Békés, 1909 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

1909. január 3. BÉKÉS 3 teendőket is teljesítette, az e czimen felmerült meg­takarításból jutalomdijban részesittessék. A pénztár előterjesztése szerint a városnak a megtakarításból nem maradt fölöslege, mert amit e czimen megta­karított volna, azt más czimnél akkor elköltötte. A tanács mindazonáltal ama javaslatot tette, hogy Tanczik Lajos rendőrkapitány a költségvetés köz­­biztonsági tételénél 1908. évben mutatkozó megta­karítás vagyis 359 korona erejéig jutalmaztassák, mely javaslathoz úgy indítványozó Hack Márton, valamint a képviselőtestület is hozzájárult és azt határozattá emelte. Tanczik Lajos rendőrfőkapitány pár meleg szóban köszönte meg a képviselőtestület jóindulatát, amelyet — konstatálhatjuk — hogy lelki­­ismeretes, tapintatos működésével nagyon is kiér­demelt. — A honvédezred parancsnoksá a a József főherczeg laktanyában több ezer koronára ruttó át­alakítási munkálat teljesítésére intézett megkere­sést. A képviselőtestület, tekintettel arra a körül­ményre, hogy e czímen már a múlt évben tetemes áldozatot hozott, úgy hogy a laktanya bérletéből eredő jövedelmet a kiadások teljesen felemésztik, a honvédelmi minisztert felirati­lag az iránt keresi meg, hogy egy új zászlóaljnak Gyulára való helye­zésével egészítse ki az ezredet, amit különben a minisztérium már a huszároknak Gyuláról történt elvitelekor biztosra megígért. Ez esetben hajlandó lesz a város a laktanya átalakítási munkálat költ­ségeit viselni, mert a katonaság szaporodásával a lakosság teherviselési képességét fokozhatná. A ma­gyar mérnök és építész-egyesület által készített villamos szerelési szabályzat, egy tisztán tudományos elméleti alapon álló munkálat, elfogadtatott. A Billitz féle telek megvétele ügyében a tárgyalás, tekintet­tel a képviselőtestület nem határozatképes számára, szintén a január 30-iki közgyűlésre halasztatott. De már most olyan felfogás domborodott ki, hogy a képviselőtestület hallani sem akar a telek meg­szerzéséről, ami azt a következményt vonak­olja maga után, hogy a gyulavidéki vasút a kérdéses telket magános embernek adja el, aki azon épít­kezni s ezzel az utcza megnyitását költséges kisa­játítás folytán talán mindenkorra meghiúsítani fogja. A tanyai iskolák államosítása tárgyában kelt kul­tuszminiszteri rendelet, mely 1909. év szeptemberébe helyezi kilátásba, egyelőre két tanyai iskolának ál­lamosítását, de ezzel szemben Remetén és Biczerén új tanyai iskolák építését szorgalmazza, azzal vé­tetett tudomásul, hogy a képviselőtestület fedezet hiányában egyelőre csupán a remetei iskolát épít­heti fel és erre a miniszter engedélyét kéri. Az ár­lejtésekről szóló jegyzőkönyvek, kivéve az irodai szerekre vonatkozót, amelyben új árlejtés tartása határoztatokt el, tudomásul vétettek, így a könyv­kötői munkák­­ra Kátay Lajosnak, a ruhaszállítás Kertész Gyulának, a csizmaszállítás pedig Siflis Istvánnak adatott ki. Kocsis Károly főpénztárnok adóhivatali főnök és ifjú Góg Mihály városi gazda a nyugdijszabályzat értelmében saját kérelmükre nyugdíjaztatok. Kocsis Károlynak negyven évet meghaladó ügybuzgó, szorgalmas és lelkiismeretes működéséért jegyzőkönyvi köszönetén kívül 100 ko­rona értékig beszerzendő emléktárgyat szavazott meg a közgyűlés, az emléktárgy