Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

15-ik szám Gyula, 1888. április 8-án VII. évfolyam. f-----------------1 Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a­ ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt­a ki. Félévre ..............2 »50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám­ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászatd hetilap. MEGJELENIK MINDEZT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Bod­ossy Zoltán.. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése­k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nylltt.1 tora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Ber­lit fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Maj­na-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon . Az árvízvédekezés után. Gyula, április 3-án. Amit már a Kettős-Körös balparti ki­szakadás okozta óriási katasztrófa elleni védekezések alkalmával lapunk márczius 18- és 25-iki számában két ízben felvetet­tünk, nevezetesen megfelelő expediens, hogy ily végtelenül szomorú következményű óri­ási csapás emberi számítás szerint Gyulát, Csabát, Békést, de most már hozzáadhat­juk Mező-Berényt és Körös-Tárcsát is ne érje; ugyaneme kérdés foglalkoztatta márczius 27-én a Békés városi vészbizott­ságot és elöljáróságot a városháza termé­ben tartott értekezleten, melynek tanácsko­zásáról s illetőleg resolutióiról a következő tudósítás fekszik előttünk: „Márczius 27-én délelőtt a vészbizott­ság összes tagjai az elöljárósággal egye­temben értekezletre gyűltek össze a város­ház nagy termében, melyen Irányi Dániel országgyűlési képviselő is megjelent, ki is mielőtt a fővárosba visszatérne, megtudni óhajtá Békés városának véleményét és óha­jait a védelmi munka és egyéb ügyek te­kintetében, hogy aztán, fent a kormányt kellően informálhassa. Észrevételeit a kö­vetkező pontokban foglalá össze: Békés város biztonsága czéljából erősebb gátra és a körgát kiegészítésére van szüksége; szükséges továbbá a vashalmi kanyarban levő 3 sziget eltávolítása, melyek a foly­tonos iszapolás és jégtorlódás okozói. Ezek idézték most is a katasztrófát elő. Mindez kormányköltségen kell hogy eszközöltessék, mivel nem gázmunka, hanem mederigazí­­tás, ami pedig a kormány dolga. Szüksé­gesnek tartja továbbá a nagy hídnak czél­­szerübb igazítását, melynél sok a járom, melyek szintén feltartóztatják a jeget. A békés-földvári vasút restaurálása Békés vá­ros és gr. Wenckheim Frigyes, mint tulaj­donosok feladata. Igen czélszerü lenne, hogy a restau­ráláskor a vonalon néhány áterest készít­tessék, melyek lezárhatók lennének. Mint­hogy a lakosságnak vetése, szőlője s tanyái elpusztulása folytán óriási kára van, a vasút valamint a békés-gyulai országút kiépítése végett a megyéhez kell fordulni közmunka kirendelése végett. Az elöljáróságot fölkéri, hogy a város módosabb gazdáit figyelmez­tesse, hogy jövőben szilárdabb anyagból építkezzen. Már az 1874-iki árvíz alkal­mával figyelmezteté az elöljáróságot a ha­jók és csolnakok szaporítására, minthogy most is máshonnan kellett hajókat hozatni, s jelenleg is csak 30 van, ami katasztrófa beálltakor igen csekély mentőszer. Mint­hogy a küszöbön álló nagy munkálatok következtében a szegény nép is megkeres­heti kenyerét és a módosabb gazdáknak elegendő vetőmagja van, e tekintetben szük­ségtelen a kormányhoz segélyért fordulni. Erre az értekezlet nevében Mezey La­jos főjegyző tette meg észrevételeit a