Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-05 / 1. szám

>sé szám. — Ha—■—■ " Gyula, 1902. január 5-én XXXI ¥* évfolyam. i ’ paRirkesztőség: iblom-tér, Dobay János kerül­i­e, hova a lap szellemi részét .­­kg közlemények intézendő!. fShTI siratok nem adatnak vissza jj. Előfizetési dij: 1 évre . ■ ." ékte ... 10 kor. " 1*0­0 « *v­gyedre . 2 50 Egyes széri­ára 20 fill. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H­ó­h­­n I D­á­v­i­d­­­ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt­ téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L­ Nyílt-tér sora 20 füs.­ zletalapitás és hitel. hibájánál követi­­ a város meg­ak oka, hogy kereskedőink egy része as zöld ágra vtTgödri, mások ellen­­i védelmező üzleteket alapítanak és amvonra is tesznek assert, nézetünk m inden egyes kere­skeik­ saját eljárá­s•esendő. l­e­gtöbb kereskedő fa f­a lábát mindjárt i és pedig az üzlet fala nem eléggé óvatosa­n ,val, ahol tőkéjükh­öz mérten müköd­­rendkivül nagy­ apa|fiatal emberek i tik ismeretlen, idegen helységben s ugyanott is üzletet alapítanak, i g hosszabb idig tantósckodnak vala­­­sban és számlanalga szerzett isme­ 5, melyek alapján Izletet nyitnak, k olyanok is lakik s minden további :ás nélkül egszerüen azért önálló­jukat, mivel ilkalitjas bolthelyiség kezesükre, vlg mim mint alkal •nem sikerült előrel­utniok és saját kivannak lenn. . Jók, akik ilyj módonj alapítottak az­enyire rövid i idő megérzik l­igteter­ bázis etkezményeit és hogyan mégis vergődhessenek, min­t ődot és fogl^t kísérelnek meg, leg­­igynevezett piszkos konkurrensek kik elrontják az üzletet. Majd mind­­eaél a hitellel is, miáltal az ipa­ragykereskedők szenvednek kárt J­iatti panezok egyik főoka. & a rossz, lom, nagyfrfi csekély azoknak száma, ükkel és tehetségeikkel számol­­!egy­­ kik m­egválo­gatják; a hely­­otthonukat családi tűzhelyüket .árják­ , ni. kellene önmagoktól, vájjon az­tán a szakórájuk­hoz tartozó üzlet j Vájjon i?enn fogják-e* tirthatni feletképees: lesz-e igjg Felv?hetik-e Is képess­égeik’­el a venenyt a­j?nló szakmai kereskedőkkel ? m hísghkban még sok olyan elvekben még nem létezik vala­mely szakmáju üzlet, vagy az illető szakma csak gyengén vagy hiányosan van képviselve, az kétségtelen, csak kevés ama kezdők száma, akik fáradságot vesznek vagy gondolnak arra, hogy ilyen helységet­­ keresni kell. Minden üzletembernek példát kellene vennie az államtól, mely­ az engedményes kereskedelemről pontos statisztikát vezet és csak ott nyit üzletet, például dohányárudát, ahol szükségesnek mutatkozik és jövedelme­zőnek ígérkezik. Állami törvények ugyan a kereskedő­i karnak általában sokat használhatnak, ám nem létezhetik törvény,­ mely egyeseknek, kiknek üzlete rosszul jövedelmez, jó üzletet teremthetne ; önmaguknak kell tehát üzle­tük jövedelmezőségéről gondoskodniok. Min­denki saját szerencséjének kovácsa s az ügyes szakférfi csak a neki való helyen boldogulhat. Mivel a kereskedelem szabad akczió, csak gyakorlati segítség használhat neki; a keres­kedelem helyes gyakorlására szabályokat, tör­vényeket nehéz alkotni, mégis volna mód, mel­lyel a kezdőknek segítséget lehetne nyújtani. A kereskedelmi és iparkamaráknak kü­lön bizottságokat kellene alakítaniok, melyek a kerületükben levő üzletekről pontos sta­tisztikát vezetnének, azokat nyilvántartanák, hogy minden kérdezősködésre pontos felvilá­gosítást adhatnának s­ igy lehetővé tennék, hogy a kezdő kereskedő üzletének alapítása előtt megbízható informácziókat nyerhessen. Ez­ az eljárás nemcsak