Békés, 1883 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-07 / 1. szám

l-ső szám T 1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........| írt — kr. Félévre ..............| „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ks___________________ Gyula, 1883. január 7-én f I POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. M­EGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. !!• évfolyam Kiadó hivatal; Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttár tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Uansenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a 1883. évi folyamára. Miként e lap múlt évi utolsó számá­ban jeleztem, a w13ékes“ fentartva eddigi politikai jellegét és irányát, a most folyó évben és ezentúl nem csak saját kiadá­somban, de felelős szerkesztésem alatt továbbra is meg fog jelenni. A lap további fennmaradása iránt folytatott tárgyalások elhúzódása csak ma, a folyó évi első számmal tette lehe­tővé azt, hogy lapom igen tisztelt elő­fizetőinek s elvtársaimnak az előfizetési felhívást határozottabb körvonalakban kö­zölhessem, kérve őket, hogy valamint a múltban, úgy a jövőben is a lap szellemi és anyagi fennmaradásához becses támo­gatásukkal, hozzájárulni szíveskedjenek. Már a múlt számban jeleztem, mi­szerint állandóan magas politikai kérdé­sekkel a lap nem fog foglalkozni, hanem igyekezni fog a megye s községeink szű­­kebb körű eseményeit tárgyalni, érdekeit képviselni és ha még­is fentartottam po­litikai jellegét, ennek magyarázata az, hogy megyénkben, a­hol jelenleg hét lap jelenik meg, a szellemi erők annyira szét vannak forgácsolva, s annyira elkülönített helyzetbe jutottak , miszerint elég gondot ad egy egyénnek — kivált más elfoglal­­tatás mellett is — egy terjedelmesebb heti­lapnak szerkesztése, tekintve különö­sen ama meddőséget, mely a mindennapi eseményekben beállhat ; de még mint po­litikai lap — figyelembe véve az elkülö­­nithetlen határvonalat, mely politikai és nem politikai lap közt lenne vonható — sokkal szabadabb, nyíltabb és őszintébb mozgást biztosit. Jóllehet egyes elvtársaim részéről biztatva vagyok közreműködésük iránt , de tekintve azok nem egészen szabad ren­delkezési idejét, könnyen oly helyzetbe juthatnék, hogy a szerkesztés gondjai ki­zárólag reám nehezednének ; — eme né­zet volt egyik fő oka a lap politikai jel­lege fentartásának • s ily ^általam nagyon is jól ismert nézetekkel szemben, lapom jövő rovatai főbb pontozatokban a követ­kező beosztással leendnek betöltve : vagy 1. Vezérczikkül, lehetőleg megyénket, községeinket általánosan érdeklő kérdésről, bírálati szempontból. 2. Megyei közügyek czime alatt igye­kezni fogok olvasóinkat megismertetni rö­viden a megyei közgyűlés, közigazgatási bizottsági ülések tárgyaival, továbbá oly felsőbb rendeletekkel, melyeket minden­kinek tudni szükségesnek tűnend fel. 3. Hírek rovata közleni fogja rövidre vontan megyénk és városunkban heten­ként előforduló eseményeket. 4. Az országgyűlés rovata röviden és könnyen érthetően fogja közölni az ott történt heti működést, hogy az, ki esetleg napilapot nem olvasna, tájékozást szerezzen az országgyűlésen történtekről. 5. Hazai hírek czíme alatt közérde­­kűbb hazai eseményeket,­­ és 6. Külföld rovat alatt rövid kivonata külföldi nevezetesebb eseményeket közlünk. 7. Tanügy czime alatt igyekezni fo­gunk egész megyénk tanügyi mozgalmai­ról, időről-időre, értesítést nyújtani. 8. Irodalom, és művészet rovatunkban ismertetni fogjuk a hazai irodalom és művészet terén felmerülő érdekes­ moz­zanatokat. 9. Törvényszéki csarnok czimmel kö­zöljük a b.-gyulai kir. törvényszék terü­letén előforduló érdekesb polgári és bűn­ügyeket. 