Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

Negyedik évfolyam 1875, %l ‘iT""* * rw_l»,r-n Megjelenik h­etenkint egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcaa 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­­reskedése. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés­csabára czimzendők, és legfeljebb minden csütörtökig beküldendők. I ÉS I 21-ik szám. TÖBB BÉKÉSMEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZSILINSZKY TV ITT ÁT­V Hirdetések felvétetnek: B.­Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B.­Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler, Bécsben Naftles J. hirdetési irodájában. — Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“ kiadó hivatalához“ czimezve is. Gyulán május 23-án. *8S­ Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva kr. vagy vidékre postán küldve 5 krt— Háromnegyed évre3 1 Ą 76 Félévre ....2 jy 60 Évnegyedre . . .1 »25 Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 6 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt-tár sora 10 kr. Meghívás. A békésmegyei gazd. egylet idei rendes közgyűlését május 23-án d. e. 10 órakor B.­Csabán a casinó helyiségében tartandja, mire az egyletnek tagjai oly figyelmezte­téssel hivatnak meg, hogy e közgyűlésen a szabályszerű 3 évi tisztujitás, u. m. az elnökök, ügyész és igazgató választmány választása is megfogván ejtetni, arra minél számosabban megjelenni sziveskedjenek. Az elnökség megbizásából Mokry Sámuel, egyl. titkár. Visszapillantás „még egyszer a goz­eke“ czimü czikkre. Igen örvendek azon, hogy e lap ha­sábjain nyilvánított nézeteim a gőzekéről némi eszmecserére szolgáltattak alkalmat, más részről azonban sajnálatomat kell ki­fejeznem a felett, hogy igen tiszt, gazda­társam Reök I. úr ide vonatkozó vélemé­nyét több tekintetben nem oszthatom. 1. Ismételnem kell itt, hogy távol van tőlem általában a gőzekék előnyeit a kö­zönséges ekék felett kétségbe vonni, vagy épen tagadni. Tudom, hogy mélyebben szántanak, hogy egyformább barázdákat csinálnak, hogy munkájuknál a rendszerint terméketlen középbarázdák elmaradnak, — hanem mindaddig, mig munkájuk szerfe­letti drágasága nem fog tetemesen apadni, én részemről az alföldi gazdaságokba be­­hozhatóknak se nem tarthatom, se nem ajánlhatom. Vajjon hol találjuk meg mel­­lettök számadásunkat, tudva azt, hogy (mint péld. főherczeg Albrecht bellyei uradal­mában) a gőzeke catast. holdankinti szán­tása 12 frt 72 krba kerül? Ezen óriási költséget a mi adott körülményeink között semmiféle terményünk nem térítheti meg, s szerintem csakis oly vidékeken nyújthat valóságos bevételi többletet s tiszta hasz­not, a­hol czukorrépát termeszteni s biz­tosan értékesíteni lehet. 2. Azon kérdésére R. urnák, hogy szántunk-e mi rendesen 5 — 6 és 7”-re ? azt vagyok bátor felelni, hogy igen is szán­tunk, és pedig nem kevesen. Sőt többet mondok, én répa és luczerna alá minden­kor 8”-re szántottam, még­pedig a közön­séges II. számú Vidacs-ekével. — Ha nem mindnyájan így szántunk, az sem a gőz­­eke ajánló leveléül, sem a közönséges eke hátrányául nem tekinthető, hanem egye­dül indolentiánknak tulajdonítható. Valamint tehát jó szerkezetű vasekéinket 8”-re le­­bocsájthatjuk, úgyszintén érintett keleti at­tribútumunk mellett a gőzekével is 4—5- re szánthatunk. Azon állítással pedig, hogy extensiv rendszerünk mellett kevés és sa­tnya igavonó erővel jó, ha a 3—4”-nyi szántást is meggyőzzük, magunk magunkra sütjük a szellemi szegénység és hátrama­­­radottság bélyegét, — anyagilag