Békés, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

ováczió. Göndöcs Benedek apát és országgyűlési képviselő urat a földmivelés- ipar-, és kereske­delemügyi ministerium költségvetésének tárgya­lása során elmondott szűzbeszédje alkalmá­ból gyulai választói­nvácziókban részesítették. — Szigethy Lajos úr, a gyulai párton kívüli párt elnöke a városi tanácsot írásban felkérte, hogy a képviselő urat márczius 19 -i hazatérte alkal­mával hivatalosan és ünnepélyesen fogadja, mit a tanács többsége el is határozott. Az ünnepé­lyes fogadtatáson és bevonuláson nem lévén al­kalmunk jelen lehetni, annak leírását a „Pesti Hírlapból" vesszük át, melynek 80-ik számában következőleg van a nevezetes esemény leírva: „Gyula város az a város, a hol ketyegő fe­nének nézték az első zsebórát. A beszéd, mely elmondva elaltatta a Házat, lenyomatva, már csak azt a hatást birta előidézni, hogy beleringatta a gyulaiakat abba a hitbe, hogy Benedek ur monumentális szónoklatott tartott, s hogy ezt meg kell valahogy ünnepelni. Nosza bizottsági Talpra városi Fáklyás jón meg szive. Te rád nehéz feladat vár : vi­gasztald meg őt, ha lehet, s tedd elviselhetővé neki az életet. ... Az Isten áldjon meg ben­neteket ! Feje lehanyatlott, szemei mereven rám szegezve maradtak .... halva volt. Ismét egy törvényjavaslat, mely a kormány önfentartási politikájának a nyomorék szülötte, s mely a nemzeti érdekeket alárendeli, sőt feláldozza Önérdekének. E törvényjavaslat a véderő törvény módosí­tását czélozza. Született­­ Bécsben Bőkezű az engedményekben a hadügyminis­­térium­nak­, de attól ilyeneket még csak nem is kíván. Ez a létező törvényen nem javít, csak súlyo­sítja azt. Csak kevésbé lényeges dolgokat változtat azon a tapaszalati czélszerüség s a közös hadse­reg terjeszkedése érdekében. A nép a magyar nemzet jogos igényeit, kö­veteléseit nincs szem, mely abból kibetüzze. A magyar nyelv használata az ezredeken belül a tisztképzés, a tisztivizsgák körül a ma­gyarnak nyitandó verseny­pálya és nyújtandó en­gedmények, — a honvédségnek műszaki csapa­tokkal ellátása stb e törvényjavaslatban sem vé­tetnek figyelembe. De ugyancsak szaporítja az újabb terheket 8 halmaz újabb sértést sértésre ellenünk. üj teher a póttartalékosok behívása katonai szolgálatra, — s egyes csapatoknál a szolgálati idő meghoszabbitása. S nem a legnagyobb sérelem-e az, hogy az ujonczozáshoz a negyedik korosztály is behivatik. Felháborodik minden magyar lelke, midőn látja, hogy a főtörekvés a honvédségtől — el­vonni az ujonczokat s őket mind a közös hadse­regbe osztani be, hogy a honvédségi intézményt így öljék meg. Csodálatos alkotmányos élet ez a mienk. Csak minálunk eshetik meg, hogy a kormány ilyennel merészel az országgyűlés elé állani. Ezt a szörnyszülöttet tárgyalta e héten a kép­viselő­ház. A függetlenségi párt kitűnő szónokai ez al­kalommal is küzdtérre léptek az önálló magyar hadsereg mellett s kétségtelenül a hét dicsősége, s az alkotmányos jogok érdekeinek megvédéséért a nemzet kiérdemelt hálája a függetlenségi pártté. Lapunk mai számában közöljük a gyomai képviselő Horthy Pál úrnak a javaslat tárgyalása alkalmával általános feltűnést keltett beszédjét, melylyel Hortsy úr ujjabban is bebizonyította, hogy benne a képviselőház s közelebbről pártunk egy képzett egyént, kitűnő szónokot nyert, zenét kell csinálni... aztán van itt elég ló . .. bandérium is kitellik. Ordíts kapu, kiálts város rettenetes éljene­ket, mert eljött a Göndöcs Benedek napja ! 0 Ma volt. Az indóházat nagy tömeg lepte el kora reggel s negyvennégy főből álló bandérium és egy nagy dikció várta a nagy embert — ki egy ibolyacsokrot tartva lépett ki szerényen a kupéból. Az ibolyák illettek neki rettenetesen. A czigányok elkezdték a Rákóczy-m­arsot, lény.