna véleményt az erdélyi gazdasági egylet azon indít­ványára nézve, hogy a vásárokon a barmok év­járat és használati czél szerint helyeztessenek el. Az alispán már tett e tárgyban véleményes jelen­tést a miniszterhez, s így az felolvastatván, egy­hangúlag elfogadtatott. Ezen alispáni jelentés sze­rint az erdélyi gazd.­egylet indítványa a gyakor­lati kivitelbe ütközőnek mondatik, nemcsak azért mert az egyes marhatulajdonosok barmai együvé lévén szokva, a vásárban egymástól való elkülö­nítésük által megvadittatnának, hanem azért is, mert a különféle marháknak a vásárban elkülöní­tett őrzése s árusítása több egyént igényelne, s a tulajdonos a különböző helyeken kiállított marháinál egyszerre ott nem lehet az alku megkötése végett. A megyei kórház állandó bizottságának elő­terjesztése folytán, következő szabályzat léptette­­tik életbe. Miután a nyilvános betegápolás költ­ségei fedezéséről szóló 1875. évi III. törvényczikk szerint, a községek a vagyontalan ápoltak költ­ségeit megtéríteni nem tartoznak és a megyék is csak a nyilvános kórházakban gyógykezelt egyé­nek utáni költségeket kötelesek viselni, s miután továbbá az elmebeteg utáni költségek az állam által meg nem téríttetnek, s végül miután a me­gyei kórházban ápolt vagyontalan betegek után felmerült behajthatlan költségekért a megyei be­tegápolási pénzalap sem kezeskedik, — a kórházi tőkevagyon épségben való tartása tekintetéből a betegek felvétele a következő feltételektől tétetik függővé: A megyei kórházba egyedül békés me­gyei illetőségű betegek vehetők fel, de 2. ezek is csak úgy, ha az utánuk felmerülendő ápolási és temetkezési költségekért az illető községek kezes­­séget vállalnak, vagy ha a beteg különben ele­gendő biztosítékot nyújtani képes. 3. Elmebetegek ugyanily feltétel mellett vétetnek fel. 4. Cselédek és tanonczok csak akkor vehetők fel, ha a költ­ségekért gazdáik illetőleg mestereik jót állanak. 5. Gyógyíthatlan betegek fel nem vétetnek. 6. Az öt ingyenes ágy kizárólag az alapítványi betegek­nek tartatván fen, ezek csak illetékes ajánlatra vehetők fel. 7. Harmincznál több beteg fel nem vétetik. A megye tulajdonát képező epreskertek ter­vezett eladása tárgyában határoztatok, hogy te­kintve a több évi rész termést s ebből folyó pénz­telenséget, mely az ingatlanok értékét tetemesen alászállitotta, a csabai, orosházi és tótkomlósi ep­reskertek eladása kedvezőbb időkre halasztatik, s egyedül a Gyulán levő epreskert — mint a mely­­nek előnyös eladása a helyi viszonyoknál fogva remélhető — bocsáttatik árverés alá, ennek telje­sítésével az alispán, a tiszti ügyész s a gyulai polgármester bízatván meg. A jövő 1876 évi közmunkerő összeírása is elrendezett. E teendő a szolgabirák által janu­ár hó végéig befejezendő; a váltságra jelentkezés ideje ugyanő hó 15. napjáig tart; a váltsági árak az eddig gyakorlathoz képest igás napszám­tól 1 frtban kézi napszámtól 30 krban állapíttatott meg. A járási catasteri­­ bizottságok némely lekö­szönt tagjai helyére, a csaba-gyulai járási bizott­ságába rendes tagul Wieland Károly, a békési járás bizottságába póttagokul Borsothy József és G. Nagy Sándor, a a szarvasi járási bizottság­ba rendes tagul Gazsó János, póttagokul Fekete Mi­hály választattak meg. A központi s a csabai, békési és szarvasi mértékhitelesitési hivatalok végleges betöltésére pályázat fog hirdettetni. A közegészségügyről tekintettel csekély mérvű szaporodásunk okaira. (Dr. Molnár Antaltól.)