Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
I-sö saÄitj Szerkesztőség: Fő-utcza 39- szám a házban, hova a lap szellemi részét illeti közriszvényete illaté küldendők. Kéziratok nem adatna« vis«za. Előfizetési díj: Egész évre .. .... 5 Irt — kr.: Félévre ......... [ Évnegyedre ..•• 1 » 25 » 1 Egyes számára 10 kr. L _ Gyula, 1889. január 6-án. _ Itt ál-Viki. évfolyam hús Társadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dr. BoccQszy Zoltán r Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle hál Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. NyírMér tara 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernét fürdő-utcza 4. sz . Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa J . J_ hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési feltételek A .Békés“ 1 évre - kr, JL kiadó-hivatal. ^ímSim link olvasóihoz ! W I 1i Lapunk e simáraki a nyolczadik évfolyamába lép bej; a hét év változatos volt a lap történetiben, három éve, hogy tegszlnt az' politikaii lap leinni s a jelentes szerkesztőség vittet_át szerkesztését. Tiszta lelkiÖstrlrettel elmondhatjuk, hogy mindent elkönttünk lapunk nivitaujának emelésére is szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy az" j bátran kiállja a versenyt bármely nyíl vidéki lappal. S ha talán gyfengeségünk^nem ^engedte azt, hogy felijmuljakij laptársainkat Solanao -^k kifejezéssel es le’zlesi módja- 1790 forit egy, a niben * e £ e lépést sem capnyi Jáá; hátra- aMgaz^ágtemondásában főtitkára, aij jelszatfcnk Ja ^it .zászlónkra gyűlésre, igtz a által.v.v<ll ^akarunk a dáeát, egyutogrammakj eli'sllefjük feladat. szetudtuk min lkai nem mi ily fájdalom, tanulmányozá^ryaldsíjjini i eb| hol huzamosat lés örömmeli tésáben közvt, *t azássiói réti emelni, annál mern a közlöny, volléte tartanén BJé a főtitkári teentésbül ézigébenmt egy jjj ról szóló róc anyági í.s - gában a jel negmondví^A,,, juk, gyarapszat, bár stl-fáyS került-jelé( epreseknek, , zeumőr füirbgye törékweinitich-í —»Aiu ránk törek reszere yaegyji az — emí nem tő támogatásban, mé meg telál fogja terniétetszd az évipa volunk. ' követői jól toljuk, hog lap , megver felvirsgoznék, a éz A lakqzgetőjavé, a vigám számogatójává lenne, te tizesültünk abt lapunk háleg várni sok sokkal személyi hiúság dekek buzgó anyagi hal az erkölcsi perczig sem, fogjuk, hogy el fogunk néelhagyná ellentétmondi nekünk nem mecseséggel. dj hiíüjlNem .habozunk hhátul házbs' kelLhnk igy, vagy megfskell szelnünlk, de elű térén”) semmit az els <§fszo lön Inkati mely az igf-i szón dll.l főlek Vagjy kell tehát községünknek egy 0í&pinejjly városi, negyei és társadalmi kérdésel fben, nagyoktal s kicsinyekkel, hffalmanpokkal és gyengéiél szemben bir tttorságülgal kimosdanaagazat, bir bápággi fil megmoidana, a mi szivén *a s ekkor kérjük tmlgatásukat. —iem kell,hogy lün még ne lenne nem kissiM,» ék ®^fi nyugodt öntudattal visszalépőn; »órásnak éppen ne» mondható hirlapró pályáról, mely számunkra virágot «érterem s átadjuk helyünket ama szeretcsiebbeknek, a kik talán tudni fogják a löziség kegye megszerzésének módját. De mi nem akaju a közönség kegyét hajhászni, mi ízt tettünk éjjel- nappal egygyé, minden tyagi haszon nélkül, hogy irányt adjtak mert hisz a sajtóra csak igy van szlog. Komolyan s ügunk igazságában bizva, kezdjük meg telt a nyolczadik évfolyamot, de előre jelentjük, hogy amennyiben a közönség tologatásában nem részesülne lapunk, ugya z elég évnegyeddel beszüntetjük azt. Beszüntetjük nem anyagi áldozatoktól való visszariadás miatt de azért, mert ha az olvasó községszáma nem áll arányban a fáradtgal Is gonddal, mely egy lap szerkeszével ir, akkor a reá forditott munka ‘“gszil termőjfire j0Oni, .