Békés, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
lső szám. r Szerkesztőség: Magyar-utcza 119. sz. a. házban, részét hova a lap szellemi illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt — kr. Félévre ..............2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 » 25 Egyes szám ára 10 kr. _______________________ Gyula, 1887. január 2-án. VI. évfolyam: -------------1 Kiadó hivatal: Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Dr. Kovács István, segéd szerkesztő: Bodoky Zoltán. r Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Nyilttér sora 10 kr. Személyi vagy egyszersmind dolog szolgálmány-e az egyházi adó? Mezőberényi lakos P. Sz. és érdektársai a békési határban földet vettek ; a vevők, úgy mint az eladók, a prof. egy 7 1887. január 1. iOLUOC pr pYEx!. Az emberi ész által megmérni próbált örök időnek egy kicsiny szakasza, egy esztendő telt be, vagy mint mondani szoktuk, — múlt el, a tegnapi nappal mindnyájunk felett, hogy helyet adjon a ma megkezdődött újabb szakasznak, ez új esztendőnek. Házastársak, szülők és gyermekek, rokonok és barátok, ismerősök és érdektársak sietnek egymást üdvözölni e napon s az emberi természet csak saját belső szükségletének tesz eleget, ha az üdvözlet szavaihoz a szív igaz érzelmeinek melegségét, a lélek magasabb szárnyalatának ihletét is csatlakoztatja. Bizony, ha valamikor, úgy az új év napján legkevésbé lehet időszerű álcrázni a gondolatokat kérkedve mutogatni a nem érzett érzelmeket. Az emberi szivnek, bármilyen vastag burkot vonjon is körülte a létért való küzdelem pora, bármennyire lazítsák is redőinek titkos szalagait az önérdek ride ingerei, — az emberi szivnek önkénytelenül is nagyot kell dobbannia a múlandóság, a változás gondolatára. E gondolat pedig sohasem ragadhatja meg nagyobb erővel egész valónkat, mint az egymást felváltó évek határpontján: az óév sírjánál az uj év bölcsőjénél. Ő ekkor akaratlanul is eszünkbe jut hogy mi csak buborékok vagyunk az örökkévalóság tengerén; hogy születünk, élünk egy kevés ideig, és aztán — meghalunk épen mint ama buborékok, melyek hirtelen előpattannak, egy ideig hányódnak vetődnek, — végre egy gyenge pattanás és ismét nincsenek sehol. — A kevély szív és öntelt elme kénytelen belátni, hogy a pusztán anyagiakban nincsen állandóság e földön, s hogy az, a mit emberi életnek nevezünk, — csak úgy nem fog elenyészni a föld gyönyörei között nyomtalanul ha saját czélját, feladatát megoldotta, más ház szóval: ha életképes eszmék szolgálatában állott. A feladat, a czél ki van tűzve mind nyájunk elé; egyiknek nagyobb, másikna kisebb; csak ismerjük fel azt okosan erőinknek, tehetségeinknek bölcs mérlegelése s értékesítése által igyekezzünk megoldani, megközelíteni. — így nem lesz hatalma felettünk az időnek, mert a helyesen értelmezett életfeladat, mint életképe, eszme, nem porladhat el az anyagga mert az ilyen eszmék halhatatlanok. Új év napja van, komoly számvetés napja! Üssük fel mindnyájan eddig elfolyt életünk könyvét, s tanuljunk, okuljon abból a jövőre! Ha hiányok, mulasztások ha a szerencsétlenség vagy önzés hideg emlékei, mint fekete foltok meredezne abból felénk; ha úgy érezzük, hogy ez emlékek fájdalmasak nekünk, — akkor siessünk felírni az uj év számlájára: mit hibáztam, ezentúl jóvá akarom és jóvá fogom tenni!“ — Ez legyen az uj év ne még érintetlen könyvében a mi első tételünk. De ne hagyjuk ott csak megírva csak élettelenül. Hozzuk forgalomba, vgyük át az életbe is; valósítsuk meg tejes lelkünkből és minden erőnkből! Az idő halad, nem várakozik senkire minden nap, minden órával ujj meg uj alkalmat hoz röpke szárnyain. Vegyük vásároljuk meg tőle hivatásunk, életfeladatunk érdekében a kínálkozó alkalmat Munkálkodjunk mig fenn van a nap, mer bizony eljő az éjszaka, melyen többé nem munkálkodhatunk. Boldog a ki megérti az idők jeleit és szivébe zárja az évek intéseit! E boldogságot kérjük mi Istentől olvasóink számára, midőn uj évi üdvözletü czikkünk feliratát ismételve: „boldog uj évet kívánunk! Komolya István hívei. — A békési ref. egyház Sz. M mező-berényi lakos és érdektársaira az egyházi