Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-10 / 3. szám

ezrei kipatttantották és nyílt kérdésé tették azont az általunk s a viszonyok ismerői által azt^gen túllőtt körülményt, hogy az alföld , °^pe kínosan, nehezen, egyoldalúan s arányl lg rövid idő alatt kénytelen megkeresni M kenyjerét. Bebizonyult, hogy sok mínm ® a]knféle mellékkörülményen s a most már 10 ilyértelműleg elitélt külső izgatáson kívül volti , mozgalmak főoka a munka, — a kereset° f Soe^uy.Sz„yl Lakosságunk, különösen köznépünk, akárondhatni kizárólag mezőgazdasági muna j Iával, tehát jórészt csak nyáron keresi ]£ t meg egész évi szükségletét, a többi évszakotokban, főleg télen pedig a csekély házi vízteendőkön kívül semmittevéssel, henyélésig eltölti nem egyszer nélkülözve, talán oplalva a drága időt; nélkülözi a váltoulatos, alkalmas, könyű keresetmódot, mely a W-UI_y főkereset mellett évnegyedekig százezrek helyi tál folytatható lenne, ahogy Mielőtt a meglevő bajok orvoslásainak lenn Békés megyére vonatkozólag szó H l véleményünk szerint előadnék, a fent tartja ülési mellékkörülményektől eltekintve, házai v41iuk meg mindenekelőtt lakosságunk képviselő hozását, kenyérkeresetét. Sajnos, hogy lasztja mi © tercbeni igen kevés adat áll rendelkeneki s jegyifi i de ami megvan, sanyarú helyse Gyulaváro is elér £ é előtt tartja megyénk területe 3558 □ kilomóhatárnapot. Ap lakossága 257,888 telek a vimány tagjait b A lakosság tehát 724. 1881-ben hogy legczélszi Magyarország viszonylagos la „ ° hon volt 48-96, a Tisza bal partján 40-96, a Duna-Tisza közé 64-56, Győrmegyéé 74 3. Ennélfogva népességünk elég sűrű, amennyiben az átlagon magasan elül vagyunk, sőt a sűrűbb népességű vármegyék közé tartozunk. Tekintve, hogy a mi összes kultúránk 20—150 éves, ez igen szép eredmény, mit bizonyosan áldott talajú földünknek tulajdoníthatunk. Igaz, hogy a viszonylagos lakosság Belgiumban 187, Németalföldön 125, Németországban 84, Ausztriában 74, de ezek hozzánk képest iparilag és kereskedelmileg ejlett ősállamok. Viszont Románia viszonyagos népessége 41, Szerbiáé 35, Görögországé 31, Oroszországé 14. Békés vármegye összes lakosságának 195%-ka férfi, 50,5%-ka nő, vagyis 100 férfi után esik 101 nő. Magyarországban átag jut 100 férfi után 103-9, Erdélyben 100-5 Ausztriában 104-7, Európában 102-5 nő. Magyarországban az összes lakosság 13-9%-ka foglalkozik, keresés pedig a Foglalkozás a következőképen oszlik meg mezőgazdaság 26-72 °/„. bányászat 0-18 „ ipar” 5-24 „ kereskedelem 1-19 » szellemi szolgálat 0-83 1 testi_______ 974 I_______ összesen 43 90 °/„-l. Ily arányban foglalkozik Békésvármegyében 113,212 egyén és pedig iparra 13,416, kereskedelemmel 3,096. Ezzel szemben az aradi kereskedelmi és iparkamara adatai szerint volt 1890-ben Békésvármegyében 4,403 iparos, 1.141 kereskedő, ami az összes lakossághoz viszonyítva 17, illetőleg 0,44%-kot tesz ki. Figyelembe véve azonban, hogy ezen számok valószínűleg csupán az önálló egyéneket, a vállalkozókat foglalják magukban s hozzáadva még a segéderők országos átlagát, nevezetesen minden iparos és kereskedő után 1,2-et: Békés vármegye iparral és kereskedelemmel foglalkozó lakosainak számát azt hiszem igen megközelítjük. Eszerint iparral foglalkozik a vármegyében 9687, kereskedelemmel 2510 egyén, vagyis százalékokban az összes lakossághoz képest iparral 3"74 °/©, kereskedelemmel-97%. Visszamenve az elfoglalva levő népességre és az ismeretlen foglalkozásra nézve, az országos átlagot véve — a 43-9% -bal foglalkozók Békés vármegyében: 3-74»/u, 0-970-83 I testi „ ___ Összesen 15-28 °/C, mezőgazdasággal