kö­vetkezőkben : Gyula-Varsándtól 3 mérföldnyi hos­­­szu csatorna egyenes irányban vezeti a vi­zet Békés­földbe, hol az hirtelen az u. n. vashalm­i hármas kanyarban megtörik, foly­tonos iszap képződik, a mi rendkívüli hátrá­nyára szolgál a szabályozásnak. A víz gyor­sabb lefolyást nem nyer és a jég megtor­lódik, minek folytán a csatorna partjának okvetlenül szakadnia kell valahol. De szűk is ez a meder a Fehér- és Fekete-Körös vi­zeinek levezetésére. A csatorna kellő hullám­térrel sem bír, kellőkép kiképezve nincs s évtizedek múlva sem lesz, daczára a több­szöri kotrási munkálatoknak, mivel a me­­dencze szűk és erősen iszapok Hogy Bé­kés városa az árvíz ellen megvédessék, köröskörül körtöltéssel kell magát ellátnia, és pedig a csatorna felől téglából épitve, az élővizén két helyen, alól és felől zsili­peket kell épitnie. Ezen munkálat beleke­rül 80 — 100,000 frtba. Megengedjük, hogy a város ily módon a végpusztulás ellen védve lesz, de határa nem lesz biztosítva az árvíz ellen. Az ármentesitésnek alig ve­szi valami hasznát mindaddig, míg a gyula­békési nagy csatorna ki nem igazíttatik. Szakértők vannak arra hivatva, hogy el­bírálhassák, mi módon lehetne ezen kiiga­zítást eszközölni és tudjuk, hogy mely ta­nulmány és alapos helyismeret szükségel­tetik ehhez. Minket azonban a csatorna meg­­ásatása, vagyis 1857-ik év óta a tapasztalás tanított meg arra, hogy a Fehér- és Fekete- Körös vizét a gyula-békési nagy csatorna nem képes befogadni. Két módja van a m­egiga­­zításnak. — Egyike lenne szerintünk a csatorna töltésének belyebbezése, hogy kellő hullámteret nyerjen, mint történt az 1881-ki katasztrófa után Békés alatt a Sebes-Körös betorkolatáig a Tisza-Körös-Maros-társulat rendezésénél. Az alkalom most kínálkozik, minthogy a gyula-békési csatorna balparti töltése rendkívül meglévén rongálva, azt majdnem újból kellene építeni. Másik mód lenne a Fekete-Körösnek Sarkad felett körül­ ledől a Malomfoknál a gyepes hosszu-foki csatornába vezetése, mely esetben nevezett folyó a bé­kés herényi határnál a hosszufoki nagy zsilipnél, tehát jóval alatta Békésnek ve­zettetnék be a kettős Körösbe. Mi azt his­­­szük, hogy úgy egyik, mint másik mód nagyban javítaná viszonyainkat és kifeje­zést adunk abbeli nézetünknek, hogy a fe­kete Körös elvezetése sokkal inkább szol­gálna városunk biztonságára, az alsó­ vidék pedig ez által semmikép nem jönne ve­szélyesebb helyzetbe, mint hogy vize nem szaporodnék, sem pedig oda gyorsabban nem vezettetnék. Legyen bármelyik, vagy talán egy harmadik megigazitási mód el­fogadva, felkérjük a magas kormányt mél­­tóztassék e csatorna megigazitásával ko­molyan foglalkozni és mielőtt a töltés épí­tése megkezdetnék, fennebbiek irányában határozni, nehogy későbben még nagyobb csapások, talán Békés, Csaba és Gyula városok elpusztulása után kellessék a ki­igazítás iránt sokkal nagyobb költséggel és áldozattal intézkedni. Felkérjük továbbá, hogy a vashalmi kanyar átmetszését még ez évben feltétlenül hajtsa végre, mert az idei jégtorlódás és bekövetkezett kataszt­rófa legnagyobb mérvben ennek tulajdo­nítható. Örömmel tapasztaljuk, hogy a ví­zi ügy erős kezekbe van letéve és hogy a közmunka és közlekedési miniszternél ügy­­buzgalom, jóakarat nem hiányzik, azért bizton reméljük, hogy igénytelen félszob­ásunkat nem fogja figyelmen kívül hagyni, és mindent el fog követni, a­mi egy vidék és a Körös mentén fekvő városok bizton­sága érdekében feltétlenül és gyorsan szük­ségesek. Nem akarunk alap nélkül vádolni, s nem állítjuk, hogy a katasztrófa be nem áll, ha az Alsó-Körös társulat kötelességét pontosan teljesítette volna. 