10. Gazdászat, ipar, kereskedelem ro­vatunkban röviden meg fogjuk ismertetni első­sorban a megyénkben e téren tör­ténteket, kapcsolatosan oly hasznos tud­nivalókkal, melyek e tekintetben mindenki által figyelembe vehetve mindenkinek hasz­nára lehetnek ; — végre 11. közölni fogjuk a heti piaczi ára­­t, és a vásári és piaczi forgalmat. 12. Tárcza rovatunkban igyekezni fo­gunk költeményeket s lehetőleg közérdekű és rövidebb szépirodalmi czikkeket adni. A lap negyedik oldala nyitva áll magán hirdetéseknek, és nyílttéri közle­ményeknek lehető­leg méltányos árak fel­számítása mellett. Vezérelve a lapom hasábjain minden az egyént érdeklő meddő polémiát kerülni és ama szenvedélyes hangnak, mely külö­nösen újabb időkben a^ vidéki lapok sa­játja — helyet nem adni. A midőn tehát ily nézetektől áthatva megyénk és Gyula városa közönségének nagybecsű támogatását kérem, teljes meg­győződéssel állíthatom, miszerint részem­ről el fogok követni mindent, hogy nagy­­rabecsült olvasó közönségem várakozása szerény tehetségemhez képest kielégítve legyen. Az előfizetési ár, mint a lap hom­lokán is jelezve van, marad a múlt évi, úgymint : Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre......................» frt 50 „ Negyedévre . . . . 1 frt 165 » mely összeg legczélszerübben vidékről postautalványon „a „Békés“ kiadóhivatalá­hoz Gyulán“ czimzetten küldhető be. A lap első számát nagyobb mennyi­ségben nyomatva nem csak minden ed­digi előfizetőnek, de általam ismert több megyei egyénnek is megküldöm, mi azon­ban az előfizetésre, vagy részemről bármi igény támasztására nem kötelező. — többi számok mentén a tolakodás vélel­­­métől is — csak az előzeteknek küldetnek meg ; minélfogva óhajtott esetben az elő­fizetés mielőbbi teljesítését kérem. Kelt Gyulán, 1883. január 5. Dobay János, a „Békés“ felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa. B.-gyulai emlék. (Ajánlva F. J.-éknek.) Eljöttem tőletek, nehezen jöttem el, Otthagytam szivemet minden örömével .­­ Csak a bubánatot, ezt a régi terhet hoztam vissza, óh hogy visszahoznom kellett! Bár kis házikótok lombok mögé rejtve — Tudom már sok embert tévedésbe ejte: Hiván zárkózottnak lakóit világtól — Belőle boldogság sugara világol. Az a kis kertecske, a folyosó alatt, Még a paradicsom fénykorából maradt; Vagy tán a menyekből hozták az angyalok, Hogy e nagy világnak két angyalt adtatok. S hátrább az a lugas, a gyümölcsös kertben, — Hol a ringó lombok sóhaja meglebben Ha szél, fugalmával átjárja a tájat — Oh a szív nyugalmat itt, csak itt találhat. S hogy az Úr munkája tökéletes légyen: Szentegyházat adott békés szomszédképpen, Melynek az églazurt ölelő tornyáról Alkonypk­ban fürdő szent kereszt világol. Hova jár a nyelvem, ugyan mit beszélek ? . . Hát a háziasszony ? ez az áldott lélek . . . Oltára a háznak, napja a családnak. Vagy hogy dicsérjem, hisz szavaim elállnak. És a házigazda: romlatlan magyar vér. Szives indulatja tisztább kéklő mennynél . . ., Karczolatok. Ha újév első napján összevissza gratulált a suszter inas, szabó inas, lámpagyujtogató és pereczes, szíjgyártó, szinlaposztó, mosóné, ta­­karitóné, kéményseprő, levélhordó, „Király­beli“ néma, Lala és nóbel czigány és még hordár, — és ha e sok szívből jövő jó kíván­ságra nem jöttél ki türelmedből, bátran el lehet rólad mondani: birka türelmü ember vagy.* Én azonban kifogtam valamennyi gra­­tulánson. Vagy 25 darab névjegy bori­tékba egy-egy nyolczadrét nagyságú papi­rosra az alább következő pár szót írtam, — s mindegyik „köszöntőnek“ mikor minden jó­kívánságból álló mondókáját elmondta — szí­vélyes köszönés mellett a markába nyomtat­ egyet; vala pedig minden egyes papíron csak ennyi: „Nagyon szépen köszönöm szívből eredő jókívánságait — és legyen meggyőződve, hogy tel­jes szívemből viszonzom is azokat — de nem honorálom. * Ez nemzetgazdászati szempontból véve, roppant előnyös rendszer — azonb­an Poprádi Endre úr szerint — nem elegáns. De hát egy szegény diurnistától más nem telik — mondja: Csorna Bálint — a „czifra nyomorúság“ egyik jeles és reális alakja.