Békés, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

a polgármester rövid szavakban megemlékezett a letűnő­félben levő évnek városunkra nehezedett súlyosabb csapásairól, Gyula városa közönségének egy jobb és boldogabb uj évet kívánva, a gyűlést berekesztette. Boldog uj esztendőt! Egy év ismét követte elődeit év ismét követte eTünelT az enyészetbe. 1881 ma már a múlté, de emléke­zete sokáig fog még a nemzet, különösen megyénk lakosainak szivében élni. Azt kérdezzük az elhunyt ravatalá­nál, mit tett életében. Ha emberi, társadalmi, honfiúi köte­lességét hiven teljesité, ha életét családi embertársai és hazája javára irányzott tet­tek diszesiték, őszintén fájlaljuk mindig kara halálát; ha here, ha gaz volt, — szá­nalmunkat ugyan felébresztheti, de nem n­agy űrt maga után sem a társadalom­ban, sem sziveinkben. — így pillantunk vis­­sza az elmúlt esztendőre Születése perezében boldognak szán­tuk őt is és boldogulásunkat vártuk től Ma már tudjuk, miként teljesité hozzá kötött reményeinket, és bizony elmond­hatjuk reá a nagy költővel, hogy: „Nem foglak odaírni tégedet hol boldog évim följegyezve vannak.“ 1881 szomorú emlékeket hagyott örö­kül most született utódára, különösen az Alföldön és kivált megyénk körösparti vi­dékein. A tavaszi árviz csirájában meg­fojtotta egy év reményeit, az áldásos ró­nákat tengerré, terméketlen nádas mocsa­rakká változtatta; egy viruló, népes tiszta magyar községünket romokba döntötte elszegényítette népünket annyira, a­milyen 181­3. óta, de talán még 18b­3-ban sem volt. Nem tehettünk róla. Évek óta millió­kat áldoztunk vízsza­bályozási és vízvédel­mi czélokra; sokszor jövedelmünk jelen­tékeny részével adóztunk óriási gátak csatornák építésére; és mégis élethalál­­harczot kellett vívnunk a fékevesztett elemmel. Mi megtettük kötelességünket, önvád nem terheli lelkiismeretünket. Mert hiszen nem tudhattuk, miként sáfárkodnak pénzünkkel; laikusokul nem ismerhettük a szabályozási rendszer óriási tévedéseit, s ki tehette volna fel a kormányról, mely hivatva van a szabályozási tervezetek gyö­keres tanulmányozására, megbirálására, s a kivitel ellenőrzésére, hogy oly szabályo­zási rendszert tartson fen, mely felemész­tette vagyonunk jelentékeny részét s nem tudta megóvni pusztulástól megmaradtat. A rendszert, a kormányt, a mostanit úgy, mint elődeit terheli a felelősség anyagi pusztulásunk miatt. De míg az elemek csak egyes vidé­kek vagyonosságát tették tönkre, atyás­kodó kormányunk pénzügyi politikája — pusztító árvízként az egész nemzet jóllétét vitte ismét közelebb az örvényhez, mely­ben végre is el kell merülnünk. Az adók folytonos emelése és kérlelhetlen behaj­jegyzi róla: „Kossuth az emberiség nagy szivének tolmácsa“; Lowell, a nagy költő pedig egy ódájában zengi: „Adván a világnak oly hőst, a minő Kossuth — magyar nemzet. Te decsön betöl­­töd hivatásodat a történelemben,“ ___________ — ts­ tása már a tőkevagyont, az adó alá emészti s mégis az összes bevételek­­ harmadát az államadósságoknak csak mataira kényteleniizetünk kidobni s a lvó évi költségvetésben is — száz - száz tétel szövevényeiben elburkolva 55 millió deficit állott elő, melyet úja adósságcsinálással lehet csak fedezni. Ha fog ez vezetni — a jó Isten a megmoz­gatója ! És hogy ezen vészes közvélemén ellenes és nemzetietlen politika ma is űzt hetik, hogy azon kormány, mely más k­ritikát követni nem tud, nem akar, vaj nem mer, ma is fenáll: ennek már ma­ a nemzet az oka. 