Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
és létünk iránt, „eddig nyilvánuló pártolás, korán sincsen arányban, Békésmegye nagy közönségének úgy szellemi, mint anyagi tekintetben való gazdagságával. ” Hány gazdag község, — hány virágzó pénzintézet, — hány előkelő kaszinó és társas kör+ hány tehetős birtokos, — hány jómódú polgár,és hány tehetséges fiatal erő van még megyénkben, akik mindez ideig távol tartják magukat egyletünktől?! — pedig Isten megadta nekik a hozzá való módot, de feledni látszanak hjogy az anyagi jólét nem azért adatott a gondviseléstől, hogy napjainkat gondtalanul henyélve leéljük, hanem erkölcsi kötelességünkké teszi embertársainkért s a közjóért is áldozni annyit amennyi tehetségünktől kitellik. — Aki a nek éjiből adott talentumot jól fel nem használja, üdvösen nem kamatoztatja, az bűnt követ el Isten, — a haza, embertársai és önmaga ellen ! — Békésmegyének több mint kétszázezernyi lakosságából, ez idő szerint csak 341 tagja van egyletünknek, — holott ha csak filléreivel járulna is ki-ki tehetségéhez képest, egyletünk czéljainak elősegitéséhez; mily nagyszerű eredményeket lenne képes az egylet felmutatni! Mert valóban a legnagyobb életbölcselmi elvet fejezi ki, dicsőségesen uralkodó felséges királyunknak ismeretes szép jelmondata: „Viribus unitis!“ „egyesült erővel !“ , s évszázadok tanulságai bizonyítják az ókori remekíró szavainak igaz voltát: „Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur." „Egyesülés által a kis dolgok is erősbűlnek, szétvonás által a nagyok is semmivé válnak !“ Vajha az én szavaim képesek lennének felolvasztani a közöny jegét! s képes lennék lelkökre hatni mindazoknak, a kik soraink közül még hiányzanak, habár szellemi, vagy anyagi tehetségüknél fogva egyletünk zászlója alatt lenne a helyök ! vajha a derék Tót-Komlós község nelmes példája követésre találna megyénk valamennyi községénél, s belépne az egylet alapító tagjai közé a megye minden jobb módú községe, minden pénzintézete, minden erkölcsi testülete, ha nem is fizetnék be mindjárt egyszerre az alapítványi összeget, de legalább annak évi kamatjaival gyarapítanák az egylet pénztárát; vajha a megye tehetséges fiatalságában felbuzdulna a nemes lelkesedés, s az idő- és pénzpazarló léha élvezetek helyett beállanának működő tagokat soraink közé, és majdan helyeket pótolnák az elaggott erőknek, kik ma holnap kidőlnek a munkából; szóval: adná az Isten, hogy Békés megyeinek minden gyermeke látná be, hogy a szűkebb hazánknak,édes otthonunknak, a megyének történelmi múltját, a jelen és jövő számára ápoló közművelődési egyletnek szellemi és anyagi pártolása oly erkölcsi kötelesség, a mely alól senki nem vonhatja ki magát, aki szellemi tehetséggel vagy anyagi jobbléttel van megáldva; merfe a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi Istvánként mondjuk ki szinezés nélkül, hogy az, aki szerencsés helyzetben, a közjóra törekvésből, akárm szín és ürügy alatt kivonja magát és hazája boldogítására, legjobb tehetsége szerint nem tesz meg mindent, az semmi ember és a haza gyalázatja ! * * Átttérve ezek után az elmúlt egyleti évben kifejtett működésünk főbb mozzanatainak felemelésére, ezúttal csak röviden kívánom jelezni, hogy egyletünk, 1886. évi október hó 31-én Orosházán tartá vándorgyűlését, nyilvános felolvasással egybekötve, mely alkalommal Orosháza község lelkes közönsége úgy a vándorgyűlésen felolvasáson való nagyszámú megjelenésével valamint az egylet kiküldöttjei iránt tanúsított lekötelező szívélyességével, valóban szép jelét adta, egyletünk iránti meleg rokonszenvének pártolásának. Jól esik felemlítenem azon örvendetes körülményt is, hogy megyei múzeumunk iránt nagy közönség, folyvást fokozódó érdeklődéssel sejtetik, — amennyiben a múzeumot egész éven át, minden rendű és rangú közönség igen nagy számmal látogatja, s önkéntes adakozások útján gyűjteményeink is igen szépen gyarapodnak. Az egyletünknek ez idő szerint 21 tiszteletbeli, 25 alapító, 