Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
szertől Világosig, s ha volt is hajónk, ha volt is Mohácsunk nagyjaink önzése és viszálykodása miatt; ha volt is egy lelfelé elnémetesedett félszázadunk nagyjaink önfeledtsége miatt, maga a nemzet törzsöké, mindég kész volt munkát, vagyont, életet annyit tenni a haza oltárára, amennyit épen tehetett. Bizonyítsam? Ott az irás, olvassátok ; itt apáitok földje, szabadon bírjátok; itt az önként felszabadított nép, közte jártok; itt fejlődésnek indult nyelvetek, terjesztitek. Volt-e Világosig polgári iskola? Ápolták-e Világosig a hazaszeretetet? Egyfelől az 1848-ik évi törvények, másfelől az ugyanakkor nekivadult nemzetiségi rajongások múlhatatlanná tették, hogy a magyar tekintete kiválólag a jövő felé forduljon, hogy állami életének biztositására uj és állandó alapot keressen, s a hazaszeretetnek is ezen uj alapon felöljen ki a körülményektől független táplálékot. Az uj alap a művelődés, az uj táplálék a nemzet földjének, népének, nyelvének megismertetése jön. Helyesen! mert a szeretni valónak szeretetre méltósága megismerése arányában növekszik, így jutottunk el valahára oda, hogy hazánk föld - és természetrajza, története és a magyar nyelv minden magyar iskolának fontos tantárgyává vált ; hogy ezen tantárgyakban többet haladtunk az utolsó két évtized alatt, mint a megelőző századokon át összesen. Volt-e a hazaszeretet ezen új táplálékának felismerése és alkalmazásakor polgári iskola ? Ha áll az, hogy a haza földjének, népének, nyelvének megismerése alkalmatos tápláléka a hazaszeretetnek; ha áll az, hogy a hazaszeretet ezen megismerés arányában mélyebbül; ha áll az, hogy ezen megismerés hosszabb időn át, érettebb korban, képzettebb tanítók segélyeivel teljesebb lehet: állania kell annak is, hogy a magasabb tanintézet sikeresebb ápolója a hazaszeretetnek, mint az alacsonyabb. Ha áll az, hogy a hazaszeretet erény; ha áll az, hogy a rokon tárgyak támogatják, elősegítik egymást, akkor annak az iskolának kell leghazafiasabbnak, a hazaszeretet legtermékenyebb talajának lennie, amely minden kor és minden nemzet nagy jellemeivel legtöbbet foglalkozik, azaz, a gymnasiumoknak. Gondoljatok csak vissza a 48-iki diákhonvédekre. Ha áll az, hogy Magyarország a 16-ik századtól fogva sem szorult meg soha sem a hazaszeretet dolgában; ha áll az, hogy minden szabadságharczot felekezeti különbség nélkül együtt küzdöttünk keresztül; ha áll az, hogy minden hazai és egyéb közös humanistikus czélra felekezeti különbség nélkül raktuk össze filléreinket: ha áll az, hogy irodalomban,társadalomban,politikában minden felekezetnek kijutott a maga dicsőséges része; ha áll az, hogy a hazaszeretetet támogató tantárgyak minden felekezet iskolájában egyenlő fontosságúak, nem határtalan könnyelműség-e — nem akarom saját nevén nevezni — nyilvánosan azt állítani, hogy „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására ?“ Állítja pedig ezt Braun Jónás a ..Békésmegyei Közlöny“ 86-ik számában. És a midőn ezt állítja, mit is állít ő akkor tulajdonképen? Azt, hogy a törvényhozó testület vagy ostoba, s ostobaságában nem látja, hogy a meglevő, legfölebb harmincz polgári iskolán kívül, a többinek mindnek, nem véve ki még az állami iskolákat sem, se hajlama, se képessége a hazafiság ápolására, — vagy hazafiatlan, nem törődvén a hazafiasság elhanyagolásával; azt állítja, hogy a felekezeti hatóságok nem tartják összeegyeztethetőnek a