Békés, 1912 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-07 / 1. szám

3 Békés 1912. január 6. Írek. Lapunk mai száma a mai napra eső Vizkereszt ünnep miatt a szokott időnél egy nappal hamarább, vagyis vasárnap helyett szombaton reggel jelenik meg. Az országgyűlési képviselőválasztók száma a vármegyében az 1912. évben. A gyomai választóke­rületben az 1912. évre megállapított névjegyzék szerint az országgyűlési képviselőválasztók száma 5008, vagyis az 1911. évi választók számához viszo­nyítva mindössze 13-al több. Ellenben az orosházi választókerületben 5431 választó van összeírva, ami az előző évihez viszonyítva L1 -el kevesebb. Gyulán az 1912. évre 2106, Békéscsabán 2781, Szarvason 1782 és Békésen 12190 választó van felvéve, az or­szággyűlési képviselőválasztók névjegyzékébe. Gyulán 38-al, Békéscsabán 185-el szaporodott, míg Szarva­son 81 el és Békésen 56-el fogyott a választók száma. Kéry Gyula, vármegyénk főispánját városunk­ból és a vármegye minden községéből, a lapunk múlt heti számában általunk tolmácsolt óhaja után is oly nagy számban részesítették újévi üdvözlésben, hogy azokat egyenként képtelen viszonozni Lapunk útján fejezi ki tehát mindazoknak, akik őt jókíván­ságokkal megtisztelték, hálás köszönetét és szívből fakadó viszontüdvözlését. A múlt évi ügyforgalom a vármegyei köz­pontban. A múlt évben beérkezett és beiktatott az alispáni iktatóba 23864 ügydarab, a kihágási ikta­tóba 704 ügydarab. A közigazgatási bizottsági ügy­darabok száma 3465, a kihágási ügyek száma pedig 704 volt. Ezek szerint az összes ügyek száma 29530-at tett ki. Mivel pedig az 1910 évben 28141 darab érkezett, ennélfogva az emelkedés­­ lap. Ez a körülmény is amellet bizonyít, hogy a vármegye által kért negyedik aljegyzői állásra feltétlenül szükség van. A vármegyei árvaszék ügyforgalma : a múlt évben beiktatott az árvaszéknél 24158 ügydarab, míg az 19­0. évben 22963 volt a beérkezett ügy­darabok száma. Emelkedés tehát 1195. Csendőrség beosztása A debreceni parancs­nokság által megküldött kimutatás szerint Békés­vármegyében van 21 csendőrőrs, amelyeknek lét­száma 43 gyalogos és 57 lovas csendőrből áll. A csendőrségnek századosa Sigmond Lázár, főhad­nagyok : Preszly Loránd és báró Diószeghy Tibor. Alapszabályok jóváhagyása: A földművelésügyi miniszter a szarvas-kákai puszta közös legelő birto­kosságnak, míg a belügyminiszter a szarvasi függet­lenségi gazdakör alapszabályait megerősitette. Uj tartalékos hadnagyok. A hivatalos lap közli, hogy január 1-től a Gyulán állomásozó 2-ik honvéd­ezredhez Jaczina István és Szab­ek Emil zászlóso­kat kinevezték tartalékos hadnagyokká A képviselőtestület — mint lapunk múlt heti számában már megírtuk — december 30-án, szom­baton délután dr. Lovich Ödön polgármester elnök­lete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a képviselők élénk részvétele mellett. A közgyűlésen két ügy keltett nagyobb, sőt szenvedélyes vitát. Az egyik a közigazgatási bíróságnak a vadászbér-jövedelmek tár­gyában hozott és lapunkban már közölt határozata volt, amely végrehajtás esetében pótköltségvetés ké­szítését és 29000 korona kiadásnak megfelelő városi pótadó-emelését vonja maga után. De nagy bökkenő van a dologban. A közigazgatási bíróság ugyanis nemcsak azt mondotta ki, hogy a vadászati bérjöve­delem a földtulajdonosokat illeti voltaképen (ami fölött soha senki sem volt kétségben), hanem ki­mondotta azt is, hogy a bérjövedelmek reparciá­­lása kivetése, nem a város, hanem az érdekeltség kötelessége. Ez pedig olyan bonyolult dolog, hogy csaknem sehol sem ízlik az érdekeltségnek ennek a véghez­vitele, annál kevésbbé, mert ha megtalálnák is a reparciálási kulcsot és ez a kulcs igazságos és ami fődolog, minden jogos érdeket