Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

tár kérdést (Lévén ez a megyének a gor­­diusi csomója, vagy ha jobban tetszik augrás — salonja.) — Ehol ni, most is felkiált : „mon­dok egy sólót.“ Ne gondolják, hogy e szörnyen meg­idéző­jelezett „mondás,“ komoly aggodal­makra ne alkott volna okot, a kedélyes kompániában. Pedig mily erősek mind­annyian, kipróbált, edzett tarokk gladi­átorok, s még­is az, ki az egyleti életnek legfőbb támasza : olyat néz a szemüvegén ! — felül, hogy bizonynyal az égig érne, a szemsugár, ha fel nem tartaná a füstös plafon, s midőn visszakerül, az égbe szánt­­ tekintete, egy mélabús sóhajjal, melyet a­­ lemondás, az elkerülhetlen bukás kínjai­­ rezgetnek meg, tör ki a szó : „No hát — :--------adj ki.“ Tehát szólót mondott a casinó leg­­­ öregebb tagja (ezen aztán ugyancsak tör­­heti a fejét öreg is, ifjú is, hogy ki lehet az a „legöregebb tag.) Lett erre mozgás.­­ Elsőbben is a kedves öreg urak, kik nap­­i­ról-napra lankadatlan türelemmel birálgat­­ják — persze csak úgy susogva — a rósz hivást, rohannak a merész küzdők háta ütegé, — s mélyreható tekintettel nézik a nagy küzdelmet. Majd fel­ugrálnak szomszéd asztaltól a „novitiusok“ is han­a­gos dörömböléssel tolván ki maguk alól a széket, s bámulva szemlélik­ az „edzettek“­­ merész szólását. (A „novitiusok“ még a „szólóig nem jutottak.) Leghátul lábujhe­­gyen emelkedik ki egy két „kisegítő,“ s köztők az kit mindenki szeret, a jó Gy. . . papának oly mereven néz a kártyába, hogy menten össze­téveszti a skizt a pagátta i­­­ s egy halk sóhaj hagyja el ajkát: „jaj,­­ nevezni, ha rendencét talál adni! — Vége a j nagy harcznak. Olvas ez is, amaz is, ol­­­ vasnak az öreg urak — „novitiusok, re­is noncisták, — mind halkan s halkabban és 1 leghalkabban a — casinos is. Elhalnak a lélekzetek. Harmincz, —--------harmincz­­három. Szörnyűség, — hallatlan, — 14 feküdt a skartban. A pápaszem lekerült a kifogástalan szabású sas­orról, megtörölte­­­­tik, fel­tétetik, a bajusz megpedertetik s hangzik és most nem mélabúsan : „írja fel ! — Sándor.“ Fel vagyon írva, a sopánkodó kör­­­nyezet pedig — oszlik, így megy ez mindennap a vacsoráig, lőtt, hol a füst a legnagyobb, s ott pedig, s hol kevésbe megy, éppen most csinált egy­­ szörnyű merész lökéssel — paczikát, a­­ — kormányzó úr, — ki tavaly a nagy s paczika-versenyen csak azért nem nyerte Derült arczczal várja a pitarban a jó asszony s ki-ki néz a kapuba, ha nem hozza­­ az esteli harangszó az „édes öregét.“ Ölében­­ tartja a két rózsabimbót: a Lidikét meg az Erzsikét. Pistike már nagy legény, — ott bo­­r­ronálja a homokot az udvar végin a paripa­­ farkával. Úgy meglovagolja azt a szilaj nád­csikót, hogy csak úgy izzad bele. — Huszár lesz a gyerek mondja az „édes öregem“ amint megérkezik. Pistike pedig , amint meglátja az apját, — ott hagyja mind­járt a „gyi te fakót“ s elhelyezkedik az apja térdb­e s úgy kotorász a szeredásban. Van öröm amint előkerül a kis nyúl, meg a bibicz­­tojás,­­ összeülnek az aprószentek, s mire agyon­szeretgetik a kis tapsi fülest, szépen­­ el is szenderülnek, ki az apja, ki az anyja f ölében, s elhelyezik őket kit ide, kit oda. Pistike nagyon anyás, annak az anyánál a helye. Csak azt várta Tatár András, hogy el­tegyék a gyerekeket, töröl egyet szép sugár