Békés, 1911 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2­ ják a szeretetet, — de úgy látszik, hogy az ördög sem alszik, hanem szorgalmasan és sűrűn hintegeti el a gyűlölet magvát. Ez már erősebb fajtájú növény, nem olyan érzékeny, minden szívben talál megfelelő talajt. Gyorsan fejlődik, igen szapora és így nehéz kiirtani. De azért csak lássunk a munkához mi is se­rényen ! Szülők, papok, tanítók és más jóaka­­ratu emberek — jertek, fogjunk kezet. Az Isten velünk lesz; az ő segítségével tönkre tesszük az ördög verését! Wichm­ann Rezső. BÉKÉS 19 L1. január 1. A vármegye közgyűlése. (December 30.) 1)___A vármegye törvényhatósági bizottsága téli rendes közgyűlését, e hó 30-án tartotta Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. A közgyűlés lefolyása várakozáson felül érde­kes és izgalmas volt. A megyebizottsági tagok a tárgysorozatba felvett választás folytán szokatlanul nagy számmal jelentek meg A vármegye alispánja az ülést 9 órakor nyit­ván meg, első­sorban a vármegye alispánjának je­lentése került tárgyalás alá. A jelentéshez elsőnek, mint évek óta rendesen, Achim L. András szólalt fel és ismét csabai helyi sérelmeivel indokolta azt, hogy miért nem veszi tudomásul az alispáni jelen­tést. Azt tartotta különösen sérelmesnek, hogy Békéscsaba község egyik jegyzője, dacára annak, hogy a hirdetési díjat lefizették, még­sem volt haj­landó közhírré tenni, hogy ő, mint a város ország­gyűlési képviselője, beszámoló beszédet tart. Kitért a Békésmegyei Közlönyben megjelent és a vár­megye alispánjához intézett nyílt levélre és kemény szavakkal támadt neki a névtelen levél írójának. Szeberényi Zs. Lajos válaszolva Achim L. And­rásnak­ kijelentette, hogy ő nem írta ugyan a kér­déses cikket, azonban az abban felhozottakkal tel­jesen egyetért és élesen nekitámadt Achim L. And­rásnak a népet félrevezető működéséért. Achim L. András Szeberényi Zs. Lajosnak in­gerülten felelt vissza és többek közö­t öt­t „alávaló piszkos hazug embernek és a papi talár viselésére méltatlan egyénnek“ jelöltette ki. Elnöklő alispán ezen sértő kifejezések után felhívta Achimot, hogy vonja vissza szavait, mivel azonban Achim azt megtenni nem volt hajlandó, dr. Zöldy Géza tiszti főügyészt utasította a széksértési kereset megindítására. A tiszti főügyész a széksér­tés kimondását s 200 korona bírság kiszabását hozta Achimmal szemben javaslatba. A közgyűlés a tiszti főügyész indítványát nagy többséggel határo­zatra emelte. Dr. Simonka György az alispáni jelentés kap­csán kifogásolta az alispánnak azt a rendelkezését, mely szerint figyelmeztette a gyógyszerészeket, hogy mindaddig, mig nem értesíti őket, hogy a kerületi munkásbiztosító pénztár által alkalmazott orvosok diplomái szabályszerűen bemutattatnak, az azok által kiállított vények alapján gyógyszert ren­delniük nem szabad. Az alispánnak ezen rendelke­zését, mint igen nagy sérelmet tüntette föl és az al­­ispáni jelentést ebből az okból ő sem vette tu­domásul. Dr. Berthóty Károly a szabályrendeletek gyűj­teményes kiadását sürgette, Bross János pedig azt tette szóvá, hogy az orosházi főszolgabíró által ki­adott iparigazolványok kiszolgáltatása következtében az orosházi iparosok közé sok kontár került, akik az iparosok jóhírnevét veszélyeztetik. Dr. Berthóty István a felszólalásra rögtön vá­laszolt és kijelentette, hogy ő kizárólag a törvény rendelkezései szerint jár el, azonban mindaddig, amíg