Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-05 / 1. szám
>sé szám. — Ha—■—■ " Gyula, 1902. január 5-én XXXI ¥* évfolyam. i ’ paRirkesztőség: iblom-tér, Dobay János kerülie, hova a lap szellemi részét .kg közlemények intézendő!. fShTI siratok nem adatnak vissza jj. Előfizetési dij: 1 évre . ■ ." ékte ... 10 kor. " 1*00 « *vgyedre . 2 50 Egyes szériára 20 fill. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Hóhn I Dávid Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. L Nyílt-tér sora 20 füs. zletalapitás és hitel. hibájánál követi a város megak oka, hogy kereskedőink egy része as zöld ágra vtTgödri, mások elleni védelmező üzleteket alapítanak és amvonra is tesznek assert, nézetünk m inden egyes kereskeik saját eljárás•esendő. legtöbb kereskedő fa fa lábát mindjárt i és pedig az üzlet fala nem eléggé óvatosan ,val, ahol tőkéjükhöz mérten müködrendkivül nagy apa|fiatal emberek i tik ismeretlen, idegen helységben s ugyanott is üzletet alapítanak, i g hosszabb idig tantósckodnak valasban és számlanalga szerzett isme 5, melyek alapján Izletet nyitnak, k olyanok is lakik s minden további :ás nélkül egszerüen azért önállójukat, mivel ilkalitjas bolthelyiség kezesükre, vlg mim mint alkal •nem sikerült előrelutniok és saját kivannak lenn. . Jók, akik ilyj módonj alapítottak azenyire rövid i idő megérzik ligteter bázis etkezményeit és hogyan mégis vergődhessenek, mint ődot és fogl^t kísérelnek meg, legigynevezett piszkos konkurrensek kik elrontják az üzletet. Majd mindeaél a hitellel is, miáltal az iparagykereskedők szenvednek kárt Jiatti panezok egyik főoka. & a rossz, lom, nagyfrfi csekély azoknak száma, ükkel és tehetségeikkel számol!egy kik megválogatják; a helyotthonukat családi tűzhelyüket .árják , ni. kellene önmagoktól, vájjon aztán a szakórájukhoz tartozó üzlet j Vájjon i?enn fogják-e* tirthatni feletképees: lesz-e igjg Felv?hetik-e Is képességeik’el a venenyt aj?nló szakmai kereskedőkkel ? m hísghkban még sok olyan elvekben még nem létezik valamely szakmáju üzlet, vagy az illető szakma csak gyengén vagy hiányosan van képviselve, az kétségtelen, csak kevés ama kezdők száma, akik fáradságot vesznek vagy gondolnak arra, hogy ilyen helységet keresni kell. Minden üzletembernek példát kellene vennie az államtól, mely az engedményes kereskedelemről pontos statisztikát vezet és csak ott nyit üzletet, például dohányárudát, ahol szükségesnek mutatkozik és jövedelmezőnek ígérkezik. Állami törvények ugyan a kereskedői karnak általában sokat használhatnak, ám nem létezhetik törvény, mely egyeseknek, kiknek üzlete rosszul jövedelmez, jó üzletet teremthetne ; önmaguknak kell tehát üzletük jövedelmezőségéről gondoskodniok. Mindenki saját szerencséjének kovácsa s az ügyes szakférfi csak a neki való helyen boldogulhat. Mivel a kereskedelem szabad akczió, csak gyakorlati segítség használhat neki; a kereskedelem helyes gyakorlására szabályokat, törvényeket nehéz alkotni, mégis volna mód, mellyel a kezdőknek segítséget lehetne nyújtani. A kereskedelmi és iparkamaráknak külön bizottságokat kellene alakítaniok, melyek a kerületükben levő üzletekről pontos statisztikát vezetnének, azokat nyilvántartanák, hogy minden kérdezősködésre pontos felvilágosítást adhatnának s igy lehetővé tennék, hogy a kezdő kereskedő üzletének alapítása előtt megbízható informácziókat nyerhessen. Ez az eljárás nemcsak egy, hanem sok kereskedőnek használna és megmentené a kereskedői