Békés, 1907 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
8 BÉKÉS 1907. január 6 Ezen ma még hiányzó, illetőleg kiépítetlen összekötő utak mintegy 15 év alatt lennének kiépítendők. Hogy ezen feladat az egész országra kiterjedőig egységes alapon s az útfenntartó alapok erőviszonyaival arányban állólag legyen megoldható, az ország közúti hálózatának revisiója szükséges. Ez a revisió annak idején és végérvényesen az illető közutakat fenntartó autonóm testületek útján eszközöltetik. Adatgyűjtés czéljából azonban és a várható keret megismerése végett, ezen — mintegy előzetes úthálózati tervezet gyanánt szolgáló műveletre a kereskedelmi miniszernek már most szüksége van. Az adatgyűjtéssel a közúti kerületi felügyelők vannak megbízva, akik a feladatot a törvényhatóság első tisztviselőjével egyetértőig tartoznak végezni és pedig azon irányelvek szem előtt tartásával, amelyek a megküldött bizottsági javaslatban lefektetve vannak. Minthogy pedig az adatgyűjtés munkája sürgősen elintézendőnek van elrendelve, ennélfogva a törvényhatósági bizottság együtt nem létében aziránt van szerencsém felkérni, hogy a kérdésben lévő nagy horderejű feladatnak a vármegye és a közérdek szempontjából való alapos és megnyugtató elintézésnél segítségemre inni és az általam külön összehívandó értekezleteken és tanácskozásokon részt venni szíveskedjék. Gyulán, 1907. évi január hó 2-ána Ambrus Sándor, alispán: Megyegyűlés. II. A múlt számunkban beszámoltunk a megyei közgyűlésen délelőtt folyamán letárgyalt ügyekről; a gyűlés délutáni lefolyása a következő volt : A közgyűlés elfogadva az állandó választmány javaslatát, kimondta hogy a törvényhatóság belép a Dunántúli Közművelődési egyesületbe mint alapító tag. A vármegye alispánjának előterjesztésére a vámszedési jogok, a gyulavidéki helyiérdekű vasút kiterjesztési kérdésében helyt adva a vasút azon kérelmének, hogy nem csak a kérvényező vasút vonalain, hanem a magyar államvasúton transira érkező áruk után is a kisvasút szedje a vámot, ily értelemben felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszerhez. Ugyancsak a vármegye alispánjának indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a füzesgyarmati—darvasi törvényhatósági úttestből a tagosítás alkalmával elfoglalt területek értékének követelésétől el áll. Csapó Dezső és gróf Almásy Imre darvasi birtokosok kérelmét a Szeghalom—berettyóújfalui helyiérdekű vasút segélyezése iránt a közgyűlés elvetette. A vármegyei birnokok részére drágasági pótlék szavaztatott meg, ezen kívül segélyben részesültek : Csornák István, Denhoff István járási írnokok, Kocsondi János járási albiztos, özv. Hegedűs Lajosné, Práznovszky Jenő közig. tanfolyam hallgató. Nagyobb vita és beható tanácskozás még Békés községnek a Békési Népbankkal tárgyát szemben követendő eljárás meghatározása tárgyában hozott határozata képezte. Ugyanis a község a Népbankkal a község részére egy igazgatói és felügyelő bizottsági tagságot kötött ki, mit ha nem teljesítene a bank, akkor a község kívánni fogja a bank felszámolását. A törvényhatóság a határozat utóbbi részét megsemmisítette, az előbbit , mert az a községnek csak egyszerű kívánsága, melynek teljesítéséhez a részvénytársaság hozzájárulása szükséges, érintetlenül hagyta. A megsemmisítési alap indokául az szolgál, hogy a kereskedelmi törvényben felsorolt felszámolási okok fenn nem forogván, a községi határozat jogalappal nem bír, miért is ankább megsemmisítendő volt, mert annak annál ivégrehajtása esetén a község mintegy 60,000 korona törzsrészvényeinek 20 százalékos jövedelmétől esnek el. A törvényhatóság különben kifejezést adott Békés községgel szemben annak is, dekkel nem tartja megegyeztethetőnek hogy