Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

fl 1-só szám. Gyula, 1901. január 6-án. évfolyam.r Szarkentőség: Templom-tér 1­,. p^| keres­kedése, kora a ^■’szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nom adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . * 10 kor. — Inl. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Fél évre Évnegyedre . . b •' I „ — | . |j 2 „ 50 „ Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEl óim ID ái i c5L. r L Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill.J . Egyes szám­ára 20 üli. Ja­ ck év elején. A munka édesíti, megfűszerezi az éle­tet. A munkát az emberi fizikum és a lélek egyaránt megkívánja. Munka nélkül nem fejlődik a test, elsatnyul és tönkremegy az erkölcs. De a munka az élet fentartásához is szükséges. Akire nagy vagyon nem szállott, vagy a­kit szerencse nem juttatott nagy kincs birtokába, az kénytelen dolgozni. Kénytelen dolgozni, ha akarja, hogy magának és családjának kenyérre jusson. De sajnos, a munkakedv nem elegen­dő, hogy tényleg kenyérkeresetet nyújtó munkát vé­gezhessen az ember. A zord, kíméletlen tél sok, akarata ellen dologtalan­t és éhezőt talál. A földmivelési munkák szünetelnek és sok más munka­ szintén nem végezhető tél­nek idején. A gazdasági válság is segítsé­gére volt a télnek : szaporította a munka­­nélküliek számát. Hogy lesz, mint lesz, ki tudná meg­mondani ? A szegény munkanélküli nép ke­nyérért kiált. Semmi egyébért, csak egy darabka százas kenyérért, meg egy meleg kuczkóért, ahová meghúzhatja magát, hogy éhen ne ves­szen, meg ne fagyjon. Ki adja neki ? Az a nagy tömeg, melyet társadalom­nak szoktunk nevezni, tele van gonddal. A jótevőa sok­ anyagi áldozatot és időt igényel most nagy a szükség. Nem fi­ lóiearők­St:* már szó," amit adni kellene, hanem nagyobb összegekről és nem mindenki érdemes támogatásra, a munkanélkülit meg kell különböztetni a tanyától, ez pedig nagy körültekinésbe — időbe kerül. Minden oldalról hangzik fel egy-egy kétségbeesett kiáltás, egy-egy fájdalmas nyö­szörgés is szinte szemünk előtt vesznek éhen az emberek.­­Itt is, ott is segítségért rimánkodtak, — nem is rimánkodnak már, igényelné, hangosan követelnek. S a tár­sadalom >é8i, hogy kötelessége segíteni. A társadalmi, mely maga is megsínyli a nyo­­moruságot, maga is várja a nagy segítséget, s áhitelik rendezett viszonyok közé, keresi a megélhetés biztosítékát. Hasonlít a helyzet annak a kis fiúnak esetéhez, aki anyjától egy almát kapott és annyi pajtás rohanta meg egy-egy darab­jáért, hogy odanyujtva nekik az egész al­mát így szólt: „Itt az alma, adjatok nekem is egy darabkát belőle !“ A társadalom maga is megelégednék egy darabka jólléttel. Fájdalom, sehol sem akar mutatkozni. Az az áldozatkészség, melyet egyesek iyenkor tanúsítanak, kétszeresen jól esik s érdemes, hogy nagyobb hálával, nagyobb elismeréssel fogadják, mint máskor. D­e bár­mennyire is magasztosnak és követésremél­­tónak is tartsuk az áldozatkészséget, mégis azt hisszük, hogy a kérdés megoldását ke­véssel viszi előre. Ha a szív annyira meg­esik a nyomor láttán, hogy a kéz ad,­­ szép dolog ez nagyon, ám az adomány, bár­hogyan is adják, mégis csak kolduskenyér marad, az éhséget időre-órára csillapítja, de jól kiérdemelt kereset nem lesz belőle, a­mint azt sem lehet elvárni, hogy állandó jövedelmi forrást képezzen a szegény ember részére. Azt­ hisszük, hogy a kérdés rosszab­­bik fele nem­­ a nyomor és az ínség, hanem a munkanélküliség. Amannak az időleges gyógyításával már foglalkozik a társadalom ,és­ a munkanélküliség csökkentésére a kor­mány is tett valamit, de amit tett, csak aránylag kevéssel csökkentheti a munkanél­küliek számát, de nem apaszthatja le egészen. A segítés akc­ióját tehát inkább arra­­­ felé kell Terelíni, hogy a­­ szegények munkát oj «nk kapjanak. A segítés e módja a társadalom­nak is kevesebb anyagi megerőltetésébe ke­rülne, a szegények önérzete is jobban járna a