1881-ben volt alkali akaratát saját javára érvényesíteni, v< alkalma a kormányt és politikáját elítéli volt alkalma oly pártot állítani a kormán­yúdhoz, mely a nemzet anyagi önáll­ságát s politikai függetlenségét irta zás­­lajára s mely bizonnyal őszintén ki mer volna nyilvánítani a korona tanácsába h­ogy vagy le kell tenni azonnal és mil­yen utógondolat nélkül nagy hatalmi ál­rándjainkról, mert itt a baj gyökere, vág m­enthetlenül és rohamosan államtönkne megyünk elébe. Volt alkalma — ne t ette, s rohan tovább­ tovább a lejtőn 1<­elé,­ a­honnan majd nem lesz többé erős vsszatérni. Ily örökséget hagyott reánk az m­é­­ly kilátásokkal lép be az uj. A függetlenségi párt vállalta feladd­ául a nemzetet a romlás lejtőjén vissza artani, visszavezetni ősi erősségei, és ágai védbástyája mögé. Vajha az égés nemzet megismerné saját javát és szilái jól akarna saját javára hatni! Vajha ny­olnának önzők és kishitüek, kik ne a­karnak, vagy nem mernek bízni a füg­etlenség eszméjének békés diadalában. Lapunknak, mint a függetlenség esz­méje szerény tolmácsának kitűzött czélj legyénknek ezen fenséges eszme irán­­y termékeny talaját tovább mivelni k­özvéleménynek képzője, szó­szólója lenül­la egy porszemmel járulunk is a nemzet­iüggetlenség felépítéséhez, meg leszünk yugodva, mert segítettünk azt felépíteni Adjon isten törekvésünknek méltó kert, adjon isten boldogabb uj esztendőt ? Jantsovits Emil: Levelezés. >t I­szerű folyománya a megyénkben ia mindig töl y I tért hódított azon politikai hitvalláshoz való r­­u­­­gaszkodásnak, melyet a hazai közjogi ellenzi 1.1 követ. i er I Ezen politikai zászló alatt reméljük mi miné­­linkább sülyedező hazai állapotunk jobbra fordu­­­­­lását: — és áldott legyen minden kéz, mely 11 zászlót lobogtatja, — áldott legyen minden elm­­, mely ennek diadalra juttatáson fáradozik, — á­­­l­dott legyen minden szív, mely ezért lelkesedik ! Örömmel látjuk e­l a/, czéljául kitűzve­­ a függetlenségi eszméknek megyénk területén leend­­ő terjesztését, híveink megtartását és toborzását és párttá tömörülését. Hadd­ legyen e lap megyénk 11 ben az aluszékonyság serkentője, a jobb jövő fő­­ I­lőtt kétkedő kislelkűségnek­ támasza, — és hazán­k­ jogai, mint Krisztus köntöst* fölött koczkázók s politikai hitelveket üzérkedő,jog áruba bocsátó s ostora ! s mindenek felett — had dd legyen a tiszta s önzetlen, honszeretetnek élesztője ! Él a nemzetben a hit, él b­­olthatlanul egy­­ jobb jövőben; óL a nemzetben a remény, él ren­dithetlenül a függetlenségi elvek diadalában. Hadi Hegyen a „Békés“ ezen hitnek és reménynek apos­­­tola­t Hadd legyen megyénkben is eggy oltár s melyen, — mint hajdan a Veszta oltárán­ s az őröl­t tűz, — a honszeretet lángja folytonosan elesz­­t tessék ! A történelem tanítja, hogy őseinket eredeti lakhelyüknek elhagyására s mostani hazánk fel­keresésére nem annyira a rossz szomszédok nyug­­talanításai és betörései, — hanem inkább őseink által több századdal előbb elfoglalt s hazául vá­lasztott édes hazánknak tej­jel-mézzel folyó vi­dékeiről fenmaradott s unokákról unokákra szál­lott emlékezet vezette. Hál’ Istennek, és még bennünk is hazánk egykori függetlenségének emlékezete ! Három szá­zad szőtte-fonta vastag leplen keresztül is átcsil­­lámlik hozzánk annak sugara ! Nem rajongó ábrándok, hanem a sokak keb­lében már-már kialudt hitnek s önbizalomnak élesztésére — hadd mondja el a „Békés“ ,az­t olvasóinak, hogy: „Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után Megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazánk igenis él és úr akar lenni a maga hazájában ; — ő maga akar rendelkezni pénzéről, véréről. Lemondani a törekvésről ezen czél felé, — altató dalt zengeni a nemzetnek, hogy nyugodjék meg abban, hogy pénze és vére idegen érdekekre pazarol­tatik, és elégedjünk meg azzal a morzsa­­lékkal, mely a közös ügyeknek nevezett Moloch lakomája után fenmarad : nem magyar, nem is osztrák-magyar, hanem valóságos osztrák politika. Legyen a „Békés“ megyénkben az igazi ma­gyar politikának kifejezése, mely a másét nem kívánja, a magáét nem hagyja. Örvendünk rajta, hogy a „Békés“ ily szi­vünk szerinti lapnak ígérkezik — és sietünk ki­fejezni a feletti örömünket, hogy a hazafias köz­érzület megyénkben is megszülte e lapot, melynek iránya magyar minden ízében. Segítse a magyarok Istene t, szerkesztő urat hazafias vállalatában! A szeghalmi elvtársak, Jégre hölgyeim! „...mostan puszta ám igazán a puszta.“ Tél közepén vagyunk, — de a síkos hó, szaladó szán csak emlékünkben s reményünk­ben él, — a legfőbb hatalom nem ak­art ben­­­nünket egy jó esztendő remé­nyével kecseg­tetni azzal sem, hogy fehér lepellel borítsa a Karácsonyt.... Jobb is, ha nem remél az embert — — Sokan örülnek az uj esztendő megérkeztének — kivált a doctorok s a pati­­káriusok, sokan meg félnek tőle — kivált kiknek sok fizetetlen számlája áll rohamra készen. Üdvözöllek én is, zsebek purgatoriuma, szent Januarius ! hozz egy oly esztendőt, mely legalább is — rendellenesen bár — legyen kü­lönb tegnap eltemetett apjánál, könyörögj érettünk, hogy most is csalódjunk, mint ren­desen, kik a fekete karácsonyt rósz előjelként féljük. Napok óta álmos idő van, „szürke a meny, mint a bakkancsos köpönyeg,“ de a tél pillaingói, a ragyogó hópelyhek, csak nem akarnak lerepülni, nagy félelmére a gazdák­nak, bosszúságára a vadászoknak, s örömére a korcsolyázó közönségnek. A­­ gyulai sport-klub korcsolyázó tere még illetetlen minden pályarontó elemtől; a jég sima lapja igézően tükrözi vissza a kor­Szeghalom 1881. decz. 28. Tisztelt Szerkesztő úr! A közjogi ellenzéki politikát követő „Békés“ megindításának híre ál­talános örömet okozott községünkben az elvtár­sak között. Örülünk rajta, hogy megyénkben is meg­született azon erkölcsi szükség érzete, mely ha­zánknak más, túlnyomólag magyar lakosságú békein a függetlenségi elvek terjesztésére és megszilárdítására egy közjogi ellenzéki lap meg­alapításával a hazafiasságnak oltárt emelt. Nagy jelentőségű megyénkben ez esemény, mert ez nem egyes ügybuzgó elvtársak elhatáro­zásának eredménye, hanem eredménye és szükség­csolyázó tündérek csábító bokáit, s nyugod­tan tűri, hogy végigbarázdálja fagyos testét Halifaxok pengő aczélja. Gyönyörrel nézzük a sirályként repülő párokat, s örömmel látjuk, hogy a sport ez ártatlan neme mind nagyobb hódítást tesz szépeink között is. Sokban igazat adunk némely köszvény­­párosult öreg urnak, ki egyátalán nem szereti, a szépnem férfias mulatságok részese lesz, mi sem látjuk mindenekben szívesen szé­phtiUí­i, «&» a korCSnUrA/As a Hwitfolalr Pürvikf'. mi szeretjük szépeinket a — jégre vinni. A korcsolya-sportnak, kivált a nővilágra nézve annyi fényoldala van, hogy nem tudjuk azt elég melegen ajánlani a mamáknak, len­­yaik részére, meg sok szép kis­mamának ma­gának ; — eltekintve attól, hogy a legártatla­­nbb módon kellemes időtöltést nyújt, edzi, gyessé, elevenné, könnyűvé teszi