Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
tár kérdést (Lévén ez a megyének a gordiusi csomója, vagy ha jobban tetszik augrás — salonja.) — Ehol ni, most is felkiált : „mondok egy sólót.“ Ne gondolják, hogy e szörnyen megidézőjelezett „mondás,“ komoly aggodalmakra ne alkott volna okot, a kedélyes kompániában. Pedig mily erősek mindannyian, kipróbált, edzett tarokk gladiátorok, s mégis az, ki az egyleti életnek legfőbb támasza : olyat néz a szemüvegén ! — felül, hogy bizonynyal az égig érne, a szemsugár, ha fel nem tartaná a füstös plafon, s midőn visszakerül, az égbe szánt tekintete, egy mélabús sóhajjal, melyet a lemondás, az elkerülhetlen bukás kínjai rezgetnek meg, tör ki a szó : „No hát — :--------adj ki.“ Tehát szólót mondott a casinó leg öregebb tagja (ezen aztán ugyancsak törheti a fejét öreg is, ifjú is, hogy ki lehet az a „legöregebb tag.) Lett erre mozgás. Elsőbben is a kedves öreg urak, kik napiról-napra lankadatlan türelemmel birálgatják — persze csak úgy susogva — a rósz hivást, rohannak a merész küzdők háta ütegé, — s mélyreható tekintettel nézik a nagy küzdelmet. Majd felugrálnak szomszéd asztaltól a „novitiusok“ is hanagos dörömböléssel tolván ki maguk alól a széket, s bámulva szemlélik az „edzettek“ merész szólását. (A „novitiusok“ még a „szólóig nem jutottak.) Leghátul lábujhegyen emelkedik ki egy két „kisegítő,“ s köztők az kit mindenki szeret, a jó Gy. . . papának oly mereven néz a kártyába, hogy menten összetéveszti a skizt a pagátta i s egy halk sóhaj hagyja el ajkát: „jaj, nevezni, ha rendencét talál adni! — Vége a j nagy harcznak. Olvas ez is, amaz is, ol vasnak az öreg urak — „novitiusok, reis noncisták, — mind halkan s halkabban és 1 leghalkabban a — casinos is. Elhalnak a lélekzetek. Harmincz, —--------harminczhárom. Szörnyűség, — hallatlan, — 14 feküdt a skartban. A pápaszem lekerült a kifogástalan szabású sasorról, megtöröltetik, feltétetik, a bajusz megpedertetik s hangzik és most nem mélabúsan : „írja fel ! — Sándor.“ Fel vagyon írva, a sopánkodó környezet pedig — oszlik, így megy ez mindennap a vacsoráig, lőtt, hol a füst a legnagyobb, s ott pedig, s hol kevésbe megy, éppen most csinált egy szörnyű merész lökéssel — paczikát, a — kormányzó úr, — ki tavaly a nagy s paczika-versenyen csak azért nem nyerte Derült arczczal várja a pitarban a jó asszony s ki-ki néz a kapuba, ha nem hozza az esteli harangszó az „édes öregét.“ Ölében tartja a két rózsabimbót: a Lidikét meg az Erzsikét. Pistike már nagy legény, — ott borronálja a homokot az udvar végin a paripa farkával. Úgy meglovagolja azt a szilaj nádcsikót, hogy csak úgy izzad bele. — Huszár lesz a gyerek mondja az „édes öregem“ amint megérkezik. Pistike pedig , amint meglátja az apját, — ott hagyja mindjárt a „gyi te fakót“ s elhelyezkedik az apja térdbe s úgy kotorász a szeredásban. Van öröm amint előkerül a kis nyúl, meg a bibicztojás, összeülnek az aprószentek, s mire agyonszeretgetik a kis tapsi fülest, szépen el is szenderülnek, ki az apja, ki az anyja f ölében, s elhelyezik őket kit ide, kit oda. Pistike nagyon anyás, annak az anyánál a helye. Csak azt várta Tatár András, hogy eltegyék a gyerekeket, töröl egyet szép sugár bajuszán, köhint egyet-kettőt, mint