Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

S-i­k­szám f 1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre .. .. .. 5 frt — kr. Félévre .............. •• 2 » 50 Évnegyedre .. •• 1 „ 25 » Egyes szám _____ ára 10 kr. Ja Gyula, 1884. január 13-án POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP, III. évfolyam. v?-----------­--------^ Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők. Hirdetése­k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. NyilHír túra 10 kr. Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; Bécsben: Oppelik A., Schalele Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A vegyes házassági törvényjavaslat bukása. Lapunk zártakor vesszük a távirati tudósítást, hogy „a zsidók és keresztények közötti törvényjavaslatot a főrendiház kétszáz szavazattal százkilenczvenegy ellenében másodszor is visszavetette.“ E pillanatban nehéz dolog volna meg­állapítani, hogy a főrendiek szavazata minő horderejű következményeket fog maga után vonni; részünkről — politikai párt­állásunkból kifolyólag­­— őszintén üdvö­zöljük a magyar főrendiházat ama ténye alkalmából, hogy ezen sem hús sem hal­féle álliberális monstre javaslatnak törvén­­­nyé emelését másodízben is meggátolta; üdvözöljük érte, noha nem áltatjuk ma­gunkat a­felől, hogy a főrendiek a javas­latot egészen más indokokból vetették vissza, mint a­melyek minket vezérelnek. De az indokok különbözete magán a tényen mit sem változtat. Nekünk reményünk és szoros meg­győződésünk, hogy valamint a javaslat esetleges elfogadása évtizedekre visszave­tette volna , úgy a javaslatnak másodíz­­beni elvetése, hathatósan fog hozzájárulni az általánosan kötelező polgári házas­sági törvény rövid idő alatti létesítéséhez. Az általánosan "kötelező"­ polgári há­zasság eszméje, halhatatlan nagy hazánk­fiának, Deák Ferencinek politikai hagya­téka, a 48-as párt programmjának egyik sarktétele, Irányi Dániel képviselő úrnak, akit elveink leghivatottabb vezérbajnoká­nak tekintünk, szintén egyik főeszménye; eme álláspont a miénk is, s eme állás­­­pontból kifolyólag ismételten üdvözöljük a főrendiek tegnapi szavazatát. A közigazgatási bizottság ülése (január 7-én.) Folyó hó 7-én tartotta a közigazgatási bi­zottság az ez évi első ülését. A főispán elnöklete alatt a bizottságnak hi­vatalnok és tisztviselő tagjain kívül az alig néhány nappal előbb tartott közgyűlésen választott tagok közül Ambrus Lajos, Kalmár Mihály, Ormós János, Göndöcs Benedek, Hajnal István és Keller Imre urak, a közügyek fáradhatlan tevékenységű munkásai vettek részt az ülésen, s a megyei közélet derék veteránjának Kertay Zsigmond ur­nák helyén ott láttuk most választott tiszti ügyé­szünket Oláh György urat. A főispán ur meleg hangú hazafias beszéd­del üdvözölte a bizottság tagjait, s felolvastatva a törvényhatósági közgyűlésnek a közig. bizottsági tagok megválasztására vonatkozó határozatát — Békés megye közigazgatási bizottságát megalakí­­tottnak kimondta, s felhívja a bizottságot a fe­gyelmi választmány­i küldöttségek tagjainak meg­választására. A fegyelmi választmány tagjaiul titkos sza­vazat útján Ambrus Lajos, Bánhegyi István, Thaly István, t Kalmár Mihály, s póttagokul Keller Imre s Kaczvinszky urak választattak meg. A feljebbvi­­teli küldöttség tagjai Ambrus Lajos, Kalmár Mihál­y, póttagjai Keller Imre és Ormos János urak lettek. A börtönök megvizsgálásával megbí­zott küldöttség, erdészeti, tanítói nyugdíj, büntető bizottság tagjai újólag megválasztattak. A megyei tisztviselői nyugdíj pótadó kiveté­sére alakítandó bizottság megalakítása későbbi időre halasztatott. A közig. bizottság eként történt megalakí­tása és szervezése után felolvastatott az alispán­nak a megye deczember havi állapotáról szóló jelentése. Az alispán jelentése tudomásul vétetett. A jelentésnek a sarkadi után emelt hidra vonatkozó részéhez pótlólag előadta az alispán, hogy a hid a jelentés kelte óta már