hazaszeretetet a felekezet érdekeivel és így csaknem másfél millió gyermeket — tehát ma még az egész nemzetet — hazafiatlanná tesznek; azt állítja, hogy a felekezetek körülbelül 23000 tanítója mind kevesebbre becsüli a hazafiságot fizetésénél; s miután mi mindnyájan felekezeti iskolából kerültünk ki, azt is állítja, hogy mindnyájunk hazafisága nem ér egy fakovát. És kicsoda az, aki ily súlyos vádat vág mindazok szemébe, akik hosszú munkával, hosszú szenvedéssel, vagyonuk és jövőjök feláldozásával, hulló vérekkel pecsételték meg hazaszeretetüket ? Hitközségi tanító. Ha hitközségi tanító, ha „csak a polgári iskola van hivatva a hazaszeretet ápolására,“ mit is mond akkor még ezen bölcs férfiú? Azt, hogy biz őt sem a hazaszeretet, sem a becsület nem valami erősen gyötri. Mert vagy ápolhatja hitközségi iskolájában a hazaszeretetet, vagy nem. Ha nem, eladta hazaszeretetét, a midőn hitközségi tanítóvá lett; ha igen, rágalommal, árulással fizet azon hitközségnek, a mely őt a hazaszeretet ápolásával is megbízta. Mivel pedig becsület és hazaszeretet egy tőrül szakadt, összenőtt testvérek, világos, hogy aki elrúgta az egyiket, nem tarthatja meg a másikat. Megyei közgyűlés. (vége.) Majd kifeledtünk egy érdekes epizódot. A miniszterelnökhöz intézet üdvözlő feliratot Beök István úr hozta indítványba oly értelemben, mint az határozatba is ment: t. i. hogy a megye kifejezést ad azon várakozásának, miszerint a kormány kiváló feladatának ismerendi az országos közgazdászati kérdéseknek Ausztriával szemben való előnyös megoldását. Nagy Károly úr sietett a dologhoz szólani, s a feliratot olykép kívánta praccisíroztatni, hogy mondassák ki, mikép az ország üdve a külön vámterületben fekszik. Hozzátette, hogy ő ugyan nem ért a dologhoz, de azt hiszi, hogy a külön vámterület nagyon jó lesz nekünk. Erre Szerető Imre bizottsági tag nyomáról azon felettébb találó s osztatlan helyesléssel fogadott megjegyzést tévé, hogy nem vél derogálni a közgyűlésnek, ha kimondja, hogy aligha ért közülünk más valaki is a dologhoz, s így sajátságos lenne, ha olyanok adnának hozzá tanácsot, akik nem értenek hozzá. E kis kitérés után folytassuk referádánkat, azonban csak oly tárgyakat érintvén meg, a melyeknek kiválóbb fontosságot tulajdonítunk. A honvédelmi miniszter értesíti a megyét,, hogy területére lovas katonaság fog elszállásoltatni s evégből rendeli, hogy az elszállásolási helyekül kiszemelt községekben tartandó helyszíni vizsgálatokra kirendelt katonai küldöttek mellé, a megye is nevezzen küldötteket. A közgyűlés kijelenti, hogy a katonaság elszállásolása fenálló hazai törvényeink szerint a megye kizárólagos jogát képezvén, ezt a jelen esetben is fentartja. Egyébiránt nem kíván az elrendelt vizsgálat elé akadályokat gördíteni s annak a katonai küldöttekkel egyetértéjleg leendő megejtését, az alispán elnöklete alatt, Beliczey Istvánt, s a békési járás szolgabiróját küldi ki, megjegyezvén, hogy említett jogából folyólag, a vegyes küldöttség által nemcsak a miniszter rendeletében nevezett községekbe kívánja kívánja a vizsgálatot kiterjeszteni, hanem azon községekre is, amelyek saját küldötte által fognának indítványoztatni. A belügyminiszter felhívja a megyét: adna véleményt az erdélyi gazdasági egylet azon indítványára nézve, hogy a vásárokon a barmok évjárat és használati czél szerint helyeztessenek el. Az alispán már tett e tárgyban véleményes jelentést a miniszterhez, s így az