Békés, 1913 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
2 Békés 1913 január 5. kezménye. Ezek a következmények pedig az előzmények nélkül be sem állanak. Az adó kivetésének fogalmi körébe értjük az adókivetés előkészítésének mindama részeit, melyek az adózók közreműködésével kapcsolatosak, tehát a vallomásadást és az adatszolgáltatást is. Ez azonban korántsem zárja ki azt, hogy az adókivetés előkészítésére irányuló úgynevezett belső hivatalos munkák ne végeztessenek. E tekintetben tehát a helyzet részben hasonlít az úgynevezett exlex-állapothoz, amelynek tartama alatt az adókivetés tilos ugyan, de azért a belső előkészítő munkálatok folytathatók. Természetes, hogy a föld- és házadó kivetése, mint amely két adónem kivetésére a függőben tartás nem vonatkozik, a maga rendes útján teljesítendő. A földadót azonban az 1913. évre már nem az eddigi 255, hanem 2010-es adókulcs szerint kell kivetni, mert a földadó leszállított kulcsa az 1909. évi V. törvény 30. §-ának rendelkezése szerint 1913. január 1-étől kezdve feltétlenül életbe lép. A föld- és házadó után azonban már az általános jövedelmi pótadót kivetni egyelőre nem szabad, amíg a jövedelmi adó kivetésének időpontja el nem dől. Nem lehet kivetni az országos betegápolási pótadót sem, mert még bizonytalan, hogy ez a pótadó az alapjául szolgáló adóknak 5, avagy 10 ° C-a lesz-e. A hadmentességi díj kivetési alapjai, továbbá a családfői és családtagi minőség, nemkülönben az adómentes létminimum esetén megállapítandó díjtétel a jövedelmi adóról szóló törvényben lévén szabályozva, a hadmentességi díj egyelőre szintén nem vethető ki mindaddig, amíg el nem dől, hogy a többi adónemek kivetése az új avagy a régi törvények alapján történik-e. Különösen ki kell emelnünk, hogy a közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. törvény — az 1912. évi LIk. törvényben foglalt módosításokkal együtt — 1913. január 1-én valósággal életbe lép. Ebből az is következik, hogy a községi adófőkönyveket már az uj nyomtatványokból kell összeállítani. Ha pedig az adókivetés a régi alapon történnék, az uj adófőkönyvek egyes hasábjainak felírásait majd egyszerűen ki kell igazítani. Ennek a bizonytalan helyzetnek azonban, hogy várjon az 1913. évre az adókivetés az új, avagy a régi egyenesadó-törvények alapján történjék-e, legkésőbb július 1-éig el kell dőlnie. S nem is lehet kétséges, hogy a pénzügyminiszter ennél az időpontnál jóval előbb, mihelyest csak lehetséges, a gazdasági helyzet komoly mérlegelése után, az adókivetés megindítását egyik vagy másik irányban, de mindenkép csak a közérdeknek leginkább megfelelő módon el fogja rendelni, hogy ezzel eloszlassa azt a bizonytalanságot, amely az átmeneti állapotban úgy az adózó közönséget, mint a pénzügyi hatóságokat és hivatalokat fogva tartja. Mert a döntést sürgeti úgy az adózóknak, mint az államkincstárnak együttes érdeke. Hiszen mennél későbbre tolódik ki az adókivetés, annál inkább veszít értékéből és annál jobban terheli az meg a pénzügyi közigazgatást és esetleg beleütközik a következő évi adókivetés előkészítésének munkájába. Ha az adókivetést a függőben tartott adónemekre vonatkozólag a régi adótörvények alapján kell elrendelni, akkor a következő helyzet áll elő: Az 1912. évre már megállapított III osztályú kereseti adó érvényben marad az 1913. évre is, épen úgy, mintha az 1913. év az eddigi három évi kivetési időszakok egyik utolsó éve volna. De azért az adókivető bizottságoknak mégis lesz végezni valójuk. Mert az újonnan keletkezett III. osztályú kereseti adó alá eső, illetve a bármi okból még meg nem adóztatott ilyen adótárgyakat meg kell adóztatni, valamint bányaadót, nemkülönben a nyilvánosan