Békés, 1914 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

XLVI. évfolyam Előfizetési árak; Egész évre____10 K — f Fél évre_,_____5 K — f Évnegyedre____2 K 50 f Gyula, 1914 január 4­. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyilt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20­illér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az uj esztendő. Végre . . . Hányan sóhajtottak igy fel 1914 hajnalán. Végre valahára leráztuk a nyakunk­ról a mindenféle nyomorúsággal, bajjal, vesze­delmekkel megrakott 1913. esztendőt. Végre elérkezett a várva-várt uj év napja, amelyen — mint már annyi sokszor, — újra lángra gyul­ladhatott a fantázia s megrajzolhatta mindenki részére a napfényes, szebb jövőt. A reménység hamvadó parázsa is újra éledhet, szárnyra kelhet az elcsüggedt hit is, hiszen ha az első nap nem is hoz az új esztendőben semmi örömet, az esztendő oly hosszú, hogy mire végére érünk, vágyainknak legalább egyike-másika be­teljesülhet. Legjobb is az uj esztendőt nem lehorgasz­­tott fővel, hanem inkább reménységsugalta vi­dámsággal köszönteni. Jobb bizni, mint elcsüg­gedni, hiszen a csüggedés szokta leginkább le­nyirbálni a tetterő, az akarat szárnyait. A reménység, a bizakodás ellenkezőleg nagyra­­növeszti a szárnyakat s erőt kölcsönöz a szár­nyakat mozgató izmokba. Nem szabad tehát az uj esztendőt megtörten fogadni, szomorúságtól lesújtva, hanem vidáman, lelkesedéssel és a hajdaninál nagyobb munkakedmel, mert hisz azt tudhatja mindenki, hogy a jobb jövő alap­jait csak az erős akarat és a kitartó munka rakhatja le. Evoe . . ! Lelkesen köszöntünk tehát uj esz­tendő ! úgy fogadunk, mint egy diadalmas vitéz hadvezért, aki kemény tusában legyőzte a régi esztendőt, a rosszat. Szívből köszöntünk itt a körünkben, légy szívesen fogadott vendégünk. Hiszen a szíves látás bizonyos mértékig kötelez, másként érzi magát az a vendég, akit szo­­morkodó arcok fogadnak, mint az, akire min­denünnen vidámság mosolyog, akinek útjait a lelkesedés, a rokonérzés napsugarai világítják be. Nincs ugyan semmi olyan biztató jel sem a társadalmi, sem pedig a gazdasági életben, amely azt mutatná, hogy hamarosan gyökeres változásokra lehetnénk elkészülve. De hát vajjon baj-e ez? Hiszen az életet, az eseményeket mi csináljuk, mi emberek, akik legtöbbször azzal sem szoktunk törődni, mit hoz a holnapi nap, akik nem törődünk azzal, hogy az események logikája szerint A-ra csakugyan B következik-e, pedig tisztán rajtunk áll, hogy az események folyását semmi logikátlanság ne zavarja.» Mi emberek állítunk magunk részére bál­ványokat, mi választjuk a magunk vezéreit, mi nevezünk ki egyeseket félisteneknek, hát vajjon hogyha azt látjuk, hogy a polcra állított bálvá­nyaink éppen olyan tehetetlenek, mint a Pidzsi s­zigetek lakóié, ha azt látjuk, hogy egyik-másik vezér teljesen járatlan a hadtudományokban, ha azt látjuk, hogy az úgynevezett félistenek belül nem kvalitással, hanem, korpával vannak megtöltve, akkor mi állja az útját annak, hogy új emberek jöjjenek a helyükre? Minden csak a magunk akaratán múlik. Ámde sajnos, egy nemzetnek, egy országnak az akarata csak akkor érvényesülhet, ha megtanuljuk azt tömöríteni. Összetartásra, az emberi akaratok között való különbség elenyésztésére s a különböző akaratok egyesítésére van nekünk