Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 8. szám
§-ik szám. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : | Egész évre . 5 frt — kr. ; | | Félévre ... 2 | 50 1 | Évnegyedre .1 | 25 » ’ Egyes számára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.^ Tálos Gyula, 1892. február 21-én. XI. évfolyam. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaidus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. ker. Sütő-utcza, Fischer J. 1D. IV. ker. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Az izgalmas napok után. A váratlan időben bekövetkezett választási mozgalmak nemcsak számos, de különösen, — és ezt ismételten is hangoztatjuk — különösen nálunk bár mindenkor — népünk dicséretére mondva — a kellő rend fentartásával, hetekig tartó oly izgalmakat szültek, melyek, hogy végzetessé nem váltak, ez tanúbizonysága polgáraink alkotmányos érzületének. Az izgalom tetőpontján a választás napján állott, majd fokozatosan csillapodva a múlt vasárnapi önkéntes banketten, de különösen a megválasztott országgyűlési képviselő körünkbeli eltávozása napján, e hó 17-én fejeződött be, s örömmel jelezhetjük, hogy ez alkalmakkor már, talán egyesek részéről tartózkodást igen, de semmiféle recriminatiónak nyilvánítását nem tapasztaltuk. A lefolyt választás a szülőföld küzdelme volt szülötte mellett; aki ha tesz, nem egyedül értünk, de önmagáért is tesz; s ön tettei iránt fokozott érdeket, érdeklődést kell hogy keltsen; a szülőföld népei vágyait, szükségleteit, reményeit átérző részének küzdelme volt ez, a bármennyire jóakaratot hangoztató, de mégis hozzánk közvetlenül idegennel szemben. Az izgalmas napok elmúltak, s az izgalmas napok után kell hogy a tétlenségnek, közönynek s ebből eredhető léhaságnak napjai is elmúljanak. Vissza kell szállani a szivekbe azon egyetértésnek, azon egymás iránti bizalom és tiszteletnek, mely az emberiségnek fő czélja, mert az egyenetlenségnek egymás erejét fogyasztó ténye a legjobb, legüdvösebb, legszentebb eszmét s az eszme alkotását is elfojtja, míg az egyetértés, a valódi erő, a közjó és ennek előmozdítása által önmagunk javának előmozdításában és sikerre vezetésében nyilvánul. Voltak az izgalmas napoknak árnyoldalai, de ez árnyoldalak a fény által túlragyogtatnak; engesztelékenység, békés jó egyetértés, a jóban vállvetett közreműködés legyen a jövőben jelszavunk, mert csak azáltal mutatjuk meg azt, hogy a hazának alkotmányosan gondolkozó szabad polgárai vagyunk, hogy hazánk és városunk közjavát őszinte szívből előmozdítani kívánjuk, hogy azon jogokra, melyek a népfenség hangzatos jelszavában nyilvánítva vannak, érdemesek vagyunk. Az irányt, amelyen haladnunk kell, hangoztatta képviselőnk szívből fakadt szavakkal adja az ég, hogy szavai minden polgártársunk agyát, szívét, lelkét áthassák, s gondolkodását, tetteit a jövőben azokhoz irányítsa. Szíveinkben emlékezetesek lesznek mindenkor az ő szavai : „A választási harcz bármily erős volt, mindkét oldalról tisztességes fegyverekkel vivatott meg, meg vagyok győződve róla, hogy ily előzmények után a kisebbség alkotmányos érzülete a következményekben meg fog nyugodni. Felhívom Gyula városa minden polgárát, hogy működjék közre közös édesanyánk, városunk előrehaladásán, boldogulásán, ebben a munkában kiváló osztályrészt fogok magamnak fentartani; nevezetesen elsősorban fő törekvésemet az fogja képezni, hogy a társadalom különböző tényezői minél jobban összeforrjanak, hogy megszűnjék a polgároknak születés vagy foglalkozási mód szerinti osztályozása, ne ismerjünk úri rendet, kereskedő, iparos vagy földmivelés osztályokat, szűnjenek meg a válaszfalak, érvényesüljön foglalkozására vagy születésére való tekintet nélkül minden polgár, s legyen az egyedüli ajánló levél s minősítés: a munkásság és a becsület.