12-dikén a ka­tasztrófa kitörése napján, a dobozi hídtól a Kovács őrházig, tehát 7 kilométernyi vo­nalon a Körös balpartján őrség, anyag, fo­gat sem futár nem volt. E tekintetben is Békés városa intézkedett, Gyulán a társu­lat meg se moc­czant. Ha kellő őrködés lett volna, mint a hosszúfoki oldalon, valószínű, hogy a ka­tasztrófa be nem áll. Az Alsó Körös társu­lat hanyagsága okoza a katasztrófát. Szi­gorú vizsgálatot és a bűnösök büntetését követeljük e tekintetben. Ilyen szervezés mellett töltésünk kellő biztonságban nem lehet, miért is jó volna vonalunkat a Ti­sza-Maros-Körösi társulatba kebelezni. Bé­kés városa napokon át feltartván a vizet, miáltal M.-Berény s Tarcsa alkalmat nyer­tek biztos védelem kifejtésére, méltányos lenne, hogy a tiszai társulat is hozzájárulna a békés-földvári vasút költségei fedezésé­hez. A­ porádi könyök is okvetlenül eltá­­volítandó. A szükséges restaurálás és ál­lami segély eszközlése ügyében a városi képviselő testület által készített feliratot benyújtó küldöttséget annak idején Irányi Dániel fogja a miniszter elé vezetni." Eddig a néhány fővárosi napilapban is megjelent tudósítás, melyre kötelessé­günknek is merjük néhány reflexiót tenni. Mindenek előtt a súlyos csapás fölött érzett elkeseredésnek tudjuk be a tudósí­tásban közölt vádat, mely szerint az Alsó­fehér-körös társulat hanyagsága okozta vol­na a katasztrófát. Azok után, amiket oly szemtanuktól hallottunk, akiknek elfogulat­lanságáról tanúságot tesz ama körülmény, f> Békésvármegye a honvédelmi harczban. Az önkéntesek. (Folytatás.) Kedvezően hatott a vármegye közönsé­gére a miniszter­elnöknek azon rendelete, melyben — méltányolva a vármegye által felhozott fontos okokat — megengedi, hogy nemzetőreink a táborból felváltás nélkül haza­térhessenek. De aggodalmat keltett azon felhívás, hogy a vármegye önkéntes hadcsapatokat küldjön a harcztérre, mert a „tábori szolgálat miatt magát túlterheltnek s mintegy szándé­kosan nyomottnak hitte." Nem is késett a vármegye közönsége aggodalmainak kifejezést adni, s kérni a kor­mányt, hogy a hadi szolgálat terheit a mél­tányosság és igazság elveinek megfelelően ossza fel. — Sokkal nagyobb buzgalommal s készséggel vesz részt Békésvármegye közön­sége a honvédelem terheiből, ha tapasztalja, hogy más vármegyék is hasonló mértékben teljesítendik hazafius kötelességeiket. A kormány, egyrészről a vármegye ag­godalmai s kérelmére tekintettel, másrészről „miután a tapasztalás a nemzetőrseregek ös­­­szes kimozditását czélszerütlennek mutatta, mert ez által nem csak hogy sok munkás kéz elvonatik szokott foglalatosságaitól, de szá­mos családfő, beteges, gyenge egyén is jelen meg a csatatéren, kik részint viszonyaik, ré­szint testalkotásuk miatt hosszasabb háborús szolgálatra alkalmatlanok, s a gyakortai fel­váltást épen akkor teszik szükségessé, mikor már a nagyobb rész a hosszabb toborzás által a hadi szolgálatra alkalmatos lett volna; ide járul még a tetemes költség, mely a felváltá­sok véghezviteléhez szükséges, elhatározta, hogy ezentúl nem fogja a hatóságoktól a nemzetőrsereget minden egyéni kivétel nél­kül kimozdítani; rendeli tehát, — tekintve hazánk vészteljes helyzetét, melynél fogva nagy haderőt a lehető legrövidebb idő alatt kifej­teni múlhatlanul szükséges, hogy minden