szükségünk és akkor nem kell félnünk a jövőtől. Hiszen a köz­élet legszebb példáit mutatja annak, milyen könnyű a legtöbbször különbözőnek vélt akara­tok egyesítése. A közéletben látjuk akárhány­szor, hogy az olaj testvéri barátságot köt a víz­zel. A gőgösnek hitt arisztokrat­a egyesíti aka­ratát a koldus proletárral és így tovább. És a két különböző akarat egy közös cél szolgála­tába állítva mily hatalmas eredményeket tud elérni. A közös cél itt van mindnyájunk ré­szére: a ne­mzet gazdasági és erkölcsi bol­dogulása. Ennek érdekében tömörítse mindenki akaratát és tehetségét s e tömörítőmunka kere­tén belül kielégítést nyerhet minden jogos egyéni érdek is. Lássunk tehát a munkához vidáman, lel­kesedéssel, az uj esztendő ne találjon ez or­szágban csüggedt, fáradt, reményt vesztett embe­reket és ha ez így lesz, miénk a jövő. T­A­R­C­A: Látod... Látod, nem sírok soha többé, Sóhajt se hallasz sohasem. Világ ne lássa, fel ne hángyja, Hogy fáj valami énnekem. Akarom, könnyem so­se nézzék, Akarom, hogy boldognak higyjenek, Akarom, hogy vidám bohó gyermeknek Tartsanak az idegen emberek. De ha ketten — kettecskén egyedül maradtunk, Ugy­e az álarcot eldobhatom. Ugy­e az elfojtott, sok fájó könnyét Reád borulva mind elsírhatom ? Keblovszky-Mayer Lajos: Eszembe jut... Eszembe jut kis házatok Ott a nádas mellett, Minden este hol szemléltük A csillagos eget. Minden elmúlt, emlék csupán A sok kedves este, Most is nézem a csillagot tőled távol, messze. Kis ház helyett öreg kórház, Nádas helyett tenger, Kis lány helyett a bus magány Játszik a szivemmel. Viszt Konrád. Elöljárói választások. Szentetornyán. Szentetornya községben f. hó 2-án meg­tartott elöljárói választás alkalmával az elöljá­róság tagjai lettek : Zábrák Pál, bíró. Szabó Sándor, albíró. Grörbics István, pénztárnok. Csiszár István, közgyám. Xjd­purLis: mai száma S old.a.1. Divatcsevegés. — A Divat Újságból. — Mire ezek a sorok napvilágot látnak, mögöt­tünk az 1913 esztendő, minden gondjával, bajával és mi belekerülve az 1914. uj esztendőbe, megint uj reménnyel telünk meg, mindig jót várva, kérve és remélve. Hogy mennyi válik belőle valóra ? Ki gondol most arra ? Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a sok rossz elmúlt és előttünk a farsang, mely az idén sok örömet ígér, hiszen a tangó, az one step, two step, meg a boszton most virágzik javában és remélni lehet, hogy a báli táncterem nem lesz az idén az unalom tanyája, mint volt eddig. De ha a farsangra új táncok kerültek, lássuk milyenek lesznek az uj ruhák a táncos alkalmakra ? A nagyobb átalakulásokról beszámoltunk már a közelmúltban és amit eddig elmondottunk, azt má t, hogy az idény elérte tetőpontját, csak még jobban megerősíthetjük. Az áttetsző anyag, amelyről már hírt adtunk, áttetszőbb már nem lehet, a laza fel­dolgozást s a hanyag tartást már mi sem múlhatja fölül. Nagyon kedvelik például a tült és bármilyen hihetetlenül hangozzék is ez, leginkább füllel és sifo­mal dolgozzák fel, sokszor szimpla, néha két­szeres alábéléssel és csak ritkán esik meg, hogy könnyű, áttetsző selymet tesznek alája. Így aztán fontos kérdés a divatos ruhánál, hogy mi van alatta és a felső anyag alá is a leggyengébb dol­gok kerülnek : mosótüll, finom batiszt, mull vagy mosóselyem sok könnyű hímzéssel, csipke meg

Next