felolvastatván, egyhangúlag elfogadtatott. Ezen alispáni jelentés szerint az erdélyi gazd.egylet indítványa a gyakorlati kivitelbe ütközőnek mondatik, nemcsak azért mert az egyes marhatulajdonosok barmai együvé lévén szokva, a vásárban egymástól való elkülönítésük által megvadittatnának, hanem azért is, mert a különféle marháknak a vásárban elkülönített őrzése s árusítása több egyént igényelne, s a tulajdonos a különböző helyeken kiállított marháinál egyszerre ott nem lehet az alku megkötése végett. A megyei kórház állandó bizottságának előterjesztése folytán, következő szabályzat léptettetik életbe. Miután a nyilvános betegápolás költségei fedezéséről szóló 1875. évi III. törvényczikk szerint, a községek a vagyontalan ápoltak költségeit megtéríteni nem tartoznak és a megyék is csak a nyilvános kórházakban gyógykezelt egyének utáni költségeket kötelesek viselni, s miután továbbá az elmebeteg utáni költségek az állam által meg nem téríttetnek, s végül miután a megyei kórházban ápolt vagyontalan betegek után felmerült behajthatlan költségekért a megyei betegápolási pénzalap sem kezeskedik, — a kórházi tőkevagyon épségben való tartása tekintetéből a betegek felvétele a következő feltételektől tétetik függővé: A megyei kórházba egyedül békés megyei illetőségű betegek vehetők fel, de 2. ezek is csak úgy, ha az utánuk felmerülendő ápolási és temetkezési költségekért az illető községek kezességet vállalnak, vagy ha a beteg különben elegendő biztosítékot nyújtani képes. 3. Elmebetegek ugyanily feltétel mellett vétetnek fel. 4. Cselédek és tanonczok csak akkor vehetők fel, ha a költségekért gazdáik illetőleg mestereik jót állanak. 5. Gyógyíthatlan betegek fel nem vétetnek. 6. Az öt ingyenes ágy kizárólag az alapítványi betegeknek tartatván fen, ezek csak illetékes ajánlatra vehetők fel. 7. Harmincznál több beteg fel nem vétetik. A megye tulajdonát képező epreskertek tervezett eladása tárgyában határoztatok, hogy tekintve a több évi rész termést s ebből folyó pénztelenséget, mely az ingatlanok értékét tetemesen alászállitotta, a csabai, orosházi és tótkomlósi epreskertek eladása kedvezőbb időkre halasztatik, s egyedül a Gyulán levő epreskert — mint a melynek előnyös eladása a helyi viszonyoknál fogva remélhető — bocsáttatik árverés alá, ennek teljesítésével az alispán, a tiszti ügyész s a gyulai polgármester bízatván meg. A jövő 1876 évi közmunkerő összeírása is elrendezett. E teendő a szolgabirák által január hó végéig befejezendő; a váltságra jelentkezés ideje ugyanő hó 15. napjáig tart; a váltsági árak az eddig gyakorlathoz képest igás napszámtól 1 frtban kézi napszámtól 30 krban állapíttatott meg. A járási catasteri bizottságok némely leköszönt tagjai helyére, a csaba-gyulai járási bizottságába rendes tagul Wieland Károly, a békési járás bizottságába póttagokul Borsothy József és G. Nagy Sándor, a a szarvasi járási bizottságba rendes tagul Gazsó János, póttagokul Fekete Mihály választattak meg. A központi s a csabai, békési és szarvasi mértékhitelesitési hivatalok végleges betöltésére pályázat fog hirdettetni. A közegészségügyről tekintettel csekély mérvű szaporodásunk okaira. (Dr. Molnár Antaltól.)