“„Üdv hazánkra égi fény, nemzet­őre tiszta Dobay polgármester pedig rágyújtott be­szédére, melynek csak az eleje érdekes. Kezdődött pedig ekképen : — Nehéz kötelességet teljesítek, minden önt üdvözlöm. Pedig nem is annyira nehéz az, mint inkább komikus !• Az apát erre megígérte, hogy a hazáért ezután is meg fog tenni mindent. (Lám, hogy kiérezte az a Széchenyi, hogy Magyarország még csak ezentúl lesz !) A tömeg igen megörült, hogy Göndöcs min­dent meg fog tenni a hazáért s éljenezve zene­szóval indult meg a paróchia felé. Ordítoztak, tomboltak. Az apát elhalavá­­nyodott, most előttük nem láttak mást, csak a képviselőt. A nők örültek még csak igazán. Az abla­kokból kendőiket lobogtatták, ők nem a képvi­selőt nézik, különb úgy, ha az­­ apát. A derék férfiú boldogságában el akart aludni a diadalkocsiban, de egy virágbokréta, mely az orrára esett, fölébreszté. — Halljuk ! — kiáltá a tömeg. — Isten neki­ gondolta magában Benedek úr, két kész beszédet hoztam magammal, hát ki­adom egészen a mérgemet. Elmondta a másik beszédjét is. Hanem kétségbe is volt aztán esve, mikor meghallotta, hogy az ő egyetlen napja két napig fog tartani: holnap az az (hétfőn este) lesz a fáklyászene — mivel hogy naptárcsináló Gergely pápa szíveskedett a gyulaiak iránti figyelemből erre az estére tenni a Benedek nap előestéjét." Másnap — hétfőn estve — az ünnepelt képviselő urat fáklyászenével tisztelték meg. A menet a városházától néhány apróbb hivatalnok vezetése és rendezése m­ellett indult ki, kiknek commandójára a fáklyavivők lelkes (?) éljenzése között ért a plébánia elé. Szigethy Lajos pártelnök üdvözölte a képviselő urat a földmivelés és ipar érdekében az országgyűlésen elmondott beszédéért; rövid kivonatban vé­gigfutott ezen beszéden, de óvatosan került min­dent, a­miből azt lehetett volna következtetni, hogy a tüntetésnek czélja a képviselő úrnak a költségvetés megszavazása alkalmával tanúsított magatartásával szemben a „Békésiben nyilvánult elítélő vélemén­nyel szemben elégtételt szolgáltat­ni. Daczára ennek, a képviselő úr válaszában a „Bé­kés“ ellen qualificálhatlan modorban kifakadt s a látványosság után futók obiigát éljeneiben vélt ma­gának igazságot és elégtételt szerezhetni. ” A „Békésmegyei Közlöny“ gyulai p­ jegyű tudósí­tója szerint a tömeg „roppant nagy éljenzésssel, tetszéssel és helyesléssel fogadta a képviselő úr becsmérlő kifakadását s általában a tüntetés nagy lelkesedés között folyt le és csupán „egy faragatlan szélsőbaloldali privilegizált hazafi" „brutális közbeszólása“ által zavartatott meg. Mi az egész ünnepélyességen, különösen az értelmi­ség részéről inkább bizonyos nyomott, tartózkodó hangulatot tapasztaltunk s többektől, a­kik pedig nem tartoznak a „szélső­baloldali privilegizált ha­zafiak“ közé, helytelenítő megjegyzéseket hallot­tunk a képviselő úrnak lapunkat illető tapintatlan kitörése fölött. Az a bizonyos „faragatlan szélső­baloldali“ pedig éppen úgy lehetett egy „berúgott pártonkívüli“ ; a nevét nehezen tudná pp ur meg­mondani. ij^ ur különben elfelejtette a „B. K.