“ Valóban arany szavak, méltók szülöttünkhöz, méltók megválasztott országgyűlési képviselőnkhöz. Adja Isten, hogy vágyai, óhajtásai teljesüljenek!! Dobay János, Békésvármegye közigazgatási bizottságának jelentése az 1891. év II. feléről. (Folytatás.) 5. Szegényügy. Községeink az 1886. évi XXII. t.-cz. 145. §-ához képest munkára képtelen szegény lakosaik fenntartásáról a jelentékeny tőkével biró közalapok jövedelmeiből s a községek közpénztárai által nyujtott segélyekből kitelhetőleg s ez irányban alkotott szabályrendeleteik alapján gondoskodnak, a e tekintetben törvényhatósági vagy állami segélyre nem szorulnak. Mily mérvben jön elégtéve községeink részéről az elmúlt év folyamán a törvény ezen rendelkezésének feltüntetik a következő adatok : B.Csabán a község által fentartott s egy tiszti orvos felügyelete alatt álló szegényházban a múlt évben 42 egyén ápoltatott, kik közül meghalt 6, eltávozott 6, maradt tehát ápolás alatt 30 egyén. A költségelőirányzatba e czímen felvett összeg 2971 frt 50 krt tett ki. Megjegyeztetik, hogy a csabai szegény alap, amely 11426 forint 58 krból állott, a csabai népbank bukása folytán elveszett. Uj-Kigyóc község szegény alapja 1020 frt 60 kr volt, amelyből 304 frt 84 fr adatott ki a segélyezésre szoruló egyének részére. Teljesen elszegényedett egyének gyógykezelésére s temetésére 21 frt utaltatott ki a szegény alapból. Gyoma községben a teljesen munka és kereset képtelen egyének száma a múlt év végén 37 volt, és pedig 14 férfi és 23 nő. Állandó segélyt kapott ezek közül 7 felnőtt és 6 gyermek. A szegény alap összes évi kiadása 467 frt 87 kr, ennek levonása után a szegény alap állaga a múlt év végén 11,230 frt 17 krból állott. Endrődön a községi szegények száma 60 volt, és pedig 32 férfi, 28 nő. Segélyeztettek a Vida féle alapitványból fentartott aggok házában állandóan 16-an. A Kalmár féle alapitványból 70 egyén részesült segélyben 260 frt 56 kr erejéig. A szegények részére építendő szegényház, alapja 5971 frt 08 krt tesz ki. Kétegyházán a szegények száma a múlt év folyamán 52 volt, akik a gr. Almásy Kálmán által tett alapitványból 820 frt 14 krral lettek segélyezve. A szegény alap 2461 frt 80 kr tőkéből áll, amelyből 10 szegény ruházatára, temetési költségeire s gyógyszereire 96 frt fordittatott. Gyula-Vári község állandóan segélyezett szegényeinek száma 16. A gróf Almásy Kálmán által tett 5800 frtnyi alapítvány kamatai félévenként az alapítvány szerint kijelölt 16 szegény kört osztatnak ki. Ezeken kívül a 1368 frt 80 frt kitevő szegény pénztárból szegény családfők, özvegy anyák gyógyítási esetleg temetési költségei fedeztetnek. Doboz községben a segélyre szoruló egyének részére a szegény pénztárból 55 frt 83 kr adatott ki gr. Wenckheim Dénes ottani nagybirtokos 15 egyént kisebb-nagyobb összegekkel segélyezett a