számadó vállalatok adóját ki kell vetni. Mindennek végzésére nem az uj jövedelmi adótörvény alapján alakuló, hanem azok az adókivető, illetőleg adófelszólamlási bizottságok lesznek illetékesek, amelyek az 1883. évi XLIV. törvény alapján már megalakultak. Ez esetben még egy évi élethosszabbitást nyer az L, II. és IV. osztályú kereseti adó is, nemkülönben a hadmentességi díj is régi vonatkozásaiban. Hatályba lépnek azonban, bármelyik útra térjünk is a kettő közül, 1913. január 1-étől kezdve a közadók kezeléséről szóló új törvénynek , a könyvelésre és nyilvántartásra, továbbá az esedékességre, befizetésre és fizetési halasztásra, nemkülönben az elemi csapások esetén adandó adóelengedésekre, a végrehajtási eljárásra, a köztartozások telekkönyvi biztosítására, az egyetemleges fizetési kötelezettségre, az elévülésre, a behajthatatlan köztartozások törlésére, a határozatok kézbesítésére, a rendbírságokra és végül az adótörvények elleni kihágások büntetésére vonatkozó összes rendelkezései, így tehát nyomban alkalmazást nyer a királyi adóhivatalnak végrehajtási jogköre. A kincstár felperessége alatt megindított ingatlan végrehajtásoknak lebonyolítása már ezentúl nem a törvényhatósági tiszti ügyész teendője, hanem a pénzügyigazgatóság feladata lesz. Az adókönyvecskét pótolni fogja az adóív, az intés elmarad (kivéve azokat, akik közvetlenül a kir. adóhivatalnál fizetik adójukat) s ennek helyébe csak az adóív kézbesítése lép. Ennek az adóívnek kézbesítésétől számít majd a földadó és a házadó mérve ellen intézhető felebbezés 15 napi terminusa. A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett köztartozásokat nem három, hanem ezentúl öt évig lehet visszakövetelni. A közigazgatási bizottságnak a felebbvitelre vonatkozó jogköre ennek adóügyi bizottságára, mint egészen új fórumra megy át , ide nem értve egyelőre azokat az adónemeket, melyeknek kivetését a költségvetési törvény felfüggesztette. A késedelmi kamat ezután nem az évnegyed végéig, hanem csak a befizetés napjáig lesz számítható. Az illetékfizetési kötelezettség ezentúl 10 év alatt akkor is elévül, ha az illetékkiszabás céljából szükséges bejelentést elmulasztották. De nem szándékunk az, hogy itt az összes új rendelkezéseket felsoroljuk, csupán a főbbeket óhajtottuk kiemelni. A költségvetési törvény idézett részének szerencsés szövegezése meg fogja kímélni az országot azoktól az izgalmaktól, amelyekkel ar ványosan mindenütt fel a magaslatokig az egész láthatáron. Ezek a környezetet kémlelték Ellenségnek azonban nyoma sem mutatkozott, tehát lepihentek. Nagyszerű alvás esik a földön, amikor a katona egyebet sem csinál, mint heteken át hegynek fel, völgynek lemasíroz és közben sokat várakozik s miután a gyomor, — mely különben is telve volt félig érett szilvával — ez ellen nem lázadozott, a remek alvásból minden bakának hajnalig bőven kijutott. Másnap nagy volt az öröm, szabad volt tüzet rakni és főzni. Ez nagy szó, mikor a katona már egy hét óta csak a száraz komisz kenyeret rágja. Gyorsan egy ásónyom árkot húznak, abba gályákból tüzet gyújtanak. A kotsikba vizet merítenek, a tűz mellé két oldalt sorba állítják s a forró vízbe azon mód beledobják a pléhdobozokat Felolvad a zsirbafagyasztott abból lakmároznak éppúgy, paprikáshus, a tisztek is mint a belényesi hegyekből összefogdosott kecskepásztor oláh fiuk. Itt nincs most rangkülönbség, mindenki jóbarát, csak egy ellenség van, messze a hegytetőkön. a szerb-bosnyák ott valahol A lakoma után kellemes heverés következett, de eközben aggasztó volt, hogy folyton huszár járőrök jöttek-mentek. Ez nem jót jelent! Úgy is történt! Délután megérkezett a parancs. Az ezred egy része rögtön