*) Újabb időben a napi sajtó kissé többet fog­lalkozik a közegészségügy fontos kérdésével, mint azt eddigelé téve; főkép azonban a főváros nép­mozgalmi viszonya az, mi kiváló figyelm­e tárgyát képezi, s méltán mert hiszen a legközelebb is ki­mutatott halálozási rangfokozata a 26 legnagyobb európai város között a legutolsó. E tudat annál inkább leverőleg hathat reánk, mivel a vidék népesedési viszonya alig, vagy tán épen nem jobb a fővárosénál. Ez okból nem csak időszerűnek, de mintegy elodázhatlan feladatunkat tekintjük, közegészségügyi viszonyaink részletes taglalása után átalánosan elismert csekély mérvű szaporodásunk okait megjelölni, ne­hogy azokat még talán keleti eredetünk egyik specziális tulaj­donságából származtassuk, mint a­hogy azt sokan igyekeztek magukkal elhitetni, mint tételt állitván fel, a magyar faj szaporátlanságát. E tévhitből azonban mindenkit kiábrándit a statisztika.­­ A magyar tud. academia márczius 1-én tartott ülé­sén ugyanis Keleti Károly Magyarország népese­dési viszonyairól értekezvén, s az 1864—1874. közti 10 évi időköz hiteles népesedési adatait tün­tetvén elő, azokból a következőket olvassuk : A házasságok statistikája összehasonlítva más országokéval Magyarországra nézve üt ki legkedvezőbben. A születések statisztikájából föl­említi, hogy az átlagos évi születés 552,000 volt a múlt évtizedben : esik tehát 24 lélekre 1 szüle­tés , míg Austriában és Németországban 25, Fran­­cziaországban 39 lélekre esik egy. Legérdekesebb, de egyszersmind legszom­orí­­tóbb is reánk nézve a halálozási statistika. — A m­últ évtizedben elhalt ugyanis átlag 1 évben 505,000; 8 így 26 élőre esik 1 halott. E halálo­zási arány óriási nagysága csak a többi országok­kal való összehasonlításból tűnik ki. — így esik Ausztriában 32 élőre 1 halott, Bajor- Szász és Németországban 34-re, Olaszországban 33-ra Fran­cziaországban 36-ra, Belgiumban 43-ra, Angliá­ban 44-re. 1873-ban a kolera évben nálunk 15 élőre esett 1 halott. A legtömegesebb halálozás az 5 éven aluli gyermekekre esik. A­­z évi szaporodási többlet 463,700, vagy­is ezer lélek után 35, míg Ausztriában ezer lélek után 84, Szászországban 112, Németországban 97, Olaszországban 72, Francziaországban 32, Bel­giumban 76, Angliában 125. Nem tartottam feleslegesnek hazánk népese­dési viszonyainak fentebbi általános s más álla­­mokkali párhuzamos felemlítését annál is inkább, mivel azok a leghitelesebb forrásból erednek. Minthogy azonban egyletünknek alapszabá­lyig is megállapított egyik czélja : a megyét köz­egészségi szempontból minden irányban beható ta­nulmány tárgyává tenni, bátor leszek Békésmegye 4 évi (1870—1873) népmozgalmi viszonyainak­­ el­tüntetése után, legnagyobb részt közegészségi in­tézményünk hiányossága folytán fenálló azon oko­kat részletezni, melyek mig egy­részt a közegész­ségügyet ártalmasan befolyásolják, másrészt a na­gyobb mérvű halálozásnak legfőbb eszközlői. A népmozgalmi viszony Békésmegye terüle­tén az 1870—1873 közti 4 évi időközben követ­kezőleg alakult: Összeh­asonlitván e tételeket Magyarország általános népesedési viszonyainak tételeivel az 1864—1874 közti 10 évről, mikor is 24 lélekre egy születés s 26 élőre egy halálozás esett, meggyő­ződünk, miszerint míg Békés megye születési vi­szonya az ország általános születési statistikáját igen előnyösen befolyásolja, addig ezt végkép le­rombolja óriási halálozási aránya. Megyénk szüle­tési viszonya egyike a lehetőleg legjobbaknak, s összehasonlítva ezt külállamok születési viszonyá­val, azokat nagyban túlszárnyalja. így pl. minden ezer lakosra jutott évenkint születés : Angolországban 1840—1867 Francziaországban 1844—1853 ! ! 