múlt év folyamán. Gróf Wenckheim Károly örökösei pedig 200 frtot osztottak ki a dobozi szegények között és végre Fekete András végrendeletileg 50 frt hagyományozott a szegények számára. A dobozi szegény alap állaga 14036 frt 10 kr. Békésen a teljesen munka és keresetképtelenek, az e czélra épült menedékházban ápolást és teljes ellátást nyernek, ezek száma a múlt évben 106 volt. Ezen kívül segélyeztetett 70 egyén 66 családtaggal, míg a vagyontalan betegek a község költségén gyógykezeltettek. A menház költségei pótadó utján fedeztetnek. Körös Tarcsa községben a múlt év folyamán 242 frt 60 kr adatott ki a szegények segélyezésére. A szegény alap 6177 frt 44 krt tesz ki, amelyhez tartozik még 50 hold szántóföld is. — Menház vagy szegényház nincs. Mező-Berényben 893 frt 41 krral segélyeztettek a múlt évben a községi szegények. Állandó segélyben 16 egyén részesült. Segélyezés czímén évenkint bizonyos összeg vétetik fel a költségvetésbe s a segélyezés mérvét a községi képviselő testület állapítja meg. Menház a községben nincs. 7. A hegyesi csata Bácsmegyében 1849. julius 14. Irta Szabó János koronaőrsági, 1849-ki honvéd gránátos osztályparancsnok. 1849. julius 8-án az V-ik magyar hadtest Guyon Richard tábornok vezénylete alatt megindult Ó-Becséről Szeghegy község felé, hogy az ott táborozó Igmándy ezredes hadosztályával egyesülve, elég erős legyen a Jellasics horvát bán, Puchner és Nugent osztrák tábornokok ellen támadólag fellépni, kik hadtesteikkel, mely 19 ezer emberre 89 ágyúval volt számítva, a Ferencz-csatornát tartották megszállva, Verbásztól Szt.lámáéig. A magyar had ugyanazon napon estefelé nagy hőségben, porlepetten, szomjuhozva érkezett Szeghegy községbe, hol Guyon tábornok a főhadiszállást ki is jelölte, a sereg pedig meg sem állt, tovább ment Hegyes felé és a földeken szállt táborba Kúla és Verbász községek irányában. Pereczy ezredes hadosztálya képezte a jobb szárnyat, melynek szélső csapatai egészen Hegyes alá jutottak, a földeken úgy, hogy közvetlen a magyar hadcsapatok mögött látszott Hegyes templom tornya a mély völgyből feltűnni. Itt a legszélső szárnyon volt a „ Váza“ gyalog zászlóalj, Kinczel őrnagy parancsnoksága alatt, azután Kovách Ernő őrnaggyal a csongrádi 80-ik honvéd zászlóalj, egy osztály 9 Hunyady a huszár Móricz Károly őrnagy alatt , úgy folytatólag Szeghegy és Feketehegy irányában a Pereczy hadosztályának többi csapatai. Igmándy ezredes hadosztálya és Feketehegy alatt, egy dandár Frummer Antal alezredes vezénylete alatt a Turszky zászlóalj az V VI. és VII. honvéd zászlóaljakkal és Reusz huszárokkal képezték a közép hadat; a bácskai védsereg három zászlóalja Pongrácz őrnagy alatt és a VIII-ik honvéd zászlóalj képezték a szélső balszárnyat, arczczal Szt.Tamás felé állítva. Az utóbbiak állása legjobban ki volt téve az ellenség támadásának, amiért is a Würtemberg és Koburg huszárok tették itt a lovassági szolgálatot. Guyon seregének megérkezése után egy óráig mozogtatták a csapatokat, míg végre a sorakozás meghatároztatolt. Guyon hadteste a központot képezte úgy, hogy mindjárt csatarendben foglalta el állását a honvéd, a csupasz földön, sátor nélkül, a zászlóaljak arczban felállítva, a fegyvereket előtte gúlákba rakva, azokra fegyverzetüket s egyebüket felaggatva, mindegyik felöltözve, puskája mellett