“-t arról is tudósitani, hogy az ünnepélyesség folya­mán zászló is volt kitűzve — három, s mind a há­rom a — plébánián. Békés megye közigazgatási bizottsága a f. évi márczius hava 20-án, rendkívüli ülést tartott. Jelen voltak: Beliczey István főispán el­nöklete mellett, Jantsovits Pál­ kir. tanácsos al­ispán, Nagy Károly árvaszéki elnök, Kertay Zsig­­mond t. ügyész, Bánhegyi István kir tanfelügyelő, Orosz László kir. h. adófelügyelő, Haasz József kir. főmérnök, Ambrus Lajos, Kalmár Mihály, Keller Imre, dr. Hajnal István, Varságh Béla, Fehér Béla, bizottsági tagok és Terényi Lajos, megyei aljegyző. Elnöklő főispán megnyitó szavai után ol­vastatott a m. kir. belügyminiszternek a megyé­ben a jövő 1883. év elején életbe léptetendő 10 őrsre elosztandó 63 főnyi csendőrség állomás­helyei és az egyes őrsök létszáma iránti terve­zet elkészítése végett kibocsátott rendelete, — a­melynek folytán a 63 főnyi csendőrség az ab­solut korszakban dívott elhelyezésre való tekin­tettel, akként javasoltatik elszállásoltatok hogy Gyulán 6, Csabán 7, Békésen 8, Szarvason 6, Szeghalmon 10, Gyomán 6, Kondoroson 4, Csor­­váson 4, Tót-Komlóson pedig szintén 4 csendőr ügyelhessen a közbiztonságra. Tárgyaltatott ezután a Sió-réten megfenek­lett és több száz holdnyi területet elborító víz­tömeg levezetése czéljából megejtett helyszíni tárgyalás alkalmával felvett jegyzőkönyv — és a kir. államépitészeti hivatal főnökének ide vonat­kozó műszaki javaslata, — a melyek alapján el­határoztatott, hogy a mennyiben a Sió-réten meg­feneklett vizszint 1*262 méterrel magasabban áll az Élővíz csatornának a lejtmérezés alkalmával a viz színénél, és a mennyiben ezen megfeneklett víz csak is az alföldi vasút gátjának kinyitása után vezethető le, mindezeknél fogva a közmunka és közlekedésügyi m. kir. minisztérium részéről az 1876. évi VI. t. cz.-hez kiadott utasítás 30. §-a alapján köteleztetik az alföld-fiumei vasút­társaság igazgatósága, hogy a Sió-réten megfe­neklett viznek az Élővíz csatornába leendő leve­­zethetése czéljából, — Gyula város költségén a vasúti töltés éjszaki oldalán az Élővíz csator­nához kellő mélységre ásandó csatorna létesítése után — a 43. számú őrház mellett lévő uradalmi ároknál Gyula város terhére egy 0­5 méter széles ideiglenes átereszt készíttessen, mely áteresz fe­neke a vasúti sinek tetőpontjától számítva 2*95 méterre essék. Ez alkalommal utasittatott Gyula város pol­gármestere, hogy a vasút éjszaki oldalán ásandó és a mellette lévő birtokok védelmére nyúlgá­­takkal ellátandó víz­levezetési csatorna azonnali létesítése iránt intézkedjék. Nagy mérvű megütközéssel fogadta a bi­zottság Tabajdi Károly arad megyei főispánnak, mint miniszteri biztosnak, e megye alispánjához intézett azon merev rendelkezését, a­melyben Békés megye alispánját a Kis-Berettyó medrén Bihar megye hozzájárulása mellett egy 4 méter szélességű hid építésére, — valamint az Antal­on áteresznek 4 méterre és az u. n. hámszáritó hidnak 20 méterre leendő kibővítésére azzal uta­sítja, — hogy ha a jelzett építkezések 60 nap alatt foganatosítva nem lesznek, azok a megye kárára és veszélyére hivatalból fognak eszközöl­tetni; — tekintve, hogy az érintett munkálatok elkészítése a megye mint érdekelt fél meghall­gatása nélkül és az e tárgyban megkivántató tárgyalások mellőzésével rendeltetett el, a bizott­ság feliratilag felkérendőnek határozza a köz­munka és közlekedésügyi m. kir. minisztert, hogy a nevezett miniszteri biztos rendelkezésének fel­függesztése mellett ugyanott a netán szükséges vízépitkezéseknek létesítése czéljából helyszíni tárgyalás megtartására és a vármegyének mint érdekelt félnek meghallgatására azzal utasítsa, hogy rendelkezéseit a tárgyalás eredményéhez képest tegye meg. Ülés vége 12 órakor. Hoitsy Pál beszéde — tartotta a képviselőház márczius 22-diki ülésében a véderő vita alkalmával. — T. hát ! Csiky a vádak egész halmazát szórja nemcsak a kisebbségi vélemény ellen, ha­nem a függetlenségi párt ellen is. Azt mondja, hogy szűk rparkúak vagyunk. Azt mondja, hogy oly aspirácziókat keltünk a népben, melyeket létesíteni nem vagyunk képesek, és nem mond­juk meg az aspirácziók árát. Azt mondja, hogy — és én ezt nemcsak, de igen erős gyanúsítás­nak tekintem, hogy közeledünk az ő álláspontjuk felé. A­mi különösen azon utóbbi vádat illeti, melyet abból von le, hogy beszélünk 800,000 főnyi hadseregről is, ez nem annak bizonyítéka hogy mi feléjük közeledünk, hanem bizonyítéka annak, hogy a kormány politikájában nem bízunk. (Úgy van­ a szélső baloldalon.) Arra nézve kü­lönbséget teszünk mi te hát, hogy mit tennénk mi azon a helyen, és különbséget teszünk arra nézve, hogy mit tesznek önök azon a helyen.