Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

4 £-ik szám IV. évfolyam.r 1 Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utczaß.sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang IApót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .........•• 2 » 50 „ Évnegyedre .. . » 25 » Egyes számára 10 kr. J zl Gyula, 1885. október 18-én POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN" VASÁRNAP. " Kiadóhivatal Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. L Nyisztér tára 10 kr. Az aradi kereskedelmi és iparkamara véleménye a vámtarifa revisioja tárgyában. Nagy méltóságú Miniszter ur/ Folyó évi 748. évi.szám alatt kelt magas leiratával méltóztatott felhivni a tisztelettel alulírott kereskedelmi és iparkamarát, hogy a szomszéd nagy birodalmak vámpolitikája által teremtett és az osztrák-magyar monarchiára igen kedvezőtlenül alakult gazdasági legújabb helyzetre való figyelemmel mondjon véleményt arra nézve, hogy e monarchia általános vámtarifája egészben és egyes részleteiben érdekeinknek megfelelőleg miként lenne már a legközelebbi időben módosítandó ? E magas leiratban egyúttal ujjmutatatás foglaltatik a vámtarifa módosításának kilátásban lévő irányára nézve is, mert az világosan mondja, hogy „habár 1882-ik évi vámtarifánk máris kedvezőtlen viszonyok közt jött létre és annak egyes tételei elégségeseknek ismertettek közgazdasági érdekeink védelmére, a külállamoknak legújabban inaugurált elzárkózó politikájával szemben vámtételeink mindenesetre revisióra szorulnak.“ Ettől eltérőleg a tisztelettel alulírt kamara azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy dacára a fennebb érintett előzményeknek, érdekeink a védvámok egyenletes fokozását jelenleg éppen nem követelik, sőt tekintve a monarchia két állama és azok közgazdasága között fennálló viszonyt, gazdasági érdekeink szempontjából minden kerülendő, ami a közép- és nyugat-európai államokhoz, és elsősorban Németországhoz, való közeledésünk komoly akadályát képezhetné. Hogy a védvámok általi következetes elzárkózás politikája egyetlen közép európai államra nézve sem előnyös, az iránt a közvélemény e monarchia mindkét államában ép úgy, mint Németországban folyton hangosabban és érthetőbben nyilatkozik. Belátja azt már nálunk is mindenki, hogy azon lappangó vámháború, mely e monarchia és a nyugati szomszéd nagy birodalmak között foly, egyiknek sem használ, s abban minden érdekelt fél aránytalanul többet szenved, mint amennyire előnyöket képes, a védvámok folytonos emelése által, biztosítani magának. Ezt nyilvánosan beismerték a vezérlő államférfiak nálunk és a német birodalomban egyaránt. De ha általános beismerés szerint az elzárkózás nagy baj, azt nem lenne helyes még inkább fokozni, hanem ellenkezőleg oda kell hatni, hogy ezen birodalmak lehetőleg ismét a szerződéses vám- és kereskedelmi politika útjára térjenek. Azért e kamara, meggyőződése szerint minden oly lépés részünkről is kerülendő, mely a vámpolitika annyira kívánatos irányváltozását lényegesen nehezíthetné. Felfogásunk szerint kétségtelen, hogy általános vámtarifánk oly szellemű revisioja, mint a minő magában a hozzánk intézett magas leiratban is úgyszólván kilátásba helyeztetik, ily természetű lépétt lenne A tapasztalás ugyanis nemcsak e monarchiában, hanem másutt is azt bizonyította, hogy ha a védvámok bármily czélból tetemesen emeltetnek, az érdekelt termelő osztályok hajlandók azt állandó jellegű vívmánynak tekinteni, melyhez azután szivósan ragaszkodnak még akkor is, ha a vámok ezen emelése csupán megtorláskép eszközöltetett. Igen nagy nehézségekkel jár azután az igy emelt vámok alábbszállitása mindenütt, az e nehézségek sehol sem oly nagyok, mint ezen monarchiában, melynek a közös vámterületen két, voltakép önálló vámtörvényhozása van, melyek azonban teljes egyetértéssel kénytelenek eljárni, mert kifelé a monarchia mint egységes fél szerepel a vele szerződő hatalmakkal szemben. Ha már most a magyar és osztrák kormány és törvényhozás a nyers termények és az iparczikkek vámjait mintegy compensatiokép emelik, ismét a két államnak kell megegyezni azok leszállításában, hogy valamely külföldi állammal szerződés létesülhessen. Es a tapasztalás 1878 óta azt mutatja, hogy a mily