aki nagy beszédhez készül, aztán megkérdezi fáj e még a „Ráró“ lába, hány icze tejet adott a „Riska“, befordult-e Áron, megnézni a kölest, mintha bizony mindezek isten tudja mennyire a szivén feküdnének. Erzsi asszony alig bir a sok kérdésre felelni. — Majd el is felejtem mondani, — szóll tovább a gazda, — hogy milyen nagy utat tettem ma, bent voltam Debreczenben a szentpéteri uraságnál, es a győzelem „borostyánját“, mert a labdája futás közben megsántult, akarom mondani megcsorbult, de szentül hiszi ő is, meg minden halandó, aki őt valaha árta játszani, hogy jövőre ő lesz a dicső győző, ha a csorbát sikerül valamely elszánt esztergásnak kiköszörülni. A társalgóba, olvasóba, meg az ebédébe a jövő héten tekintünk be, s nem mulasztjuk el méltányolni a tisztesek küzdelmeit sem. Karakin. Sport. A kétegyházi körvadászaton 307 nyúl és 7 fogoly esett áldozatul a gyilkos fegyvereknek, eredmény tekintetében előtte áll ennek a deczember 28- és 29-én Gyomán Wodianer Albert birtokán megtartott körvadászat, ahol 647 nyúl, 6 fogoly, 1 róka és 2 hajtó esett áldozatul. (szerencsére, ez utóbbiak csak olyan ünnepi vadászok puskacsőv elé kerültek, kik nem szoktak ráduplázni még a nemesebb vadra sem, egy lövést pedig azon a vidéken könnyen kibír a hajtó.) A sarkadi uradalomban megtartott körvadászaton 396 nyúl, 21 fáczán, 4 erdei szalonka, 2 róka, s igy összesen 424 vad esett, ennél nevezetesebb volt a körvadászat utáni napon tartott vadászat, a mikor is a vadászterület egy igen kis részén nehány puskás pár óra alatt 150 fáczányt ejtett, daczára annak, hogy az idén általában kevés vad van. Még kecsegtetőbb a vadász sport kedvelőire a jövő év, miután a fiatal gróf — ki passionatus vadász — ezen területen ázsiai vad pulykákat fog tenyésztetni. Előfizetési felhívás. közönségét, kötelességünknek ismerjük jelezni, hogy a „Békés“ czimü hetilap 1886. évvel kezdődő újabbolyamának politikai irányát megszüntetjük s e lap feladatául Gyula városa és az egész megye igazgatási, gazdasági és művelődési közéletének ismertetését és előmozdítását tűztük ki, s e törekvéseink elérésére a lap felelős szerkesztésével Oláh György urat bíztuk meg, joggal számítván városunk s a megye szellemi erőinek közreműködésére. Kelt Gyulán, 1885. decz. hó 23. Márki Lajos. Kövér László. Terényi Lajos. Dutkay Béla. Ladics György. Dr. Kovács István. Keller Imre. Gyula városa értelmiségéből alakult társaság, szükségét érezvén annak, hogy Békés megye közigazgatási, közgazdasági és társadalmi érdekei a megye székhelyén, minden politikai színezet nélkül szerkesztett hírlap által minél helyesebben s kimerítőbben megismertessenek és előmozduttassanak, elhatározta, hogy a folyó évvel megszűnő „Békés“ czimü hírlap kiadási és szerkesztési ügyeinek vezetését kezébe veszi. Midőn törekvésének anyagi támogatására alulírottak, mint a lapfentartó társaság megbízottai előfizetésre hívjuk fel városunk s a megye . Ugyan mit keresett ott kigyelmed, talán felesnek akart szegődni ? — Nem biza, egy kis földet örököltem a gróf úrtól. Olyan hirtelen jött ez a dolog, hogy haza se juthattam, megkérdezni belenyugszol-e vagy sem, de hát nem akartam elszalasztani a jó alkalmat. — — Hát aztán merre van az az örökség? — Biz a jó távol ide, a