Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-11-08 / 46. szám

g 46-ik szám. XV. (XXVIII.) évfolyam. Gryuia, 1896. november 8-án. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 » 25 s | Egyes szám­ára 10 kr. — - -a^p^upjyi|1_Jppl7lo1r|pmupjj,<7i SÜl Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEZ Ó 3=C­ILT ZD-Á-TTIZD.I Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­­kereskedés, hova a hir­detések és nyílt téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt­ tér sora 10 kr. j 1% _______ask __c-p-urp-_t.t--rr.--rf“ Választások után. Az országgyűlési képviselő választások vármegyénk öt kerületében befejezvék, a hatodikban : Orosházán lesz csupán pótvá­­lasztás, amely elé szintén­­ nagy, mondhat­nánk hogy sok tekintetben fokozottabb ér­deklődéssel tekintenek, mint aminőt a vár­megye többi választó­kerületében lezajlott választások keltettek. Pedig azokban is mérlegelhetlenül sok megfigyelni való és még sokkal több tanú­ság rejlik. A választási mozgalmak — párt­­politikai hátterüktől eltekintve — köz- és társadalmi életünknek annyi lappangó s rej­tett sebét tárták fel, hogy helytelen dologi lenne azokat meg nem látni, végzetes hiba pedig a mutatkozó viszásságok szuverén le­nézése akár elítélése mellett, azok fölött egyszerűen napirendre térni. A választási mozgalmak alatt a várme­gye összes választó­kerületeiben egyformán szembeötlő ténykörülmény, ama félelmesen tátongó úr, mely a szorosabb értelemben vett »föld népét« a társadalmi középosztály­tól, az értelmiségtől elválasztja. Szó sincs róla, hogy bármikor is valami eszm­ényi összhang lett volna közöttük, de a­­ most mutatkozó nagy ür a legpessimistikusabb szemlélőt is méltán megdöbbentheti. A néppel foglalkozni kell, most inkább, mint valaha ! Foglalkozni türelemmel, szere­tettel­­ a mi fő: nem csupán választások előtt, hanem folytonosan és rendszeresen, ne­hogy az értelmiség arra a különben igaztalan vádra adjon okot, hogy a „nép“-et felhasz­nálja (pedig ez az értelmiségtől távol áll, hiszen érdeke azonos a népével.) Az nem egész­séges dolog, amit Gyulán is tapasztalnunk kellett, hogy a »nép« azon része, mely — csupán példa okából említve — feltétlenül akc­eptálta, hogy Terényi elejtésével a tör­vényszék felépítésének ügye kétessé válhatik, nem ennek daczára, hanem épen azért volt Terényi megválasztása ellen, hogy a törvényszé­ket és a vármegyét Gyuláról elvigyék, —‘amint hogy ezt többen közülök határozottan ki is jelentették. — Némely társadalmi rétegekben tehát erősebb az értelmiség elleni vak gyű­lölet, mint a városnak és abban első sorban magának a „nép“-nek jól felfogott érdeke, mondhatni önnön életfeltétele. Elég szomorú, de nem szabad szemet hunyni, hogy tényleg így van s az értelmiség­nek, úgyszintén a „népinek — utóbbinak még inkább mint az előbbinek — érdeké­ben áll, hogy a bizalmatlanság megszűnjék, ami csak kölcsönös közeledés és gyakori érintkezés révén érhető el; már pedig ebben a kezdeményezés és az akczió kötelessége nem a „nép“-et, hanem az értelmiséget illeti. Vármegyénkben a néprégiókban évek óta nagy kedélyhullámzás és forrongás ész­lelhető. Két erős áramlat küzd és pusztít közötte: az élénkebb vérmérsékletűeket a szoczializmus,­­ a miszticzizmusra hajlókat a nazarenizmus toborozza, sajnos nemcsak rohamosan, hanem progressív arányokban. Akit pedig akár az egyik, akár a másik áram sodort el, az vesztesége