bajuszán, köhint egyet-kettőt, mint a­ki nagy beszédhez készül, aztán megkérdezi fáj e még a „Ráró“ lába, hány i­cze tejet adott a „Riska“, befordult-e Áron, megnézni a kölest, mintha bizony mind­ezek isten tudja mennyire a szivén feküdnének. Erzsi asszony alig bir a sok kérdésre felelni. — Majd el is felejtem mondani, — szóll tovább a gazda, — hogy milyen nagy utat tettem ma, bent voltam Debreczenben a szent­­péteri uraságnál, es a győzelem „borostyánját“, mert a lab­dája futás közben megsántult, akarom mondani megcsorbult, de szentül hiszi ő is, meg minden halandó, aki őt valaha árta játszani, hogy jövőre ő lesz a dicső győző, ha a csorbát sikerül valamely el­szánt esztergásnak kiköszörülni. A társalgóba, olvasóba, meg az ebéd­ébe a jövő héten tekintünk be, s nem mulasztjuk el méltányolni a tisztesek küz­delmeit sem. Karak­in. Sport. A kétegyházi körvadászaton 307 nyúl és 7 fogoly esett áldozatul a gyilkos fegy­vereknek, eredmény tekintetében előtte áll en­nek a deczember 28- és 29-én Gyomán Wodia­­ner Albert birtokán megtartott körvadászat, ahol 647 nyúl, 6 fogoly, 1 róka és 2 hajtó esett áldo­zatul. (szerencsére, ez utóbbiak csak olyan ün­nepi vadászok puskacsőv elé kerültek, kik nem szoktak ráduplázni még a nemesebb vadra sem, egy lövést pedig azon a vidéken könnyen kibír a hajtó.) A sarkadi uradalomban megtartott körva­dászaton 396 nyúl, 21 fáczán, 4 erdei szalonka, 2 róka, s igy összesen 424 vad esett, ennél neve­zetesebb volt a körvadászat utáni napon tartott vadászat, a mikor is a vadászterület egy igen kis részén nehány puskás pár óra alatt 150 fáczányt ejtett, daczára annak, hogy az idén általában ke­vés vad van. Még kecsegtetőbb a vadász sport kedvelőire a jövő év, miután a fiatal gróf — ki passionatus vadász — ezen területen ázsiai vad pulykákat fog tenyésztetni. Előfizetési felhívás. közönségét, kötelességünknek ismer­jük jelezni, hogy a „Békés“ czimü hetilap 1886. évvel kezdődő újabb­olyamának politikai irányát megszün­tetjük s e lap feladatául Gyula vá­rosa és az egész megye igazgatási, gazdasági és művelődési közéletének ismertetését és előmozdítását tűztük ki, s e törekvéseink elérésére a lap felelős szerkesztésével Oláh György urat bíztuk meg, joggal számítván városunk s a megye szellemi erőinek közreműködésére. Kelt Gyulán, 1885. decz. hó 23. Márki Lajos. Kövér László. Terényi Lajos. Dutkay Béla. Ladics György. Dr. Kovács István. Keller Imre. Gyula városa értelmiségéből ala­kult társaság, szükségét érezvén an­nak, hogy Békés megye közigazgatási, közgazdasági és társadalmi érdekei a megye székhelyén, minden politikai színezet nélkül szerkesztett hírlap ál­tal minél helyesebben s kimerítőbben megismertessenek és előmozduttassa­­nak, elhatározta, hogy a folyó évvel megszűnő „Békés“ czimü hírlap ki­adási és szerkesztési ügyeinek veze­tését kezébe veszi. Midőn törekvésének anyagi tá­mogatására alulírottak, mint a lap­­fentartó társaság megbízottai előfize­tésre hívjuk fel városunk s a megye . Ugyan mit keresett ott kigyelmed, talán felesnek akart szegődni ? — Nem biz­a, egy kis földet örököltem a gróf úrtól. Olyan hirtelen jött ez a dolog, hogy haza se juthattam, megkérdezni bele­­nyugszol-e vagy sem, de hát nem akartam elszalasztani a jó alkalmat. — — Hát aztán merre van az az örökség? — Biz