könnyű a két állam kormányai között a megegyezés, ha a pártok egymást állítólag kiegyenlítő emeléséről van szó, és ily lehetetlen azok nagyobb mérvű leszállítását keresztülvinni Az általános vámtarifa emelési szándékból történő revisiójának eszméje alulírt kamarában tehát mély aggodalmat támaszt, melyek nagyon kívánatosnak tüntetik fel előtte, hogy az okvetlenül mellőztessék, hanem e helyett, amennyiben szükségesnek bizonyul, oly intézkedések tétessenek, melyek a mellett hogy a közlekedés útját, különösen Németország irányában, nyitva tartják, módot nyújtanak a védekezésre úgy a nyers termények bekövetkezhető nagyobb mérvű beözönlése valamint a Német és Francziaország által netán még ezentúl is folytatandó védvámos politika egyoldalú káros befolyása ellen. E kamara ugyan nem hajlandó elismerni, hogy a nyerstermelés védelme kizárólag magyar érdek lenne, mert hiszen Ausztriának csaknem oly absolut értékű nyers termelése van, mint hazánknak, de miután szokássá lett a nyers termelés támogatását Magyarország, az ipari termelés védelmét Ausztria előnyének tekinteni mert a hatalmi tényezők ezen termelési ágak túlsúlyára támaszkodnak a két államban, belátja, hogy ha oly nyers terményvámokat kívánnak behozni, melyek az osztrák iparos osztály fogyasztását csakugyan drágíthatnák, akkor a gyakorlatban a compensatis művelete elkerülhetlenné válnék De a tisztelettel alulírt kamara a termelési viszonyok ismerete mellett éppen azt nem engedheti meg, hogy a nyers termények vámjainak részleges, óvatos emelése ebben a monarchiában a nyers termények árát általánosan, állandóan, tetemesebben emelhetné. Az oly termelési területen, mint a minő ezen két államé, ahol jelentékenyen több nyers termény állíttatok elő, mint amennyi fogyasztatik, a nyers termények behozatala, ha az lassan, szabályszerűen történik, az átvitel jellegét ölti magára. Komoly bajt e behozatal csak rohamossága által idézhet elő, midőn készlet megtorlódásokat vonhat maga után, ami azután a rendellenes árhullámzásban szokott kifejezésre jutni. Ebből véleményünk szerint kettő következik. Először az, hogy a nyers termelésnek a káros árhullámzástól való megóvása, amennyiben ez vámok által lehetséges, voltakép nem oly áldozat, melyet e monarchia nyersterményeket csak fogyasztó osztályai hozni kénytelenek, mert az által a nyerstermények árai nem emeltetnek, csak egyenletesebbekké tétetnek, ami a nyers termelők háborittatlan munkássága által nagyon érdekelt többi osztályokra közvetve szintén csak haszonnal járhat. De másodszor önként következik ebből,hogy a nyers termények szabálytalan beözönlése folytán keletkező megtorlódások lehető megelőzése nem csupán a magyar, hanem époly mértékben az osztrák nyers termelésnek érdeke is. Nincs tehát semmiféle alapos ok arra, hogy azért Magyarország Ausztriának külön compensatiot adjon. (Vége köv.) 1886-ik évi költségvetés. Meg akarja magát ölni. — Elbeszélés angolból — —a Jól megértettél, Jim? — szólt Belfart ur komornokához. Ma este csak Linn Richard urat, Nichsdale baronetet és Chinton urat fogadom el. — Igen, nagyságos ur ! — Ha más valakit bebocsátasz, elűzlek. Nyolcz órakor a teát ebben a teremben fogod felszolgálni. — Igen, nagyságos ur! — Most pedig Jim, menj szobámba s a jobb felől álló szekrényből hozd el az aranyozott dobozt, továbbá 3. sz. vadász-fegyveremet s az iró asztal fölött függő képet s mindezt tedd erre az asztalra s mihelyt az urak itt lesznek, koczogtass szobám ajtaján. Tim meghajtotta magát a képviselőház tisztetreméltó tagja előtt; Belfart ur sivár tekintetet vetett a fali órára s aztán súlyos léptekkel ment hálószobájába. Az ajtót kétszeresen elzárva, a nagysága az ablakhoz lépett , azt megnyitva hosszasan lenézett a Thamsére, mely a ház alját mosta. Apály ideje volt és csak a zöldes nyálkás tömeg ért föl a falig. — Nem — — nem, ez mégis csúnya lenne — gentleman igy nem válhat meg a világtól, — dörmögé Belfartur magában. Visszalépett az ablaktól, a rózsafa asztalhoz ült, gondosan leemelte a térítőt, mely több tárgyat borított. — Ezeket rendezni kell! szólt s a különféle feliratú üvegeket és üvegcséket sorba állította ; ezek voltak: Laudanium de Sydenham, Chlorhydrate de morphine, Curare de Java, Acide hydrocyanique. — Az