Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
43-ik szám Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes számára 10 kr. 9 tiLÉSi Gyula, 1891. október 18-án X. évfolyam* *M*«i Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoTony Tamás. Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Nyílt-tér sora 10 kr. & . ... . ■ __ asp Elnöki beszéd__ a békésmegyei—reg(19) és muvelődéstörténelmi egylet 1891. október 18-án Szeghalmon tartott vándorgyűlése alkalmával Göndöcs Benedektől. Mélyen tisztelt közönség! Lelkes hazafiak ! és honleányok!! Midőn Szeghalom lelkes közönségét megyei közművelődési egyletünk nevében ez alkalommal először nyílik meg szerencsém örömmel üdvözölni, mindenekelőtt kedves kötelességem megköszönni egyletünk iránt tanúsított amaz érdeklődést és szívélyes meghívást, melynek folytán alkalom nyujtatott arra, hogy vándorgyűlésünket ma vendégszerető körükben tarthatjuk. Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy a legmélyebb fájdalmamat ki ne fejezzem a felett, hogy elnök társam, Nagytiszteletű Haan Lajos, a jeles régész és történész, ki egyletünknek kezdettől fogva legtevékenyebb tagja volt, a múlt hóban jobb életre költözött. Áldás legyen emléke felett! Békés megyei régész- és közművelődési egyletünk két utat tűzött ki maga elé megyénk szellemi felvirágoztatása érdekében. Egyrészt ujjal mutat a múltra, honnét a legbiztosabb tanúságot meríthetünk, másrészt szilárd kezekkel vezérli a jelent, hogy megalkotni segítse a szebb és boldogabb jövőt. Szólunk nemcsak figyelmeztetni és kérni a munkás népet, hogy bármily csekélységet találnak a föld gyomrában, azt a megyei múzeumnak Gyulára beküldeni szíveskedjenek, a múzeum örébez, mert a talált régiségekből ítélhetjük meg leginkább, minő nép lakta hajdan azt a vidéket ; czélunk felkutatni mindent, a feledéstől megőrizni, az enyészettől megmenteni a történelmi érdekességeket és műkincseket, czélunk egyszersmint a nagy közönséggel megismertetni mindent, ami édes magyar hazánk és nemzetünkre és az összes emberiségre, művelődésre vonatkozik, és ez által a tudományt és közművelődést emelni. Czélunk, feleleveníteni a múltak emlékét nem csupán műveiben, hanem kiválóbb szereplőivel együtt, hogy a mai kor gyermeke s a jövő nemzedék tisztelni tanulja a régmúlt idők tanulságos alkotásait, tettre buzdulni, példányképet választani tudjon magának a cselekvés terén is azok élete és jelleméből, kiknek emlékezetét és dicső múltját feleleveníteni hallja, életüket, tetteiket, mintegy maga előtt lefolyni látja. Egyletünk tehát elsősorban történelmünk kibővítéséhez a múltból mindent felkeresni törekszik, azokat mint szent emléket, a megyei múzeumban a tudomány és művészet, ízlés, ipar ezen raktárában elhelyezi, azokat összegyűjtve rendezi és őrzi, hogy mindenki szemlélhesse, felismerhesse s belőlök élvezetes és hasznos tanúságot meríthessen. Önérzettel mutathatjuk Gyulán a megyeház udvarán, érdekes tárgyakkal berendezett megyei múzeumot a tisztelt közönségnek, melyet József főherczeg ő fensége négy alkalommal, midőn Gyulán időzött meglátogata és magas megelégedését nyilvánítván azt mondá : »Vajha őseink is a múltból megmentették volna azt, a mit lehetett, nelmünk,« mily gazdag lenne most törtéMásodrendben egyletünk legszebb feladatának tekinti, egybekötő kapcsúl szolgálni a megye értelmiségének az eddig egymástól érőknek egy közös szétválasztott szellemi eszme, közös czél egyesülésére a közművelődés terjesztésére, mit leginkább felolvasások és évkönyv kiadása által vél és remél eszközölhetni — fejtegetésével a közönség tanulékony szellemére jótékonyan hatni. Betekinteni a nyilt mennyekbe : Bűvölő szemed szép tükörébe, Melyben, mintha az örökéletnek Elolthatatlan, szent tüze égne ! Karjaid közé fejemet hajtva Almodozni a végtelenségig, Kern érezve mást, csak a jelennek Üdvbe ringató, hő érzeményül Puha kezecskéd kezembe fogva Ábrándozni a jövőnek titkán, Mely mi számunkra — sejti a lelkem — Boldogságot és üdvöt hoz csupán ! És elvonulva a külvilágtól, Elrejtőzni