tisztességes kenyérkereset nyújtása mellett. Tudjuk jól, hogy sok iparág pang, azt is tudjuk, hogy a kérdés ilyetén megoldása korántsem könnyű. Ám azért mégis sok olyan munkát lehetne találni, melyeket egye­sek,­ anyagi kár nélkül, télen is végeztet­hetnének, sőt olcsóbban is és emellett még jótéteményt is gyakorolnak. Csak kissé gondolkozni kell a dologról, akárhányszor elő fog fordulni, hogy egy darab kenyér vagy néhány fillér könyör­­adomány helyett olyan munkát bízhatunk a I ■ w— szegény munkanélkülire, amelyért járó olcsó bérrel hálára kötelezzük. — Nemcsak azon­nal adni, de helyesen is adni — ez a valódi segítség! A vármegye közgyűlése. (Folytatás.) A deczember 29-iki közgyűlés délutánjára széj­jel széledt a közönség és alig néhányan hallgatták az előadókat, a­kik gyors egymásutánban pergették le az állandó választmány által már megrostált ügyeket. Csaba és Orosháza községek határozatait, me­lyekben a vármegye által épített vámos utaknak községi kezelésbe való átvételét kimondották, a közgyűlés jóváhagyta és az engedélyezés­ iránt a kereskedelemügyi ministerhez feliratot intézett. Csaba községnek a községi alkalmazottak nyug­díjintézetéről alkotott szabályrendeletét átdolgozás egőtt visszaadta, mig a kender ki­készítő-telep se­gélyezése tárgyában hozott határozatát jóváhagyta Békés község a bél­megyeri birtokát eladn nem tudván, annak bérlet és feles kezelés utján leendő értékesítését határozta el, a mit a közgyü­lés­­ jóváhagyott. " Füzes-Gyarmat község a p.-ladány-füzes-gyar­mati vasútra megajánlott hozzájárulást kifizető nem­ akarja, mert szerinte a társaság a kikötött feltételeknek nem tett eleget. A törvényhatóság a ténykérdés tisztázása végett az összes iratokat felterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. Iványi István és társa felebbezésére a közgyű­lés az Endrődön beszüntetett u. n. ugari ut váltsa árát négyszögölenként 40 fillérben állapította meg. " Békés község szervezeti szabályrendeletétől a jóváhagyást megtagadva a községet segédgyámi és ióZc’a 1-i­ G ívu id 1 ^5. Konsitzky János felebbezése folytán a békési erdő eladása ügyében hozott községi határozatot az alispánnak adta ki a közgyűlés, hogy az ügy kellő elintézése és megvilágítása iránt intézkedjék. Paulik István kis-csákói lakos felebbezését N.-fizénás község képviselőtestületének a gróf Trautmansder-féle birtok vadászati haszonbér ssze­gének hovafordítása tárgyában hozott határozata él­én, elutasították. Veres Gyula felebbezésére a k.-ladányi Il­od jegyző fizetését 1400 akáspénzét 200 koronában állapították koronában meg. A Török Zoltán békési írnoknak megválasztása ellen Konsitzky János által beadott f­elebbezést, Barabás Gyula gyomai írnok fizetésének felemelése ellen Oláh András és társa által beadott felebbezést, Stupper Ignácz aradi lakos felebbezését a sámsoni valamint a bánfalvai írnok választás ellen, elutasí­tották. Szeghalom község határozatait a gazdasági ismétlő iskola tárgyában S. Varga Sándor és tár­sainak ez ügyben beadott felebbezésének elutasítá­sával jóváhagyták. Konkoly Jenő és társa felebbe­­zését Békés községnek a reform, egyház részére se­gélyt megszavazó határozata ellen, a napirendről levették. Weisz Mór és társa felebbezését Békés­­saba községnek a rendkívüli vágatásokért meg­állapított vágatási biztosi díjak törlését megtagadó határozata ellen elutasították. Vertán Emil községi írnok felebbezése folytán Békés községnek a sza­badságolása ügyében hozott határozatát megváltoz­tatták és neki egy évi szabadságot engedélyeztek. Kétegyháza község elöljáróságának felebbezésére az állatvásártér megszerzése tárgyában hozott kép­viselőtestületi határozatot megsemmisítették. Kovács Géza községi írnok felebbezése folytán Orosháza özségnek az irnoki fizetés felemelését megtagadó határozatát feloldották. Thuróczy Endre felebbe­zése elutasításával a községjegyzői nyugdíj választ­mánynak végkielégítése tárgyában hozott határo­­atát