ördögbe, már alig van hat csepp, — kiáltott föl Belfartur, — el kellett párolognia, S az üvegcséket ismét helyükre téve, pisztolyt vett kezébe s annak kakasát többször elcsettentvén, megtöltötte, s aztán a méreg üvegcsék elé helyezte mint valami elő őrsöt. Ez megtörténvén, egy tokból két éles borotvát vett ki, azokat egy bőrszíjon végig húzogatta, élüket tenyerén megvizsgálta s aztán keresztbe fektetve helyezte a pisztoly elé. — Minden rendben van, — szólt felállva és sivár előkészületeit szemlélve. Háromszoros halk kopogás az ajtón ragadta őt ki mélabús gondolataiból. — Óh, szólt keserűen, még ez is, egészen pontosoknak kellett lenniök, hogy a válás előtt még a boszankodás vigasza se legyen számomra. — Ön jól érzi magát, egészen jól ? kérdezték az urak egyszerre, amint Belfart ur az ajtóban megjelent. — Nagyon jól érzem magamat, szólt a kérdezett, erősen kezet szorítva velünk. — Kedves Charles, önnek valami fiatalító szer titkával kell bírnia, szólt Nithsdale baronet, urával Belfart ur széles mellét érintve. Ez a jól megérdemelt bók azonban a tiszteletre méltó férfiúra igen kellemetlenül hatott, legalább erre mutatott ajkának fintorgatása. — Szeretetre méltó mint mindig, kedves bajonet, viszonzá a szólónak hátat fordítva. — Tudja ön, hogy valódi fejedelmi lakás vágott közbe Clinton úr, és hogy az egész Wight szigeten nem találhatnának szebbet és kényelmesebbet ! — Bizonyára vette föl a szót Linn úr, egy tárrlásszékre ülve; a Themse által nyújtott látvány is megbecsülhetetlen ; ön minden kényelmetlenség nélkül láthat minden regattát. — Ab, ön elmondhatja, hogy igazán boldog! kiáltott fel a három ur karban. Belfart ur arcza bíbor vörössé lett és zsebében titkon ökleit szorongatta. — Igen le lennék önöknek kötelezve, ha azt a tárgyat nem folytatnák, szólt szárazon. — Ön komoly dolgokról akart velünk beszélni; miről van szó ? — Azonnal megtudják önök, előbb azonban beázzunk. Beszélgetésünk nem tart sokáig; szivarok és a port-bor megrövidíti a figyelmüket, uraim, ébrentartandja. A csöngetyű hívására megjelent Jim ; palaczkokat és poharakat hozott. — Elhoztad a tárgyakat, úgy amint parancsoltam ? — A kandalló párkányán fekszenek, nagyságos uram viszonzó Jim, a korona-gyertyatartó utolsó viaszgyertyáját meggyujtva. — Jól van, nagyon jól, Jim, vedd ezt az erszényt, szolgálatoddal mindig meg voltam elégedve’ Nyolcz nap múlva rokonomnál, mrs. Weensnél mint főkomornok fogsz belépni; most azonban menj, ne feledd parancsaimat. Senkinek sem vagyok honn. És most, uraim, Szapáry gr. pénzügyminiszter a képviselőház október 13-ai ülésében terjesztette be az 1886-ik évi költségvetést anélkül, hogy azt bővebben indokolta volna. A költségvetés úgy a mine van, tekintve mérlegét, nem nagyon kedvezőtlen, természetesen a részletek megvizsgálása szükséges ahhoz, hogy a költségvetés összeállítása megbírálható legyen. A mérleg a következő: fordult barátaihoz szivarládát nyújtva nekik, válasszák ki a legszárazabb szivarokat s a legpuhább támlásszékeket ! Clinton úr, vegye át a grogot! Nemde Nithselale baronet, ön vadászott egykor krokodilusokra ? —. És pedig szenvedélyesen — de mire ez a kérdés ? — Mert emlékeztetni vélek ... ön mondta nekem, hogy négyszer vagy ötször volt abban a veszélyben, hogy elnyelik a krokodilusok ? — Igen, négyszer vagy ötször Lyontnál és Kereknél — úgy van ! — S önt szir Richard Linn, nem érte-e egykor a szerencsétlenség, hogy mérgezett nyíl által sebesült meg ? — Két mérföldnyi távolságban Chandernayortól, csodálatra méltó emlékezet ! Először kék lettem mint az ön kabátja s frjem tömött mint labda, azután czitromsárgaságba s átlátszó soványságba mentem át, de a méreg nem volt első rendű! — S ön, jó Clinton úr, sok borzasztóságot láthatott mint tengerész orvos a plymouthi gályákon, szóval ily tapasztalatok után azt hiszem, föltehetem, hogy önök mindnyájan hideg vérrel s nagy erkölcsi erővel bírnak. A három úr szerényen meghajtotta magát. — S őszinte barátságukban is hiszek. — Ezt jól teszi, kedves Belfart úr! kiáltott föl melegen a bajonet, így tehát számolhatok rá, hogy kérdésemre nyíltan fognak felelni. — Szóljon ön, szóljon ön ! — Valóban boldog vagyok? kérdé Belfart úr, mély komolysággal, barátait kémlelően szemlélve.