tehát 28-62 °/C. Vagyis az egész országban és Békés vármegyében 100 elfoglalva levő egyén közül a kereset viszonyát a következő táblázat mutatja: Ha pedig feltesszük, ami valószínű hogy nálunk a testi szolgálat s egyébbe foglalkozók fele szintén mezőgazdasági munkát végez, akkor Békés vármegyében keresettel biró 100 egyén közül 767 mezőgazdaságot űz, s csak 233 foglalkozik többi összes keresetekkel. Hasonlót mutatnak az állami adók is. Mig ugyanis Békés vármegye földadója volt 1890-ben mintegy 1.250,000 frt, addig a kereskedők és iparosok összes állami adója 102,000 frtot tett ki, vagyis e két adat éve alapul, azok viszonya 96 ,4. A kereset oroszlánrészét tehát — bármily hézagosak is az adatok — kétségtelen, hogy a mezőgazdaság és a szolgálat adja. Ha végigtekintünk a foglalkozásokon, azt látjuk, hogy azok közül különösen kettőt lehetne emelni: a kereskedelmet és az ipart. (Folyt. köv.) 1 iparral kereskedelemmel szellemi szóig. Magyarország: békésvármegye Mezőgazdaság 640 652 Ipar 96 8-5 Kereskedelem 22 2 1 Szellemi szolgálat 1 2 Testi és egyéb 23-0 230 A csorvási tótajkú prédikácziók. Megengeditek, szerkesztő úr, hogy az itteni evang. egyház kebelében szokássá vált egy olyan sajátságos és nem menthető eseményről értesítsem, mely ha még Túrócz vármegyében adja magát elő is, minden igaz magyar honpolgár érésében a legnagyobb megbotránkozást kell, hogy keltse. Az eset röviden a következő: Csorvás községben az orosházi tiszta magyar egyházból áttelepedett evang. vallású hívek, a Szarvasról és Csabáról ide telepedett jóravaló s magyar érzelmű s magyarul kivétel nélkül beszélni ben mintegy 10 tót származású családdal közösen szövetkezve mintegy 18 évvel ezelőtt közös értekezletre gyűltek, melyen elhatározták, hogy Csorváson egy evang. fiók egyházat alapítanak ; tekintve azonban Szarvas és Csaba szomszédságát, már ezen alakuló gyűlésen hangsúlyozták, s az ellen kifogás nem tétetett, hogy tisztán magyar fiókegyházat kívánnak alapítani. A felvetett kérdés keresztül vitelével még most is élő 2 orosházi és 1 szarvasi egyháztag lett megbízva, kik Orosházára bemenve, boldogult emlékű Győry Vilmos lelkész közvetítésével Csorváson a maberek, és semmivel sem többek, mint akár Gyulán. Igaz, hogy nekünk egyetemünk is van, és ezt, nem dicsekvésképen szólok, — kevés magyar város mondhatja el magáról, de egyetemünk hite, reputatiója annyira nem hozza ki sodrából a kolozsvári t. ez. publikumot, hogy az ősi tradicziókhoz híven példás türelemmel el tudja nézni, miként folydogál ki a kapuk alatt, a város legbensőbb részeiben is a szappan és mosadék lé mindenféle speciese, elkezdve a fehéren, mint alapszínen, folytatva a világos és sötétkéken, s végezve a gyanús sárga, vagy a már többé meg nem határozható színjátékú folyadékon l És e jelenséggel szemben hasztalan díszeleg teljes pompájában az alsó és felső szénutcza sarkán az a szép épület, mely, mint az orvosi egyetem kiegészítő része, ezt a büszke felírást viseli kapuján: „Egészségtani intézet.“ Egész cinizmussal szeme közé nevet a szappanlé, fennen hirdetve diadalát az orvosi tudomány modern vívmányai felett. Lássa szerkesztő úr, nem kell az embernek a maga lakhelyét mindjárt, mihelyt valami nem tetszik benne, olyan nagyon dehonestálni. Gyula csak Gyula, de Kolozsvár végtére is Kolozsvár volna; s ha Gyulának keményen felróttuk a tisztátalan utczákat és azt a fatális szappanlevet, — bizony valljuk be mind a ketten: nem voltunk egészen méltányosak. Hanem azért, ilyetén fogyatkozásaitól (mert van még több is) eltekintve, Kolozsvár mégis csak Kolozsvár. Egy hatalmasan izmosodó, a