kielégítő is volna, olyan nevetségesen kis összeg jut a módosabb gazdáknak is osztalékul, amelyért sehol sem tartják érdemesnek a bonyolult, fárasztó és felelősséggel is járó repardiálást lebonyolítani. Ez a magyarázata annak, hogy Gyulánál sokkal nagyobb határok föld­­mi­ves osztálya, hogy többet ne említsünk: Békés­csaba, Szarvas, Békés, sőt határozott tudomásunk szerint a százezer holdon felüli Debrecen, Szeged, Szabadka stb. városok földmives-osztálya is repar­­diálás helyett közpénztári jövedelemnek tűri a va­dászati bérösszegeket, megelégedvén azzal, hogy ez­által városi pótadójuk legalább­is oly mérvben csökken, mint amily mérvben a vadászati bérjöve­delem egyénenkénti felosztása révén részesednének. Gyulán még különleges is a helyzet. Itt ugyanis a vadászati bérjövedelem zöme az igazságnak megfe­lelően anélkül is a város közpénztárát illeti, még­pedig azért, mert a legnagyobb bérjövedelem az úgynevezett I számú vadászterület után folyik be. Ennek a magyarázata pedig az, hogy a város erdei eme területbe esnek és a nagy bérjövedelmet tulaj­donképen az erdő kedvéért fizetik a mindenkori bérlők. Az igazság követelménye tehát, hogy az I. számú terület bérjövedelmének túlnyomó része a közpénztárt illesse, és ugyanezen I. számú vadász­­terület sikföld tulajdonosai csupán olyan arányban részesü­jenek a haszonbérből, mint aminő arányban a többi dűlők sikföld tulajdonosai, nevezetesen a kispiliek, petrétiek stb. részesülnek. A képviselő­­testület egyébként akként határozott, hogy a repar­­diálás az érdekeltség költségére készíttessék el, ami mellesleg mondva bíróság ítéletének, nem felel meg a közigazgatási mert ez nem úgy rendelkezik, hogy az érdekeltség költségén, hanem az érdekelt­ség által készítendő el­­paroiálást el is készítené És ha az érdekeltség a re­és előterjesztené, akkor minden érdekeltnek és ezek között elsősorban a vá­ros, mint föld- és erdőtulajdonosnak jogában álland­ó repardiálási munka helyessége és igazsága fölött kritikát gyakorolni és esetleges sérelmei ellen jog­orvoslattal élni. A közgyűlésnek fenti határozata te­hát a helyzet mai stádiumában egyáltalában nem hajtható végre . A másik, még szenvedélyesebb vitát provokáló tárgy a Dutkay-ügy volt, amely az­ért került tárgyalás alá, mert Dutkay Béla nyugal­mazott polgármester kérvény alakjában konkrét ajánlatot ten az ügy befejezésére vonatkozólag. A belügyminiszter a vonatkozó fegyelmi ügyben ugyanis tudvalevőleg kimondotta és megállapította, hogy Dutkay Béla a hivatali szolgálati ideje alatt általa felvett némely összegeket saját céljaira nem hasz­nálta fel, hogy hűtlen kezelésről szó sem lehet és hogy Dutkay a kérdéses összegeket bár törvény­szerű felhatalmazás nélkü­l és tagadhatatlanul jog­talanul is, de jóhiszeműleg, saját belátása szerint különböző közcélokra fordította. A közgyűlésen he­ves kifakadások történtek az állandó választmány­nak, a méltányosság és emberi érzületen alapuló javaslatával szemben, de a közgyűlés többsége és ezek között döntőleg tekintélyes számban a földmi­­ves osztály tagjai is név szerinti szavazás utján 54 szóval 33 ellen akként határoztak hogy az esetben, ha Dutkay Béla nyug polgármester a felmerült perköltségeket és a Léderer-féle hatszáz koronás végrendeleti hagyományt kiegyenlíti, — az odiózus ügyet le­fejezettnek és elintézettnek veszi. — Ludvig József pénztári tiszt választásának megsem­misítését kimondó közigazgatási bírósági ítélet tu­domásul vétetett s az állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény közzétételére a polgármester — Nono, — mondám — igy szokta azt a gazda! így, igy . . . Való, hogy igy De a tekintetes ur nem ismer engem ! Rekettye András nem az az embör ! Aztán egy kis krákogás után