a közérazt a mozgalmat, mely egy bank feloszlatására törekszik. Ezután több községi vonatkozású ügyet tárgyalt a vármegye közönsége s az elnöklő alispán a tárgysorozat letárgyalása után délután 5 órakor a közgyűlést bezárta s a hitelesítő közgyűlést deczember 31-ének délelőtti 10 órájára tűzte ki. A gyulai róm. katholikus templom keresztuti képeiről. A Békés legutóbbi számában olvastam, hogy a gyulai róm kath. nagytemplom keresztuti képeinek megújítására Gróh Ferencz, volt gyulai plébános, debreczeni prépost ezerkétszáz koronát adományozott. Nem tudom, milyen mérvű lesz ez a megújítás, mert hiszen semmi közöm hozzá; ha mégis szólok a dologhoz, azért teszem, mert kevesen tudják, hogy a képek mindegyike műremek és így, ha restaurálnak rajta valamit, az csak a képek megtisztítására, vagy stílszerű, újabb rámákba foglalására szorítkozhatik, de semmi esetre sem a képek átfestésére. A múlt század első felében volt egy hírneves püspöke a nagyváradi egyházmegyének, aki a papi pálya ranglétráján végigmenve jutott a püspöki székbe és így természetesen káplán is volt, még pedig Gyulán. Ez a hírneves püspök Lajcsák volt. Sok emberbaráti intézmény létesítése fűződik az ő nevéhez. Deák korában olyan szegény volt, hogy télen át egy kanonok kályhája mellett, az ott égő tűz fényénél s tanulgatta leczkéjét. Nem tudom tehát, hogy e keresztúti képek, mint műremek ragadták-e meg lelkületét, avagy előttök való ájtatoskodása közben gyakoroltak reá olyan benyomást: elég az hozzá, hogy váradi püspöki korában megemlékezett a gyulai képekről és a nagyváradi kálvária részére megfestette azokat. Lehet az is, hogy miután a kálváriát is ő építtette s a kálvária oltárképét, Szt. Ilona császárnét, festő művészében, mint az a képről lerí, nem bízott meg ; a gyulai képeket Nagyváradra elvitette, amikor azután személyes felügyelete alatt másoltatta le azokat. A képek életnagyságú alakokat tüntettek elő, de vonásról-vonásra ugyanazok valának, mint a gyulai kisebb képek. Valóban, a Megváltó tragédiáját szebben megfesteni nem lehet. Minden kép olyan karakterisztikus alakokkal van tele, melyeknek szemlélete a Megváltó — mint ember — iránti szánalmat, isteni fönsége iránti hódolatot okvetlenül fölkelti az emberben. Némelyiken a megváltó nyugalma, szenvedésének és halálának szükséges voltáról való meggyőződése és ezért a kép nézőjét ellenmondás nélküli megtérésre hangolja. A nagyváradi kálváriai képek előtti ájtatoskodás nem csak Lajcsáknak, hanem Szaniszlónak, Nagyvárad legjótékonyabb püspökének is legkedvesebb önsanyargatási foglalkozása volt. Az 1850-es évek első felében e sorok írója a nagyböjt minden péntekén ministránsa volt Szaniszlónak a kálvária kápolnában. Bármilyen idő volt, a szent püspök gyalog ment a kálváriáig és vissza. Ezen útjára kedvencz inasán kivül senki sem kisérte. Az olaszii kántornak kötelessége volt őt fent a kálvárián várni, én pedig kálváriai-utczai lakásunk ajtajában várva, csatlakoztam hozzá és így hárman másztunk sokszor a térdig érő sárban, mely a kálvária hegy bejáratánál néha olyan volt, hogy a csizma szárát kézzel kellett fognunk a láb kiemelésekor, nehogy lemaradjon a lábunkról. A püspök csak gyöngélkedése esetére engedte meg az inasának, hogy átvigye ezen a kritikus helyen. A keresztúti képek között különösen négyre figyelmesművészi és erkölcsi gyümölcsei is lesznek e munkának, azok jótékonyan fognak visszaháramlani az egyénekre, kik e munkában összetartottak. Az angol grófságok nem nagyobbak és az amerikai Unió államai nem régibbek, mint vármegyéink, melyek a kiterjedés és történelmi folytonosság előnyeit egyesítik. Mégis amott a társadalom jóval élénkebb kultúrával rendelkezik, emitt az angolszász faj sociális