egy, h­anem­ sok keres­kedőnek használna és­ megmentené a keres­kedői kart a további­­ sínylődéstől. De volna azonkívül ez eljárásnak más, rendkívül nagy előnye is, amennyiben meg­könnyítené a hitelnyújtást és lehetetlenné tenné, hogy egyes­­ szélhámos kereskedők nyakra-főre csinálhassanak adósságokat, meg­károsítván ez által számos iparost és keres­kedőt, kik üzletkötés reményében és bízva a hitelkérők becsületességében, elvesztik pén­züket. De maga a k­ezdő is könnyebben jut­hatna megfelelő —­ és csakis megfelelő — hitelhez, mert viszályait, mindjárt üzlete ala­pításánál, jobban ismernék és nem kellene félni, hogy a hitelt csakis hitelezőinek kiját­szása czéljából kéri. Természetesen a vagyoni viszonyait meghaladó hitelre nem igen szá­míthatna, de éppen ez volna az általunk aján­lott eljárásnak megbecsülhetetlen előnye. Vajha kereskedelmi és iparkamaráink erre a gyakorlati intézkedésre szánnák ma­gukat, mel­lyel hivatásuknak megfelelve prak­tikus hasznot nyújtanának a gazdasági viszo­nyok által sanyargatott iparunknak és keres­kedelmünknek. Elöljárók választása. CBy.) Alig fejezték be a községi képviselőtestüle­tek megalakítását, már­is újból választási mozgalom élénkíiti meg községeink csendes közéletét minde­nütten az országban. Három évenként nyílik meg a községekben a lakosság joga, hogy megválas­sza, szavazatával kijelölje azokat az egyéneket, kiket egyéni képességeiknél, jellembeli tulajdonságaiknál fogva legalkalmasabbaknak tart a községi közügyek vezetésére, a­kiket a polgárság bizalmának letéte­ményeseiként az elöljárói székekben látni óhajt. Mindenképen szembe­tűnő a községi választói jognak rendkívül való fontossága. Kivételes jelentőségét és helyzetét a közjogok között e jognak nagy kiterjedtsége, a jogosítottak felette nagy száma adja meg, melynél fogva Ma­gyarországon a politikai jogok közül egyikkel sem bír annyi egyén mint a községi választói joggal, a­mel­lyel bírók száma sokszorosan túlhaladja az országgyűlési képviselőválasztók számát, ahol a jognyitottól bizonyos magasabb politikai érettség, fokozottabb tudás kívántatik meg. A másik kiváló­sága a községi választói jognak az, hogy közvetle­nül gyakorolható épen a legfontosabb bizalmi állá­soknál, nevezetesen hogy többek között a községi közigazgatásnak fejét, a birót, továbbá a közgyá­mot, esküdteket közvetlenül a nagy választó kö­zönség hivatott megválasztani. E kettős tulajdonság teszi azután szükségessé, hogy a választó közönséget jogának fontosságára figyelmeztessük, hogy czéltudatos vezetéssel a vá­lasztók nagy számánál fogva könnyen beállható ká­ros esélyeket elhárítani igyekezzünk. Vármegyénk viszonyait tekintve még inkább helyén való e gondosság. Községeink nagysága, népességének kultúrája, fejlődött közélete kizárják azt, hogy a községi elöljáró feladat­köre a régi patriarchális kor szemüv­egén át, annak igényeihez képest állapíthassék meg, hogy miként ma is a kicsiny községek legnagyobb részében a családfő szerepének jellegét viselje magán a bíró munka­köre, hogy a községben együtt élő számra sem nagy embercsoportban legyen oly egyén, ki .egyéni tekin­télyével és a reá ruházott hatalommal elintézze a kisebb jogvitákat és őre, fentartója legyen a köz­rendnek a község területén. A mi községeinkben mindinkább előtérbe lép az elöljárói állás közhivatalnoki jellege és a jó elöljárótól nemcsak becsületességet és józan észt, de tudást és gyakorlati ismereteket is megkíván állása. Általános törvény és jogismeret kell a köz­séget képviselő, azt vezető