a testet, s már csak azzal is, hogy a szoba zárt átmos­­phaerájából a fris levegőre csalja, s ahol szoktatja mivelőit, nagy kárt csinál az­­ orvosoknak. Sok gondos mamácska fél kedves leány­káját a jégre ereszteni, s a korcsolyázás ve­­zélyeit rémitő színekben látja s festi az előtt. Pedig tessék elhinni, alig van a korcsolyázás­ban veszély, — hacsak az nem, hogy a garde des damesok őrködését lehetlenné teszi, s al­kalmat ad négyszem­közt is pár szót váltani, ez pedig nem oly nagy baj, — a leányszív arra való, hogy elhódítsák; az teremti a jeget aki a szerelem érzését teremtette. Jégre hölgyeim! Újdonságok. Lapunk első számát a „Békésmegyei Híradó“ előfizetőinek s megyei elvtársaink­nak minden kötelezettség nélkül, de azon reményben küldjük meg, hogy támogatni fogják e megyei közérdekű vállalatot. A „Békés“ előfizetési ára egy évre 5 frt fél­évre 2 frt 50 kr. negyedévre 1 frt 25 kr. — Az előfizetési pénzek legczélszerű­bben postautalványnyal a lap kiadójához kül­dendők. Gyula város központi választmánya m. évi decz. 27-én tartott ülésében hitelesítette az országgyűlési képviselő választásra jogosítottaknak­­ 1882. évre érvénnyel biró névjegyzékét. Ezen névjegyzék szerint a f. évben 1202 választója van városunknak. Az arad-békési ármentesitő társulat szer­vezkedésén», elnök, alelnök s tisztviselők válasz­tására január hó 12 dike lett kitűzve. A társulat székhelye: Gyula s a szervezkedési közgyűlés itt tartatik meg. A bihar-békési társulat közgyűlése pedig január 10-én Szalontán fog megtartatni. Adózók figyelmébe. A f. évi általános jövedelmi pótadó a községek elöljárói által jan. hóban vettetik ki. Miután az ingatlanra bekebe­lezett tőke­tartozások esedékes kamatai a kivetendő pótadót jelentékenyen alábbis állitják, (nevezetesen minden 100 frt kamat után leírásba jö­v frt 50 kr. pótadó) figyelmeztetjük mindazokat, a­kiknek ingatlanait bekebelezett adósságok terhelik, hogy a község jegyzőjénél kapható pótadó vallomási iveket betölteni és folyó hó tizenötödikéig az elöl­járósághoz benyújtani saját érdekükben el ne mulasszák. Hymen. Kratochvill Gyula békési kir. köz­jegyző úr decz. 27-én jegyezte el özv. Czingulszki­­ Józsefné úrnő bájos leányát, a gyulai bőig szőrű egyik legszebb rózsáját, Hüke Szerén asszonyt. Szivünkből kívánunk áldást és b­rágot e szép frigyhez. Kettős mennyegző volt decz. 28-án Sá János tekintélyes földész polgártársunknál. Ugyan Mihály fia, a közügyek iránt annyi érdeklőd­ő tanúsított boldogult Fábián János leányával kH egybe, 8 ugyanakkor Sánta Jánosnak fogadott le fl­nyát Sánta Juliskát Csorvásra vitte nőül GyalX^ Mihály ottani földművesnek derék fia. A szerető háznál az intelligentia tagjaiból is számban jelentek meg a kettős nászra, rész a szives rházi nép igazi vendégszeretetében nyörködve a hamisítatlan valódi jó kedvben maga teagyökerében talán csak földünk népe található még fel. I . j . Borsy János békési kir. járásbirósági dijnok a múlt hét folyamán eljegyezte Hofmann József volt városi biró polgártársunk kedves le­ányát, Teréziát. A megkötendő szent frigyre kér­jük az ég áldását.­­ ’ * . Sylvester éjjelé^öywíá!H«­4i £ m^«<!