a társadalomnak, vesztesége a nemzetnek, hiszen úgy a szo­­czialistának, mint a nazarénusnak egészen más a kedélyhangulata, mások az ábrándjai, a vágyai, mások még a dalai is, mint a magyar embernek. Ez a két áramlat nagy időn át magára hagyatva, háborútlanul hálózta be a békés­­megyei magyar népet és különösen annak protestáns részét. A múlt heti választási mozgalmak alatt tűnt csak ki, hogy a két áramlat mily­ nagy­ részben inficiálta a vár­megyét, hogy szinte faktorrá vált, amelyet többé nemcsak számításba venni, hanem amel­­­lyel számolni kell, sőt amelyre már építeni is kísérletet tőnek. Eme áramlatoknak, mint a lappangó tűznek, útját kell állani: a hatóságoknak tapintattal és erél­lyel, a lelkészeknek a hitélet fejlesztésével, az értelmiségnek pedig a képen, hogy minden tagja foglalkozzék a néppel, igyekezzék rá hatni, fel­világosítani, s akkor enyhül a gyűlölet, eloszlik az elő­ítélet, kudarczot vall a nemtelen indulatokra , misztikus hajlamokra építő spekuláczió s helyreáll — amit most sajnos, majdnem tel­jesen feldultnak látunk — a társadalmi osz­tályok békéje s egymás közötti harmóniája is. 1 áM<9%M Mikor őt vártam. *) Mily vig sereg, mily vig­arczok, Báj, ifjúság mindegyiken; Csak Ő, kiért oly hőn esengek: Csak ő, a kedves nincs jelen. Ha nesz közéig, ajtó ha nyílik Remélem: „ó, ez 01“ — S csak perg a perez, az est közelgőt • S a kedves mégse, mégse jő ! Hogy megfogadta, én teremtőm ! Lelkembe még most is rezeg, Mily olvadón susogta tegnap A perez hevében: „ott leszek !“ Üdvöm rátettem volna bátran Hiszen nekem — s ő mondta, öl — Csak perg a perez,, az est közelgőt: S a kedves mégse, mégse jó ! Lehet, társnőit látogatja S ép járja vidám szóbeszéd: Sok játszi elv, sok tarka emlék Bál, hódítás, divat s egyéb, Aztán zene, vagy séta, színház: Megannyi mily kecsegtető ! — Csak perg a perez, az est köze Igét: S a kedves mégse, mégse jő ! Vagy otthon ül, a kis szobában, Sűrű sóhaj, rossz kedv között, S egy röpke perez borús szeszélye Szivéből engem száműzött; Lehet, hiszen szeszélye mellett Kedvest feledni kész a nő ! — Cak perg a perez, az est közelgőt : S a kedves mégse, mégse jó ! §§ Az ifjan elhunyt erdélyi költő hagyatékából. Ti gyönge nők a messzi múltban Ti tudtatok szeretni csak! Ti tudtatok lobogni, égni, Emésztő édes vágy miatt, A kedves hű karába futni Mi törpe gát volt: tér s idő ! Most? — perg a perez, az est közelgőt: S a kedves mégse, mégse jő ! Szegény bohó ! A nagy szerelmek kora lejárt, nyugodj bele. Napot kihütnek ezredévek, S a szív is egyre hül vele. Kis szerelem, mely nem „veszélyes,“ S nagy kényelem: ez most a fő ! — Csak perg a perez, az est közelget: S a kedves mégse, mégse jő! Ki régidők tüzét sóvárgod, Lángszenvedélyen, csüggve bűn, Te, lágymeleg kor bús szülötte: Tűrj, míg napod lassan letűn. Nincs szív, a mely megérthe téged, Szeretni nem tud most a nő ! Várj, várj, epedj — s szived szakadjon: — A kedves mégse, mégse jól Indali Gyulai A szarvasi választás. A magyarországi választások utolsó előttije volt a szarvasi képviselőválasztás, melynek érde­kességét emelte azon körülmény is, hogy magában állván, e napon az egész ország figyelme oda for­dult, hol Csáky Albin gróf volt kultuszminiszter mérkőzött meg fényes eredmén­nyel a negyvennyol­­czas eszmék egyik első rangú derék bajnokával Szarvas eddigi függetlenségi képviselője Haviár Dániellel. Hatalmas két ellenfél