szent-péteri pusztán. Jó föld, szép kis dominium, de meg is kellett adni az árát. Százezer forint pengőben. — Sok pénz, nagyon sok pénz, nem tudom hogy teremtjük ki. — Hát majd csak megsegít az isten. Eladtam az idei termést, s úgy 20 darab ezrest hamarjában le is tettem a fejpénzbe. — Hát jól van az édes öregem, majd megnőnek a gyerekek, aztán lesz hol barázdálják a földet. — Én is úgy számítottam, aztán eladjuk itt a mink van, ha az ősszel oda költözünk — — — csak megleszünk valahogy. — Oda költözünk ? Mit mond figyelmed? Itt hagyjuk ezt az áldott helyet, ahol egyik nap örömöt hozott a másikra. Eladjuk a házat ? Ezt a házat a mely apáról fiúra szállt ? A hol, a hol — — — de már tovább nem bírta a szót, könybe lábadt két szép szeme, s olyan keservesen sirt, először mióta Tatár Andrásné lett, hogy megesett az ember szive rajta. András gazda vigasztalta, amint látta hogy nem fog rajta a szép szó, úgy elkeseredett maga is, kevés híja, hogy sírva nem fakadt. Előfizetési feltételek: mely tetszés szerinti összeg a „Békés“ kiadó hivatalához Gyulán legczélszerűbben postautalvánnyal beküldendő. Gyűjtőknek öt előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Egész évre Fél évre . Negyed évre 5 frt — kr 2 ,, 50 „ 1 „ 25 . A „BÉKÉS« kiadó hivatala. Hírek. Lapunk mai első számát mind a múlt évi előfizetőnknek is megküldjük részünkről minden kötelezettség nélkülérve tetszés szerinti előfizetésüknek m előbbi szives megújítására. Uj év napján. Az idő nagy óráján ismét egyet ugrott a mutató, ismét öregebbé lettünk egy évvel nagy bánatára azoknak, kiknek már kevés van hátra s nagy örömére a bakfisebeknek, kik az idén már nagy lányok lesznek s hosszu ruhába járnak. Szokatlanul csendesen úgyszólván lopva surantunk át a múlt esztendőből mostaniba máskor legalább Terpsichore kisaszony jegyezhetett be naplójába valamit Sylveszter éjjeléről, az idén néma csend volt az egész városba úgy látszik már alkalmasint az öregekre fog kerülni a sor, hogy mulatságot rendezzenek. Miután a kik élünk (s újságot olvasunk) úgy is végig éltük az egész esztendőt bajaival örömeivel (ezek ugyan vajmi kevesen valának) felesleges hosszabb búcsúztatót mondani, temessük el ezt is a többi mellé nincs nagy okunk megsiratni, s talán szerénytelenség nélkül kívánhatjuk, hogy adjon az ég mindnyájunknak boldogabb esztendőt, mint a tavalyi volt. Áthelyezés: Mészáros Károly kir. mérnök a gyulai kir. folyammérnöki hivataltól a felső dunai szabályozási munkák vezetőségéhez áthelyeztetett. A gyulai kör (úri kaszinó) választmánya 1885. évi deczember hó 30-án Kövér László alelnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés legnevezetesebb tárgyát Kövér László alelnök azon indítványa képezte, hogy a kaszinó közgyűlése kérje fel a békésmegyei takarékpénztári egyesületet arra, hogy a máig is kiépítetlen telkén építsen egy, a kaszinó czéljainak megfelelő helyiséget is magába foglaló épületet. Ez az indítvány mint felesleges is megjegyezni, a választmányban egyhangúlag elfogadtatott s a kaszinónak 1886. évi január hó 17-én délután 5 órakor tartandó közgyűlésén is minden bizonnyal el fog fogadtatni. Van rá reményünk, hogy a takarékpénztár igazgatósága nem fog elzárkózni azon okok elől, melyek a kaszinó