sorakozott s mint haupt post rezerv indult a kijelölt pontra Két órai óvatos menetelés után estefelé elérte a kitűzött célt, egy jól takart dombtetőn letelepedett. Innen küldözte ki szabályszerű időközökben az előőrsöket egész hajnalig, kiknek jelentése alapján a hátrahagyott törzs az éj leple alatt felvonult és hajnalra ellepte az egész terepet. Mire megvirradt, a szemközt emelkedő legmagasabb dombon hol egész éjjel kisebb tüzek voltak láthatók, mintegy 5—6 kilométernyi körvonalban gyanús jelek mutatkoztak. A ritkás bokrok, sziklák mintha megmozdulnának és közöttük patkányok bujdosnának. Kétségtelen, hogy ott az ellenség. A két hadállás között irtott erdő maradékai, fatörzsek, sziklák, omlások, szakadékok, a völgyben alant pedig egy patak. Az előőrsi tartalékcsapat is parancsot kapott az előnyomulásra : húzódni lassan lefelé a völgynek, onnan fel a szemközti dombra. A magaslaton füstfellegek jelennek meg, de a lövés hangja csak később ér ide. Az ellenség kezdi! Egyszerre a bakák feje felett megdördül az ágyú, süvölt a srapnell, először egy, azután tíz, húsz, a golyók lecsapnak a magasban levő ellenségre, csak úgy porzik tőlük a hegyoldal. Tuban is sűrűn válaszolnak, de persze ott nincs ágyú, de annál több a puska, csakhogy az még idáig nem tesz kárt. Újabb parancsok érkeznek gyorsabb előnyomulásra , keresztül a patakon fel a hegynek! Előre ! A kürtök recsegnek, az ágyú bömböl, a sortüzek dörrennek. Már itt együtt van az egész ezred. Egy pár iszonyú sortüz, azután hurrá ! hurrá! fel a hegynek ! Csakhogy idáig már elhatol ám a bosnyák golyója is. Előre ! Előre ! Tűz ! Tűz! Trombiták harsognak, az ágyúszó megreszketteti a levegőt, sok ezer torok ordít Hajrá! Fel, fel a hegyre! A bosnyák előnyben van, mert felülről jövő golyó csaknem mind talál, de a sokkal több magyar puska elől lassan mégis hátrál a tető felé. A magyar ezred csak lassan haladhat előre. A füsttől, bokroktól felfelé alig-alig láthatni, nehéz célozni, a temérdek sortűz szinte kárba vész. De hiába, nincs más menekvés, csak tüzelni és fel a tetőre Már csak 5—600 lépésre van a hegygerinc, azt el kell érni, oda fel kell jutni, ha törik, szakad is. Most szuronyt szegez az ezred és vad ordítással veti magát az ellenségre. A katona többé se lát, se hall, csak rohan, folyton küzd, állva, térdelve, fekve ; közben már az egyik szárny meghágta az alacsonyabb részét a gerincnek, de a középrészen a bosnyák csak lassan húzódik vissza, kitűnő fedezetet talál a sziklatömbök mögött. Az ezred ám elszántan rohan a gerincre; az első, aki eléri, egy ifjú őrmester, de ennek kezéből nyomban kihull a puska, egy sziklának tévedt bosnyák golyó oldalt pattant és tenyerét átlyukasztotta A fiuk óriási ordítása hangzik fel, még egy közvetlen közeli sortűz az ellenségre s a hegy el van foglalva A szerb-bosnyák sereg a hegy túlsó oldalán elterülő rengeteg erdőbe menekült. Most egyre hangzik a kürtszó: Halt! Feuer erzistellen! De ezt nem hallja az ezred. Vadul rohan az ellenség után s most már ő van felül, az pedig fut lefelé eszeveszetten Itt nincs többé pardon ! Utolérik őket és felkoncolják. Dél volt, mire az ütközetnek vége szakadt A hegytetőn volt a gyülekező Folyton hívta a kürtjei az ezredet, de nagyon lassan gyülekezett. Két órája, hogy kutatják az elszéledteket s még mindig hiányzik valami nyolcszáz fiú Hol van ez a sok ember ? Ott fekszik köröskörül a derék bihari legénység a hegyoldalon, csakhogy akik felfelé haladtak, nem láthatták, hogy hányan maradtak el a hátuk megett. * * * Az elesetteknek a hegytetőn szép emlékszobrot emelt az ezred s máig is megülik rendesen pihenő nappal és tábori misével a senkoviczi nagy csata évfordulóját. Székely Lajos.