bírónak, külö­nben csak tehetetlen báb lesz a jegyző kezében; a gyámsági törvények ismerete és a hivatali ügykezelésben való jártasság nélkül a közgyám nem boldogul, a pénz­tárnoknak pedig épen elengedhetetlenül szükséges a számviteli teendőkben való jártasság, különben képességeik hiánya szakadatlan kellemetlenségnek, fegyelmi büntetéseknek, nem ritkán büntetőjogi felelősségre vonásnak teszi ki és ártatlanul is be­csületük elvesztésével fenyegeti őket. Ily körülmények között felette szükséges, hogy a választó meggondoltan járuljon az urnához és olyanra adja szavazatát, a­ki a jelöltek közül egyéb szükséges tulajdonságok mellett legtöbb képesség­gel is bír munkájának elvégzésére. Mert jelölt, az van mindig bőviben. Alig van akosa a községnek, ki hivatottnak ne érezné magát és ne vágyódnék valamelyik elöljárói állásra. Bizo­nyos kor betöltése után, a mely különösebb egyéni tulajdonok nélkül is respektusban­­észesül, és főség, a­melynek elérésével a gazdaság gondját a fiúra vagy vőre átháríthatja a gazda és ő maga jobban ráér a körbe járni, a község dolgával, no meg a politikával törődni, a legtöbb embert meglepi a vágy, hogy bejusson a községházába. Persze a legtöbbje mit sem tud ezeknek arról, mit is várnak tőle, ha beválasztják és legfölebb azzal biztatja magát, hogy : „Ha az Isten hivatalt ád, majd ad észt is hozzá.“ Az ily­en jelölteknek mindig akad egy rokonsági vagy érdekcsoport támogatója és kedvez nekik a népben meglevő hajlandóság arra, hogy a tisztségek betöltésében váltógazdaságot folytasson és a bent levő elöljárókat — akármily jól meg is feleltek azok Hja.pta.xil3: mai szá­m­ áh­o­z fél ítt TaoTián, R C Z nem szeretnek. inepestén együtt ült azi egész ft.z öreg Rát­osy Kálmán I vallá­­­sokf és m­eg is követelte a familia rizgön |4S ^»itattal üljék meg a! pét. És a ,so­k tagú familii szi- Sg I gazdig öregKor akarata $s hírom 1<IÍny, | kiket a higa­­ízme­sés szerteszórt széles e ha­­hatatlan hitelességüknek tartot­­.bb­­ karácsony ünnepén apuk­ul ,aj feleség sw halála, tehát vagy a­gyedül ! uralkodott azI ősi riln fkmüvs a rokokó édeskés 1 rős fényű lámpájával fényes! tt !­jét azrAsdi, de ép ésÉrdekesI p tor bibénk Huszonnégyen ültek pőteljes markáns arcú il «iszopyolt , jól nevelt, csen­­d Kinn Zsikongott a­ dermesztő a világ, íigazi kará­t subában kellemes meté­lt Atalrrxs kandalló. Egy p HI kandalló mellett. Ezsk III az­­ ország másik határszé.é­­fif *Sfe,.?9kkh °gy a karácsony­­—^feapthessék. a fehér patric^sup, — a te nevezték — az­­ asztalfln Bakálla eltakarta a mellét, váltottak néhány siót, a családfő elsíi» nem akarták megkezdeni! a társalgást. S megszólalt az öreg: — Hát együtt s lennénk mindnyájan. — Csak az Ilm­a hiányzik, válaszolt egy női hang, ,A legfiatalabb leány, a másféléves menyecske szólott. Bájos szőke teremtés volt, áldott jó szívvel, mrtelen természettel. A kis menyecske megrettent, nagy meggondolatlan­sággal kiejtett szagai felett s félénken bujt el az idősebbik fivére mellé. Az feddőleg­ súgta súgta neki: — Piroska, miért nem vagy okos ? A harag villima czikázott az öreg Rátosy zemében. Haragosan ütött az asztalra. _ Senki semp hiányzik, én mondtam. Ugye Kálmán fiam, senki sem hiányzik? Kálmán volt a ház legidősebb fia. Hatal­mas, komor arczi férfi. Mikor atyja kérdést in­tézett ho­zá, megrezzent és lehajtott fejjel, hal­kan mondta: — Senki. — Hát akk­or fogjunk a vacsorához gyer­mekeim. Az ajtó kinyílt s két inas hordta nagy sietséggel az ízletes ételeket és tüzes italokat. De a hangulat nem