egy csöndes, kis lakba. Csak szerelmünket vinnők be oda, Minden más érzést idekünn hagyva! — Óh, mi’ üdv lenne számunkra a lét!. . . .... De ha liga, szivem ! Ne álmodozzál Szerencsétlenebb rab vagy te — sokkal A lekötözött Prometheusnál! Azon pártolás, melyben az egylet a megye közönsége részéről már eddig is részesült, a legszebb reményt helyezi kilátásba, de óhajtandó is, hogy megyénk minden hű fia, minden hű leánya, kiket az isteni gondviselés szellemi vagy földi kincsekkel megáldott, pártolója legyen nemes törekvésünknek, minden egyleti tag évi illetékét pedig pontosan fizesse be, hogy így a kiadandó munkának költségeit fedezni képesek legyünk. Munkára fel tehát kedves honfitársaim a tehetséget, melyet az isteni gondviseléstől nyertek, szorgalom és munka által kamatoztassák az emberiség javára, évenként áldozzanak pár forintot Békésmegye szellemiségének emelésére! Ne legyen senki, kinek Isten jó módot adott, hogy megtagadja a társulatba való belépését, filléreivel a közművelődést előmozdítani. Ha mindenki annyit tesz amennyit tehet, boldog lesz a nemzet, közművelődési egyletünk is, csak úgy lesz erős és életképes, ha egyletünk minden tagja tehetsége szerint megteszi azt amire képes. Mindent amit megmenthetünk, vagy létre hozhatunk ma, a jövő nemzedék részére az első sorban Békés megye elidegeníthetetlen tulajdonát fogja képezni. Régész- és közművelődési egyletünk a megye szellemi életének felfrissítője a közművelődés leghatékonyabb tényezője. Azért, hogy az érdeklődést egyletünk előmozdíthassa a megye községeiben vándorgyűlést felolvasásokkal szokott tartani, mely alkalommal egyletünk tudományos és művészeti irányát és törekvéseit a megye minden közönségében megismerteti. Engedjék meg tehát tisztelt honfiak és honleányok, hogy én örömünnepnek mondhassam a mai napot Szeghalom közönségére és közművelődési egyletünkre egyaránt. Egyletünk zászlójára irt eszmék diadalának egyikét üli ma, mert megyénk virágzó községét Szeghalmot szent ügyünknek megnyerte, polgárait velünk egyesülve egy közös czél felé törekedni velünk együtt haladni örömmel látja. Ünnepet ül Szeghalom közönsége is, a szellemi haladás legszebb ünnepét, mert a meleg rokonszenv nyilvánulásai között fogadja körébe a megye közművelődésének felvirágzásra működő egyletünket. Minden haladás mondja a nagy hazafi gr. Széchényi István „Csak annyiban üdvös, amennyiben szellemi alapon nyugszik.“ A valódi műveltség czélja, tehát mely után egyeseknek úgy mint nemzeteknek törekedni kell az emberiség szellemi fejlődése, ez egyletünk feladata. Kérem azért a tisztelt közönséget, nyújtsanak ezen szent és nemes czél eléréséhez nekünk baráti munkás jobbot. E megyének minden gyermeke, ha csak egy homokszemet hozand a közművelődés szent templomának felépítéséhez, úgy dicső, hatalmas, erős és nagy lesz. Adja Isten, hogy úgy legyen. z> Levélhullató ősz__ Levélhullató ősz szele zúg felettem, Tar, kopár a mezf^gy-erre csak járok; Bárhova tekintsek V beborult szemem Nem tud fölfedezni egy, árva virágot Az enyészet keze nehezült a tájra. Sírhalom, temető lett az egész tájék. Leveletlen kóré bús magányban állva — Megremeg a szélben, mintha nagyon fáznék. •S megborzad szívem is a bús gondolatra : Nyil-e még fölötte virágos kikelet? Vagy most boldogságát, tavaszát siratva : Mély sírban tölti el majd a hosszú telet? Földerül-e még rá az örömnek napja? Nem födi e majd el a bánat felhője? S mélyen érző szívem, ha a bú áthatja, Nem dobban-e végsőt, meghasadva tőle? Levélhullató ősz ! — óh, felelj meg nékem: Nyíl-e még számomra a boldogság kora? .... És zúg az őszi szél , ... és oly fájón érzem, — Minden lebbenése azt susogja : — soha 11 Meteor. Téged’ szeretni... Téged’ szeretni — óh, mi’ üdv, mi’ kéj Lenne e forrón érző kebelnek ! Csókdosni picziny ajkad, amelyen Vérpiros rózsák s bimbók teremnek. Hallgatni némán, kebledre dőlve — Érző szivednek bű dobogását, Hol a tiszta és hő szenvedélyek A búbánatnak mély sírját ássák. Meteor* Békésvármegye közigazgatási bizottságának folyó évi október hava 