elkészült s a közforgalomnak átadatott s egyszersmind jelezte azt, hogy a hídhoz vezető földtöltés — a szükség­hez képest oly magasra emeltetett, hogy az, ha karnákkal el nem láttatik, a közlekedőkre nézve veszélyesnek látszik, s a közlekedők biztonsága tekintetéből felette szükségesnek látja — tekin­tettel a jövő héten megtartandó gyulai Pál-napi vásárra — a karfáknak azonnal leendő alkalma­zását. A főispán ur — bár az államépitészeti mér­nök az idő rövidségére s a munkálat költséges voltára tekintettel, ellenezte a karfáknak azonnal leendő alkalmazását, — a közlekedők biztonságát mindenek felett megóvandónak találván, a bizott­ság megegyező véleményéhez képest, elrendelte a karfáknak — többszörözött munkaerővel s bármi áron azonnal leendő elkészíttetését. A Kálló belvizeinek szabályozása kérdésében élénk eszmecsere fejlődött ki. Az alispán ur jelentésében jelezte azon kö­rülményt, hogy a Berettyó szabályozó és ármen­­tesitő öblözetnek a Kálló belvizei szabályozására vonatkozó tervezete ellen a megye közönsége ne­vében tiltakozott, azonban ezen tiltakozásának az öblözet választmányában nem adatott hely. Keller Imre urnak — ki e kérdéssel beha­tóan foglalkozik, valamint a folyamszabályozási hivatal főnökének felvilágosító előterjesztései alap­ján meggyőződött a bizottság azon felette fontos érdekekről, mely a Kálló belvizeinek miként te­endő szabályozása folytán a békés­ megyei érdekelt­ségre nézve mintegy éle­tkérdésnek tekinthető, s értesülve arról, hogy a biharmegyei érdekeltség lázas tevékenységgel törekszik a saját érdekeinek — a békés megyei érdekeltség hátrányára történő előmozdítására, elhatározta a közmunka és köz­lekedési miniszer urat küldöttségileg felkérni arra, hogy a belvizek szabályozása tárgyában követett eddigi irányát, rendeleteit tartsa fenn, rámutatván a küldöttség azon irányelvekre, melyek szerint Békés megye a belvizek szabályozásának keresztül vitele tekintetében követni óhajt. A küldöttség tagjaiul az alispán, Keller Imre, Göndöcs Benedek és Zsilinszky Mihály urak vá­lasztattak meg. Legérdekesebb részét képezte a közig., bi­zottság tanácskozásainak az élővíz csatorna kér­dése. Az alispán úr jelentésében jelezte, hogy az élővíz csatorna felső torkolata a bekövetkezhető áradásokkal szemben Gyula, Csaba és Békés vá­rosok érdekében a folyó év január—május hava tartamára eltöltendő lévén, nehogy ezen eltöltés következtében a csabai vasúti állomásnál kellő víz­­mennyiség hiánya miatt a forgalom veszélyeztessék, a közmunka és közlekedési miniszer úr a gyulai folyammérnöki hivatalt oda utasította, hogy a felső torkolat eltöltését előzőleg, B.­Csaba felett az élőviz medrét megfelelő helyen egy keresztgáttal töltesse át oly­képpen, hogy az által nevezett városra veszélyt nem hozható magasságban a viz felfogassék s ez által egy viztartály képeztessék, melyből a vasúti állomás öt havi vízszükségletét fedezhesse. Ezen alispáni előterjesztés élénk eszmecse­rének képezte tárgyát. A bizottság tagjai rend­kívüli érdeklődéssel folytak be a nagyfontosságú ügy megvitatásába, s részünkről is oly nagy hord­erejűnek tartjuk az élővíz csatorna ügyét, hogy kötelességünknek ismerjük a bizottság tárgyalá­sáról kimerítőbb — bár kivonatos — közleményt adni. El­ső­sorban a főispán úr emelt szót. Élénk érvekkel ecsetelte az élővízcsatorna gazdátlansága, a felső és alsó torkolatoknál levő zsilipek rozzant állapota folytán bekövetkezhető veszélyeket. Gyula, Csaba és Békés városok sorsa az élővízcsatorna jelen állapota miatt kétségbeej­­tőnek tűnik fel, s a közel­jövőben ismétlődni látja azon élet-halál küzdelmet, melyet a veszélyezte­tett községek a legutóbbi árvizek alkalmával át­­szenvedtek. Az élővízcsatorna jelen állapotának tarthatlanságát jelezve felhívja a bizottságot ezen nagyfontosságú s közérdekű ügy beható megvizs­gálására mindenek előtt az élővízcsatornára vo­natkozó felvilágosítások előterjesztésére fel­hívja az alispánt. Az