*) Újabb időben a napi sajtó kissé többet foglalkozik a közegészségügy fontos kérdésével, mint azt eddigelé téve; főkép azonban a főváros népmozgalmi viszonya az, mi kiváló figyelme tárgyát képezi, s méltán mert hiszen a legközelebb is kimutatott halálozási rangfokozata a 26 legnagyobb európai város között a legutolsó. E tudat annál inkább leverőleg hathat reánk, mivel a vidék népesedési viszonya alig, vagy tán épen nem jobb a fővárosénál. Ez okból nem csak időszerűnek, de mintegy elodázhatlan feladatunkat tekintjük, közegészségügyi viszonyaink részletes taglalása után átalánosan elismert csekély mérvű szaporodásunk okait megjelölni, nehogy azokat még talán keleti eredetünk egyik specziális tulajdonságából származtassuk, mint ahogy azt sokan igyekeztek magukkal elhitetni, mint tételt állitván fel, a magyar faj szaporátlanságát. E tévhitből azonban mindenkit kiábrándit a statisztika. A magyar tud. academia márczius 1-én tartott ülésén ugyanis Keleti Károly Magyarország népesedési viszonyairól értekezvén, s az 1864—1874. közti 10 évi időköz hiteles népesedési adatait tüntetvén elő, azokból a következőket olvassuk : A házasságok statistikája összehasonlítva más országokéval Magyarországra nézve üt ki legkedvezőbben. A születések statisztikájából fölemlíti, hogy az átlagos évi születés 552,000 volt a múlt évtizedben : esik tehát 24 lélekre 1 születés , míg Austriában és Németországban 25, Francziaországban 39 lélekre esik egy. Legérdekesebb, de egyszersmind legszomorítóbb is reánk nézve a halálozási statistika. — A múlt évtizedben elhalt ugyanis átlag 1 évben 505,000; 8 így 26 élőre esik 1 halott. E halálozási arány óriási nagysága csak a többi országokkal való összehasonlításból tűnik ki. — így esik Ausztriában 32 élőre 1 halott, Bajor- Szász és Németországban 34-re, Olaszországban 33-ra Francziaországban 36-ra, Belgiumban 43-ra, Angliában 44-re. 1873-ban a kolera évben nálunk 15 élőre esett 1 halott. A legtömegesebb halálozás az 5 éven aluli gyermekekre esik. Az évi szaporodási többlet 463,700, vagyis ezer lélek után 35, míg Ausztriában ezer lélek után 84, Szászországban 112, Németországban 97, Olaszországban 72, Francziaországban 32, Belgiumban 76, Angliában 125. Nem tartottam feleslegesnek hazánk népesedési viszonyainak fentebbi általános s más államokkali párhuzamos felemlítését annál is inkább, mivel azok a leghitelesebb forrásból erednek. Minthogy azonban egyletünknek alapszabályig is megállapított egyik czélja : a megyét közegészségi szempontból minden irányban beható tanulmány tárgyává tenni, bátor leszek Békésmegye 4 évi (1870—1873) népmozgalmi viszonyainak eltüntetése után, legnagyobb részt közegészségi intézményünk hiányossága folytán fenálló azon okokat részletezni, melyek mig egyrészt a közegészségügyet ártalmasan befolyásolják, másrészt a nagyobb mérvű halálozásnak legfőbb eszközlői. A népmozgalmi viszony Békésmegye területén az 1870—1873 közti 4 évi időközben következőleg alakult: Összehasonlitván e tételeket Magyarország általános népesedési viszonyainak tételeivel az 1864—1874 közti 10 évről, mikor is 24 lélekre egy születés s 26 élőre egy halálozás esett, meggyőződünk, miszerint míg Békés megye születési viszonya az ország általános születési statistikáját igen előnyösen befolyásolja, addig ezt végkép lerombolja óriási halálozási aránya. Megyénk születési viszonya egyike a lehetőleg legjobbaknak, s összehasonlítva ezt külállamok születési viszonyával, azokat nagyban túlszárnyalja. így pl. minden ezer lakosra jutott évenkint születés : Angolországban 1840—1867 Francziaországban 1844—1853 ! ! 32—35 8 27 Poroszországban 1844—1853 ! 37 Ausztriában 1842—1852 . 