Békés, 1912 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
3 Békés 1912. január 6. Írek. Lapunk mai száma a mai napra eső Vizkereszt ünnep miatt a szokott időnél egy nappal hamarább, vagyis vasárnap helyett szombaton reggel jelenik meg. Az országgyűlési képviselőválasztók száma a vármegyében az 1912. évben. A gyomai választókerületben az 1912. évre megállapított névjegyzék szerint az országgyűlési képviselőválasztók száma 5008, vagyis az 1911. évi választók számához viszonyítva mindössze 13-al több. Ellenben az orosházi választókerületben 5431 választó van összeírva, ami az előző évihez viszonyítva L1 -el kevesebb. Gyulán az 1912. évre 2106, Békéscsabán 2781, Szarvason 1782 és Békésen 12190 választó van felvéve, az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe. Gyulán 38-al, Békéscsabán 185-el szaporodott, míg Szarvason 81 el és Békésen 56-el fogyott a választók száma. Kéry Gyula, vármegyénk főispánját városunkból és a vármegye minden községéből, a lapunk múlt heti számában általunk tolmácsolt óhaja után is oly nagy számban részesítették újévi üdvözlésben, hogy azokat egyenként képtelen viszonozni Lapunk útján fejezi ki tehát mindazoknak, akik őt jókívánságokkal megtisztelték, hálás köszönetét és szívből fakadó viszontüdvözlését. A múlt évi ügyforgalom a vármegyei központban. A múlt évben beérkezett és beiktatott az alispáni iktatóba 23864 ügydarab, a kihágási iktatóba 704 ügydarab. A közigazgatási bizottsági ügydarabok száma 3465, a kihágási ügyek száma pedig 704 volt. Ezek szerint az összes ügyek száma 29530-at tett ki. Mivel pedig az 1910 évben 28141 darab érkezett, ennélfogva az emelkedés lap. Ez a körülmény is amellet bizonyít, hogy a vármegye által kért negyedik aljegyzői állásra feltétlenül szükség van. A vármegyei árvaszék ügyforgalma : a múlt évben beiktatott az árvaszéknél 24158 ügydarab, míg az 190. évben 22963 volt a beérkezett ügydarabok száma. Emelkedés tehát 1195. Csendőrség beosztása A debreceni parancsnokság által megküldött kimutatás szerint Békésvármegyében van 21 csendőrőrs, amelyeknek létszáma 43 gyalogos és 57 lovas csendőrből áll. A csendőrségnek századosa Sigmond Lázár, főhadnagyok : Preszly Loránd és báró Diószeghy Tibor. Alapszabályok jóváhagyása: A földművelésügyi miniszter a szarvas-kákai puszta közös legelő birtokosságnak, míg a belügyminiszter a szarvasi függetlenségi gazdakör alapszabályait megerősitette. Uj tartalékos hadnagyok. A hivatalos lap közli, hogy január 1-től a Gyulán állomásozó 2-ik honvédezredhez Jaczina István és Szabek Emil zászlósokat kinevezték tartalékos hadnagyokká A képviselőtestület — mint lapunk múlt heti számában már megírtuk — december 30-án, szombaton délután dr. Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a képviselők élénk részvétele mellett. A közgyűlésen két ügy keltett nagyobb, sőt szenvedélyes vitát. Az egyik a közigazgatási bíróságnak a vadászbér-jövedelmek tárgyában hozott és lapunkban már közölt határozata volt, amely végrehajtás esetében pótköltségvetés készítését és 29000 korona kiadásnak megfelelő városi pótadó-emelését vonja maga után. De nagy bökkenő van a dologban. A közigazgatási bíróság ugyanis nemcsak azt mondotta ki, hogy a vadászati bérjövedelem a földtulajdonosokat illeti voltaképen (ami fölött soha senki sem volt kétségben), hanem kimondotta azt is, hogy a bérjövedelmek reparciálása kivetése, nem a város, hanem az érdekeltség kötelessége. Ez pedig olyan bonyolult dolog, hogy csaknem sehol sem ízlik az érdekeltségnek ennek a véghezvitele, annál kevésbbé, mert ha megtalálnák is a reparciálási kulcsot és ez a kulcs igazságos és ami fődolog, minden jogos érdeket kielégítő is volna, olyan