birkózott egymással s a küzdelem is ennélfogva hatalmas és érdekes volt. Szarvas város izgalmas napokat élt által­a lefolyt választással. Csáky Albin gróf vasárnap érkezett le nejével Bolza Anna grófnővel Szarvasra, programmbeszéde megtartására s a szarvasi szabadelvű párt eléje már Mező-Túrra ötven tagú küldöttséget menesztett, hol Kontúr Béla járásbiró üdvözölte őt lelkes szavakkal, melyre Csáky gróf igen szívélyesen válaszolt meg­köszönvén a szarvasi népnek iránta annyiszor ta­pasztalt meleg szeretetét. Nagy ováczióval fogadták őt a szarvasi állo­máson, hol Salacz Ferencz takarékpénztári igazgató fogadta őt a szabadelvű párt részéről örömének ad­ván kifejezést, hogy szeretett képviselőjelöltüket, városuk díszpolgárát e város falai között üdvözöl­heti. A városba bevonulás fényes és impozáns volt. Száz tagú lovasbandérium nyitotta meg a menetet s mintegy kétszáz kocsi kisérte azt a fényes foga­tot, melyen Csáky gróf és neje ültek. Ezrekre menő néptömeg előtt mondta el a gróf ezután programm­­beszédét, melyben politikai elveit kifejtvén a kvóta igen mérsékelt emelése mellett nyilatkozott meg­emlékezvén a magyarországi pártokról, mezőgazda­­sági viszonyokról, kijelentvén, hogy ő ígéreteket tenni nem tartja magához méltónak. Beszédét, mely mintegy másfél óráig tartott, sűrű éljenek és he­lyeslések szakították félbe. Este tiszteletére fényes bankett volt a színkör és Bárány vendéglőben, melyen Bolza Géza gróf mondotta rá az első pohárköszöntőt. Erre Csáky gróf Szarvas felvirágzására ürítette poharát s e város iránti hálájáról szólván ígéretet­len, hogy teljes erejével e város felvirágoztatására fog töre­kedni. Beszéltek még igen sokan közöttük Salacz Oszkár, ki a párt győzelmére, Liska János Csáky grófra, Dancs Ferencz Csáky gróf kedves nejére, Gerd Viktor hirlapira a párt győzelmére, Salacz Ferencz a sajtó munkásaira emeltek poharat, azon­kívül Reinhardt S., Mázor János, Lengyel Sándor, Szabó József mondottak igen szép fel­köszöntőket. Ugyanakkor este Bolza Anna grófnő, aki Szarvason leányoskodott és akire a szarvasi, tót asszonyok nagy kegyelettel emlékeznek vissza, népdálat ren­dezett, amely döntő hatású volt férje győzelmére. A Sas szállodában is fényes bankett volt a leérkezett függetlenségi képviselők Veres József, dr. Barabás Béla, Balogh László tiszteletére, melyen úgy Haviárra, mint a többi képviselőkre sok lelkes teszt hangzott el. Szerdán ejtették meg a nagyérdekű választást. Már kora reggel eleven, mozgalmas élet pezs­­gett Szarvas utczáin. Zászlók alatt zeneszóval vo­nultak fel a pártok a városháza elé, hol felállván nyolcz órakor Mikolay választási elnök bekérte az ajánlatokat. Egy félóra múlva hirdette ki a beadott ajánlatokat, mely szerint a függetlenségi és 48-as párt Haviár Dánielt, a szabadelvű párt Csáky Albin grófot ajánlja képviselőnek. A szavazó helyiségben Mikolay Mihály elnök, helyettese Neumann Jenő, Salacz József jegyző, he­lyettese Oláh Miklós, Csáky gróf bizalmi férfiai Gajáry Ödön és Tepliczky János. Haviár Dániel bizalmi férfiai Justh Gyula és Hankó György fog­laltak helyet. A szavazás megindult s mindkét párt ötösé­vel szavazott. A Haviár-párt a „Sas“-ban táboro­zott, a Csáky-párt a „Bárány“ vendéglő összes helyiségeiben A szavazás óránként a következő mérleget mutatta d.e. 10 órakor Csákyra szavazott 47 10 „ Haviárran 43 11 „ Csákyran 86 11 1 Haviárra1» 82 12 „ Csákyran 134 