kart a további sínylődéstől. De volna azonkívül ez eljárásnak más, rendkívül nagy előnye is, amennyiben megkönnyítené a hitelnyújtást és lehetetlenné tenné, hogy egyes szélhámos kereskedők nyakra-főre csinálhassanak adósságokat, megkárosítván ez által számos iparost és kereskedőt, kik üzletkötés reményében és bízva a hitelkérők becsületességében, elvesztik pénzüket. De maga a kezdő is könnyebben juthatna megfelelő — és csakis megfelelő — hitelhez, mert viszályait, mindjárt üzlete alapításánál, jobban ismernék és nem kellene félni, hogy a hitelt csakis hitelezőinek kijátszása czéljából kéri. Természetesen a vagyoni viszonyait meghaladó hitelre nem igen számíthatna, de éppen ez volna az általunk ajánlott eljárásnak megbecsülhetetlen előnye. Vajha kereskedelmi és iparkamaráink erre a gyakorlati intézkedésre szánnák magukat, mellyel hivatásuknak megfelelve praktikus hasznot nyújtanának a gazdasági viszonyok által sanyargatott iparunknak és kereskedelmünknek. Elöljárók választása. CBy.) Alig fejezték be a községi képviselőtestületek megalakítását, máris újból választási mozgalom élénkíiti meg községeink csendes közéletét mindenütten az országban. Három évenként nyílik meg a községekben a lakosság joga, hogy megválassza, szavazatával kijelölje azokat az egyéneket, kiket egyéni képességeiknél, jellembeli tulajdonságaiknál fogva legalkalmasabbaknak tart a községi közügyek vezetésére, akiket a polgárság bizalmának letéteményeseiként az elöljárói székekben látni óhajt. Mindenképen szembetűnő a községi választói jognak rendkívül való fontossága. Kivételes jelentőségét és helyzetét a közjogok között e jognak nagy kiterjedtsége, a jogosítottak felette nagy száma adja meg, melynél fogva Magyarországon a politikai jogok közül egyikkel sem bír annyi egyén mint a községi választói joggal, amellyel bírók száma sokszorosan túlhaladja az országgyűlési képviselőválasztók számát, ahol a jognyitottól bizonyos magasabb politikai érettség, fokozottabb tudás kívántatik meg. A másik kiválósága a községi választói jognak az, hogy közvetlenül gyakorolható épen a legfontosabb bizalmi állásoknál, nevezetesen hogy többek között a községi közigazgatásnak fejét, a birót, továbbá a közgyámot, esküdteket közvetlenül a nagy választó közönség hivatott megválasztani. E kettős tulajdonság teszi azután szükségessé, hogy a választó közönséget jogának fontosságára figyelmeztessük, hogy czéltudatos vezetéssel a választók nagy számánál fogva könnyen beállható káros esélyeket elhárítani igyekezzünk. Vármegyénk viszonyait tekintve még inkább helyén való e gondosság. Községeink nagysága, népességének kultúrája, fejlődött közélete kizárják azt, hogy a községi elöljáró feladatköre a régi patriarchális kor szemüvegén át, annak igényeihez képest állapíthassék meg, hogy miként ma is a kicsiny községek legnagyobb részében a családfő szerepének jellegét viselje magán a bíró munkaköre, hogy a községben együtt élő számra sem nagy embercsoportban legyen oly egyén, ki .egyéni tekintélyével és a reá ruházott hatalommal elintézze a kisebb jogvitákat és őre, fentartója legyen a közrendnek a község területén. A mi községeinkben mindinkább előtérbe lép az elöljárói állás közhivatalnoki jellege és a jó elöljárótól nemcsak becsületességet és józan észt, de tudást és gyakorlati ismereteket is megkíván állása. Általános törvény és jogismeret kell a községet képviselő, azt vezető bírónak, különben csak tehetetlen báb lesz