választmányát ezen elhatározásra bírták, annyival kevésbé, mert ez anyagilag is előnyére fog válni a takarékpénztárnak, amennyiben a most üresen álló telke semmi jövedelmet nem ad s a kaszinó 10 évi bérletre lekötvén magát, módot nyújt a takarékpénztárnak arra, hogy amúgy is talán heverő tőkéjét egy hasznot hajtó házba fektesse be, nem is említve, hogy ez által a város is szépülni fog. kaszinónak pedig égető szüksége van egy, czéljainak megfelelő lakásra, hogy végre végét szakítsa azon mizériáknak, melyek csaknem évről-évre ismétlődnek, midőn rosszabbnál rosszabb helyiségekbe költözik, s mindenesetre csak elismerés illeti a kör buzgó alelnökét, hogy ez eszmét felvetette, kívánjuk, hogy sikerrel. Ezen indítvány után a pénztárnok terjesztő elő számadását a múlt évről, mely anyagilag kedvezően folyt le. Megemlítjük, hogy a választmány a jövő évi költségvetésbe jelentékeny összeget vett fel könyvtárának gyarapítására, mely máris el van látva az irodalom legújabb termékeivel, s elismerésre méltó, hogy e téren is a fejlődéstől el nem zárkózik. Felvette az újabban megrendelendő hírlapok közzé a Mikszáth Kálmán kitűnő írónk által szerkesztendő „Uram bátyám” czimü humoristicus lapot, s a „Pesti Hírlap“-ot is, mely oly kitünően szerkesztett lap, hogy nem szabad hiányoznia a kaszinók olvasóasztaláról. Néhány uj tag felvétele után a választmányi ülés bezáratott, hogy helyet adjon a kedélyes tarokk- s nem kevésbé kedélyes whistpartieknek. A b.-gyulai kereskedő ifjúság báljának rendezője eleve is felkéri mindazokat, kik netalán meghívót nem kapnának s arra igényt tartanak, hogy ez iránt Kálmán Ödön egyleti titkár úrhoz ordulni szíveskedjenek. Nehéz szívvel feküdt le, het dehogy jött álom a szemére. Alig pirkadt a hajnal már útba volt Debreczen felé, s már a dél a szentpéteri uraságnál találta. — Jó napot kívánok méltóságos uram. — Adjon isten András gazda, hát mi jóban jár, talán bizony már a pénzt is hozza? Nem-e ? Csak nem ment el a kend esze, — — eláll a vételtől, — — ki hallott ilyet ? — Már nem tehetek róla, de a feleségem-----------— Felesége ?-------Na ugyan szép dolog hát a feleségénél tartja kend az eszét ? — Nem tehetek másként méltóságos uram, olyan áldott jó «teremtés az én asszonyom hogy keserűséget nem okozok neki a világért sem. — Jól van — jól, de a 20 ezer forint oda vész. — Hát lesz az elég baj, de majd csak megsegít az isten. Erre aztán a szent-péteri uraság sem talált kadentiát. András gazda pedig lóhalálba sietett haza kedves élete párjához, s megölelte megcsókolta a még mindig kesergő asszonyt, de meg is vigasztalta egy-két szóval. — Nem hagyjuk már el az ősi fészket — kedves feleségem, nem ülünk be a szent-andrási domíniumba. Hát a kerek világ felért volna Tatár Andrásnak azzal a mosollyal, mivel a felesége fizetett azért az egypár jó szóért. A hírnök. — Heine — Szolgám, kelj és nyergelj hamar Ugorj lovadra fel ! És vágtass erdőn és mezőn Duncan királyhoz el. Lopodz az istálóba ott, S ha észre vett az őr, Duncan melyik lánya ara Kérdezd ki a felől. Ha mondja hogy a barna az, Úgy hozd a hirt hamar. Ha mondja, hogy a szőke az Ha lassan jársz se haj. Menj úgy a köteleshez, és Végy úgy egy kötelet, Hozd azt el, és egy szót se szólj, Az lesz a felelet. 00