a mai életviszonyok között már nem megfe­lelő ipartörvény nem fog módosíttatni, törvényes kötelességét sértené, ha nem úgy járna el­, amint tényleg eljárt. Ambrus Sándor alispán válaszolt Áchim L. Andrásnak beszédjére és kijelentette, hogy a beszá­molója alkalmával tartott beszédjében foglalt lázítás, osztály elleni izgatás, hatósági közegek rágalmazása és becsületsértés miatt, majd módjában fog állam­ a büntető törvényszék előtt védekezését előadni. Pa­naszának többi része tekintetében csak az esetben tehet intézkedést, ha az állítólagos szabálytalanság miatt az illető jegyző ellen panasz fog tétetni. Dr. Simonka György panaszával szemben kimutatta, hogy rendelete teljesen törvényes és igy a panasz­nak semmi alapja sincs. Ezután a közgyűlés nagy többsége az alispáni jelentést tudomásul vette. Tekintettel a választásra, azután többen kér­ték a tárgysorozat következő pontjának, a húsdrá­­gaság enyhítése tárgyában dr Tardos Dezső­ és a gazdasági egylet által beadott indítványoknak a vá­lasztások utánra való áttételét. Minthogy azonban egy tekintélyes kisebbség ebbe beleegyezni nem volt hajlandó, ennélfogva a következő tárgyként a most említett ügyek vétettek elő A húsdrágaság enyhítése tárgyal­­ni beadott indítványok, valamint a kapcsolatos köriratok fe­lett igen szép s magas színvonalon álló vita indult meg Elsőnek Beliczey Géza gazdasági egyesület elnöke szólalt fel, aki a gazdasági egyesület indít­ványát ajánlotta elfogadásra és hevesen tiltakozott az élő adatoknak külországokból való behozatala ellen, amit Tardos Dezső indítványa megengedni kívánt. Dr Ladics László ugyancsak ezen az állás­ponton volt és higgadtan el­őadott magvas és érde­kes beszédjében oda conkludált, hogy a törvényha­tóság az eddigi állapot fenntartása mellett írjon fel a törvényhozáshoz. Dr. Berényi Ármin, aki eddig a legtúlzóbb merkantilista irányzat szószólója volt, nagy meglepetést keltőleg most hevesen kikelt a kereskedői ringek ellen és a legszélsőbb agrárius álláspontra helyezkedve ellenezte Tardos javaslatát. Hozzászóltak a kérdéshez még Áchim L. András, aki a »munkások milliói« érdekében melegen támo­gatta Tardos Dezső indítványát, dr. Martos József szintén Tardos Dezső indítványa mellett szólalt fel, maga indítványozó is rövid beszédben kelt védel­mére" indítványának. Kovács István endrődi gazda igen ügyesen és talpra esetten érvelt a jelenlegi állapot fenntartása és a kisgazdák érdeke melle­tt. Minthogy dr. Ladics László a maga indítvány­át, amely lényegben egyezett a gazdasági egyesület indítványával, visszavonta, minthogy kétségtelen­nek látszott, hogy az állandó választmánynak javaslata sem nyerte meg a bizottsági tagok tetszését, a sza­vazás csakis a gazdasági egyesült és dr. Tardos Dezső indítványára ejtetett meg. Az Achim-párt által kért név szerinti szavazás eredménye szerint 157-en szavaztak a gazdasági egyesület és 29-en dr. Tardos Dezső indítványa mel­ett. Az idő már jóval déli 12 óra után járt, mi­dőn Jantyik Mihály nyugdíjazásának után a kijelölő választmány megalakittatott­ kimondása A kijelölő választm­ányba a közgyűlés megvá­lasztotta: dr. Ladics Lászlót dr. báró Dresche­l Gyulát és dr. Török Gábort elnöklő alispán a mag­a részéről felkérte a kijelölő választmányon: Novák Kamilt, Benka Gyulát és Berthóty Károly drt. A kijelölő választmány működésének tartamára a közgyűlést felfüggesztette. Ezután következtek