­­ Nekünk nincs bizalmunk sem az önök erejében, sem az önök erélyében, hogy azt, a­mit nu jónak és kiviendőnek tartunk, önök ki fogják vinni, és azért követeljük legalább azt a minimumot, hogy ha már nagyot merni nincs önöknek elég bátor­ságuk, akkor tegyenek meg legalább annyit, hogy a meglévőt ne rontsák el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy szűk­markúak vagyunk, hogy helytelen aspirácziókat keltünk a népben. — Csak a legközelebb elmúlt budgettárgyalásokra vagyok bátor hivatkozni ezen gyanúsítással szemben, azon tényre, hogy nem­ e­ppen a mi pártunk volt az, a­mely mind­annyiszor, a­mikor a nemzet vitális érdekeiről volt szó, a­mely akkor, midőn arra kértek pénzt és oly tételek megszavazására hívtak fel bennün­ket, a­melyek a nemzet kulturális czéljaira vo­natkoztak, nem­ e­pp a mi pártunk volt az, a­mely e költségeket nem sokalta, hanem mint épen a népnevelés czíménél történt, még ezeket föl akarta emelni. De igenis szűkmarkúak vagyunk ott, a­hol önök kalandos politikájának áráról van szó. (Za­jos helyeslés a szélsőbalon.) Szűkmarkúak va­gyunk akkor, a­mikor hiába való forgó tornyok építéséről van szó; a mikor oly hadsereg fenn­tartásáról van szó, a melyről mi meg vagyunk győződve, hogy a nemzet és az ország védel­mére oly mérvben, a mint mi kívánjuk, nem ké­pes. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nagyon különös logika a t. képviselő úr­tól, hogy ő a jelen alkalomból vádol bennünket szűkmarkúsággal, mert mi egy önálló hadsereget kívánunk, a­melyről épen ő mutatja ki, hogy az többe kerül. (Derültség a szélső balon: Egy hang a szélső balon: Tanári logikai) Vádol bennünket másról is. — Azt mondja, hogy mi a terheket csak azért kívánjuk levenni a nép egyes osztályainak vállairól, hogy ugyanezen ter­heket a nép másik rétegének vállaira tegyük. — Hát miről van szó, t. hát ? Arról, hogy a három évi szolgálatot kettőre szállítsuk alá; arról, hogy egy részről megmentsük a nép egy részét a tény­leges szolgálat alól, más részről, hogy levegyük a nemzet vállairól azon terheket is, melyek arra valók, hogy ezeket ott fegyver alatt tartsák to­vább is. Hogy miként képes ő ebből kimagya­rázni azt, hogy mi az egyik részről csak leves­­­szük, s a másik részre rátesszük a terhet, azt én megérteni képes nem vagyok. Nem mi vagyunk azok t. ház, kik a nem­zetben oly aspirácziókat keltünk, melyek kivi­­hetetlenek, s a­mikor azután azok áráról van szó, a helyzetet másként tüntetjük fel, hanem igen­is a t. képviselő úr is azok közé tartozik, kik most igen komor színben tüntetik fel a hely­zetet és csak arra hivatkoznak, minő nagy és súlyos áldozatokat kell tenni, hanem mikor a költségvetés tárgyalásáról van szó, akkor feláll a t. pénzügyminiszter úr és a legrózsásabb színben tünteti fel az egész helyzetet,­­úgy van­­ a szélső balon.) Mondott a t. képviselő úr még egy más vádat is, a­mely személyemre vonatkozott, azt t. i. hogy ő ugyan ily katonai dolgokban nem szaktekintély, de azt hiszi, hogy nekem nincs igazam, mert hiszen egész Európa szaktekinté­lyeinek praxisa ellenem bizonyul. Az argumen­­tácziónak ezt a módját, t. hát, itt a parlament­ben nem fogadhatom el. Ha arról volna szó, hogy a t. képviselő ur ad hominem argumentál­jon magántársaságban, megengedem, hogy ily módon indokolhatja a maga nézetét, de szakte­kintélyekre hivatkozni s a mellett nem tudni fel­hozni csak egy unczia érvet is arra nézve, hogy az én állításom nem való, ez nem parlamenti bizonyítás,­­úgy van­­ a szélső balon.