38 (I. Fodor tr. közegészségügy Angolországban c. művének 26 i.) Mint curiosumot felemlitem egyiket a legnagyobb születési viszonynak, ez volt 1860-ban Ung és Szabolcsmegyékben, 1000 lélekre esett 623 születés. A fentebbi adatok elég világosan mutatják, miszerint nálunk az igen kedvező születési viszonnyal, óriási halálozási viszony áll szemközt , ebben rejlik az oka csekély mérvű szaporodásunknak. Általánosan elfogadott elv, valamely állam egészségügyi állapotának megítélésénél a halálozási viszonyt venni alapul; hol ez kedvezőtlen, bizton állíthatjuk, hogy ottán a közegészségi intézmény hiányos, habár a halálozási viszony alalására lényeges befolyással van a többi között a lakosság műveltségi foka is, s fürkészve megyénk nagyobb mérvű halálozásának okait, azokat szintén az említett két tényezőre vihetjük vissza. Ez állításunk igazolása czéljából megkísérljük közegészségügyi intézményünk jelen állását röviden ecsetelni, illetőleg a nagyobb mérvű halálozást feltételező hiányokat felsorolni. Ezek a következők: Először is az egészségügyi rendőrségnek teljes hiánya, elannyira, hogy e tekintetben még a látszatért sem tétetik semmi, mintha e teendőkre sem a községeknek, sem a hatóságnak egyetlen közege sem lenne, legalább egy sem látszik azt hivatalos kötelességei közé sorolni. Innen van aztán, hogy pl. utczáink árkai állandóan piszkosak, sokszor bűzös esővizzel teli vék. A községek belsejében és körülöttük levő pocsolyák a helyett hogy levezettetnének, vagy kiszámíttatnának, inkább kenderáztatóul használtatnak; pedig bárkinek helyről-helyre megmutathatjuk, miszerint pl. Csaba városában az 1873-ik évi cholera-járvány azon utczák lakói közül vette a legtöbb áldozatot, mely utczák legösmertebbek bűzös vizű árkaik és pocsolyáikról. Ugyan e helyeken volt a legtöbb váltó lázi eset az az előtti években. S okultunk-e mindezeken ? épen nem, s úgy látszik, hogy mérvadó körökben még most sem akarják tudni mennyire megfertőzik e bűzös vizű árkok és pocsolyák a talajt és légkört, mennyi betegségnek, mennyi járványnak okozói. Minden udvaron a kút tőszomszédságában egy mesterségesen készitett gödör található, úgynevezett sertésfüresztő, mely soha nem tisztittatván, undorító bűzzel tölti be a légkört , megfertőzi a kútvizét. Egészségi rendőrség teljes hiánya folytán piaczunk minden időben el van árasztva éretlen és túlérett romlott gyümölcscsel, mi olcsóbb lévén a jónál, a szegényebb néposztály által mohon vásároltatik. Köznépünk építkezési módjánál nem csak hogy semmi figyelemmel nincs az egészség követelményeire, de sőt számtalanszor tapasztaljuk hogy azzal határozott ellentétbe jő; igy pl. vajmi sokszor látjuk udvarán gödröt ásni, hogy az építendő ól vagy kerítéshez földet nyerjen, mely gödör aztán éveken át — mig t. i. betelik, — minden állati és növényi hulladék lakhelyéül szolgál, melyek itt felbomolván, bő anyagot szolgáltatnak a typhus méreg képződésére. Ha az ily gödrök születés halál szaporulat 1870 10,735 7370 3365 1871 11,079 8904 2175 1872 10,480 8931 1549 cholera év vesztesség 1873 10,071 18,455 8384 E szerint esik ezerlétekre születés halál születés 1870 50-63 34-76 15-87 1871 52-25 42-00 10-25 1872 49-40 42-10 7-30 cholera év vesztesség 1873 47-50 87-50 40-00 vagyis esett egy születés egy halál 1870 18-74 28 76 1871 1900 23000 1872 2000 23-00 DHH 1873 2100 11-00 *) Felolvastatott a békésmegyei orvos-gyógyszerész egyletnek f. évi október hó 11-én B.Csabán tartott közgyűlésén.