feküdt le a földre, és amint a riadó megtörtént, a honvéd fekhelyéről felállva, már rendes csatasorban állott egyszerre 1 sak felszerelését kellett magára ölteni, fegyverét kézbe venni s egy percz alatt arczvonalban állott az ellenséggel szemben. Ezen gyors talpraállás és készenlét folyón hiresztelték az elfogott osztrák törzsisztek, hogy a magyar hadsereg már készen várta a támadást, mert lehetetlenséggel harcosnak vélték, hogy egy gyakorlatlan hadsereg, ily gyorsan csatarendben állva, fogadja a régi gyakorlott vezérlettel szemben a meglepett támadást; pedig a magyar hadparancsnokok el sem képzelhették, hogy a legtávolabb eső hadosztályt, a szélső jobb szárnyat mely Hegyes alatt állott, az ellenség megtámadni merészkedjék. A magyar hadsereg az akkori egyesülés által 11960 harczképes honvédből állott 49 ágyúval, melyeket e sorok írója négyszer számlált meg a csata előtti napon, a csata kezdete előtt néhány órával, a csata alatt és után. Egy-egy gyalog zászlóaljat, leszámítva a betegeket , 800 emberrel számítva. A Bánfy ezredes alatt Ó-Becsénél, a Tiszán való átkelés őrizete végett ott maradt Erdély részi székely zászlóaljakat ide nem számítva, sem a 2 század székely huszárt. A magyar hadsereg lovassága 13 századból állott, századonkint 130 embert számítva, — 1690 ember; és pedig : a régi huszárok közül: a 6-ik „ Würtemberg“ huszárok 2 század, Irinyi Bertalan őrnagy alatt. 7-ik „„Reusz“ ezredből : 2 század, Kerkápolyi Mór őrnagygyal. 1-ik »Kóburg” huszárokból : 1 század, Hertelendy kapitány alatt, n-ik „Vilmos“ huszárok közül : 1 század, Kozma Ferencz kapitánnyal. Ujoncz huszárok: 13-ik „Lehel“ huszárokból egy század, Dézsy Gerd kapitány alatt, 1- ik „Hunyady“ huszárokból : 2 század, Móricz Károlly őrnaggyal. 15-ik „Mátyás“ és 17-ik Bocskay*1 huszárokból egyenkint 2 század. Julius 12-én gerendákat és deszkákat hoztak a táborba, miután elhatározott pár nap alatt a támadást megkezdeni; ezen hídkészletek a Ferencz csatorna 6 helyen áthidalásához szükségeltettek. Július 13-án Vetter altábornagy , mint főparancsnok megjelent a táborban, és ekkor már bővebben megállapíttatott az osztrák sereg megtámadtatása. Ezen a napon kellett volna két „Mátyás“ huszár altisztnek kivégeztetniük osztályparancsnokuk ellen elkövetett függelmi sértésért, de Vetter altábornagy megkegyelmezett nekik. Ugyan a napon a feketehegyi dandárból egy osztrák fogoly, nálunk mint huszár káplár, visszaszökött az ellenséghez és azt jelentette vezértisztjei előtt, hogy a magyar táborban alig van több 5—6 zászlóalj gyalogosnál és két osztály lovasnál, azt ő nem tudta, hogy Szeghegyen és Hegyesen mennyi van? Ezen jelentés következése lett az, hogy az ellenség támadásával megelőzött bennünket, azért is tette meg éjjel a nagy kerülőt Hegyesnek, mert a magyar hadosztályt körülkeríteni akarta, de szégyenletesen megveretett. Július 14-én éjféli 1 órakor néhány lövés hallatszott az előőrökön. Miután lecsendesült minden, a tábortüzek kialudtak, csak a fegyverőrök s az éjjeli czirkáló csapatok mozogtak még. Néhány lövés ismét hallatszott, 10—15 lövés ismételtetett, mely harmadszor is többszöröztetett, és a sötét éjben egy huszár vágtatott egyik tiszti őrségről a főhadiszállásra, bizonyos jelentéssel az ellenség támadásáról. Ezen riadalom közt az egész tábor talpra