­ Azután nagyon szerencsétlenül járt épen ez alkalommal a t. képviselő úr, mert hiszen európai szaktekintélyekre hivatkozott. Én ezzel szemben figyelmeztetem a t. képviselő urat csak egy esetre. Midőn a franczia parlamentben szóba került a véderőnek oly módon m­egállapítása, mint az keresztül is vitetett, akkor épen a szak­tekintélyek, a tábornokok voltak azok, a­kik a szolgálati idő leszállítása mellett kardoskodtak és Thiers volt az, a­ki egész tekintélyének latba vetésével eszközölte ki azt, hogy az megváltoz­tassák. A franczia generálisok, köztük Troch, mindnyájan a mellett voltak, hogy két, lefeljebb három évben állapíttassák meg a szolgálati idő, és Thiersnek egész hatalmával kellett közbelép­nie, hogy ne hét, ne nyolcz év legyen a szolgá­lati idő, mint az eleinte terveztetett. Baross Gábor képviselő úrnak is tartozom némi felelettel. (Halljuk­­ a szélsőbalon.) ő meg­jegyezte velem szemben először, a­miben aztán a t. előadó úr ma pártját fogta neki, hogy a szolgálati idő redukcziója nem von maga után a költségekben is redukcziót, nem von pedig né­zete szerint azért, mert ez csak akkor állana be, ha magában a hadsereg létszámában is reduk­­czió történnék. Ez igen egyszerű dolog. — A kisebbség is, múltkor előadott beszédemben is el­­mondtam, hogy még e 800,000 főnyi létszám mellett is lehet redukcziót elérni akkor, mikor az újoncz illetmény, mely körülbelül 90,000 főre megy, nem három, hanem két évig szolgál. Ez által a létszámban semmi változás nem állana be, mert hiszen azt ajánlottam, hogy a­mennyi­ben a tényleges szolgálati idő leszállíttatik, a tartalékban a szolgálati idő ugyanannyival fel­emeltessék. Ha már most az egy évi ujonctjuta­­lékkal szembe állítjuk a tartaléki szolgálati időt és levonjuk a tényleges szolgálati időt, a 800,000-nyi létszámban nem fog beállni változás, hanem igen­is az fog beállani, hogy a békelétszám kisebb lesz, és kevesebbe kerül. Baross Gábor képviselő úr tanulmányaira hivatkozott. Nem hiszem, hogy ezekkel a tanul­mányokkal ily bevezetés után ily indokolás meg­fér. De azt is felhozta a képviselő úr, és ezt az előadó úr is tette, hogy a hadseregnél altisztek­ben nincs hiány, hogy különösen a­mi a tarta­lékot illeti, az nagyon bőven el van látva altisz­tekkel, sőt talán túl, mert hiszen az altiszteket be kell osztani a közönséges csapatokba. De hát ha ez így van, miért argumentál a t. képviselő úr ellenemben azzal, hogy azért kell a három évi szolgálati idő, hogy kellő számú ki­képzett altisztek legyenek. Baross Gábor képvi­ Mek­két iszonyúan megrázta a váratlan csapás. Napokon át kezeit tördelte s vigasz­talhatatlan volt. Vele szemben először érez­tem, mennyire gyarló teremtés az ember, mi­dőn ily tengernyi fájdalmat vigasztalhatni hisz és enyhíteni akar. — Szülei, nagyobb bajtól félve, utazni mentek vele. Szórakoztatták, nem használt semmit. A leány búskomor maradt s csendes téboly ereszkedett megsebzett lel­kére. — Azóta fel-felkeresi koronkint a Kál­mán sírját a cs. . .. i temetőben; nefelejtsek­­ és ibolyákból köt reá koszorút, épen úgy, mint hajdan kötött arra a két cserfára, ott az alári erdőben, s úgy elmereng a sirhant virágai felett órákig, mintha mindegyikök beszélni tudna a lent nyugvó kedves porok felől.. . Irgalmas Isten ! könyörülj szenvedésein. Egyesítsd őket ott fenn, ha itt alant hiában szerettek! Homolya István.

Next