A Gyurka felesége. (Folytatás.) Eh nem 6! Nem Bella ! Az illúzióm szerte­foszlott s rohantam másik után. Csúnya ködös novemberi este volt. — Az utczák kövezetére hóval vegyest esett a hideg őszi eső és a gázlámpák fénye visszaverte ma­gát a lucskos járdáról. A körúton nyüzsgött a nép. Tülkölt a lóvonat, csengett a villamos, rosszul öltözött varrólányok siettek haza a mun­kából és elegáns bundában, parfümös szép as­­szonyok robogtak fényes kocsikon a színházba. A gesztenyesütő fázósan kavarta meg gőzölgő majom­ját s itt-ott nagy robajjal kezdték leere­getni a bolti redőnyöket. Az első tűrhető napom volt két hét óta a fővárosi sokadalomban. Kezdtem megszokni a zajt s a főváros zsibongása kezdett gyógyítani. Eh, itt mindenki dolgozik, siet, szalad kenyér után s csak én álmodozzam, én törtem a fejem megfejthetetlen problémákon? A kirakatok előtt fénylettek a fehérvilágú villanyos lámpák s a fényben úszó körúton, a palotasorok között ki­­csinylőleg kezdtem visszagondolni az otthon ha­gyott Boglárosra, sáros utczáival, pislákoló pet­roleum lámpáival, kicsinyeskedő, elmaradt lako­saival együtt. Ilyen gondolatok között ácsorog­­tam az aszfalton s mindinkább kezdtem magam beletalálni az életbe. Egy gázlámpa rovátkos vasoszlopa mellé állottam s szemlélni kezdtem a zsüzsgő, pezsgő életet. Mohón szívtam magamba a ködös, ned­ves levegőt, s mintha hónapokig tartó fogság után kiszabadult volna lelkem a filozófia bilin­cseiből, gondtalanul átengedtem magam a jelen impresszióinak s egybeolvasztva énemet a lük­tető élettel, belefutottam a fővárosi élet­folya­mat erős, hatalmas vérkeringésébe. Egy „szervusz“ szó zökkentett ki a hangu­latból. Ott állott előttem — Zalay Gyurka. Meg­rázta a kezemet teljes erővel, melegséggel. — No ez még­sem szép tőled, kedves Pali barátom ! Olvassuk a Mari néni leveléből, hogy fenn vagy Pesten, s mi is idestova már egy hete vagyunk pesti lakosok s te még csak meg sem kísérlettel felkeresni bennünket! HíDe . . de hiszen én azt hittem,hogy ti még Velenczében vagytok! — No igen tudod, mi is hosszabbra tervez­tük az olaszországi időzést, de hát tudod az as­­­szonyi szeszély, — nem akart tovább maradni az én aranyos kis feleségem. — De hát te hogy ke­rültél fel ? Ötöltem, hatoltam Gyurkának. A kisvárosi elmaradottságról, a fiatal ember számára a fő­városban kínálkozó nagyobb térről, haladásról — de éreztem, hogy az arczomba szökik a vér, nem mondok igazat. — No hát, akár mért is jöttél fel — szakí­tott félbe — okosan tetted. A te önzetlen barát­ságodra szüksége van az embernek Boglároson is, de ebben a nagy fészekben, pláne megbe­csülhetetlen ! Az én „önzetlen“ barátságom! Újra éreztem arezomban a vért. Elindultunk együtt a körúton. Egész úton alig tudtam thémát találni, amiről Gyurkával diskurálhassak. Annál jobban beszélt ő. Folyton mesélt­­m­esélt csodadolgokat, az ő boldogságáról arról a selyemhajú, bársonyarczú tündérről, aki beara­nyozta életét s a nagy beszédben elmerülve, nem is vette észre folyton növekvő zavaromat. Alig tudtam elbúcsúzni tőle a kapunál. — No látod itt lakom, az első emeleten. Jegyezd meg jól az utczát, 47-ik szám, s holnap gyere el, aztán holnapután is, aztán mindennap. Viszontlátásig I Kábult fővel rohantam a legközelebbi ká­véházba. Átolvastam minden lapot, amit csak s pinezér szolgálatkészsége elém rakott a vörös márványasztalra s akkor vettem magamat észre,

Next