32—35 8 27 Poroszországban 1844—1853 ! 37 Ausztriában 1842—1852 . 38 (I. Fodor tr. közegészségügy Angolországban c. művének 26 i.) Mint curiosumot felemlitem egyiket a legna­gyobb születési viszonynak, ez volt 1860-ban Ung és Szabolcsmegyékben, 1000 lélekre esett 62­3 születés. A fentebbi adatok elég világosan mutatják, miszerint nálunk az igen kedvező születési vi­szon­nyal, óriási halálozási viszony áll szemközt , ebben rejlik az oka csekély mérvű szaporodá­sunknak. Által­ánosan elfogadott elv, valamely állam egészségügyi állapotának megítélésénél a halálo­zási viszonyt venni alapul; hol ez kedvezőtlen, bizton állíthatjuk, hogy ottán a közegészségi in­tézmény hiányos, habár a halálozási viszony ala­­lására lényeges befolyással van a többi között a lakosság műveltségi foka is, s fürkészve megyénk nagyobb mérvű halálozásának okait, azokat szin­tén az említett két tényezőre vihetjük vissza. Ez állításunk igazolása czéljából megkísérl­jük közegészségügyi intézményünk jelen állását röviden ecsetelni, illetőleg a nagyobb mérvű ha­lálozást feltételező hiányokat felsorolni. Ezek a következők: Először is az egészségügyi rendőrségnek tel­jes hiánya, elannyira, hogy e tekintetben még a látszatért sem tétetik semmi, mintha e teendőkre sem a községeknek, sem a h­atóságnak egyetlen közege sem lenne, legalább egy sem látszik azt hivatalos kötelességei közé sorolni. Innen van aztán, hogy pl. utczáink árkai állandóan piszkosak, sokszor bűzös eső­vizzel teli vék. A községek belsejében és körülöttük levő po­csolyák a helyett hogy levezettetnének, vagy ki­számíttatnának, inkább kenderáztatóul használtat­nak; pedig bár­kinek helyről-helyre megmutat­hatjuk, miszerint pl. Csaba városában az 1873-ik évi cholera-járvány azon utczák lakói közül vette a legtöbb áldozatot, mely utczák legösmertebbek bű­zös vizű árkaik és pocsolyáikról. Ugyan e helyeken volt a legtöbb váltó lázi eset az az előtti években. S okultunk-e mindezeken ? épen nem, s úgy lát­szik, hogy mérvadó körökben még most sem akar­ják tudni mennyire megfertőzik e bűzös vizű ár­kok és pocsolyák a talajt és légkört,­­ mennyi betegségnek, mennyi járványnak okozói. Minden udvaron a kút tőszomszédságában egy mesterségesen készitett gödör található, úgynevezett sertésfüresztő, mely soha nem tisztittatván, undo­rító bűzzel tölti be a légkört , megfertőzi a kút­­vizét. Egészségi rendőrség teljes hiánya folytán piaczunk minden időben el van árasztva éretlen és túlérett romlott gyümölcscsel, mi olcsóbb lévén a jónál, a szegényebb néposztály által mohon vá­­sároltatik. Köznépünk építkezési módjánál nem csak hogy semmi figyelemmel nincs az egészség követelményeire, de sőt számtalanszor tapasztaljuk hogy azzal határozott ellentétbe jő; igy pl. vajmi sokszor látjuk udvarán gödröt ásni, hogy az épí­tendő ól vagy kerítéshez földet nyerjen, mely gö­dör aztán éveken át — mig t. i. betelik, — min­den állati és növényi hulladék lakhelyéül szolgál, melyek itt felbomolván, bő anyagot szolgáltatnak a typhus méreg képződésére. Ha az ily gödrök születés halál szaporulat 1870 10,735 7370 3365 1871 11,079 8904 2175 1872 10,480 8931 1549 cholera év vesztesség 1873 10,071 18,455 8384 E szerint esik ezerlétekre születés halál születés 1870 50-63 34-76 15-87 1871 52-25 42-00 10-25 1872 49-40 42-10 7-30 cholera év vesztesség 1873 47-50 87-50 40-00 vagyis esett egy születés egy halál­ 1870 18-74 28 76 1871 1900 23000 1872 2000 23-00 DHH 1873 2100 11-00 *) Felolvastatott a békésmegyei orvos-gyógyszerész egy­letnek f. évi október hó 11-én B.­Csabán tartott közgyűlésén.

Next