volt kedélyes, sem ünnepies. Piroska szavai mély nyomot hagytak a testvé­rek lelkében. Irmára gondoltak, elveszettnek, elzüllöttnek hitt nővérükre, a­ki most valahol a nagy­világ forgatagába vetette magát, mert nem akart aty­jának engedelmeskedni. Irma volt a legszebb s a legszellemesebb a Rátosy lányok között, örö­költe atyja szenvedélyes természetét s anyja in nyugodott, a másikkal, rendesen. Még- alig­ b­eszél- hajlandóságát az álmodozásra. Rátosy mint Pék, inkább csak sufc­ogval mindegyik leányával tette. Irma számára is ki­szemelt egy férjet, egy negyven év körüli gaz­dag és előkelő földbirtokost. A leány utálta azt az embert s kijelentette atyja előtt, hogy semmi szin alatt nem lesz nejévé. Viharos jelenet ját­szódott le atya és leánya között s az öreg döly­­fös nemesnek ezek voltak utolsó szavai : — Engedetlen gyermeket nem tűrök a há­zamnál. Eredj! nem vagy leányom. Másnap Irma eltűnt a házból. Rátosy Kál­mánnak, mikor a dologról hirt adtak az öreg urnák, arczizma sem rándult meg. Csak azt mondta: —­Velem erről a leányról többé ne be­széljetek. Szentit­ás volt a családban Rátosy Kálmán szava. íjenki nem merte Irmát előtte említen Félév múlva híre jött, hogy Irma színésznővé lett, családi nevét egy másikkal cserélte fel és máris sikerei vannak a színpadon. Erre a hírre aztán a­z egész család lemondott Irmáról. Szí­nésznő a Rátosy családban , mely Róbert Károlyig viszi fel őseit, s melynek egyik tagja testőrkapitány volt a Mária Terézia udvarában — még gondolatnak is kellemetlen. Az egész család vakon követte büszke nemes atyjuknak tanát a gazdag házasságról és a születési elő­jogról. Irmát, a­ki o­ y súlyosan szegte meg a családi tradícziókat, kitörölték szivükből Még a leányok is. Kínos hangulatban kezdődött az ünnepi vacsora. Senki sem mondta, de mindegyiknek lelkében feléledt az eltaszitott nővér . .­. "Vajjon milyen karácsonya lehet annak a szerencsét­lennek ? Hirtelen kinyílt az ajtó. Az inas jött be zavarodott arczczal, izgatottan jelentette: — Csongor Ibolya kisasszony. A bejelentett már ott állt az inas háta m­egett. Magas, éjfekete szemű, halavány arczu hölgy volt. Nagyvilági elegancziával volt öl­tözve, fellépése s tartása már messziről elárulta, hogy olyan nő, a­ki megszokta a tömeg ki­váncsi szemeit. Csongor Ibolya neve nem volt ismeretlen Rátosyék előtt. A hogyan ismerte azt a nevet minden újságolvasó ember. A főváros egyik­­ elsőrangú színpadán tűnt fel ez az uj csillag, l­egjelesebb drámai művésznők között említették. Egy pillantás és valamennyien felismerték a jövevényt. Irma volt. A színésznő gyorsan végigment a szobán, az asztalfőnél állt meg, az öreg nemes előtt. Ilen.— Eljöttem karácsonyra, mondta egysze­r lehajtotta fejét, állt, mint egy bűnös, a­ki ítéletét várja. Szép szemei könnybe borultak s égő esdeklő pillantást vetett atyjára. A szemé­vel mondta, hogy a szülői, a testvéri szeretet, a honvágy hozta haza, a gyötrelmes, égő vágy az otthon után, mely minél inkább benne vagyunk az élet forgatagában, annál tisztábbnak, annál kedvesebbnek tűnik fel előttünk. Lángba borult Rátosy Kálmán arcza. Re­megve emelte fel a kezét, mintha az ajtó felé akarna mutatni, de a csontos, kegyetlen kéz­­ visszahullott. Ereztelen hangon felelte: — Itt csak mi ülünk ünnepet. A kitagadott leány széjjelnézett a testvé­rek nagy társaságában. Azok mereven ültek ott, mint a szobrok. A nővér tekintetét elkerül­ték. Jégkéreg ülte meg­ a szíveket. Egyedül Piroska könnyezett, de ő is elfordította a fejét. Irma letérdelt.

Next