magyarság egész anyagi és szellemi erejével Kelet fele imponálni hivatott város, élénk fantáziájú, distingvált érzékű társadalommal, amely a mai napság oly igen elkoptatott „intelligens“ jelzője a szó nemesebb értelmében , bízvást az életrevalóság és finomult élet minden alap kelléke is. A „cliquek“, fájdalom, itt sem vesztek ki teljesen, de nekem úgy tetszik mégis szelidebbek valamivel, mint ott Nagy-Magyországon. Születési arisztokrácziánk erős, aránylag erősebb mint Budapesten, s talán nincs is a hazában város, ahol egy csomóban annyi hamisílatlan kék vér lenne együtt, mint a mi falaink között. De nagyon csalódnék, aki azt hinné, hogy ez a körülmény a társadalmi élet külső arczulatján valami nagyon meglátszanék. Ellenkezőleg, alig vesszük észre, hogy az erdélyi arisztokráczia székhelyén vagyunk, s ha a mágnás fogatok bakjain ülő cilinderes, liberiás kocsisok és inasok, no meg a hintó ajtókon díszelgő családi czimerek 7 vagy 9 szarvú koronái nem emlékeztetnének, hát akár eszünkbe sem jutna a születés előnyei, hátrányai felett való csendes tépelődés. Szellemi, vagy ha úgy tetszik: esz arisztokrácziánk, — értve ez alatt kivált az egyetemi tanárokat, semmiben sem marad mögötte a kék vérnek, sőt amennyire lehet, igyekszik azon túltenni. Az egyetem tudós tanárai, társakul szegődvén hozzájuk a nemrégiben idetelepitett kir. Ítélőtábla bírái, képezik a társadalom elitejét, s csaknem mindnyájan a kezükön hordják saját fontosságuk eleven érzésének, rá a közönségesebb lelkek iránt táplált sajnálkozó lenézésnek rosszul maszkírozott kinyomatát. Hát bizony kérem, nem is olyan kismiskaság egyetemi tanárnak, vagy kir. táblai bírónak lenni. Ez utóbbinak ugyan a decentralizatio folytán kissé csökkent az értéke, hanem az egyetemi tanárság nálunk mindezideig olyan hauptreffer számba?„megy , mert akárh“■ ^Vszópitsük a dolgai—‘Vitel a fióka, és sok >4. Nem> 'ha na újra reám, s igy tudni fogja, hogy én soha sem voltam valami nagy barátja semmiféle fajtájú arisztokrácziának. De ha már lenni kell ilyennek is, az észarisztokráczia talán még legtűrhetőbb valamennyi között. Hanem azt sehogy, sem tudom felfogni, miért kell egy-egy kiválóbb tudósnak, ha egyszer egyetemi tanárrá lesz (mert nem minden kiváló tudós egyetemi tanár, és nem minden egyetemi tanár kiváló tudós), egyúttal a szerénységről is lemondani ? Vagy ez már vele jár, mint virslivel a forma? Lehet, de nekem a valódi tudományról sajátos nézeteim vannak, s nem vagyok képes magammal elhitetni, hogy a kevély, valódi tudós, s a valódi tudós, kevély tudjon lenni. No, pénzarisztokrácziánk, — az véknyan van. Nemrégiben halt meg egyik legtekintélyesebb tagja, s most utólag kisült, hogy nem csak a hó szokott elolvadni, de a kikiáltott gazdaság is igen sokszor nem egyéb, mint színes buborék az adósság rejtelmes tengerén. Tudja Isten, mintha szűkebben volna erre felé a pénz. Erősen Kelet felé vagyunk, s a »Kelet” összes népeiről sok szépet tud a história, de azt, hogy financziáik valaha rendben lettek volna, nem olvastam sehol. Pedig, tessék elhinni, élelmes, ezereszü nép ez az erdélyi népség. Mindenbe belefog, g’schäftel jobban mint egy zsidó, de azért mégis szűken pénzel. És ez állapoton nem képes javítani még az sem, hogy a Dtordai piczuláka neve alatt ismert hamis io és 20 krajczárosok, feltűnő számmal próbálják a forgalmat élénkíteni, a boltos legények és szatócsok nem kis bosszúságára. Az arisztokrácziáról ezzel beszámoltunk volna. Az az van még egy kis hija. — Van itt t. i*úÓSZelasztokrácziának egy egészen sajátos fj» alkalm.^ j^ely sem születés, sem ész^J sem va,’