a választások. Az I. oszt. szolgabirói állásra jelöltettek: dr. Debreczeny Lajos, Melis István és dr. Vangyel Endre. Megválasztatott I. oszt. szolgabiróvá 122 szavazattal dr. Debreczeny Lajos békéscsabai II. oszt. szolgabiró dr. Vangyel Endre III-ad aljegyző 8L és Melis István 8 szavazatával szemben. A megüresedett és üresedésben volt két II. oszt. szolgabirói állásra jelöltettek: Kőrös Lajos, dr. Kiss László, dr. Márki Barna és Veres József. Az egyik II. oszt. szolgabirói állásra elrendelt sza­vazás után dr. Márki Barna és Veres József vissza­lépvén, a szavazás dr. Kiss László és Kőrös Lajos közt folyt le. Ennek eredménye szerint dr. Kiss László 137 szavazattal Kőrös Lajos 80 szavazatával szemben II. oszt. szolgabiróvá megválasztatott. A másik üresedésben levő II. oszt. az­ olgabirói állásra elrendelt szavazás eredménye szerint. dr. Márki Barna 104-et, Veres József 80-at és Kőrös Lajos 39 szavazatot kapott és igy dr. Márki Barna lett II. osztályú szolgabiróvá megvá­lsztva. Elnöklő alispán dr Kiss Lászlót a gyomai és Márki Barnát a gyulai járásba osztotta be, dr. Deb­­reczenyt pedig a jelenlegi helyén hagyta A közigazgatási bizottságban megüresedett 5 tagsági hely, dacára az idő előrehaladottságának, szin­tén igen nagy érdeklődés mellett folyt le. Összesen 155-en szavaztak. Ebből kapott dr. Ladics László 128-at, Beliczey Géza 126-ot, Veres József 125-öt és Haviár Dániel 101 szavazatot, így tehát a köz­­igazgatási bizottságba újból a régi tagok választat­tak meg. Jelentékenyebb számú szavazatot kapott dr. Márki János, a többi szavazatok 6 egyén között oszlottak meg. A kór­házi bizottság tagjaivá megválasztattak a régiek és pedig : Dr. Márki János, Schmidt József, dr. Linden­­berger János, dr. Szondi Lajos, Keisner Emánuel, dr. Boh­m­ann János, Sail József, új tagul Novák Árpád. Az állandó választmány tagjaiul megválasztot­tak a következők : Ambrus Sándor h. elnök, dr. báró Drechsel Gyula, dr. Márki János alelnök, dr. Zöldy Géza, c­ ó : a munkatársak serege. De már az eddig vá­zolt kép is eléggé bemutatja a metódust, ahogy a Magyar Figyelő készül. Készül és íveit ezerszámra ontja a gép. Mi­előtt még szerte mennének e formás kék füzetek az egész országban , legalább kóstoló gyanánt küldhetek önöknek az első szám cikkei közül egyet: Herceg Ferencét. Jelszavak.* írta: Herczeg Ferenc. Arról van szó, hogy­­ Magyarországon ma kétféle, egymással diametrálisan ellentétes társa­dalompolitikai eszmeáramlat kezd kialakulni. A tit­kos elemi erők, amelyek az áramlatokat hajtják, bizonyára régóta itt lappanganak már a közélet felszíne alatt, keresztül-kasul vonulnak a társada­lom különbző rétegein, rést találnak a politikai pártok között levő válaszfalakon is és új irányba terelik a közügyekkel foglalkozó emberek gondol­kodását. Ezek az egyesítő és szétválasztó erők némi külsőséges hasonlóságot mutatnak olyan áramla­tokkal, melyek már régebben nyugtalanították az országot. Ha szabad efféle jelenségeket a kényelmes megfigyelés kedvéért erős nagyító üveg alá vet­nünk és egyes szembeszökő színhatásaik után el­neveznünk, akkor azt mondhatnók, hogy Magyar­­országon megint egyszer szembe került Európa a Balkánnal, a szó kulturális értelmében vett nyugat a kelettel. Az olvasó, ha, akarja, gondolhat Szent László csatájára a kunokkal, de gondolhat törté­nelmünk száz más epizódjára is. A gondolatok furfangosabbak, mint a rabló kunok, ők