pedig kér­­­dem, nem könnyebb e elengendő igavonói marhát beszerezni, s azt nem engedni em­ satnyulni, mint óriási tőkéket a gőzekékbe befektetni ? Többi állításait s nézeteit igen tiszta gazdatársamnak pontról pontra áfái romi­a azokat részemről, a­hol csak lehetett és kellett, tapasztalataim után mindenkor és mindenütt hirdettem ; nem hagyhatom azon­ban 3) érintetlenül azon alapjában teljesen téves, s ezenkívül a nagy gazdaközönségre nézve felette veszélyes uj tant, mely sze­rint a mély mivelés táperőt szolgáltatna a növénynek, s ebből folyólag bizonyos mér­vig nélkülözhetővé tenné a marhatartást , igy a trágyázást is. Jelesen nagyon téve­­dünk, midőn azt hisszük, hogy mély szánj­tás által friss földet hozunk a felületre, és az olyan földet, mely csekélyebb mivelés mellett növényeink által még épen nem volt igénybe véve. Constatált dolog, hogy péld. a búza 5, a luczerna 40 lábnyi mély­ségre képes gyökerével a földbe leh­a­tolni, — valamint az is, hogy ezen növé­nyek e mély utat nem csupa kedvtöltés­ből teszik, hanem azért, hogy onnan is táplálkozzanak. Ezen elismert s bebizo­nyított tény kétségbevonhatlanul tanúságot tesz arról, hogy a semmiféle eszközök ál­tal meg nem mivelhető altalaj is éléska­­marául szolgál a növényzetnek, s hogy e szerint ezen alsó éléskamara is napról napra s évről évre apad, s ennélfogva a felszínre hozva nem képezheti s nem is képezi azt az érintetlen szűz táptárt, melynek azt so­kan mintegy a priori tekintik. Bizonyos azonban az is, hogy az altalajban oldott (a növények által megemészthető) tápele­mek mellett oldatlanok is­­ emészthetlenek léteznek, melyek csak akkor válnak átha­­sonithatóvá (assimiliibar) ha a napsugarak s a levegő behatásának kitéve, részint el­­mállás, részint élenyülés folytán alkalma­tos megemészthető ételü il elkészíttetnek. — Ezen vegyi folyamot a tudomány a ter­mészettől elleste s tudomásunkra hozta, s mit mond erre a gyakorlat­ megerősíti az elmélet iménti tételeit azon észlelet nyo­mán, miszerint a mély cultúra alatt álló földek dúsabb terméseket hoznak. Eljutot­tunk odáig, a­hol komolyan kérdezhetjük, vájjon avion föld, melynek­ felső—kamarájá­ból növényeink részére 4 tál helyett már csak 2 tál étel telik, s a hiányzó 2 tálat már a pinczéből kell pótolnunk, nélkülöz­hetne az „egy marhát, vagy az egy kocsi trágyát?“ ezen kérdésre nem csak hatá­rozottan nemmel kell felelnünk, hanem to­vább is kell mennünk, és azt állítanunk, hogy mély mivelés mellett, több tápanya­gok vonat van ki a földből, több trágyát kell készítenünk s visszavinnünk a talajba, mint csekélyebb termelés mellett, ha hogy termő rétegünket a végképeni kimerüléstől meg akarjuk óvni. — És én biztosíthatok mindenkit arról, hogy ha mi a gőzekében ilynemű nem létező s nem létezhető elő­nyüket keresve, t. i. marhareductiót és trá­gya kevesbitést, azt ezen czélból gazdasá­gainkba behozzuk, egy szép reggelen a legérzékenyebb csalódásokra fogunk kike­rülhetetlenül felébredni. Erzsébet puszta május 10. 1875. Csallóköz. Rimler Pál. Az építészeti vállalatokról. Az építészeti vállalatokról csak különbség nélkül kívánok néhány szót szóljani, és arra vo­natkozólag akarom, mint egyszerű munkás néze­teimet előadni. Az építészeti vállalatoknál mutathatja meg minden mester­ember, hogy hivatását teljes mérv­ben felfogta, hogy tudja azt, mivel tartozik magá­nak és a társadalomnak. Az építészeti vállalatok­nál van a mester­embereknek a legtöbb anyagi, és ha szabad mondanom erkölcsi haszna. Azért tehát az építészeti vállalatokra