12-én tartott rendes üléséről. Jelen voltak: Reiszig Ede főispán elnöklete alatt Jancsovics Pál alispán, Dr. Fábry Sándor főjegyző, Oláh György főügyész, lr. Kovács István főorvos, Gaszner Pál kir. pénzügyigazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök mint az államépítészeti hivatal főnöke, Stienecker Gábor kir. mérnök mint a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, Hoffmann Mihály, Kalmár Mihály, Szucsu Béla, Keller Imre, Dr. Zsilinszky Endre, Dr. Hajnal István, Ladics György, Vidovszky János, Jancsovics Emil és Horváth Károly bizottsági tagok. Mindjárt az alispáni jelentés után, Reitzig Ede főispán előre bocsátva, hogy ő a megyében CsataJsépesz. (Részletek a „Szabadságharca emlékeinek” kiállításából.) Sok jelenet maradt megörökítve nemcsak írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet híven őriz. A nagyérdekü kiállításon, mely a szabadságharcz emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek. Számos egykorú festmény, domborművű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságharcz csata-jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind. Megelevenednek szemünk előtt a bevezető harczok, melyeket vérkeresztségben még nem részesült honvédeink vívtak a ráczokkal. 1848. julius u-én kapták a szerbek az első leczkét Versecznél, hol vad futásban kerestek menedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Knicanin tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sánczoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az 1849.junius 7-ki csata is a masánczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek. Az 1848. deczember 30-án vívott modri csata több részletét ábrázolták kőnyomatú s színes rajzok. A reánk végzetes kimenetelü csatát Perczel Mór tábornok 5620 ember és 2* ágyúval vívta Jellasich 16,000 embere és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. „Moórnál is hősiesen harczoltak a mieink“ — mondáaj napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.“ Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tarczali stb. ütközetek sokszorosan meg vannak örökítve porosz-német forrásból. Úgy látszik, Schlick valódi reklámgenerális volt, ki nem késett az utóvilág számára különböző harczi pozitúrákban hátrahagyni a rezmását, mert az bizonyos, hogy az ő alakja hűen van mindenütt fényképezve. Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Szeremley rajza után, a magyar emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdőt ábrázoló képe tükrözi vissza. 1848. október 24-én mészároltak le a móczok 646 zalatnai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányt megsemmisített, melyet csak megkaparithatott. Bem erdélyi hadjárata sem maradt megörökitlenül. Győzelmes vonulása közben Kolozsvár felé megtámadtatván, a támadást visszaveri s eközben esik el Geramb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. — Az 1849. márczius 2-án vívott győzelmes medgyesi ütközet, Nagy-Szeben ostroma és bevétele Bem által, szép rajzok. Megragadó szépségű s pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hídon.“ Itt vívták honvédeink a leghíresebb kitartással küzdelmüket 1849. február 9-én. Reggel 8 órakor kezdődött a csata, melyben Puchner vezérlete alatt 11,000 osztrák katona 46 ágyúval harczolt Bem 7700 embere és 28 ágyúja ellen. Délután 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédeink, de Bem szava, ki megállásra hívja őket, a Sztrigy felett elvezető hídnál, s ki felkiált: „ha a hid elveszett, Erdély is elveszett”, újra támadásra vezeti őket. És mire beállott az alkony, a császáriak teljesen visszavezettek. Az 1849. február 5-én vívott branyiczkói ütközet a szabadságharcz egyik legfényesebb fegyverténye s gyönyörűen van vissza is adva. Görgei maga írja: „Branyiczkót megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.” De seregére nézve a branyiczkói harczot a „lenni és nem lenni” kérdésesnek tartá, mert mögötte is ellenség állt, előtte pedig Schlick egy megedzett és bátor hadsereg élén. A feladat hősiesen jön meg-