135 rendes és 160 pártoló, összesen 341 tagja van. Annál elszomorítóbb jelenség azonban, hogy a tagsági díjhátralékok oly nagy mérvben felszaporodtak, — miután a tagsági díjjak évenként befizetve nem lettek, — annak folytán az évköny nyomatási költségei fedezésért az alapítvány tőkéből 1100 frtot a pénztárnok kiadott azon reményben, hogy ezen hiányzó alapítványi tőke a kint levő tagsági dijjakból amint beérkeznek pótoltatni fog. — A nagy tagsági dij hátralék behajtása ügyében 1886. évben Orosházán, — az 1887 évben Gyulán a társulat ülésein határozatba ment hogy a tartozásban lévő társulati tagok elnökileg kéressenek fel a hátralékok befizetésére — ennek eredménye az lett, — hogy nehányan a tagsági tartozásaikat befizették és igy az egylet az évkönyvek nyomtatásáért törlesztő adósságát nyomdásznál, ma már csak 140 frttal tartozik Az egyletnek vagyoni állása jelenleg a következő úgymint: Alapítvány 14 alapítónál kint van 1400 frt Kamat több évről a 14 alapítvány után kint van . Rendes tagsági hátralék több éve kJ.373 frt ről kint van .... 2880 frt. Az 1400 frt alapítványi tőkén kivül kint lévő hátraléka az egyletnek összesen 3253 fo intot tesz. Fájdalom a mai közgyűlés kénytelen lesz kimondani hogy az összes 3253 frt kint lévő több évi tartozás törvényes kényszer alkalmazása mellett behajtassák — és abból első ízben az elköltött 1100 frt alapítványi tőke pótoltassák, — azon megjegyzéssel, hogy soha többé az alapítványi tőkét fizetésre fordítani semmi szín alatt nem lesz szabad. Őszinte sajnálatai kell aegemlékeznem azon — úgyszólván pótolhatlan veszteségről, amely egyletünket, Zsilinszky Mihály egyleti főtitkár urnak végleges távozása folytán érte, aki — az egylet megalakulása óta, annak leglelkesebb, legmunkásabb egyik alapitó tagja és vezére volt, — de állandó lakását a fővárosba tevén át, legnagyobb sajnálatunkra a főtitkári állásról lemondott ; hálánk és elismerésünk legőszintébb kifejezése kísérte a körünkből távozását, aki nevét aranybetűkkel örökíté meg évkönyveinkben: — ámbár jövőre is bizton reméljük, hogy szives ígérete szerint — nagybecsű szellemi pártoláséval és tevékenységével, egyletünket kegyes leend a távolból is támogatni. Az elmúlt év folyamán ragadta el a halál, az egész haza által gyászolt nagynevű tudóst: Becsukja hát a kis szobát , kimegy lábujjhegyed, S időnként, hallgatózni jó: Anyácska nincs-e fenn ? . . Bleier Izidor, Ipolyi Arnold püspököt, kit kel kén vallott egyletünk tiszteletinek; — 1 az oly korán és v nagy hazafin kivül, még Kehi Debreczeni Endre köztiszteletben társaink elhunytét is gyászoljuk, emlékükre. A lefolyt évvel, egyszersm] évre megválasztott összes tisztogatása is lejárt, — s midőn a tV társaim nevében, tisztségünkről ezlwnek ° 87 ° nve a bennünk helyezett megtisztelő Míomért, van szerencsém ezúttal is legmélyebb Piánkat tolmácsolni, — végül lelkem mélyérevánom és buzgón kérem az Istent, hogy a PWsmegy. valóban legyen minden időben áldott Kánaánja“, mely a széllé.A haladás és anyagi jólét teljességének örvendet|a béke és közművelődés minden áldásait élvezni ez utóbbi téren, a megyei régész- és müvelttörténelmi egylet által mindenkor fényesen kisegitve és a9 méltón képviselve, fejlődjék és virág az *d(Sk A legvégső határáig! Az elhalt gyermek. (Gilm.) Egéből földre szállt le egy kis angyal És harmatos szárnyakkal visszatérve, Szemét lesütve szende hódolattal Az Urnák zsámolyánál rogy le térdre. És szólt: egy szende lánykát vettem észre Milliónyi csillagoknak egyikén én; Mit ér az ott? oh hadd menjek le érte Add nékem őt, szeretném óvni, védném ! S gyorsul a lányka szive dobbanása Aztán elállt az arcza hófehér lett, Az égnek többje már egy angyalával S az árva föld egy lánykával szegényebb. ZHZí "Volt terítve . (Hebel.) Ki volt terítve, koszorú övezte szép fejét; Meglátja játszó gyermeke Bámulva nézte őt. Arany hajában a virág Nagyon megtetszhetett, A gyermek a virágra vet Vágyó tekintetet. S hizelgve lágyan igy beszél: Adj nékem jó anyám Virágaidból egyet át — Én is szeretlek ám ! Szavára senki sem felel S a gyermek képzeli: Most alszik, majd ha fen leszen Bizonyosat ad neki. Höl fogva, busztagjai egyikélánul elhunytky Lajos ott lelkes tagadást mondva nemzedék számára, den ilyen intézet fentatásál Nem kis mértékben hl alázó városunk — mint néki az, hogy vannak ugyan iftenfi veldéink, de azoknak álüsos] erezi az összeség. Sőt ha subál i az egylet Iflinek meglenn és tiszt Mire van még szükségi E becses lapok folyó évi márczi megjelent számában, ugyanezen ézités tétetett arról, hogy mire van még Akkor egy kisdedóvoda létesítése érdeltem fel erőtelen szavaimat, képest most óhajtok egy más ményröl szólani, mely nem más. tályu leányiskola. Egy kor, nemzet, vagy társadalmi :ölő-én latt emlékségünk sn em el ott tett ijéretemhez iges intéz Sl 6 olésénél soha nem szabad ítéletünk ad pusztán az anyagi helyzetet; sokat szellemi birtokra kell tekintenünk. Pénz gazdag fiára, rokonára, vagy bárkire veltséget, tudományt nem, azt az egyém szorgalmával kell megszerezni, úgy hol remti voltaképen az anyagi jólétet is a ség számára. Kellő tanulás, ügyesség éd nélkül a kincs pusztulástól meg nem i sem szaporítható nem lészen. Igaz, hogy kalmár szemüvegen te t. :lúgot: Geld regiert die Welt! Csakhogy rében ott van a számitó ész, mely élet és egygyé tesz a kincsek szaporításában és ig]IÓ6sak az ész mozgatja a világot, ez idja előnemzetek és egyesek vagyonosodását, ezedhet fel a jólét, a hatalom! Széchényi ek mondja: „a tudományi hertö .mennyisége a nemzet igazi hatale statisztikája a legérdekesebb része. Nem* kény lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb közerőt, hanem az ész, mely azokat használni tudja. Igazibb súly s erő az agyvelőnél nincs.. Ennek több vagy kevész nemzetnek több vagy kevesebb Szerencse1 Azonban az ész is kiművelve lesz tetést vonni ezek működésébeM van-e oly sokféle arcza, köretünknek, hogy a fennálló válásul valának képesek még eddig lévől Ugyanazért égetően szükí már régen egy G osztályú leánytása — elég szomorú dolog, kezdeményezett felsőbb leányiskola] létre szenderült s a helyett, hogy tályig létesíthetett intézetet kiégy meglevőről is le kellett monda hogy rendeltetését, czélját s eredhattuk volna, mint inkább azért,] milag képtelenekké lettünk közintézők — leszámítva egylgatót, — a helyett, hogy segítsék hervadó növényünknek s ápolt áldását, ha talán fájlalva, de mégis kitépését tanügyünk mezejéről szentesitették. A megnyert erők, kikre munkálkodtak benne, a részvét hidege által visszavonulásra kény Vessünk egy futó pillantást! retekre helyben, bizony 6 osztás solánk épen nincsen, holott sze, Vésztőn már évek óta fenné egy 6 osztályú elemi leányiskola maradnak az iskolákból a 3 után, egészen szabad útra bocsát törvény értelmében a 6-ik élt növendékek iskolába adandók, fél egy évet még megismételvén, lu — tehát csaknem a legfogékony iskolahagyottakká lesznek, a 12 dő semmiségbe merül, mert nini költséges magánintézetekbe indul, tanulmányait folytatandó, fában pedig nincs még helyük; csekély haladást nyújtana nég órán, íme , tisztelt olvasók, mi k Á beinkből, a leendő anyákból, ptr év életükből minden gyümölcstermés né Az 'a jövőbeli regale has?/ része tehát aligha, len*—forditi tfc5eTr"íeI<ÍíÍTtíffife, mint, egyéré, egy oly nagy szükségét 'pót osztályú leányiskolára. Egy ily intézménytől“ aligha í állam is a maga segélyét, mint nem szomszéd Csabán fennállótól sem, h fordít az állam. "" Természetes, hogy ennék, kiesz fiú kell, férfiú, a ki rendületlenül mellett a kivitelig. Ez intézet felállít aztán hivatva, a felekezetek is kezlendő leánynövendékeket Szélesei vezérelni. Ezen intézmény eszközölnéhető, sokféle idomító eszközre van szükség«, eszközök a különféle ismeret, tudomány. De hol vehetők másutt, mint az arra rendeltentézetektől, az iskoláktól; épen ezért minden siétségünkkel segítenünk kell czéljukhoz azon teületeket, kik és melyek e féléket állítanak és