élénksége jelentékeny hatást eredményezett. Az angolszász grófságok és államok centrumait erős és állandó törekvés alkotta meg. Liverpool Erzsébet alatt kisebb volt és ma ötvenszer nagyobb Gyulánál, Chicago a semmiből jött létre. Fajilag is alig mondható homogénnak a vármegye. Bizonyára könnyebb lenne a munka oly elemek között, melyeket azonos nyelv és közös szokások összetartanak, de súlyosabb érv a munka mellett az, hogy ez nem létezik. E sorok írójának volt alkalma tanulmányokat tenni tiszta magyar és exponált vidékeken, de nem fog tévedni, ha meghagyja fajunk nagy felfogó és áttekintő képességét és a mérleget mégis a periferikus társadalmak javára dönti el, mert nem elég, ha az eszméket megértjük, épen ily fontos a kitartás is, mely azokért küzdeni tud. Szélén lakunk a vidéknek, melyen a magyarság ereje dominál és itt kezdődik a másik, melyen csak akkor jutunk előre, ha érzést és tudást öntünk mindenkibe, aki közöttünk él, hogy tovább adja azoknak, akikkel érintkezik. Napjaink csatakiáltása közt talán leghangosabb az, mely a fajok ajkát hagyja el; legyen a fegyver, mellyel a magyar faj előre tör, a tudás ereje, az érzés őszintesége, a jellem tisztasága, ezekből kell megalkotnunk a nemzedéket, mely az apák örökébe lép. A hóditó kereszténység a téritőkből alkotott lánczot a téritendők országaiban, az államok erődök építésével támadtak és védekeztek, korunk a társadalmakra épül, melyek közt az nyit magának utat, mely az edzett és művelt egyének relatív sokaságával rendelkezik. A speciális faji nevelést szervezetünk óvása és fejlesztése nyitja meg. A közegészségügyi és testfejlesztő intézmények szaporítása és munkája nélkül a magyarság pusztulásnak indul. A nagy járványok ideje lejárt ugyan és jövetelük nem oly előrelátható, mint volt félezer év előtt, de a társadalmi korszak egyénekre épül és az egyénekre bízza az önfejlesztést, az egyének pedig elzárt helyeken, összezsúfolva keresik a megélhetést; azért az egyéneknek napfényre és levegőre van szükségük sokkal inkább, mint félezer év előtt, mikor azokban éltek. A faji önfejlesztés formája a söpört, melynek nevelő ereje a nyugati fajoknál a sportegyesületekben tör utat; az angolszász kultúra egész területe, az anyaország, a gyarmatok, az Unió be vannak hintve azokkal és iskolái a fajnak, mely nagy munkára képes és nagy jövőre készül. E téren vármegyénkben még sok a tenni való. A környezet akadályait elhárítva, lehetővé tesszük egy kulturterület fejlesztését, a faj gyengeségét leküzdve, erőssé tesszük a nemzedéket, mely a kultúráért harczolni fog, a társadalom csoportokra osztja e nemzedéket, hogy széthordják és munkálják az eszmét. Minden osztályhoz be kell kopogtatnunk, hogy az a tudás erejével czéltudatossá és önérzetessé tegye a munkát, melyre hivatva van, hogy a művészet szépsége jótékony sugarat vigyen az életbe, mely anélkül sivár és kietlen marad, hogy jellemekké neveljük azokat, akik a vezetésért felénk tárják ki karjaikat és munkájukat elvégezvén, tanácstalanul állanak az élet viharában. Még az utolsónak is vigyük el értelmünk legszebb kincseit, hirdette Ruskin és lesznek boldoggá e mozgalom hatásaképen az angol nemzet névtelen milliói. De a társadalmi siker megkívánja a szervezkedést, melyre Széchenyi példát adott és napjainkban sem szükségtelen azt újra hangoztatnunk, mert épen a magyar vidékek nélkülözik a haladás előkészítő, primitív szerveit. Az anyagi műveltségről csak társadalmi hatásában szólunk e helyen, mert csak az anyagilag szilárd társadalom képes arra a munkára is, melynek súlya az értelmi fejlődésre esik. Ez társadalmunk nevelésében a nagyobb, de kevésbé kultivált munkakör. — Soha sem szabad fellélekzenünk, ha statisztikai művekben csők-