«meiete, maljijb ! Bizalommal fordulunk tehát olvasóinkhoz, hogy sorakozzanak zászlónk alá, melyen mindig büszkén és szeplőtlenül fog ragyogni az arany jelszó : „az igazság “ Gyula, 1888. jan. hó 5. A. szerkesztőség. Városi választások. A múlt évben nagy port felvert városi képviselő választások óta, a mely mint köztudomású az elkövetett számos törvényszegések miatt megsemmisittetett, ma fél év telt el s az eredmény a választásoknál az mint volt akkor. I [UNK] Mi voltunk az elsők a kik akkor felszólaltunk a törvénysértések ellen s követeltük a rendet Áa s jav .nn' , u tunk az elsők s utánnunk e város egész intelligentiája a kik azzal gyanusittattunk, hogy a választás megsemmisítését azért kívántuk s vittük keresztül, mert a Csatár párt került ki győztesen az urnából Nevetséges volt a gyanúsítás, mert hisz’ ha a nagy nyári munka idején a mikor a földmives osztály túlnyomó része külső munkával van elfoglalva, az intelligentia’pedig itthon van, — s mint tudjuk a Csatár párt zömét a földmives osztály képezi — mégis ők győztek, nagyon kevés ész kellett hozzá belátni, hogy a téli időben annál inkább győzelemre fognak jutni. Nem is az vezérelt minket felszólalásunkban, hanem egyedül és kizárólag a törvénytisztelet és igazság , hogy ez így van, arról most már talán azon elfogult polgártársaink is meggyőződhettek akik rögtön készen voltak a gyanúsítással, meggyőződhettek anyival is inkább, mert amint láthatták, az intelligentia egy csepp részt sem vett e választásban, tétlenül ősze dugott kézzel nézte végig azt, már pedig ha a nyári választásokat azért akarta volna megsemmisíteni, mert a Csatár párt győzött, bizonyára legalább megpróbálta volna felvenni most a harczot, de még kísérletet sem tett. A tény az, hogy a Csatár párt minden ponton győzött a belváros kivételével, de ezért nincs ok félreverni a harangot; abban nem látunk hibát, ha a politikai pártok érvényesíteni törekesznek magukat a községi életben sőt helyeselni tudjuk, —■ a mi hiba az az, hogy már eleve kimondották, hogy senki egy lélek sem kell nekik, ha csak nem Csatár párti, de különösen nem kell senki, aki az úgy nevezett intelligens osztályhoz tartozik. Enyhe nem szabad menni, az ilyen elveket a községi életben hangoztatni nem szabad, az hogy valaki Csatár párti az nem képezhet a város ügyeit szivén hordó egy polgár előtt sem oly qualificatiót a mi kizárólag képesít a városi képviselőségre s az hogy valaki nem volt Csatár párti, nem lehet oly nagy bűn, amellyel szemben minden érdem megsemmisül. Hiszen mindanyian pártemberek vagyunk, mindegyikünknek van politikai meggyőződése, de azt érett politikai felfogással bíró emberek nem bűnnek, hanem erőnek szokták tartani, amely bűnné csak akkor lesz, ha rút önérdekből gyúródik, ezt a bélyeget pedig semmiféle pártnak sem lehet a másikra reá sütni s éppen ezért óvatosnak kell lenni az ilyen kijelentéseknél a melyekkel talán éppen azokat riasztjuk el a közéletben való szerepléstől akik legtöbb érdemet szereztek a tiszteletre és becsülésre s a kiknek talán a legnagyobb hasznát vennék a közélet terén. Politikai párt súrlódások sem községet sem társadalmat nem tettek még sehol virágzóvá s azért nem szabad a politikai súrlódásokat átvinni a községi és társadalmi életbe, meg van azoknak is a magok helye, kell az is a maga idejében, üdvös az is és jótékony hatással van a köz szellemre módjával gyakorolva, de végzetessé válik ha a községi ás társadalmi életbe átvitetik. Mi a Csatár párt felől is úgy vagyunk meggyőződve, hogy városunk felvirágozása éppen anyira szivükön fekszik mint bármelyikönknek, de azt azon az uton ha a politikát, be viszik a községi életbe, el nem érhetik*. Jaj annak a községnek melynek clasztróca «rjuzau Diegrouüi’s helyett a magas politika vezeti az ügyeket s háromszorosan jaj annak a községnek, ahol az ügyek élire az értelmes és becsületes emberek helyett a politika felkavart iszapjából felszínre kerülő egyének lépnek. És kérdezzük váljon a városi ügyek vezetése körül netán felmerülő hibákat nem lehet e meglátni csak Csatár párti képviselőnek ? És kérdezzük váljon ezen hibákat nem képes e más orvosolni csak Csatár párti? És kérdezzük váljon várossát nem szeretheti e más mint, a ki Csatár párti? És kérdezzük, hogy a város előhaladására a polgárok jólétére nem munkálkodott-e más s nem munkálkodhatik-e más, mint a ki Csatár-párti? Komolyan megfontolva azt kell mondanunk, hogy de igen, sőt már tapasztalatból tudjuk, hogy bizony úgy e város mint annak polgárai jólétéért tett már igen sokat más is, — mondják meg tehát, miért ne lehetne városi képviselő más is, mint Csatár párti? Ily elvvel községi választásokra csak az elvakult szenvedély indulhat, amely az orránál nem lát tovább. De menjünk tovább Ha a Csatár pártnak is az a czélja, a