annak a régiónak a nemzeti viseletét öltik magukra, ahol éppen portyázgatnak és azért az egyenruhájuk nem is bizonyít semmit, legfölebb csak az ízlésüket és az őszinteségüket jellemzi. Mindenesetre jó lesz, ha emlékünkbe idézzük, hogy mit ért a világ a szó átvitt értelmében Európa és Balkán alatt és ha azután kihámozzuk a katonákat egyenruhájukból és futólagos etnográfiai szemle alá vesszük őket. Nyugati Európát, a fehér fajok világhatalmá­nak princípiumát, ma első­sorban az északi ger­mánok képviselik. Az angolok, a németek. Az európai elv leghatalmasabb gyarmatai az amerikai Unió és Japán. E népeké a siker, a hatalom, azaz a jövő. Ha távolból, mint szerves egységeket szem­léljük őket, közös jellemvonásokat találunk rajtuk : vallásosság, a történelmi múlt tisztelete, erős nem­zeti érzés, erkölcsi fegyelmezettség. E tulajdonsá­gaikról úgy ítélhet az ember, ahogy akar, annyi mégis bizonyos, hogy elválaszthatatlan feltételei világtörténelmi­­ sikereinek és így fontos alkotó elemei annak, amit nyugati kultúrának, röviden Európának szokás nevezni. Ha tehát Magyarországon — megengedem, hogy önkényesen és a meglevő viszonyokat eltú­lozva — Európát szembe állítom a Balkánnal, ak­kor a magyar, Európa alatt nem érthet mint a nemzeti egyesítés princípiumát, egyebet, Balkán alatt pedig ennek az elvnek bárminő formá­ban való tagadását és támadását, tehát a bomlást kell értenem. A keleti géniusz, amely nemrégóta szabadult fel évszázados szellemi rabságából, hajlandóságot mutat arra, hogy békáival együtt lerázza mindazo­kat a kötelékeket, amelyek az egyén szabad moz­gását korlátozzák. Ezért azt lehetne mondani, hogy a nyugat a nemzetté tömörült egyéniségek, a kel­et pedig az egyéniségekre bomlott nemzetek világa. A szó földrajzi értelmében vett kelet és nyu­gat kulturális viszonhatásainak megítélése közben figyelemmel kell kísérnünk néhány különös jelen­séget Régi közhely, hogy a virágzással együtt jár a hervadás Az érvényesülés tetőfokára jutott euró­pai nemzetek művelődési feleslege rothadásba megy át. A rothadás tipikus szimptómája, midőn a sejt önálló életet kezd az egész organizmus rovására. Az atom lázadása a test ellen, az egyéné a nem­zeti szervezet ellen : ez a dekadencia. A világpol­gárság, amely megtagadja, vagy csak bizonyos föltételek mellett fogadja el a nemzet fogalmát, az ammoralitás, mely azt hiszi magáról, hogy fölötte áll a jó és rossz fogalmának, a tehetség, mely el­szakadt vitorlarongyként libeg a szenvedélyek vi­haraiban, ezek ha egyébként kiváló emberi intellek­tus megnyilatkozásai is, a degeneráltság jelenségei. A nyugati társadalmak dekadenciája tulajdonképen az egyén dezertálása a polgárosodás fegyelme elő­l, visszatérése az ős keleti anarchiába. A keleti és félkeleti népek, amelyek kultúr­­importjukat Nyugat-Európából rendelik meg, hiá­nyos önkritikájukkal és fegyelmezetlenségre való mostani hajlandóságukkal, mohón vetik magukat az európai dekadencia termékeire. A rothadás zuga az a hely, ahol a keleti parvenu és a nyugati deka­dens, a komitácsi és az apache, két távoli világ rokonlelkű Uebermenschei, összetalálkozhatnak. A kelet a nyugaton is megtalálhatja önmagát, haza­hurcolván a kultúra műhelyéből a kulturátlanságot. Ő becsapja önmagát, midőn a nemzeti érzést, a vallásosságot, és a tiszta erkölcsöt gondosan ápoló nyugat beteges hulladékait, a nemzetköziséget, a * A Magyar Figyelő 1. számából.

Next