beszerzésével a városi tanács bízatván meg. Miután még tudomásul vették a közdűlő­s községi közlekedési utak háló­zatának megállapítására vonatkozó alispáni rende­letet is, a megüresedett főpénztárnoki állásra De­­musz József ellenőrt, az ő helyére pedig ellenőrnek Laczkó Emil napdíjast, a gazdai állásra pedig Pett­­ner József képviselőt helyettesitte a képviselőtes­tület, mig az adóhivatali főnöki teendők’« főpénztár­noki állástól elvonatván, adóhivatali főnöknek mint rangidősebb és arra leghivatottabb, Papp Gyula könyvvezetőt helyettesítették. Ezzel a közgyűlés 3/1 1 órakor befejeztetett. Újévi tisztelgések. Ujesztendő első napján meg voltak az összes hivatalokban az újévi tisztelgések, bár nem bürokratikus, rideg formában, hanem mint egy család tagjai a családfőt bensőséggel szokták üdvözölni, így a vármegye tisztikara dr. Daimel Sándor főjegyző vezetése alatt Ambrus Sándor al­ispánnak, majd Ambrus Sándor alispán vezetése mel­lett Döry Pál főispánnak tolmácsolták uj esztendő al­kalmából legjobb kivánataikat. Döry Pál főispán me­leg szavakban mondott köszönetet a tisztikarnak, amelyet egy évi itt lakása alatt a legelőnyösebb oldalról volt alkalma megismerni és amellyel a legteljesebb öszhangban működhetett a közjó érde­kében. További jóindulatáról biztosította őket és kérte maga részére is a bizalmat. Szilveszter és újév. Az ó-esztendő, a fehér szakállas töpörödött aggastyán: 1908, már a múlté. Visszahozhatlanul letűnt, vele többé számolni va­lónk nincsen. Annál diadalmasabban vonul el fe­lőttünk jégvirágos, fehér medvéktől vont csillogó diadalszekerén az ifjú, teljes életerejében lévő daliás utód, az ujesztendő: 1909! Köszöntjük őt uralkodói voltához méltó módon, de ugyanakkor csöndes re­­zignáczióval veszünk búcsút az óesztendő emlékei­től! Mert ha az elmúlt évben voltak is bánataink de volt részünk a sors szeszélyeinek virágos kedvé­ben is! És háládatlanoknak lenni, ez nem volna hozzánk méltó viselkedés. Különben is az ujesztendő első napjai telve vannak apróbb-nagyobb kellemet­lenkedésekkel. írni kell a rengeteg „b. u. ó. k.“-ot s boldog az, ki túltéve magát a társadalmi illem­szokásokon, megváltotta ebbeli terhes tartozását a »Napközi Otthont czéljaira szánt adománnyal. Ezen­kívül a számlák ezrei zúdulnak ilyenkor a jobb sorsra érdemes világlakók nyakába! No meg a ki­lincselés, a minden rangú és rendű „B. u. é. k.tt ! miket csengő pénzzel kell fizetni, ha smuczigok nem akarunk lenni! Nagy társadalmi adó ez, ideje volna valahogy kiküszöbölni! Mert biz árnyoldala a boldog ujesztendőnek, akármit beszélünk ! A József szanatórium karácsonyi ünnepélye a családi ünnep közvetlenségével hatott. A betegek és a személyzet 6 órakor gyülekeztek a gyönyö­rűen feldíszített és villamos lámpácskáktól kivilá­­gított karácsonyfa alatt. Kabos Ilonka zenetanárnő vezette be a szép ünnepet néhány gyönyörűen elő­adott karácsonyi énekszámmal, majd Trusza Lajos esperes-plébános, intézeti lelkész tartott az ünnep jelentőségét méltató szónoklatot. A betegek nevé­ben Csató Klára tanítónő mondott köszönetet az intézet igazgatójának és orvosainak azért a műkö­déséért, melyet a betegek érdekében kifejtenek s remek beszédével könnyekre indította a hallgató­­ságot. Dr. Geszti József igazgató-főorvos köszönő szavai után, az ajándékok