a jó távol ide, a szent-péteri pusz­tán. Jó föld, szép kis dominium, de meg is kellett adni az árát. Száz­ezer forint pengőben. — Sok pénz, nagyon sok pénz, nem tu­dom hogy teremtjük ki. — Hát majd csak megsegít az isten. El­adtam az idei termést, s úgy 20 darab ezrest hamarjában le is tettem a fejpénzbe. — H­át jól van az édes öregem, majd meg­nőnek a gyerekek, aztán lesz hol barázdálják a földet. — Én is úgy számítottam, aztán eladjuk itt a mink van, ha az ősszel oda költözünk — — — csak megleszünk valahogy. — Oda költözünk ? Mit mond figyelmed? Itt hagyjuk ezt az áldott helyet, ahol egyik nap örömöt hozott a másikra. Eladjuk a házat ? Ezt a házat a mely apáról fiúra szállt ? A hol, a hol — — — de már tovább nem bírta a szót, könybe lábadt két szép szeme, s olyan keservesen sirt, először mióta Tatár Andrásné lett, hogy megesett az ember szive rajta. András gazda vigasztalta,­­ amint látta hogy nem fog rajta a szép szó, úgy elkesere­dett maga is, kevés híja, hogy sírva nem fakadt. Előfizetési feltételek: mely tetszés szerinti összeg a „Békés“ kiadó­ hivatalához Gyulán legczélsze­rűbben postautalván­nyal beküldendő. Gyűjtőknek öt előfizetés után tiszteletpéldán­nyal szolgálunk. Egész évre Fél évre . Negyed évre 5 frt — kr 2 ,, 50 „ 1 „ 25 . A „BÉKÉS« kiad­ó­ h­i­v­a­t­a­l­a. Hírek. Lapunk mai első számát mind a múlt évi előfizetőnknek is megküldjük részünkről minden kötelezettség nélkü­lérve tetszés szerinti előfizetésüknek m előbbi szives megújítására. Uj év napján. Az idő nagy óráján ismét egyet ugrott a mutató, ismét öregebbé lettünk egy évvel nagy bánatára azoknak, kiknek már kevés van hátra s nagy örömére a bakfisebek­nek, kik az idén már nagy lányok lesznek s hos­szu ruhába járnak. Szokatlanul csendesen úgy­szólván lopva surantunk át a múlt esztendőből mostaniba máskor legalább Terpsichore kisaszony jegyezhetett be naplójába valamit Sylveszter éj­jeléről, az idén néma csend volt az egész városba úgy látszik már alkalmasint az öregekre fog ke­rülni a sor, hogy mulatságot rendezzenek. Miután a kik élünk (s újságot olvasunk) úgy is végig éltük az egész esztendőt bajaival örömeivel (ezek ugyan vajmi kevesen valának) felesleges hosszabb búcsúztatót mondani, temessük el ezt is a többi mellé nincs nagy okunk megsiratni, s talán szerénytelenség nélkül kívánhatjuk, hogy adjon az ég mindnyájunknak boldogabb esztendőt, mint a tavalyi volt. Áthelyezés: Mészáros Károly kir. mérnök a gyulai kir. folyammérnöki hivataltól a felső dunai szabályozási munkák vezetőségéhez áthelyez­tetett. A gyulai kör (úri kaszinó) választmánya 1885. évi deczember hó 30-án Kövér László al­elnök elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés legne­vezetesebb tárgyát Kövér László alelnök azon in­dítványa képezte, hogy a kaszinó közgyűlése kérje fel a békésmegyei takarékpénztári egyesü­letet arra, hogy a máig is kiépítetlen telkén épít­sen egy, a kaszinó czéljainak megfelelő helyisé­get is magába foglaló épületet. Ez az indítvány mint felesleges is megjegyezni, a választ­mányban egyhangúlag elfogadtatott s a kaszinó­nak 1886. évi január hó 17-én délután 5 órakor tartandó közgyűlésén is minden bizonnyal el fog fogadtatni. Van rá reményünk, hogy a takarék­­pénztár igazgatósága nem fog elzárkózni azon okok elől, melyek a