minden komoly irányt követni szerető mesterember (kinek t. . szakjába vág) nagy súlyt fektet, és méltán. Csak­hogy én épen ezeknél tapasztaltam ná­lunk Magyarországon két nagy hibát, melyeknek kiküszöbölése igen óhajlandó volna. Az egyik hiba az, hogy az élni és élni hagyni szép elvét nem­igen méltányolják a vállalkozók. Pedig hát azzal többre mennének, mint kicsinyes kapzsisággal. Az élni és élni hagyni elve a fővá­rosi vállalkozóknál, kik közt 14 évig lenni sze­rencsém volt, mindig megtermi gyümölcseit, mert ha az egyik vállalkozó felvesz valamely nagyobb kiterjedésű munkát, azt szaktársai közt felosztja, részben a szívélyes collegiális viszony fentartása kedvéért, részben pedig a helyes munka felosztáa kedvéért, mert hiába: több fő, több helyesebb, gondolat. A másik hiába az, hogy az ajánlatoknál be­nyújtott költségvetéseknél nem mindig szoktak vál­lalkozóink a részletenként, vagy­is pontonként árfelemelést kérni, és azt következetesen szak­ismerettel okadatolni, hanem nagyobbára csak az alapszámot kérik egy bizonyos összeggel megtoldani. Pedig hát éppen ott nyilna alkalma, a rész­letes megvitatásnál a mester­embernek kitüntetni TARCZA. Mutatvány Hajóssy Ottó „Művelődéstörté­net s a művelődés Békésmegyében“ czi­­mű művéből.*) n. Átalában a hazánkban második József re­formjai által életre kelt szellemi mozgalom, s a francziaországi forradalmi események folytán tá­madt fölvilágosodás, megyénk rendeinél semmi tért sem foglalt. Mig másutt az 1790. évi nevezetes or­szággyűlés óta jelentékeny eszmeforrongás volt tapasztalható, melyben a szabadelvű politikai irány nevezetes túlsúlyban volt, addig nálunk Békés me­gyében a tespedés szelleme uralkodott. Annál fel­tűnőbb tehát, hogy megyénkben a köznépnél egy oly politikai mozgalom nyomaira, mely megyénk akkori szellemével egyátalán nincs öszhangban. Értem a Martinovics-féle társaság által országszerte támasztott politikai mozgalmat, e gyászos véget ért drámát, melynek főbb szereplői életükkel , szabadságukkal lakoltak a szabadelvű eszmék ter­jesztése körül kifejtett tevékenységükért. Az, hogy e társaság határa megyénkre is kiterjedt, s hogy izgatása itt is megtenné gyümölcseit — okmányok­kal ugyan nem, de hagyomány által bizonyítható. Kik voltak megyénkben az úgynevezett magyar jakobinizmus hirdetői) kik voltak a megyénkben is támadt ilynemű mozgalom közvetlen előidézői, azt még a hagyomány sem tartotta fen i nem vélek azonban a valószínűség határain túllépd azon gyóntásommal, hogy tekintve megyénk azoj időbeli viszonyait, semmi ok sincs feltennünk, mi kép a jakobinismus tanai megyénk — mondható — kivétel nélkül az uradalmi fenhatóság játszaj­lagán vezetett értelmisége köréből találtak voln apostolokat, hanem a társaság ama főbb intézői kell a megyénkbeli mozgalom szitóiul is tartanunk kik a velünk szomszéd Biharmegyében laktak, e kiknek e közelségnél fogva módjukban állott me­gyénk kebelében is izgatni. Ezek közül felemlít­hetem Kazinczy Miklós biharmegyei esküdtei Szlávy György ugyanottani főszolgabírót és Szláv Jánost. Ez utóbbi Békés megyében gyakran fordul meg, ismerősei látogatása végett. S most térjünk a hagyomány által fentarto­ tény elbeszélésére. A jakobinismus tanai átalában a felvilágo­sodás tanai lévén, önként következik, hogy azok különösen a műveltebb osztályuaknál találtak vita hangra, s ebből kiindulva azt is megfoghatónak kell találnunk, hogy ott, hol e tanok a köznép so­raiban jelentkeztek, annak ugyancsak értelmesen vagy vagyonosabb része fogadta el azokat. A ma­ század