jóváhagyták. Füzesgyarmat község képviselő­­testületének határozatát Bucsa-telep részére egy szolgai állás szervezése tárgyában az ellene Bucsa és környéke elöljárói által beadott felebbezés foly­tán feloldották. Hoffmann Ferencz felebbezésére Gyula város képviselőtestületének 60 korona pót­­díjazást megtagadó határozatát megváltoztatták. Orosháza község piaczi helypénzdíj szabályzatát jóváhagyás végett felterjesztették a kereskedelmi miniszterhez. Orosháza községnek járda­épités ügyében ho­zott határozatát az ellene Bikádi József és társai által beadott felebbezés elutasításával jóváhagyták. Gy.­Vári községnek a gyula-barakonyi h. érdekű vasút segélyezését kimondó határozatát jóváhagyták. P.-Földvár község határozatát dülő­utak rendezése tárgyában az ellene Bolla István és társai által beadott felebbezések folytán megsemmisittették. Nagy Szénás község módosított szervezési szabály­rendeletet jóváh­agyt"a6."Szeghajom Község ké­pviselő­­testületét a rendőrség létszámának szaporítása s fizetésének felemelésére kötelezték. Szeghalom köz­ség módosított szervezeti szabályrendeletét jóvá­hagyta a közgyűlés. Csáki József és társa szeghalmi lakosok a fazekas iparosok kérelmét a 906—96. b. gy. szá­mú szabályrendelet módosítása iránt, elutasították. Sámson község kérelmére a sámson­ szőlős pusztai vadászterület vadászati jogának szabadkézből tör­tént bérbeadását jóváhagyták. Vésztő község módo­sított szervezeti szabályrendeletét, Nagy-Szénás község határozatát a közgyámi dimnoki s rendőri állás rendszeresítési ügyében és ezen község módo­sított fizetési szabályrendeletét, valamint állami óvoda létesítése tárgyában hozott határozatát, Körös-Ladány község módosított fizetési szabály­­rendeletét, Földvár község két rendbeli ajándéko­zási szerződését, Orosháza községnek határozatát TA­R­C­Z­A. Karácsony a Békésvármegyei Fehér-kereszt­­egylet „Ella“ gyermek menhelyben­ Nincs a vármegyének egyetlen, — talán a kórház kivételével — olyan humanitárius intéz­ménye sem, mely direkt után a jótékonyságot oly intensive szolgálná, mint az állam és a fenti czim alatti egyesület által fentartott és létesitett gyermek, menhely.­­ Minden hangzatos szófiámnál szebben illus­­trálja ezen intézmény működését az a körülmény, hogy 420 gyermeket tart el s állandó gondos felügyeletben részesít, kiknek sorsuk egyébként a nélkülözés, éhezés és sanyaruság lenne, ha ugyan gyenge szervezetük az ezekkel járó siny­­lődést ki­bírva el nem pusztulnának.­­­ Az élet sanyaruságát csak az ismeri,a­ki a szegény népet otthonában keresi fel. Ki hitte volna, hogy az ország fő- és székvárosában, a fényes paloták között annyi ezer ember van rá­szorulva az ingyen kenyér sanyarú alamizsná­jára. Az igazi szegénység a valódi nyomor, nem az, a­­mit mi a lakásainkba ellátogató kéregetők­­ arcááról lés ruházatáról leolvasunk, hanem az igazi nyomor ott kezdődik, hol a kereső apától, vagy szerető, gondozó anyától megfosztott gyer­mekek éhezve otthon dideregnek, s hol a maga és gyer­mekei éhségétől gyötört apa és anya kétségbeesve küzd, hogy oda hagyja-e gondozat­­gyerm­ekeit, hogy egy falat kenyeret keres­­hessen) 'Agy pedig a maga és gyermekei éhségét a gondos szülői szeretet melegével igyekezzék el­fojtani szó, éhező gyermekeiben. A ki a nyomornak, a gyötrődésnek ezen kínjaira gondol, mely nem egy esetben a két­ségbeesett szülőt oly elhatározásra ragadta, hogy gyermekeinek hóhérja legyen, csak az esz képes igazán méltatni a Fehér Kereszt egyesület működését, mely az elhagyott, az igazi éhséggel küzdő családok gyermekeit a gyötrő­dés és ínség karjaiból kiragadva, azokat gondos családi ápolásban részesíti. Ezen nemes hivatást állami segél­lyel és támogatással teljesítő egyesület beléletébe élénk betekintést engedett nyújtani a karácsony ünne­pén. Láttuk a gondozott gyermekek nagy ré­szét, hogy a tápszülők gondozása alatt is sze­rető anyai szivekre találnak, s hogy elhagyatott­­ságuk daczára is jól gondozottak. A Fehér-kereszt karácsonya tulajdonkép a Gy.