nevetségesen kis összeg jut a módosabb gazdáknak is osztalékul, amelyért sehol sem tartják érdemesnek a bonyolult, fárasztó és felelősséggel is járó repardiálást lebonyolítani. Ez a magyarázata annak, hogy Gyulánál sokkal nagyobb határok földmives osztálya, hogy többet ne említsünk: Békéscsaba, Szarvas, Békés, sőt határozott tudomásunk szerint a százezer holdon felüli Debrecen, Szeged, Szabadka stb. városok földmives-osztálya is repardiálás helyett közpénztári jövedelemnek tűri a vadászati bérösszegeket, megelégedvén azzal, hogy ezáltal városi pótadójuk legalábbis oly mérvben csökken, mint amily mérvben a vadászati bérjövedelem egyénenkénti felosztása révén részesednének. Gyulán még különleges is a helyzet. Itt ugyanis a vadászati bérjövedelem zöme az igazságnak megfelelően anélkül is a város közpénztárát illeti, mégpedig azért, mert a legnagyobb bérjövedelem az úgynevezett I számú vadászterület után folyik be. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a város erdei eme területbe esnek és a nagy bérjövedelmet tulajdonképen az erdő kedvéért fizetik a mindenkori bérlők. Az igazság követelménye tehát, hogy az I. számú terület bérjövedelmének túlnyomó része a közpénztárt illesse, és ugyanezen I. számú vadászterület sikföld tulajdonosai csupán olyan arányban részesüjenek a haszonbérből, mint aminő arányban a többi dűlők sikföld tulajdonosai, nevezetesen a kispiliek, petrétiek stb. részesülnek. A képviselőtestület egyébként akként határozott, hogy a repardiálás az érdekeltség költségére készíttessék el, ami mellesleg mondva bíróság ítéletének, nem felel meg a közigazgatási mert ez nem úgy rendelkezik, hogy az érdekeltség költségén, hanem az érdekeltség által készítendő elparoiálást el is készítené És ha az érdekeltség a reés előterjesztené, akkor minden érdekeltnek és ezek között elsősorban a város, mint föld- és erdőtulajdonosnak jogában állandó repardiálási munka helyessége és igazsága fölött kritikát gyakorolni és esetleges sérelmei ellen jogorvoslattal élni. A közgyűlésnek fenti határozata tehát a helyzet mai stádiumában egyáltalában nem hajtható végre . A másik, még szenvedélyesebb vitát provokáló tárgy a Dutkay-ügy volt, amely azért került tárgyalás alá, mert Dutkay Béla nyugalmazott polgármester kérvény alakjában konkrét ajánlatot ten az ügy befejezésére vonatkozólag. A belügyminiszter a vonatkozó fegyelmi ügyben ugyanis tudvalevőleg kimondotta és megállapította, hogy Dutkay Béla a hivatali szolgálati ideje alatt általa felvett némely összegeket saját céljaira nem használta fel, hogy hűtlen kezelésről szó sem lehet és hogy Dutkay a kérdéses összegeket bár törvényszerű felhatalmazás nélkül és tagadhatatlanul jogtalanul is, de jóhiszeműleg, saját belátása szerint különböző közcélokra fordította. A közgyűlésen heves kifakadások történtek az állandó választmánynak, a méltányosság és emberi érzületen alapuló javaslatával szemben, de a közgyűlés többsége és ezek között döntőleg tekintélyes számban a földmives osztály tagjai is név szerinti szavazás utján 54 szóval 33 ellen akként határoztak hogy az esetben, ha Dutkay Béla nyug polgármester a felmerült perköltségeket és a Léderer-féle hatszáz koronás végrendeleti hagyományt kiegyenlíti, — az odiózus ügyet lefejezettnek és elintézettnek veszi. — Ludvig József pénztári tiszt választásának megsemmisítését kimondó közigazgatási bírósági ítélet tudomásul vétetett s az állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény közzétételére a polgármester — Nono, — mondám — igy szokta azt a gazda! így, igy . . . Való, hogy igy De a tekintetes ur nem ismer engem ! Rekettye András nem az az embör ! Aztán egy kis krákogás után hozzátette : — Azér', hogy egy kis itallal érintettem magam, nem sáccom el a böcsületem ! Tudom én a tisztességet! Nini! — gondoltam — ez az ember nem is olyan kongó, mint az első szemvetésre látszik Később aztán még alaposabban megváltozott a véleményem. Természetes, sőt agyafúrt fejű embernek mutatta be magát, ki fején találgatja a szeget.. . Mig a kertész úr töltögetett, ott maradtam a kertben s munka közben elbeszélgettünk. Azaz jobbadán csak ő beszélt, én hallgattam ; legfölebb, mikor úgy magába mélyedt, vetettem neki egy-egy ösztökélő, biztató szót. A nehéz életen, a keserves állapotokon kezdte. A drágaságon, aminek okát főként oda magyarázta, hogy sokan vagyunk meg az igényeken . . . — ... Semmi sem jó már a régiből. Ma már több, cifrább, pántlikásabb, csipkésebb ruhákat viselnek, mint régen. Azokat is készen veszik, minden utcasarkon van egy-egy bolt, ahol árulnak . . . Sercentett egyet a barázdába. — ... Úgy a! Változik a világ ! De mennyire változik . . . Vastag szemöldökeit felrántotta a homloka közepére. — Ezelőtt kisöprűzték a hivalkodó, cifrálkodó fehér személyeket a határba, ma még nem is lyány, aki nem páváskodik. Még a legutolsó parasztilyány is úgy ki van ma már öltözve, pillangózva, hogyha talán-tán lehetséges volna, még a földre se lépne, hanem röpülne . . . A szemöldökeivel vetett egyet: — Kivált hogyha egy kis eső is esne ! itt egy-két nehéz szót ejtett az összes világi népekre, főként pedig a minden bajok forrására, a kormányra, aki összetett kézzel tűri ez áldatlan állapotokat. — Pedig csak egy szavába kerülne. Egy törvénybe, ami erős regula. Mindjárt fordulna a világ sora Hajhajozott, hümmögött, aztán meglógatta a fejét. — Az volt az igazi, amikor még három krajcár volt a tej iccéje, de ha utána járt az ember, hát kettőért is kapott, oszt csak jobb volt az, mint a mostani tíz krajcáros ! Dohogott, dörmögött. Ez is rossz, az is Nem lehetett kivenni, hogy mire céloz. Harapdálta a székat. Mikor az utolsó tőt is behúzta, ráintett a földre. — Már a föld is egészen megváltozott. Ez is tele van nehéz nyavalyával. Pedig mindig erősebb munkát kap. Gépek hasogatják, forgatják . . . Vagy hogy éppen azért ? Aztán a gabona is ! Egyiket egy, a másikat más bántja. Régen híre se volt. Olyan finom most már a földi növény, hogy amint egy kis köd, vagy csipős szél éri, hát menten összeesik. Vége. Ma még valami, holnap semmi. A szőlőnek meg elég egy lehelet. Azelőtt megkapáltuk, így úgy bekötöztük, oszt annyi termett, hogy a gazda nem tudta hova szűrni Még ingyen is lehetett kapni a karcost . . . Legyintett a kezével korona . Most meg egy liter bor, aki finom, egy De még ha finom volna! ? Lehet ugyan kapni negyven krajcárért is, de az nagyon savickás. A bakót felkerítette a hátára, miközben tovább szőtte a fonalat, hogy annál világosabb, tisztább képeket rajzoljon elém. Rajzolt is, amennyiben az italok legmérgesebbikét vette elő . A pálinka . . . Behunyta a szemeit, nyelt egyet, miközben a vére megbizsergett a sok szép, kivánatos emlékektől . . . — A pálinka . . . Fölemelte a mutatóujját, azzal jelezvén, hogy most fontos szó következik.- Abba’ egy bádoggal volt két krajcár, de az olyan volt, hogy egy adag is megkarcolta a belső részeket . . Most meg, ha három porciót bevesz az ember, hát annál jobban kívánja a többit . . . Megbillegtette az ujjait. — Ma már valódi kisüstit nem is lehet kapni. Az csak olyan cégér Hazugság. Most más a divat . . . Vanília, köményes, diókeserű, császárkörte . . . Megbökte a mellét. — Nekem mongyák ? Hisz az mind egy lyukon gyün ki Saját szemömmel láttam a depóban. Két ember horgya a vizet, egy meg a szeszt. Úgy megy az egész akurátusan, mint a hivő körösztölő.