adót kivetette, a mely kivetés ellen a megyei közig. bizottsághoz fellebbeztek s a közig. bizottság a békési egyházat keresetétől elütvén, az illető mezőberényi lakosokat a Békésen fizetendő egyházi adó kötelező volta alól felmentette, habár így az egyházmegyének, mint az egyházkerületnek ide vonatkozó végzése őket a fizetésben elmarasztalta. Helyesen járt-e el a közig, bizottság vagy nem : ez a kérdés, melyet minden oldalról megvitatni nagyon is érdemes, mert a látszólagos igazság — kimondom egyelőre is, — veszélyes consequentiákhoz vezethet. A jognak épúgy megvan történelmi fejlődése, mint mindennek, a szigorú jogi elvek épen úgy átmennek a gyakorlati élet küzdelmein, mint minden más, s az apai jog, mely kezdetben a rómainál absolut erő értékével birt, a századok folyamán lényeges concessiokat volt kénytelen tenni a helyesebb felfogásnak. Az egyházjognak hasonló történelmi fejlődése van s e téren is sok oly jogot kénytelen volt sanctionalni a gyakorlati élet, mit a rideg jogelmélet magától hajlandó lett volna elutasítani, mert hát mindenek - előtt döntő a tétel s a tételhezi jogosultság Ma már nemcsak a saját erejük utalt prot. egyházak, de maga a cath egyház is, mely pedig óriási vagyonná rendelkezik, az adó kivetésénél nem egyszerűen a személyt s a személyi szolgálmányt, hanem a vagyont is alapul veszi szükségleteinek fedezésénél, épen úgy az izraelita egyház a személyes adó mellett támaszkodik a gabella-jövedelemre. Elme, amit a szigorú jogelmélet személy szolgálmányként hajlandó tekinteni, a gyakorlat — és igen helyesen, — együtt a dologi szolgálmánynyá tette, s ha a szigoru jogelmélet e dologi szolgálmány helyességét megtámadná, sok oly élni jogosult tényezőnek támadná meg létalapát, mely a harcznak elébe dobott kéztyűjét egy perczig sem kétkednék fel venni. Az egyházak törvényes autonom joguknál fogva, kimondhatták mindenütt a birtokaránylagos adóztatás elvét, s ha egyszer ezt híveik képviseletének hozzájárulásával kimondották, ez oly intézkedés gyanánt tekintendő, mely azon egyént, ki azon birtok tulajdonossává lesz, bárhol lakjék is máskülönben, szerény nézetem szerint mindaddig kötelezi, míg ő az illető egyház kötelékébe tartozik. És pedig miért ? Először azért, mert ma még legalább az egyes egyházak nem pusztán azért alakultak, hogy híveiket maguk módja szerint elérhető lelki idvességhez vezessék, hanem egyúttal nevelési czélokra, amely nevelés pedig az egyház hiveit a gyakorlati életre is késziti elő, s így az egyház ez által az állam teendőit végezi. Minélfogva azon meglehetős banálissá vált szállásforma , hogy az én földem nem jár templomba, tehát miért fizessek tőle egyházi adót, nemcsak hogy a mélyebbre ható kritikát nem állja ki, hanem egyszerűen elkárhoztatandó. Másodszor és még inkább következő indoknál fogva. — Ott, hol valakire, mint az illető egyház tagjára nézve, személyi és dologi szolgálmány saját községe területén együtt jár, hogy ugyanazon dologi alapon reá nehezedő szolgálmány alól egy másik község területén — fel legyen menthető, ha azon községben hasonló viszonyok állanak fenn : ez annyi volna, mint elismerni ugyan saját községe területén az egyház ilynemű intézkedési jogát, de egy másik község területén ugyanazt megtagadni. De nézzük csak, hogy ha a dologi szolgálmány alól az egyes egyházak hivei fel volnának menthetők azon alapon, mert másutt laknak, mint ahol birtokuk van , mi következnék ebből ? — Idézzünk egy concret példát. Két község fekszik egymás mellett, az egyik Nagyfalva, a másik Kisfalva, mindkettőnek területe meglehetősen egyforma ; mindkettőnek hivei ugyanazon egyházhoz tartoznak ; mindkettőben a birtokaránylagos adóztatás elve áll fenn. Azonban lassú expropriatio folytán vagyont cserélnek; Nagyfalva lakóinak földje Kisfalva lesz és megfordítva. Már most Nagyfalva lakói szépen menekülnek az egyház által kimondott birtokaránylagos adóztatástól, mert földjeik Efalván elcsapatását be nem várva-e mondott, sőt nemcsak, hanem maga helyett egy tehetségesebb, egy nagyobb tekintélynek örvendő, egy szóval minden tekintetben páratlan esztendőt ajánlott, és amelyiktől egy — temérdek tagú — küldöttség által arra kérettünk fel, hogy : ha őt akarjuk, hát menjünk helyébe. Rószjel ha avval kezdi, dehát idézzük a múltat, mikor szintén mi mentünk s mégis voltak jó esztendők; azért tehát magunkon kívül üdvözöljük, nem csak őt, de még a pillanatot is, melyben salonja kapuján kopogtathatunk. Lépjünk be tehát minden magasabb ceremónia nélkül e terembe s ott széllyel nézve, tanulmányozzuk a házigazdától a tőle követelendő magatartást, jellemét s politikai elveit. A terem közepén van a reménység nagy asztala. Valódi remekmű, mely már ingadozik a rá felpakolt számtalan apróságtól. Ott látjuk a többek közt a jólét nyitott s a boldogság papírba göngyölt s robbanékony czuborkáit, az emlékezet czitromát, a jövő narancsát, a gazdagság fuvallatszerü piskótáját az előhaladás szölőfürtjét, ott a helyzet hatalmas nektárát, stb. Az asztal körül vannak az általános ké V Sylvester éji elmefuttatás. Még egy pár kedélyes pillanat s az esztendőt becsomagolva helyezzük át az emlékezet óriási magazinjába. Most, midőn a válás keserű perczei szabályszerű komolysággal figyelmeztetnek arra, hogy az előkészületeket megtéve, ünnepélyesen vonulhassunk be az uj esztendőbe, — szükségesnek tartom a múlt, jelen és jövő egybeolvadási szabályait hogy többé ne juthasson akként levezetni, azonosságáról kételkedhetni.eszünkbe ennek Mig egyik szemünk sugarai törvénytelen következtetés alapján, mindig a múltban tévedeznek; abban a múltban, mely csupa leereszkedésből megengedte, hogy a* másik, még fennmaradt szemünk a jövőben andalogva, felvételi kutatásait megtarthassa; — még •feszesen emelkednek ki, mint távol ködfátyol burkolatból egyes monumentális napok; még mint babilóniai kísértetek integetnek magasra feltartott s tompa szögben előre görbített fővel az épen azon alkalomra hivatva volt egyes, nem mindennapiasan eltöltött esték — még meg se száradt ezen esztendőnek már csak pillanatok híjával lekaszált s bepakolásra egybe gyűjtött vetése, — már a másik nekünk vajmi keveset köszönő kaszálóba vágnánk, az eszmék nyirbálására hivatott sarlóinkat, máris mindkét szemünk élesen vizsgálódva igyekszik a jövő tiszta homályában alapos háromszögtani pontokat nyújtó napokat felfedezni.De mi ez? — mi akadály van? — talán összetörtek tovarohanó szekerünk kerekei hogy meg kellett állni ? — Nem tört el a kerekünk, sőt a lovak se dőltek ki, hanem az és uj esztendő, e két hatalmas monarchia határszélén felállított s előttünk becsukott kapunál vagyunk. Itt adjuk meg magunkat a megállás alapszabályainak s higgadtan, meggondolva és átérezve a helyzetet, bocsátkozzunk a bekopogtatás fontos hadműveletébe. Hol vagy te 6 esztendő? hol vagytok ti ebben eltöltött napok, és tiok múzsák, hogy veletek megénekelhessem a csillagokat, melyek ez év felett jártak. A nap kidőlve, lesoványkodva s fáradtan adja le sugárbeli jelentését, hogy a rá erőszakolt utazási feladatnak egyszer ismét eleget tett. Körül utazta a földet és hogy ezen körútjából megjött. Jelenté továbbá, hogy meggyőződést szerzendő, a legnagyobb figyelemmel vizsgálta, át az említett föld minden hozzáférhető részét, és hogy arra jött, miszerint ő missionáriusságával nem igen vannak e tekén megelégedve, a zúgolódás pedig oly nagy terjedelmű, hogy fülei még penzióban is sokáig használhatlanoknak állítják magukat. A nappal egyidejűleg beadta lemondását, hivatkozva megfeszült erőveli működésére; bevallja az igaz, a termésre nem sok gondja volt; habár elismeri, az egész földnek benne helyezett bizalmat, elismeri, hogy e tekintetben igen részrehajló szerepet játszott, hanem e helyett kiváló gondot fordított arra, hogy utódának mindent a lehető legnagyobb rendben adjon át, e végből a boros hordókat — ahol arra szükség volt — megtöltötte, jobbágyainak kedvet, kitartást s helylyelhelylyel megelégedést adott kölcsön, soha meg nem adom fejében. Hogy mennyire szivén hordozta népe boldogságát s jólétét, legvakitóbban bizonyitaz, hogy érezve ezen magas állás betöltésére képtelenségét, érezve, hogy feladatának valamint eddig nem felelhetett, úgy ezután se felelhet meg, — fájdalomtól eltelve bár, de 8 I