tartanak fent. Ha pedig nincsen, oda kell töreheánynövendékeink a jövő társa kedvünk, hogy legyenek ilyenek ; mert kibeszél megváltoztatnák s nem lenne az ^ eretlen hasznot eredményeznek a jelen és jövővagy közöttünk, mint a mint lül MAROTHY JÁNOS macsói bán élete. (Felolvastatott a „Békésmegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat” 1887. évi deczember 19-én tartott közgyűlésén.) „Fegyvert s férfiat énekelek“ „Anna virumque cano“ kezdhetem én is a rómaiak nagy költőjével. Olyan férfiú életét rajzolom, aki fegyverrel kezdte pályáját, fegyverrel nyitott magának utat nagy méltóságokra, fegyverrel szerzette hírnevét, dicsőségét, fegyverrel emelte családját az ország zászlósurai, bandériumos főrendei közé, s akit még a halál is háborúban ért utól. Olyan férfiúról szólok, kinek testén a sebek voltak az érdemjelek; arról a magyar hadvezérről szólok, akinél több csatát egy sem vívott. Arról a kitűnő hősről szólok, akinek nevét máig emlegetné a magyar nép, akit megénekeltek volna a költők, ha népszerűbb ügy érdekében, népszerűbb király szolgálatában ontja vérét és verítékét. Szólanom kell róla annál is inkább, mert minden hadi szerencséje mellett is szerencsétlen volt egy tekintetben ; abban, t. i. hogy ellenpárti, vagy legalább a viszonyokkal ismeretieb férfi irta meg akkor az ország krónikáját s ebben megbélyegezte emlékét: „Maróthy János, mondja a krónika, az a kegyetlen, zordan és nagy szigorúsággal teli férfiú, akinek pusztításait a mi korunkbeli öregek még nem feledék .) Ha pedig a magyar krónikás ily kiméret tözölte ki a királynál, hogy Gyűtlenül nyilatkozik, miért volna kegyeletes b^ióvásártartást s ezzel együtt ipáról irányában az idegen? Azért Bonfini még se lakosokat, polgárokat nyert. A szétebb színekben állítja elénk Maróthy Jánost. Iíg kát századon át azzal adott s Magyarországban minden fölfordult fenekes Izést, hogy volt légyen bár mitöl. A király bosszújának ürügye alatt üldözik az ellenpárti nemeseket. Ezek között leginkább dühöngött Tótország kormányzóié Maróthy János, ezen irgalmatlan és minden emberiségből kivetkezett férfiú“ (vir quidem iniuris et ab omni humanitate destitutus,pedig ez a mily classice, épen olyan rész) van mondva, s a mint hibás azon állítás, hol hősünk Tótország kormányzója volt, épen ugy hibás az egész jellemzés! erről a következőkben eléggé meggyőződhetünk. De mindazzal, amit eddig mondottat?^ nincsen okadatolva, hogy épen itt, eme Békés megye múltját békésen kutató, csendesen üködő társulat körében szólok a zajos tábori élet, véres, földrengető hadak fiáról. Nagyon könnyen és röviden, meg lehet azonban lelni ennek az okát is. Ismeretes dolog, hogy egyénk sorsa három, eseményekben dús századon át a gyulai vártól függött. Már pedig nnek a várnak építtetője Maróthy János vala. Aztán ő nemcsak birtokosa, hanem egyszersmind szervezője és gyarapítója is volt a hajdani gyulai uradalomnak, a melyhez megyénk számos faluja tartozott. — Végül pedig ő volt megyénkben a polgári életnek első szervezője vagy legalább hatalmas előmozdítója; mert ő eszégis mindig azt a pecsétet elynek közepén Maróthy táriratán Maróthy János bán Van tehát elég okunk arr fiú emléke itt e városban, ében fölelevenittessék. Maróthy János hazánk egy főbb nemzetségéből, a Gút származott. E fényes és gazda XIII. és XIV. században a magáben fészkelt ugyan, ott a lewtősebb hajtásai a Bátory, Váseméry családok, de egyik fia szillisett az ős fészektől, a s két elterülő gazdag vidéken .Ott Alapitója lett egy uj sarma falának. Maróthy János széffisat viselt, dédapja és nagyaátyjapródok voltak, de már az éle tiszte nincs följegyezve ; nz ágra bajosan is emelkedhetett édaijának, mind nagyatyjának on-három részre oszlottak, t negyedeken kivül, s mint r<n fogytával fogyott a tisz .Iád Maróthy János, a mi hős sekor közelállótt ahhoz, hog sorába szálljon le. Dr. Ka (Folyt köv.) *) Palugyay: Kapcsolt részek 32. lap. ’) Berum Hungaricarum Decades. Decas 1U. liber 11. r~*