alispán előterjesztése szomorú képét tárta fel az állapotoknak. Beadta, hogy a Csahos ki­nyittatott, a felső torkolatnál a rozzant zsilip a m­­ederben fekszik, mely eltöltve mindezideig nincs, sőt erre jóideig kilátás sem lehet, a vasút víz­szükségletének fedezhetése tekintetéből a közmunka és közlekedési miniszer rendelete szerint. Ez idő szerint a csatornának nincs gazdája, a társulat működését megszüntette, magát feloszlatván, a csa­torna gondozásáról, az újabban szükségelt teen­dők végzéséről egyátalán tudni sem akar, holott a közegészségi és közbiztonsági tekintetek intéz­kedéseket szükségesnek. — Kívánatos volna, ha a változott viszonyokhoz képest az érdekeltek tár­sulattá alakulnának s az élővizcsatorna medrét belvizlevezető mederré alakítanák át; czélba vette a mozgalomnak ily irányban leendő megindítását. A főispán sajnálattal veszi e felvilágositó előterjesztést tudomásul, s úgy gondolja, hogy az élővízcsatorna beszüntetésének kérdése még nem tekinthető bevégzett dolognak s szemben az eddig működött élővízcsatorna társulat magatartásával s azon czélzattal, hogy további fennállását önhatal­­m­úlag megszü­nteti, s ez által az élővizcsatorna mentén levő érdekeltségnek személyi és vagyoni biztonságát veszélyezteti, s akkor, midőn a Csa­hos nyilt csatornává alakításával kapcsolatos in­­tézkedések be sem végeztetvén, az árviz által be­következhető veszélyekre ép úgy, mint a múltban szomorú kilátás lehet a működését teljesíteni, az óvintézkedéseket megtenni elmulasztja, kétségte­lenül joga és kötelessége a törvényhatóságnak közbelépni a társulatot kötelességeinek teljesíté­sére kényszeríteni, nem ismervén el a társulat­nak azon jogát, hogy az önmagát feloszlatat­­hatja, sőt nem tartja jogosítottnak a társulatot arra sem, hogy az, vagy érdekeltsége az élő­vízcsatorna beszüntetése vagy fentartása iránt intézkedhetik. A társulat érdekeltségét Gyula, Csaba, Békés városok közönsége képezi, 8 az élő­vízcsatorna fentartása vagy beszüntetésének kér­dése oly községi ügynek tekinthető, a­melyben tett vagy teendő intézkedések felülbírálására — engedélyezés vagy a jóváhagyás megtagadása a törvényhatóság jogköréhez tartozik, o ugy látszik, maga a kormány sem respectálja a törvényt. A tár­sulat érdekeltségét képező községek elhatározzák az élővízcsatorna megszüntetését, s a miniszer maga is rálépve a tévesztett útra, tovább vezeti őket, sőt elrendeli, hogy Csaba felett a víz duzzasztassék fel a meder áttöltése által, mert a vasuttársulat víz­­szükségleti érdeke azt kívánja. A kormány ily in­tézkedéseit nem helyeselheti s azokban a törvényha­tóság autonómiájának megcsorbítását, törvények által biztosított jogainak csonkítását látja. Amint a megye respectálja a törvényeket, ez kötelessége a minister­­nek is s a megye nem hunyhatja le szemeit jogainak tiszteletben nem tartása előtt. Gallacz János a folyam-szabályozási hivatal főnöke az élővizcsatorna keletkezésének történetére s a vízviszonyok ez ideig terjedő állapotára vo­natkozólag ad kimerítő felvilágositásokat s elő­adja, hogy előállott szüksége az élőviz felső tor­kolatánál a Csahos nyílt csatornává alakításának s a felső torkolat eltöltésének , de véleménye sze­rint ezen műveletek által a helyzet a múlttal szemben csak javult; igaz ugyan, hogy a felső torkolatnál az áttöltés nem eszközöltetett, de ez lehetetlen, mert az idő elöh­aladott, télen ily fontosságú munkálat nem teljesíthető. A miniszer által elrendelt csabai alsó betömés — azon czélból, hogy 1 meder öt hóra vízmedenczévé alakíttassák a vasuttársulat vízszükségletének fedezhetése végett — daczára a felső torkolat át nem töltésének — Csaba és Bé­késre nézve veszélyessé nem válhat; mert a viz csak igen kevéssel (két láb) lesz magasabb a mostaninál s a bukó gát ebez képest magasit­­tatik. Ma az a helyzet, hogy a folyammérnöki hi­vatal miniszeri rendelet folytán elkészítette s fel­küldte a csabai áttöltés illetőleg