végén Gyula város német ajkú lakossága jólét — aránylag — magas fokán állott, s it történt, hogy a gyulai német ajkú jómódú polgá­rok között talált menhelyet a haladás szellemi Mennyire terjedtek el közöttük az uj tanok, min vagy átalában volt e szervezete a titkos m­ozga­lomnak — tudva nincsen; de részeseik létezésül első jelét az által kívánták adni, hogy a megye tisztikarnak, az uralkodó hatalom híveként, s hi­vatalbeli szigoráról ismert egyik tagját, a járási szolgabirót orozva lelövik. E szándékukat két íz­ben kisérlették meg akkor, midőn a szolgabiró Gyuláról Békésre ment, de tervük egyszer sem sikerült, a lövések nem találták a kiszemeltet. — Maga a tény — természetesen — általánosan tudva volt, de a­­ tetteseket kipuhatolni nem sikerült, s a merénylet titkos rugói talán soha sem kerülnek­­ napfényre, ha egy német gyulai vagyonos pékmes­ter halálos ágyán az őt gyóntató lelkésznek azon vallomást nem teszi, hogy ő a jakobinizmus ter­jesztésére összeesküdött gyulai polgárok egyesüle­tének szintén tagja, s hogy a szolgabíró ellen in­tézett két rendbeli merénylet ez összeesküdtek műve volt. A lelkész a gyónás meghallgatása után felhatalmazást kért a haldoklótól arra, hogy a dol­gokat a hatóságnak feljelenthesse, csak igy ad­hatván meg neki a bünbocsánatot. A haldokló e felhatalmazást megadván, ennek nyomán akkoron sok német gyulai polgárnál a jakobinusok úgyne­vezett kathekizmusa meg is találtatott. Mi történt e polgárokkal, s mi átalában a vizsgálat következ­tében, — erről a hagyomány mit sem szól. Az összeesküdtek közül is csak egynek tartotta fenn nevét: Glück, szintén vagyonos polgárét, ki azon időben egy gyulai vendéglő bérlője volt. 1T) íme, ennyiből áll az, a­mit megyénkről a fran­czia szabadelvű eszmék alatt támadt mozgalomra nézve feljegyezhetünk. Vajmi kevés ez, ha az or­szág más megyéiben uralkodott ilyetén eszmefor­rongások mérvét tekintjük ; de az, hogy megyénk is az­ok közé tartozott, hol az újabb eszmék iránti fogékonyság hiányzott — éppen nem csodálandó, ha nem feledjük, hogy az értelmiség osztálya, mely­ből a szabadelvű tanok legtöbb követőre találtak, nálunk teljesen hiányzott. Egyébiránt maga a kor­mány is mindent elkövetett, hogy a franczia ha­ladási eszmék terjedése az országban megaka­­dályoztassék és hogy a franczia nemzet tényei és törekvései, mint olyanok állíttassanak a magyar nem­zet elé, melyek a törvényes rend, az itteni erede­ti monarchikus intézmények­­, a nemzeti alkot­mány felforgatására irányozvák. S csodálhatjuk-e, ha a rendi uralom oly kiváló helyén, minő Ma­gyarország volt, sikerült a franczia forradalmi esz­mék behatolását annyira ellensúlyozni, hogy utóbb határozott ellenszenv keletkezett irántuk; csodál­hatjuk-e, hogy az elévülhetlen emberi jogokat ki­­fejező ezen eszmék iránt a lelkesülés megszűnt Ha­zánkban, ha meggondoljuk, hogy a „testvériség • egyenlőség“ örök-igaz elvét hirdető ezen tanok, valósítása, az önmegtagadás szép, de nehéz eré­nyét, s így a rendi alkotmány elejtését feltételezte volna, — s csodálhatjuk-e különösen, hogy me­gyénkben ez okoknál s a már említett helyi vi­szonyoknál fogva, a szabadelvűség nemcsak hogy lábra nem kapott, hanem ellenkezőleg a franczia nemzet világra szóló politikai s bölcseleni tanai a „csék­ kapkodás,“ maga a franczia nemzet pedig ,T) Tomcsányi József hozzám intézett levele, — Az előadott eset az, egyetlen adat, melyet a jakobinismus me­gyénkben működésére vonatkozólag kikutatnom sikerült, 4 © ágyú jegyzőkönyvei vaz esetről mit sem tartalmaznak.

Next