hozzátette : — Azér', hogy­ egy kis itallal érintettem ma­gam, nem sáccom el a böcsületem ! Tudom én a tisztességet! Nini! — gondoltam — ez az ember nem is olyan kongó, mint az első szemvetésre látszik Később aztán még alaposabban megváltozott a vé­leményem. Természetes, sőt agyafúrt fejű­ ember­nek mutatta be magát, ki fején találgatja a szeget.. . Mig a kertész úr töltögetett, ott maradtam a kertben s munka közben elbeszélgettünk. Azaz jobbadán csak ő beszélt, én hallgattam ; legfölebb, mikor úgy magába mélyedt, vetettem neki egy-egy ösztökélő, biztató szót. A nehéz életen, a keserves állapotokon kezdte. A drágaságon, aminek okát főként oda magyarázta, hogy sokan vagyunk­ meg az igényeken . . . — ... Semmi sem jó már a régiből. Ma már több, cifrább, pántlikásabb, csipkésebb ruhákat vi­selnek, mint régen. Azokat is készen veszik, min­den utcasarkon van egy-egy bolt, ahol árulnak . . . Sercentett egyet a barázdába. — ... Úgy a! Változik a világ ! De men­­nyire változik . . . Vastag szemöldökeit felrántotta a homloka közepére. — Ezelőtt kisöprűzték a hivalkodó, cifrálkodó fehér személyeket a határba, ma még nem is lyány, aki nem páváskodik. Még a legutolsó paraszti­lyány is úgy ki van ma már öltözve, pillangózva, hogyha talán-tán lehetséges volna, még a földre se lépne, hanem röpülne . . . A szemöldökeivel vetett egyet: — Kivált hogyha egy kis eső is esne ! itt egy-két nehéz szót ejtett az összes világi népekre, főként pedig a minden bajok forrására, a kormányra, aki összetett kézzel tűri ez áldatlan állapotokat. — Pedig csak egy szavába kerülne. Egy tör­vénybe, ami erős regula. Mindjárt fordulna a vi­lág sora Hajhajozott, hümmögött, aztán meglógatta a fejét. — Az volt az igazi, amikor még három kraj­cár volt a tej iccéje, de ha utána járt az ember, hát kettőért is kapott, oszt csak jobb volt az, mint a mostani tíz krajcáros ! Dohogott, dörmögött. Ez is rossz, az is Nem lehetett kivenni, hogy mire céloz. Harapdálta a székat. Mikor az utolsó tőt is behúzta, ráintett a földre. — Már a föld is egészen megváltozott. Ez is tele van nehéz nyavalyával. Pedig mindig erő­sebb munkát kap. Gépek hasogatják, forgatják . . . Vagy hogy éppen azért ? Aztán a gabona is ! Egyiket egy, a másikat más bántja. Régen híre se volt. Olyan finom most már a földi növény, hogy amint egy kis köd, vagy csipős szél éri, hát men­ten összeesik. Vége. Ma még valami, holnap semmi. A szőlőnek meg elég egy lehelet. Azelőtt megka­páltuk, így úgy bekötöztük, oszt annyi termett, hogy a gazda nem tudta hova szűrni Még ingyen is lehetett kapni a karcost . . . Legyintett a kezével korona . Most meg egy liter bor, aki finom, egy De még ha finom volna! ? Lehet ugyan kapni negyven krajcárért is, de az nagyon savickás. A bakót felkerítette a hátára,­ miközben to­vább szőtte a fonalat, hogy annál világosabb, tisz­tább képeket rajzoljon elém. Rajzolt is, amennyi­ben az italok legmérgesebbikét vette elő . A pálinka . . . Behunyta a szemeit, nyelt egyet, miközben a vére megbizsergett a sok szép, kivánatos emlé­kektől . . . — A pálinka . . . Fölemelte a mutatóujját, azzal jelezvén, hogy most fontos szó következik.­­- Abba’ egy bádoggal volt két krajcár, de az olyan volt, hogy egy adag is megkarcolta a belső részeket . . Most meg, ha három porciót bevesz az ember, hát annál jobban kívánja a többit . . . Megbillegtette az ujjait. — Ma már valódi kisüstit nem is lehet kapni. Az csak olyan cégér Hazugság. Most más a di­vat . . . Vanília, köményes, diókeserű, császár­körte . . . Megbökte a mellét. — Nekem mongyák ? Hisz az mind egy lyu­kon gyün ki Saját szemömmel láttam a depóban. Két ember horgya a vizet, egy meg a szeszt. Úgy megy az egész akurátusan, mint a hivő körösztölő.

Next