* Apropos! Czifra nyomorúság. Erről jut eszembe, hogy szinaszeink vannak. Már vagy három hete küzdenek városunkban a lét és nem lét kérdése felett. Szegények ! Megfeled­keztek arról, hogy nálunk nem úgy van, mint más városban. Itt nyáron kánikulába van a szini saison.* Az a nehány magyar ember, ki el-el látogat hozzájuk, néha a koronába, bizony ke­vés arra, hogy egy társulat existentiáját biz­tosítsa. Pedig ha már róluk beszélünk — bát­ran kimondhatjuk, hogy nem is olyan rész tár­sulat, mint minőnek sokan gondolják. Igaz, ahogy nem nemzeti színházi művészek — — — de édes Istenem , ha azok lennének bizonyára nem jönnének — Gyulára. Gondoskodjunk első­sorban önnön biztonságunkról. A múlt év utolsó napjainak gyors­­áradásai mindenkit meggyőzhettek arról , hogy az óriási erőfeszítéssel és vagyont meghaladó költséggel, egyedül a jövőbe vetett remén­nyel, a szorgalom és mun­kásság tudatával felépített védtöltéseink, ha azokra még egyszer annyi költség fog fordutlatni mint jelenleg, védképességük mellett sem fogják a szorgalmat és mun­kát s az erre fordított költséget biztosí­tani ; ha továbbra is az eddigi szomszédi atyafiságos rendszert fogjuk követni. Partjaink az árvizet, az eddigi na­gyobb magasságban nemcsak megállották, de még azokon szivárgás sem mutatkozott, és mégis oláhrétünk, mint a szomszédvár­megyének vizmedenczéje tele van, s 3000 hold föld részben őszi vetéssel, részben ott felhalmozott takarmán­nyal víz alatt áll. Az egyesülés Arad megyével s az arad­­körösm­enti érdekeltséggel felsőbb parancs következtében megtörtént, reményében an­nak, hogy ott, a­hol csakis nekünk van veszteni valónk, a veszteséget enyInthet­jük, sőt lehető esetben kellő felügyelet és óvintézkedések megtétele mellett meg is szüntethetjük.­­ Ámde ismét csalódnunk kellett, mert míg nálunk a Körösök jófor­mán áradásban sem voltak, már Arad­­megyében a székudvari erdőben, a Fehér- Körös jobb partján szakadások állottak be, melyeken a viz hozzánk folyt, hogy itt az alföld-fiumei vasut-társulat töltésébe ütközve, hónapokra elborítva tartsa a mi földeinket s a gyula­ vári uradalomnak még terjedelmesebb földjeit. Ha egy-két napig tartó gyors áradás Pedig itt sok a műértő. A színészeket is szeretik. De van is reá okuk. Hisz kevés ma­gyar város dicsekedhet azzal, amivel Gyula, ő adta a magyar színművészetnek Halmit!.. Oly embert ki előtt tisztelettel emel kalapot minden műértő — és komédiás. Hanem ezt a vad hullámok által ide korbácsolt társulatot nem pártolja. Ha néha itt-ott valahol szó van róluk — szánják őket, sajnálkoznak felettük, de azért szinházba nem járnak. Bezzeg a csepü­rágó Boskónál, meg a színes plakátos — Ber­ger szellemeinél — ott volt a sok műértő közönség. Bizony színész urak ! Önök jó évvel korábban jöttek hozzánk — vagy — későbben !! * Semmi no! Ha jól fontolóra vesszük, ma­gunk is belátjuk a közönség méltányos elma­radását a színháztól. Régi darabok, (Stomfay család, Fabriczius, Anna, nem rég adattak a nemzeti színházban) nem érdemes megnézni. Csíki Gergely — mielőtt megírta — már elő­­adatta Gyulán. Opere­tt nincs. Itt pedig után­­utfélen zeneértő urak és hölgyekkel találkozik az ember. Még szobalányt sem fogadnak egyes házakhoz ha csak a »Furcsa háború* dallamos keringőt el nem tudja zongorázni. Hjal Gyulán uralg­a — come il faute. * Csakhogy néha az ilyen come il faute-nak nagyon furcsa illata van. Olyan viszás. Meg­látszik, hogy nem annak születtünk. De még furcsa is az, mikor valaki tehén fejés közt­i jour fixekről beszél. Zord Vitex,

Next