a jegyző kezében; a gyámsági törvények ismerete és a hivatali ügykezelésben való jártasság nélkül a közgyám nem boldogul, a pénztárnoknak pedig épen elengedhetetlenül szükséges a számviteli teendőkben való jártasság, különben képességeik hiánya szakadatlan kellemetlenségnek, fegyelmi büntetéseknek, nem ritkán büntetőjogi felelősségre vonásnak teszi ki és ártatlanul is becsületük elvesztésével fenyegeti őket. Ily körülmények között felette szükséges, hogy a választó meggondoltan járuljon az urnához és olyanra adja szavazatát, aki a jelöltek közül egyéb szükséges tulajdonságok mellett legtöbb képességgel is bír munkájának elvégzésére. Mert jelölt, az van mindig bőviben. Alig van akosa a községnek, ki hivatottnak ne érezné magát és ne vágyódnék valamelyik elöljárói állásra. Bizonyos kor betöltése után, a mely különösebb egyéni tulajdonok nélkül is respektusbanészesül, és főség, amelynek elérésével a gazdaság gondját a fiúra vagy vőre átháríthatja a gazda és ő maga jobban ráér a körbe járni, a község dolgával, no meg a politikával törődni, a legtöbb embert meglepi a vágy, hogy bejusson a községházába. Persze a legtöbbje mit sem tud ezeknek arról, mit is várnak tőle, ha beválasztják és legfölebb azzal biztatja magát, hogy : „Ha az Isten hivatalt ád, majd ad észt is hozzá.“ Az ilyen jelölteknek mindig akad egy rokonsági vagy érdekcsoport támogatója és kedvez nekik a népben meglevő hajlandóság arra, hogy a tisztségek betöltésében váltógazdaságot folytasson és a bent levő elöljárókat — akármily jól meg is feleltek azok Hja.pta.xil3: mai szám ához fél ítt TaoTián, R C Z nem szeretnek. inepestén együtt ült azi egész ft.z öreg Rátosy Kálmán I vallásokf és meg is követelte a familia rizgön |4S ^»itattal üljék meg a! pét. És a ,sok tagú familii szi- Sg I gazdig öregKor akarata $s hírom 1<IÍny, | kiket a higaízmesés szerteszórt széles e hahatatlan hitelességüknek tartot.bb karácsony ünnepén apukul ,aj feleség sw halála, tehát vagy agyedül ! uralkodott azI ősi riln fkmüvs a rokokó édeskés 1 rős fényű lámpájával fényes! tt !jét azrAsdi, de ép ésÉrdekesI p tor bibénk Huszonnégyen ültek pőteljes markáns arcú il «iszopyolt , jól nevelt, csend Kinn Zsikongott a dermesztő a világ, íigazi karát subában kellemes metélt Atalrrxs kandalló. Egy p HI kandalló mellett. Ezsk III az ország másik határszé.éfif *Sfe,.?9kkh °gy a karácsony—^feapthessék. a fehér patric^sup, — a te nevezték — az asztalfln Bakálla eltakarta a mellét, váltottak néhány siót, a családfő elsíi» nem akarták megkezdeni! a társalgást. S megszólalt az öreg: — Hát együtt s lennénk mindnyájan. — Csak az Ilma hiányzik, válaszolt egy női hang, ,A legfiatalabb leány, a másféléves menyecske szólott. Bájos szőke teremtés volt, áldott jó szívvel, mrtelen természettel. A kis menyecske megrettent, nagy meggondolatlansággal kiejtett szagai felett s félénken bujt el az idősebbik fivére mellé. Az feddőleg súgta súgta neki: — Piroska, miért nem vagy okos ? A harag villima czikázott az öreg Rátosy zemében. Haragosan ütött az asztalra. _ Senki semp hiányzik, én mondtam. Ugye Kálmán fiam, senki sem hiányzik? Kálmán volt a ház legidősebb fia. Hatalmas, komor arczi férfi. Mikor atyja kérdést intézett hozá, megrezzent és lehajtott fejjel, halkan mondta: — Senki. — Hát akkor fogjunk a vacsorához gyermekeim. Az ajtó kinyílt s két inas hordta nagy sietséggel az ízletes ételeket és tüzes italokat. De a hangulat nem volt kedélyes, sem