úí/Wi kar a „Magyar kiráj/* vendéglő emeleti érmé­ben tombolajátékkal egybekapcsolt estélys^ren­­dezett, a tonbolatárgyakat az udvarias tiszt urh^ •saMmtiík be, s miután alkalmunk volt szokatt megtekinteni, hisszük — az egybegyült vendégek! az estély fényét emelő szép hölgyek a legkedve­­sebb meglepetésben részesültek. Sajnáljuk, hogy a fáradhatlan tiszteket az ugyanez időben a ka­szinónak a „Koronádban tartott estélyén nélkü­­­löznünk kellett. Meg vagyunk győződve, hogy mindkét helyen a legjobb kedélyben temették el az ó- és üdvözölték az újévnek első hajnalát. A megyei cselédség ruházatainak szán­tását Junászka Sámuel, Siflis György gyulai­ és Feuer Márk orosházi iparosok vállalták. A küszöbön levő farsang alkalmából vá­rosunkban és megyénkben több tánczvigalom ter­vezete bilincseli le fiatalságunk érdeklődését. Mint eldöntött tényről ugyan­­ csupán a megyei kór­házalap javára rendezendő bálról szólhatunk, mely is a megyeháza díszes termében adatván/ valószínűleg tánczvigalmaink „elite“ jelzőjére fog igényt tarthatni. A sport­klub is gyanúba hallóinál bállal kezdi meg folyó évi akcióját; szerint az iparos ifjúsági egylet is vissza ak­arja hódítani Katalin napja alkalmából erős csóí­ba szenvedett báljainak megérdemelt régi renommé­ját. Orosházán a kereskedelmi ifjúság, korcsolya­klub és tűzoltó egylet, Békésen a két kaszint Szarvason a nőegylet és a „ifjúság“ tervezhet lánca vigalmat. Csabáról, ahol a nőegylet és ágatási­ egylet báljai a „legfényesebb“ Bikert vívták !l maguknak — még eddig semmi nősz, semmi életjel; nem kétkedünk azonban, hogy „lassan krónikánkban“ szomszédvárosunkból is több került“ bálról lesz alkalmunk referálhatni. Czirkusz: Konrád Károly lovardája erőművész társulata szándékozik városunk­ meg­szállani. A társulat — hallomás szerint ^Uletve tagból áll és mintegy harmincé idomítjuk - val rendelkezik. Jelenleg N.-Váradon­­ játsza­nak, — az ottani sajtó nyilatkozata szerint a­­ közönségnek teljes megelégedésére. A megel­ég­dés dolgában — azt hisszük — nekünk sem­ r­end panaszunk, de ők lássák, hogyan fogn mi velünk megelégedni, különösen akkor, — ha mint tervezik, — egy teljes hónapot fognak kö­rünkben tölteni. A czirkusz a belvárosi gör. n. e. templom előtt fog felál­littatni és több szén kály­hával füttetik, — a hideg ellen tehát közönségünk meg leend védve. A gyulai iparos ifjúsági önképző és Be­­tegsegélyző egylet, évi tisztújító rendes közgyű­lését f. hó 8-án, jövő vasárnapon tartja Komló­­boli egyleti helyiségében. A megyei közigazgatási bizottság január havi rendes ülését f. hó 9-én tartja a megyeház kis termében. Sípos Oszkár adófelügyelői számt­at Gyuláról Jtason minőségben'az aradi felf­­­ügyelői hivatalhoz lett áthelyezve, Grúden Iván főhadnagy ur Karcagról — hová a mul­t év folyamában tétetett át — vis­­­szahelyeztetett S Gyulára a 8-ik honvédzászló T-Vj­­hoz. — Ezzel­ kapcsolatban megemlítjük, a hogy Temesvári­ László ur, aki is múlt hóban tetetett át városunkból Imas állomásra, hadnagyi fingjá­ról önként lemondván, Makón takarékpénztári könyvvezetőnek lett megválasztva.­­ " A korcsolyt-saison kellő közepében va­gyunk. A horookgödör (s nem mint talpelődünk ajánló, a gőzmalom­­ előtti tó) jege néhány dél­után festői látványt nyílj­to­tt a nagyszámul s többé­­kevésbé ügyes korcsolyázókban, akikhez ha nem is nagyobb, de mindenesetről, „szebb“ kontingenst hölgyeink adták, fogadják hétfői­ elismerésünket, hogy eme egészséges és elegáns st­orm nem iránt eleinte tanúsított tartózkodásukat <»y szépen si­került leküzdeniük. Még tíz fok hid­eg — és akkor az eddig elmaradottak közönye is c Ivódni fog. Időjárásunk. A fővárosi la­pok az ország több részéről jelentenek abnormis időjárásokat. Az idők rendkivü­liségét megyénkbe­*­ is van alkal­ur

Next