duzzasztásra vo­natkozó terveket, annak alapján a munkálat vég­rehajtása elrendeltetett s a felső torkolatnál a nyílás fentartatik. Ezzel szemben a helyzet annyival jobb mint eddig, hogy jó töltésekkel rendelkezünk a Csahos mentén. Veszély esetén úgy a felső, mint alsó torkalat betöltetik. Dr. Hajnal István osztja azon aggodalma­kat, melyeket a főispán oly híven ecsetelt. A helyzetet — különösen az évek hossza során át az élőviz által fenyegetett s e miatt élethalál har­­czot küzdő szegény Békés városának helyzetét, mint eddig, úgy a jövőben is kétségbeejtőnek s tarthatlannak látja mindaddig, mig az élővizcsa­torna teljesen és végkép be nem szüntettetik. Az ő aggodalmait nem a békési — alsó torkolati — zsilip állapota idézi elő; igaz ugyan, hogy e zsi­lip jobb is lehetne; de mindenesetre olyan, mely, mint eddig, úgy a jövőben is rendeltetésének meg­felel. Sokkal nagyobb aggodalmat okoz a felső tor­kolat nyitva hagyása. Szomorú képe van a mi szabályozási műveleteinknek. Félbe hagyják a munkát, de a veszélyt, a meginduló ár veszélyét haladásában mi sem szakítja félbe. Százezreken építjük a Csábost, partjait megerősítjük, hogy biz­­tosítsanak az árvizek ellen, de érhetünk-e czélt, ha az élővízcsatorna felső torkolatát nyitva hagy­juk. Indítványozza, hogy a felső torkolat elzárása szorgalmaztassék a miniszernél. Békésnek a legnagyobb veszedelmét az élő­vize,arcorna okozza s a veszély már 16­­ éve hújtja a küzdelemben elszegényedett községet. Gyulára, Csabára csak egyszer ijesztett rá, s rögtön be­szüntetni óhajtotta az élővizet s csodálkozik, hogy Békésnek 16 évi szenvedése sem elég annak a beszüntetésére. Hagyjuk azt az átkos vizet, hadd nyugodja örök álmát s Békés városa végre vala­­hára éljen nyugodt perczeket s erejét fordíthassa elő haladásának eszközlésére. Szucsu Béla meg van győződve arról, hogy két oly nagy város mint Csaba és Gyula nem ma­radhat élőviz nélkül. Az élőviz fentartása e két város életszükséglete, de Békés város érdekei is kell hogy teljesen m­egóvassanak, s a tiltakozást a felső torkolat nyitva hagyása a csabai áttöltés általi duzzasztás ellen teljesen indokoltnak látja. Az élővízcsatorna társulat feloszlásról a megye mit sem tud, az nem is történt meg helyesen, ő mint létezőt kell hogy tekintse, s mint ilyennek a felduzzasztás s a felső torkolat nyitvahagyása el­len tiltakoznia kötelessége, s az e részbeni mu­lasztásokból eredhető károkért felelősséggel tar­tozik. A kormányrendeletet meglepő s szomorú do­­lognak tartja, hogy a vasút érdeke játszik közre a közérdek ellen. Felszólaltak még ez ügyben Kalmár Mihály s Keller Imre urak is, különösen ez utóbbi nagy szak­avatott­sággal tárgyalta az élővízcsatorna ügyét , hangsúlyozta a törvényhatóságnak az élővíz tár­sulattal szemben törvények által biztosított, két­ségbe nem vonható jogait, s elodázhatlannak tartja hogy az alispán a társulattal szemben a törvény­­hatóság felügyeleti jogait érvényesítse s mindazon intézkedéseket haladéktalanul megtegye, melyekre az elodázhatlan szükség s a törvények utalják. Ezek után a bizottság a miniszert felkérni határozta a felső torkolat eltöltésének, az alsó biztosításának elrendelése, a Csaba feletti áttöltés által czélba vett duzzasztás iránt kiadott rendelete foganatosításának felfüggesztésére s utasította az alispánt az élővízcsatorna ügyének törvényes me­derbe leendő terelésre s evégből a szükséges in­tézkedések haladéktalan megtételére. Az ülés további folyamán tárgyaltatott a közm. és közi. miniszer rendelete, mely szerint a közigazgatási bizottság ülésében részvételre elő­­dási joggal a folyammérnöki hivatal főnöke is meghívandó. A közigazgatási bizottság tagjai ezen mi­niszeri rendeletet észrevétlenül nem vették tudo­másul. Hangsúlyoztatok az, hogy a törvény intéz­kedik arról, kik jogosultak a közigazgatási tag­ságra, s körvonalazzák a tagok hatásköre és te­endői ; nincs jogosítva tehát a minister — mint

Next