mi minden becsületes polgárnak, hogy a város ügyei lelkiismeretesen, igazságosan vezettessenek, hogy ennek folytán a lakosság s a város fejlődjék s gyarapodjék, miért ne haladhatnánk e czél felé közös erővel, miért fecséreljük el erőnket az egymás elleni harczba ? Ha kátyúba jutott a szekerünk, miért vesszünk össze rajta, hogy ki húzza ki azt onnét, ahelyett, hogy mindnyájan hozzálátnánk a kihúzáshoz, mikor így annak ott kell maradni, mert senki sem nyúl hozzá, hanem inkább egymást üti. Az intelligentiának be kell látni, hogy eddig nem jó úton haladt; be kell látni, hogy a közöny és tespedés, a mélybe sülyedt nagyon visszás eredményeket szül, s a velük szemben állóknak is be kell látn végre, hogy azt csak a helyzetet kizsákmányolni akaró ravasz politika törekszik velük elhitetni, hogy az intelligentia nekik ellenségek. Az intelligentia, a földmives és iparos osztály együtt képezi a nemzetet melynek, ha csak egyik része is hiányzik, a többinek el kell pusztulni. Nem egymás ellen kell tehát szélmaomharczot folytatni, hanem egyesülni kell a harczra, amelyel városunk és polgáraink boldogságát fogjuk kivívni. Szándékosan nem mondottuk el ezeket a választás előtt, nehogy azt hihessék, hogy a választásokra akarunk befolyást gyakorolni, elmondjuk a választás után azért, hogy tegyék ezeket komoly megfontolás tárgyává azok, akiket illet. Gondolják meg jól, hogy a politikának a városház termében semmi helye nincs, s ott nem lehet kérdés az, hogy valaki miképpen imádkozik s milyen elveket vall, hanem csupán az, hogy közigazgatási mizériáinkon segítve legyen. Mi teljes megnyugvással vesszük a Csatár párt győzelmét a városi képviselőválasztásoknál, mert hisszük, hogy ők is a város java s az igazságért fognak küzdeni, s a városháza kapujában fogják hagyni a politikust s a terembe csak a városért aggódó , annak jólétéért küzdő városatyát viszik be s reméljük, hogy híven fogják teljesíteni kötelességeiket , ebben a reményben üdvözöljül az újonnan megválasztott képviselőket. 4« szón tattuk az igazat es inat okoztunk se ki ezérttalla/ Elnöki beszéd. A békéamegyei régész- és közművelődés történelmi társulat közgyűlésén, Gyulán 1888-dik év deczember 30-án elmondta Göndöcs Benedek, egyleti elnök: Tisztelt Közgyűlés ! Midőn legszivélyesebben üdvözlöm a közgyűlés minden t. egyes tagját, ugyanakkor tudatom, hogy egyletünk ez évben csak egy vándorgyűlést tartott nyilvános felolvasással 1888. okt 21-én Gyoma városában, melynek lelkes közönsége a legszivélyesebben fogadta e vándorgyűlésen megjelent egyletünk tagjait, mely szives fogadtatás s a magyar vendégszeretetért e helyen hálás elismeréssel kel adóznom Gyoma városának és a felolvasáson megjelent n. érd. közönségnek. A gyűlést megnyitó elnöki beszéd után Nagytiszteletű Garzó Gyula ur tartott történelmi jellegű érdekes felolvasást Gyoma város múltjából. Ezt követte Oláh György urnak szintén történelmi tárgyú felolvasása az Angyalkút körüli csatáról, melynek figyelmes meghallgatása után másnap bemutattattak azon leletek, melyek a közös szabályozási munkálatok alkalmával felszínre kerültek. Itt azonban sajnálattal kell felemlítenem, hogy a közös szabályozási munkálatokat vezető Steioaker mérnöki karvezető, a békés megyei múzeum részére ama leletekből mind e mai napig semmit sem küldött be, holott a megyei museumnak lenne elsősorban mindahhoz, ami a megyében találtak joga, miért is igen óhajtandó lenne, hogy ezen irányban a t kar-elnök úr egyletünk részéről megkerestessék. Örömmel tudatom a társulattal, hogy Schlauch Lőrincz N.váradi püspök ur ő excellentiájaaz egylet tiszteletbeli tagjává lett választását és a tagsági diplomát igen kedvesen vette és a küldöttségnek, mely neki azt átnyosta, a megüsstisztelő figyelemért köszönetet mondva, azon rokonszenves érzelemnek adott kifejezést, miszerint óhajtja , hogy a Békésmegyei közművelődési egylet sokáig viruljon. Egyúttal az egylet alapit^ a tagjai közé is belépvén, az alapítványi dijat fizette. zönség Az 1887-ik évben a közgyűlés elhatároztjaiadtam a községek és pénzintézetek kerestessenek végből, hogy a Békésmegyei régész csidklósi egylet alapítói tagjai sorába be''illMsK felhívásnak eddig"; az az eredményes elöfogat bérlője, az egylet «^gek közül töh |