kaszinó választmányát ezen elhatározásra bírták, annyival kevésbé, mert ez anyagilag is előnyére fog válni a takarékpénz­tárnak, amennyiben a most üresen álló telke semmi jövedelmet nem ad s a kaszinó 10 évi bérletre lekötvén magát, módot nyújt a takarék­­pénztárnak arra, hogy amúgy is talán heverő tő­kéjét egy hasznot hajtó házba fektesse be, nem is említve, hogy ez által a város is szépülni fog. kaszinónak pedig égető szüksége van egy, czéljainak megfelelő lakásra, hogy végre végét szakítsa azon mizériáknak, melyek csaknem év­­ről-évre ismétlődnek, midőn rosszabbnál rosszabb helyiségekbe költö­zik, s mindenesetre csak elis­merés illeti a kör buzgó alelnökét, hogy ez esz­mét felvetette, kívánjuk, hogy sikerrel. Ezen in­dítvány után a pénztárnok terjesztő elő számadá­sát a múlt évről, mely anyagilag kedvezően folyt le. Megemlítjük, hogy a választmány a jövő évi költségvetésbe jelentékeny összeget vett fel könyv­tárának gyarapítására, mely máris el van látva az irodalom legújabb termékeivel, s elismerésre méltó, hogy e téren is a fejlődéstől el nem zár­kózik. Felvette az újabban megrendelendő hír­lapok közzé a Mikszáth Kálmán kitűnő írónk által szerkesztendő „Uram bátyám” czimü humoristicus lapot, s a „Pesti H­í­r­­l­a­p“-ot is, mely oly kitünően szerkesztett lap, hogy nem szabad hiányoznia a kaszinók olvasó­asztaláról. Néhány uj tag felvétele után a választ­mányi ülés bezáratott, hogy helyet adjon a ke­délyes tarokk- s nem kevésbé kedélyes whist­­partieknek. A b.-gyulai kereskedő ifjúság báljának rendezője eleve is felkéri mindazokat, kik netalán meghívót nem kapnának s arra igényt tartanak, hogy ez iránt Kálmán Ödön egyleti titkár úrhoz ordulni szíveskedjenek. Nehéz szívvel feküdt le, het dehogy jött álom a szemére. Alig pirkadt a hajnal már útba volt Debreczen felé, s már a dél a szent­péteri uraságnál találta. — Jó napot kívánok méltóságos uram. — Adjon isten András gazda, hát mi jóban jár, talán bizony már a pénzt is hozza? Nem-e ? Csak nem ment el a kend esze, — — eláll a vételtől, — — ki hallott ilyet ? — Már nem tehetek róla, de a felesé­­gem-----------­— F­elesége ?-------Na ugyan szép dolog hát a feleségénél tartja kend az eszét ? — Nem tehetek másként méltóságos uram, olyan áldott jó «teremtés az én asszonyom hogy keserűséget nem okozok neki a világért sem. — Jól van — jól, de a 20 ezer forint oda vész. — Hát lesz az elég baj, de majd csak megsegít az isten. Erre aztán a szent-péteri uraság sem talált kadentiát. András gazda pedig lóhalálba sietett haza kedves élete párjához, s megölelte megcsókolta a még mindig kesergő asszonyt, de meg is vigasztalta egy-két szóval. — Nem hagyjuk már el az ősi fészket — kedves feleségem, nem ülünk be a szent-and­rási domíniumba. Hát a kerek világ fel­ért volna Tatár Andrásnak azzal a mosol­lyal, mivel a felesége fizetett azért az egypár jó szóért. A hírnök. — Heine — Szolgám, kelj és nyergelj hamar Ugorj lovadra fel ! És vágtass erdőn és mezőn Duncan királyhoz el. Lopodz az istálóba ott, S ha észre vett az őr, Duncan melyik lánya ara Kérdezd ki a felől. Ha mondja hogy a barna az, Úgy hozd a hirt hamar. Ha mondja, hogy a szőke az Ha lassan jársz se haj. Menj úgy a köteleshez, és Végy úgy egy kötelet, Hozd azt el, és egy szót se szólj, Az lesz a felelet. 00

Next