-Vári község községházában, decz. 23-án fel­állított karácsonyfával kezdődött, hol a Gy.-Vári­­ban elhelyezett 44 gyermek láttatott el nem csupán játékszerrel, hanem téli meleg ruházattal, ked­ves és megható jelenet volt, midőn a karácsony­fát körülrajongó gyermeksereg megkapott aján­dékaiktól megterhelten, örömtől sugárzó arcczal adott további vágyódásainak kifejezést a gróf Almásy Dénesné elnöknő által minden gyermek­hez intézett kérdésekre. A grófné és Szekér Gyuláné kifogyhatatlan türelemmel hallgatták s teljesítették a gyermekek és tápanyáik kíván­ságait, s dr. Lukács főispán elragadtatva nyilvá­nította elismerését a humanismus ilyen megnyi­latkozása előtt s a ki a jelenvolt községi elől­­járósági tagok sugárzó arczát figyelemmel kísérte, úgy azokról bizonyára csak a hódolat, öröm és tisztelet érzéseit olvashatta le a szemlélő. Nagyobb arányú volt decz. 24-én az „Ella“’ gyermek­menhelyen felállított karácsonyfával kapcsolatos ünnepély. Itt megjelent ismét gróf Almásy Dénesné elnöknő férjével, gróf Almásy Dénessel, továbbá dr. Berkes Sándor és dr. Ladics László. Itt másfélszáz gyermek kapott gyermekjá­tékot, gyümölcsfélét és ruhaneműt, melyeknek kiosztása csaknem 3 órát vett igénybe, s a grófné ki az összes idő alatt jelen volt, párat­lan érdeklődéssel és nyájassággal kérdezőskö­dött a gyermekek állapota és tápanyák viszo­nyai felöl, melyekre válasz gyakran egy újabb vágyakozás volt. A kívánságok gyakran a ka­pott tárgyak arányában növekedtek, még­is aligha ment el innen egy gyermek is a nélkül hogy vágyai kielégítést ne nyertek volna, holott ezen egyesület az általa gondozott gyermekeket okvetlenül szükséges ruhaneműekkel karácsony ünnepe nélkül is mindenkor ellátja s a kará­csonyi ünnep elmúltával sem szűnt meg a men­hely által gondozott gyermekek karácsonya, mert azután is csaknem mindennap 8—10 gyer­mek jött be tápanyával, kik egyik másik okból a karácsonyfa ünnepnél nem jelentek meg, hogy elkésve bár, de a nekik szánt ajándékot át­ve­hessék. Deczember hó­ 29-én pedig a Békésen el­helyezett, mintegy 46 gyermek kapta meg ezen egyesülettől karácsonyi ajándékát ruhanemű­­ekben. Ha meggondoljuk, hogy ezen egyesület vármegyénkben csupán pár év előtt alakult, s hogy az állami támogatás milyen erős kihatás­sal volt ezen egyesület működése fejlesztésében, akkor örülhetünk ugyan, hogy ez egyesület kö­rünkben fejti ki áldásos működését, másrészről azonban társadalmi szegénységünknek is bizony­sága, mely állami támogatás nélkül alig képes valamit létesíteni. A lefolyt karácsonyi ünnepekhez a grófnő mint halljuk nem csak a díszes karácsonyfákat, hanem alma, dió, mézes kalács, narancs s eféle ajándéktárgyakat, továbbá 100 koronát adott. Két kis gyermek, Mária és András czímen szin­tén megemlékezett szegény gyermektársaikról, a­mennyiben ruhanemüeket küldtek az egyesület menhelyének. Kaszinó estély No 2. Nagyságos Asszonyom ! Végtelen nagy örömömre szolgál, hogy a farsang atomjai közül a hétfői casinó estélyről könnyen írhatok referádát; csak hozzá kell kezdeni ehhez, s vége-hossza nincsen annak a dicshymnusnak, a­mit ezekre a kaszinó esté­lyekre a legnyugodtabb lelkiismerettel el lehet mondani. Előttem a gyulai szeretetre méltó kö­zönség jóformán most tűnt fel a maga valójá­ban, abban az őszinte jókedvűségben, a­me­ yle­lyel tud kedvet adni másoknak is a mulatság rendezéséhez, s a­mel­­lyel hálára kötelez min­den egyes embert, a­ki a mulatság rendezésé­ben részt venni szerencsés volt, annak a társa­dalmi érintkezés előfeltételét képező összetar­tásnak, a­mely kell hogy mielőbb mélyebb gyö­keret verjen a gyulai társadalmi életben, a tár­sas körökben, a­mely pedig mindnyájunk közös érdeke !. . . A­mi különben az estélyt illeti, annak részleteire vonatkozólag írhatom, hogy a kezdet és kifejlődés között rövid idő telt el, mert alig hogy megjelentek a bájos amazonok a harezté­\

Next