me­gyék, városok, kerületek, egyszóval minden törvényhatóságok mindjárt, amint ezen rende­letet veszik, vagy a „Közlöny", vagy más hű­rlap útján olvassák, egy nemzetőrökből álló hadierőt teremtsenek, mely önkéntesen ajánl­kozó, erős, egészséges egyénekből legyen al­kotva, kik kötelezvék mindaddig, mig a harcz­­art, vagy a haza szolgálatjukat igényelni fogja, a kormány rendelete alá helyezni ma­gokat. A vármegye közönségére ezen kormány­­rendelet teljesen megnyugtatólag hatott, s a táborban levő nemzetőreink még vissza sem­­ értek, már­­ a legnagyobb buzgalommal igye­­kezett megfelelni azon feladatnak, melynek sikeres megoldását a kormány a nemzet hon­­szeretetétől joggal várhatta. Augusztus 19-én összeült az állandó bi­zottmány, s az önkéntesek kiállítására követ­kező határozatokat hozott: — — — Azon felhívást illetőleg, hogy e megyéből mintegy 1000 önkéntes nemzető­rökből álló zászlóalj alakitassék, mely minden további felváltás nélkül a harcz végéig szol­gáljon — habár teljes meggyőződése is a bi­zottmánynak, miként Békésmegye tehetségé­hez képest honpolgári kötelességének eddig is megfelelt — nehogy hazánk jelen aggasz­­tó körülményei közt bármi tekintetben is mu­lasztás történjék legelső teendőjének ismeri mindent, mi a kívánt sikert bármi részben is biztosíthatná megkísérteni; minek folytán azon 1000 önkéntesnek kiállítása ezennel el­rendeltetik, s hogy annál biztosabban meg­történhessék , az önkéntes ajánlkozásra na­gyobb ösztönt adandó, a bizottmány eddig is már a megye részéről tett áldozatok mellett elhatározza: minden önkéntesnek a kincstár által rendesen fizetni szokott 8 ezüst krnyi napi dijt részéről kétszer annyival, vagyis 16 ezüst kírál pótolni. De hogy ezen határozat, s tekintőleg ezen ígéretet teljesíthesse, miután a megyei pénztárak mostani ereje ezen tete­mes kiadást fedezni egyátalán nem képesek, egy uj kivetésnél pedig, mint az összeírás s fizetési kulcs kidolgozása, úgy a beszedés és egyéb tekintetek oly nehézségekkel s oly sok idővel vannak összekötve, hogy miattok az egész ügy kivitele hosszabb ideig függőben tartatnék, legczélszerübbnek látja hatos ka­mat mellett 12 ezer ezüst frtnyi kölcsön felvé­telét elhatározni, mines folytán a sovetsezők­ rendeltetnek. A) A kölcsönre nézve: 1. Békésmegye által hatos kamat mellett 12 ezer pengő frtnyi kölcsön lesz felveendő oly kötelezéssel, hogy azon összeg a jövő 1848—49. évi házi adó rovatába foglaltatni, s más a köz­teherviselés elvei szerint készült uj kulcs sze­rint kivettetvén, hova előbb beszedetni, s az illető hitelezőknek kamatostul visszafizet­tetni fog. 2. Megbizatik az alispáni hivatal és mind­nyája szolgabirák, hogy azon összegnek, vagy amennyire egyesektől telik kisebb mennyisé­geknek előlegezésére szólítsanak fel a fenteb­biek értelmében minden tehetősebbeket, időt nem vesztve haladéktalanul, a siker esetében pedig tegyenek jelentést azonnal az alispáni hivatalnak, mint a megye főpénztárnokának is, ki 3. A kölcsönül ajánlott összegeknek fel­vételére, úgy az ezekről szóló ideiglenes kö­telezvényeknek aláírására is ezennel felhatal­­m­aztatik. Végre 4. Tudtul lesz adandó, hogy ezen köl­­csönökről a kötelezvények megyei hiteles pe­csét alatt fognak kiadatni s a főpénztárnok által adott ideiglenes nyugtatványok ezekkel felcseréltetni. B) Az önkéntesek kiállítását illetőleg: 1. A községek saját költségükön azonnal megindítandó toborzással siessenek a minisz­teri rendeletnek minél fényesebb sikert­esz-

Next