ünnepies. Piroska szavai mély nyomot hagytak a testvérek lelkében. Irmára gondoltak, elveszettnek, elzüllöttnek hitt nővérükre, aki most valahol a nagyvilág forgatagába vetette magát, mert nem akart atyjának engedelmeskedni. Irma volt a legszebb s a legszellemesebb a Rátosy lányok között, örökölte atyja szenvedélyes természetét s anyja in nyugodott, a másikkal, rendesen. Még- alig beszél- hajlandóságát az álmodozásra. Rátosy mint Pék, inkább csak sufcogval mindegyik leányával tette. Irma számára is kiszemelt egy férjet, egy negyven év körüli gazdag és előkelő földbirtokost. A leány utálta azt az embert s kijelentette atyja előtt, hogy semmi szin alatt nem lesz nejévé. Viharos jelenet játszódott le atya és leánya között s az öreg dölyfös nemesnek ezek voltak utolsó szavai : — Engedetlen gyermeket nem tűrök a házamnál. Eredj! nem vagy leányom. Másnap Irma eltűnt a házból. Rátosy Kálmánnak, mikor a dologról hirt adtak az öreg urnák, arczizma sem rándult meg. Csak azt mondta: —Velem erről a leányról többé ne beszéljetek. Szentitás volt a családban Rátosy Kálmán szava. íjenki nem merte Irmát előtte említen Félév múlva híre jött, hogy Irma színésznővé lett, családi nevét egy másikkal cserélte fel és máris sikerei vannak a színpadon. Erre a hírre aztán az egész család lemondott Irmáról. Színésznő a Rátosy családban , mely Róbert Károlyig viszi fel őseit, s melynek egyik tagja testőrkapitány volt a Mária Terézia udvarában — még gondolatnak is kellemetlen. Az egész család vakon követte büszke nemes atyjuknak tanát a gazdag házasságról és a születési előjogról. Irmát, aki o y súlyosan szegte meg a családi tradícziókat, kitörölték szivükből Még a leányok is. Kínos hangulatban kezdődött az ünnepi vacsora. Senki sem mondta, de mindegyiknek lelkében feléledt az eltaszitott nővér . .. "Vajjon milyen karácsonya lehet annak a szerencsétlennek ? Hirtelen kinyílt az ajtó. Az inas jött be zavarodott arczczal, izgatottan jelentette: — Csongor Ibolya kisasszony. A bejelentett már ott állt az inas háta megett. Magas, éjfekete szemű, halavány arczu hölgy volt. Nagyvilági elegancziával volt öltözve, fellépése s tartása már messziről elárulta, hogy olyan nő, aki megszokta a tömeg kiváncsi szemeit. Csongor Ibolya neve nem volt ismeretlen Rátosyék előtt. A hogyan ismerte azt a nevet minden újságolvasó ember. A főváros egyik elsőrangú színpadán tűnt fel ez az uj csillag, legjelesebb drámai művésznők között említették. Egy pillantás és valamennyien felismerték a jövevényt. Irma volt. A színésznő gyorsan végigment a szobán, az asztalfőnél állt meg, az öreg nemes előtt. Ilen.— Eljöttem karácsonyra, mondta egyszer lehajtotta fejét, állt, mint egy bűnös, aki ítéletét várja. Szép szemei könnybe borultak s égő esdeklő pillantást vetett atyjára. A szemével mondta, hogy a szülői, a testvéri szeretet, a honvágy hozta haza, a gyötrelmes, égő vágy az otthon után, mely minél inkább benne vagyunk az élet forgatagában, annál tisztábbnak, annál kedvesebbnek tűnik fel előttünk. Lángba borult Rátosy Kálmán arcza. Remegve emelte fel a kezét, mintha az ajtó felé akarna mutatni, de a csontos, kegyetlen kéz visszahullott. Ereztelen hangon felelte: — Itt csak mi ülünk ünnepet. A kitagadott leány széjjelnézett a testvérek nagy társaságában. Azok mereven ültek ott, mint a szobrok. A nővér tekintetét elkerülték. Jégkéreg ülte meg a szíveket. Egyedül Piroska könnyezett, de ő is elfordította a fejét. Irma letérdelt.