kiosztása következett. A betegek az ünnep után még soká maradtak együtt, kipirult arczczal és csillogó szemekkel szőve egy boldogabb jövő álmait. A gyulai tisztviselők lakbérmozgalma. Lapunk múlt heti számában megírtuk már, hogy Gyula város az új lakbér beosztás szerint az V. (60 °/o-os) osz­tályba lett sorozva, szemben azzal a hivatalos elő­terjesztéssel, mely szerint a város a IIl-ik (80 °­- os) beosztásra tarthatott volna igényt. Kifejtettük ugyan­akkor, hogy ez a beosztás mennyire sérelmes Gyula városára mint vármegyei székhelyre s illetőleg a városban lakó nagyszámú tisztviselőkre, akik szá­mításaikban keservesen csalódtak. A lakbérbeosztás miatt — ami természetes is — nagy az elkeseredés a tisztviselők között, mert a beosztás nemcsak hogy nem igazságos, hanem Gyula városának méltatlan lefokozása olyan városokkal és községekkel szem­ben, amelyek eddig alacsonyabb lakbér fokozatban voltak mint Gyula város és köztudomás szerint tá­volról sincsenek olyan kedvezőtlen lakásviszonyok között mint városunk s mégis ezek a helyek egy, sőt két fokozattal magasabb lakbérosztályba jutottak (Sátoraljaújhely, Szolnok, Makó, Czegléd, Nagybá­nya stb.) A lakbérbeosztás különben — mint a la­pokból olvassuk — az ország legtöbb helyén c­a­­lódást okozott és e miatt a városok és községek illetőleg az ottani tisztviselők, egymásután tilta­koznak is a rajtuk esett sérelem ellen, így Debre­­czen, Újvidék, Eger, Nagykanizsa Keszthely, stb. s a mint halluk Békés tisztviselői is tartottak már értekezletet, amelyen a lakbérbeosztás folytán elő­állott sérelmük orvoslási módjairól tanácskoztak és határoztak. Helyénvalónak és megokoltnak tartjuk tehát, hogy Gyula város tisztviselői is állást fog­foglaljanak ebben a kérdésben, annál inkább mert éppen Gyula városa egyike azon kevés helyeknek, a­melyekre nézve a lakbérbeosztás a legkiválóbb sérelmet állapítja meg. Ma tehát a vármegyei szék­ház kistermében a tisztviselők értekezletet tartanak, hogy egyrészt tiltakozzanak Gyula városának lak­bérbeosztása ellen, másrészt, hogy tanácskozzanak azon módozatokról és eszközökről, amelyek segé­lyével a sérelem orvosolható volna. Hogy lesz-e eredménye a tervbe vett mozgalomnak, azt előre megmondani nem lehet. Mi minden­esetre csak helyeselni tudjuk s feltétlenül kívánatosnak tartjuk ha a tisztviselők, tekintet nélkül az eredményre, ál­láspontjuknak férfiasan és nyiltan kifejezést adnak. Az értekezlet lefolyásáról és eredményéről lapunk következő számában fogunk referálni. A korcsolyabál — mint azt már jeleztük — január hó 7. napján, csütörtökön este lesz a várme­gyei székház nagytermében. A farsang eme egyik legfényesebb elitbáljára nagyban folynak az elő­készületek s az ügybuzgó rendezőség mindent el­követ, hogy a bál sikere anyagilag úgy, mint er­kölcsileg nagy legyen. A karzati jegyek — mint értesülünk — legnagyobb részben már elkeltek. Árlejtező bizottsági ülés: Békés vármegye ár­­lejtező bizottsága, a vármegyei altiszti, illetőleg szolgaszemélyzet részére szükséges ruhanemüek szállítására beadott ajánlatok tárgyalása czéljából, január hó 4. napján délelőtt 10 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart. Mély megilletődéssel közöljük a gyászhírt, hogy Steineker Gábor, kir. műszaki tanácsos, a gyulai kir. folyammérnöki hivatal és a körösvölgyi