Békés, 1910 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-02 / 1. szám

XLII. évfolyam._Gyula, 1910. január 1. Előfizetési árak: Egész évre.............. 10 K — f Fél évre.............. — 5 K — f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap.i-ső szám. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1910. évi 42-ik évfolyamára. Nemcsak a sablonnak, nemcsak a hagyományoknak hódolunk, amidőn a küszöbön álló évforduló alkalmával előfizetési felhívást bocsátunk ki és vármegyénk, elsősorban pedig a vármegye székhelye Gyula város közönségét kérjük, hogy a »Békés« köré csoportosulni s azt előfizetéseikkel támogatni szíveskedjenek. A »Békés” nem üzleti vállalat, szerkesztője és munkatársai nem hivatásos újságírók, nem is voltak azok soha , amit ugyan nem hivalkodásból említünk, sőt megengedjük azt is, hogy ezen körülmény a „Békésinek sok tekintetben hiánya s hátránya is, hanem megvilágítandó azt, hogy akik e lap körül sereglettünk, azok mindannyian, a máskülönben bár jogosult legkisebb anyagi érdektől menten, tisztán idealismusból, tisztán vármegyénk és városunk iránt érzett önzetlen lelkesedésből írunk, agitálunk, buzdítunk és ha kell gáncsolunk, e vármegye s e város társadalmi, kulturális és közgazdasági előhaladása s fejlődése érdekében. Ami negyven esztendőt meghaladó idő óta egészséges irányban való haladás és fejlődés van Gyulán és Békés vármegyében, abból a »Békés« mindenből kivette erkölcsi osztályrészét ; akárhány üdvös eszmének és intézménynek kezdeményezője, fejlesztője, diadalra vezetője és valamennyinek egyik főtényezője volt. Ha azzal kicsinyesnek és vádolnak bennünket, hogy sok dologban sőt ósdiak vagyunk, ez ellen konzervativek, nem védekezünk ; sőt kijelentjük, hogy nemzunk és nem is fogunk változni s szándékos megjavulni.« Konzervativek és ósdiak voltunk és maradunk abban, hogy fentartjuk a »Békés« négy évtizedes hagyományát, ami abban csúcsosodik ki — s ez a legnagyobb vádpont — hogy tiszteli a tradíciókat, ne nyúlj hozzám előtte a családi szentély, a vallásfelekezetek és a társadalmi osztályok közötti béke, megbecsüli a közjó érdekében működő tekintélyeket, kerüli a személyeskedést, nem hajhássza a szenzációkat, sőt lételének egyik alapja az ezer és ezer féle érdekellentétben álló egyedek között a társadalmi öszhangnak közérdekben levő ápolása, fentartása és megóvása. Ezzel a programmal, ezzel a működési térrel a „Békés“ ez idő szerint nemcsak városunk és e vármegyének, hanem az egész alföldnek legrégibb lapja. Akik lapunk irányával egyetértenek, azokat bizalommal kérjük, hogy bennünket a jövő évben is szíveskedjenek támogatni. Tisztelettel: A »Békés« szerkesztősége. A „Békés“ előfizetési díja: Egész évre 10 korona Fél évre 5 „ Negyedévre 2 ,, 50 fillér. Előfizetéseket elfogad Gyulán a kiadó Dobay János könyvkereskedése ; vidéki előfizetések postautalványnyal eszközölhetők „Békés kiadóhivatalának Gyulán« cim alatt. Tisztelettel A »Békés« kiadóhivatala. TÁRCA. Gazdátlan karácsonyfák. Irta : Székely Sándor. Szépséges, szent karácsony estén A kis Jézus leszáll a mennyből, S amit egy éven át kivannak, Elhozza kis fiúnak, lánynak Szegényes, boldog Betlehemtől ! . . . — ■ Micsoda gazdag Eldorado ! Minden mesés kincsét kitárja . . . Megszédül, ki e pompát nézi, És öntudatlan is megérzi, Hogy Jézus, a kicsik barátja ! . . . Pedig lám ! . . . Míg a boldogabbak Ajándékkal megrakva járnak, A kirakatok fénye alatt Mint szürke, didergő madarak, Rongyos fiúcskák, lányok állnak ! . . . És vágyakozó, bámész szemmel — Uram! ki tudja hány év óta ? — Pár szál ruhával gyönge testen Sóvárognak a fényes esten A kirakatnál, boltajtóba ! . . . Én betlehemi kis Jézusom, Csöpp, apró emberek barátja! E fázós, szürke kis csapatot, Mely ellepi a kirakatot, A te áldott szivecskéd látja ? . . . Tudod, hogy nincs karácsonyfájuk ? . . . Tavaly se volt és azelőtt se . . . S tán sohsem akadt, aki értük, Hogy boldog legyen egy estéjük, Az éjt a nappal egybeöltse ! ? . . . Pedig minálunk, lenn a sarkon, Egy tündökölő, fényes boltba, — Mert nem akad már vevő rája — E szent estén, halomba hányva A sok gazdátlan karácsonyfa ! . . . Kivetik őket a szemétre, Pedig úgy adták, potom árért . . . — Hogy letöröld a hulló könnyet, Te megválthatnád, látod, őket ! . . . Te ! ... Ki — meghaltál a világért! Hisz volna mindnek kis gazdája, Ha millió lenne egy rakáson ! . . . Mert akiknek ma könnye pereg: Örömtelenül árva gyerek, Uh ! annyi sok van a világon ! — Szántsd fel égő könnyeiket, Mik ezt az estét árnyba vonják, S add, hogy jövő karácsonytájon Ne legyenek már a világon Árvák, s — gazdátlan karácsonyfák ! . . . Egy távollevőnek. Elküldöm a játszi lepkét szellő hátán üzenettel, Elküldöm a napsugarat melegítő szerelemmel. Nékik adom a csókomat, vigyék azt is messze hozzád, Mondják el hogy szeretlek még, mondják el, hogy gondolok rád. Udvarodon a napsugár rásütött a rózsafára, Kinyílott a rózsabimbó, egy kis lepke szállt le rála. Letéped a rózsabimbót, szagolgatod, el-elnézed, Egy sóhajjal visszaüzensz „Szeretlek még én is téged !“ Ősz. Hol épüljön a cukorgyár? lunk. Voltaképen olyan medvebőrről diskuraamelyből sem a medve, sem a bőr nincs még meg. Nevezetesen, ahogy a dolog még most áll, nem biztos, hogy cukorgyár egyáltalában létesül-e ? Befejezett tényről pedig szó sem lehet, legfeljebb kilátásról, de ez is érthetővé teszi, hogy a cukorgyár helyére nagy a versengés. Mint megírtuk, a cukorgyár létesítésének mozgalma Bihar vármegyéből indult ki, mégpedig avval a célzattal, hogy a gyár Nagyváradon épüljön fel. Beszámoltunk arról is, hogy a terv ezen az alapon nem sikerült; nevezetesen nem jött össze az a termelési terület, mely a nagyváradi cukorgyár létesítéséhez, üzemben tartásához feltétlenül szükséges volna és Nagyvárad székhellyel a gyár létesítésének eszméje el is estetett. A tárgyalások folyamán kitűnt, hogy a cukorrépa termelésének központja Biharvármegyének nyugati, Békés vármegyének keleti s Aradvármegyének északi része. Ennek a cukortermelési vidéknek minden kétségen kívüli centruma Gyula városa, mely mindhárom vármegyéhez, illetőleg répacukortermelési területhez legközelebb esik és mint előző cikkeinkben kimutattuk és bebizonyítottuk, a legalkalmasabb területtel is rendelkezik a cukorgyár felállítása s üzemben tartásához. Kimutattuk azt is, hogy a Gyulavidéki H. E. Vasút, révén Gyula városa a legelőnyösebb hely, amely különösen a kisjenői, tamásdai, seprősi, apáti, stb. uradalmak cukorrépa termelését és szállítását, ami pedig a cukorgyár létesítésére nézve egyik döntő tényező, biztosíthatja. A zsellér. írta: Péczely József. Julis meg az apja kora hajnalban kiindultak az árendás földre. Lassacskán lépegettek, amúgy tempósan. Nem volt sietős az ujjok . . . Mikor a gáton átkövetkeztek, a nap kidugta vörös fejét a szellők mögül s a milliónyi fényes meleg sugarak egyszeriben kergetni kezdték a nehéz párákat föl az ég felé. A levegő megnehezedett a jóféle földszagtól. Bencze Vince eltátotta a száját s szaggatottan lélegzett. Nagy erős melle hullámzott a késtől , szinte belebódult az élvezetbe. — Ez az, — dörmögte . . . Mikor kiértek a földre, Julis dologhoz látott. A kockás kendőt lekeritette a válláról, a felső szoknyájából kibújt, a többit felkötötte térdig, úgy nem lesz csatakos. A cipőket is levetette. Azok sem a harmatnak valók . . . Bencze Vince megállt a mesgye szélén. A vetést nézte. A föld vége beleveszett az erdőbe. A szemnek mégis csak egy pillantás. Benne buza, kukorica, meg egy kis szegény kenyérnek való rozs. No, mindegy. Kicsi föld is megterem sok mindent, csak vessenek bele. Ámbár, ha úgy vesszük, ez a két hold is elég szívelős darab egy szegény ember kezén. Ennek is az a szaga, illata, mint a többié , úgy gőzölög, ring rajta az élet ... de még szebben, tömöttebben. A szaga mintha maradhatósabb lenne, vágósabb . . . Bencze Vince meg-megrázza a fejét, a kezé Xlapianls: mai száma, 12 old.al.vel legyint egyet-egyet.