ármentesítő társulatok kerületi felügyelője elhunyt. Halálával súlyos veszteség érte a mérnöki kart, melynek a vízügyi szolgálat terén kiváló képzett­ségű és fáradhatlan tevékenységű vezető jelesei közé tartozott. Kortársai mindnyájan jól emlékez­nek még vissza azon időre, midőn Steineker, — mint egészen fiatal mérnök, — a folyammérnöki hivatalnál megkezdte a közszolgálatban mindenkor hasznosnak bizonyult, buzgó tevékenységét. Kiváló részt vett az 1881. évi árvíz elleni erős küzdelem­ben, majd az árvíz után megindult nagyszabású körözsszabályozási munkálatok tervezésében és vég­rehajtásában. Hivatottságát a vezető szerepre ezen munkálatoknál bizonyította be s ennek tulajdonít­ható, hogy már 1889-ben a gyulai kir. folyammér­nöki hivatal élére állíttatott. Ugyanekkor házaso­dott. Élénk, kedves emlékezetünkben él az az idő, midőn, — mint a folyammérnöki hivatal főnöke. — Gyulán lakott és szeretetreméltó bájos nejével együtt, a társas élet kellemes elevenségének fenn­tartásában hathatósan közreműködött. — Gyuláról ezelőtt tiz évvel távozott Zomborba, hol ugyancsak a folyammérnöki hivatal főnöke volt, de három évvel később, 1901-ben hivatalos állása ismét kö­zelebb hozta hozzánk. Mint a körözsi kerület fel­­ügyelője, gyakran jött Gyulára. Szívesen jött és szívesen láttuk. Legutóbb a nyár derekán láttuk, éppen fürdőbe készült, de tudomásunk szerint in­kább pihenés czéljából, mint komolyabb jelentő­ségű betegség miatt. Csalódtunk. A brixeni fürdő­ből betegen tért vissza s orvosa Abbáziába küldte. Gyógyulást nem talált. Ekkor tűnt ki, hogy szervi szívbajt kapott s testi ereje rohamos hanyatlásá­ból környezete aggódva látta, hogy élete menthe­tetlen. Most már elvesztettük. — Temetése Buda­pesten deczember 30-án volt. Özvegyén és család­ján kivül, mélyen lesújtva állták körül ravatalát kartársai, kiknek szomorú vigasztalásul ugyan, de mégis jól esett látniok megnyilatkozni azt a köz­tiszteletet és szeretetet, melyet Steineker Gábor széles körben kiérdemelt. A gyulai folyammérnöki hivatal tisztikara teljes számban, valamint a kö­­rözővölgyi ármentesítő társulatok, a kartársak és a jó barátok nagy számmal képviselve és ravatalára közel száz, szebbnél-szebb koszorút helyezve, kí­sérték ki utolsó útjára a farkasréti temetőbe.­­ Haláláról a családon kivül, az országos vizépitési igazgatóság is adott ki gyászjelentést. A halál­esetről a következő gyászjelentést vettük : Özv. Steineker Gáborné szül. Kherndl Maihild úgy a saját, valamint az alulírottak nevében, fájdalomtól megtört szivvel adja tudtul, hogy felejthetetlen jó férje Steineker Gábor m. kir. műszaki tanácsos, a Ferencz József-rend lovagja, folyó évi deczember hó 28-án, déli 12 f/a órakor, rövid szenvedés után elhunyt. Drága halottunk földi maradványai folyó évi deczember hó 30-án délután 12­3 órakor fognak a gyászházban , II. ker., Zsigmond-utcza 5. szám alatt, a róm. kath. egyház szertartása szerint be­szenteltetni és a farkasréti temetőben örök nyu­galomra tétetni. Az engesztelő szent­mise-áldozat folyó évi deczember hó 31-én, reggel 10 órakor fog a ferenczrendi atyák belvárosi templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1908. évi deczember hó 28-án. Áldás és béke poraira! — Kherndl Antal és neje Langer Mathild, az elhunyt­ Steineker Gábor.

Next