Békés, 1914 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
XLVI. évfolyam Előfizetési árak; Egész évre____10 K — f Fél évre_,_____5 K — f Évnegyedre____2 K 50 f Gyula, 1914 január 4. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20illér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az uj esztendő. Végre . . . Hányan sóhajtottak igy fel 1914 hajnalán. Végre valahára leráztuk a nyakunkról a mindenféle nyomorúsággal, bajjal, veszedelmekkel megrakott 1913. esztendőt. Végre elérkezett a várva-várt uj év napja, amelyen — mint már annyi sokszor, — újra lángra gyulladhatott a fantázia s megrajzolhatta mindenki részére a napfényes, szebb jövőt. A reménység hamvadó parázsa is újra éledhet, szárnyra kelhet az elcsüggedt hit is, hiszen ha az első nap nem is hoz az új esztendőben semmi örömet, az esztendő oly hosszú, hogy mire végére érünk, vágyainknak legalább egyike-másika beteljesülhet. Legjobb is az uj esztendőt nem lehorgasztott fővel, hanem inkább reménységsugalta vidámsággal köszönteni. Jobb bizni, mint elcsüggedni, hiszen a csüggedés szokta leginkább lenyirbálni a tetterő, az akarat szárnyait. A reménység, a bizakodás ellenkezőleg nagyranöveszti a szárnyakat s erőt kölcsönöz a szárnyakat mozgató izmokba. Nem szabad tehát az uj esztendőt megtörten fogadni, szomorúságtól lesújtva, hanem vidáman, lelkesedéssel és a hajdaninál nagyobb munkakedmel, mert hisz azt tudhatja mindenki, hogy a jobb jövő alapjait csak az erős akarat és a kitartó munka rakhatja le. Evoe . . ! Lelkesen köszöntünk tehát uj esztendő ! úgy fogadunk, mint egy diadalmas vitéz hadvezért, aki kemény tusában legyőzte a régi esztendőt, a rosszat. Szívből köszöntünk itt a körünkben, légy szívesen fogadott vendégünk. Hiszen a szíves látás bizonyos mértékig kötelez, másként érzi magát az a vendég, akit szomorkodó arcok fogadnak, mint az, akire mindenünnen vidámság mosolyog, akinek útjait a lelkesedés, a rokonérzés napsugarai világítják be. Nincs ugyan semmi olyan biztató jel sem a társadalmi, sem pedig a gazdasági életben, amely azt mutatná, hogy hamarosan gyökeres változásokra lehetnénk elkészülve. De hát vajjon baj-e ez? Hiszen az életet, az eseményeket mi csináljuk, mi emberek, akik legtöbbször azzal sem szoktunk törődni, mit hoz a holnapi nap, akik nem törődünk azzal, hogy az események logikája szerint A-ra csakugyan B következik-e, pedig tisztán rajtunk áll, hogy az események folyását semmi logikátlanság ne zavarja.» Mi emberek állítunk magunk részére bálványokat, mi választjuk a magunk vezéreit, mi nevezünk ki egyeseket félisteneknek, hát vajjon hogyha azt látjuk, hogy a polcra állított bálványaink éppen olyan tehetetlenek, mint a Pidzsi szigetek lakóié, ha azt látjuk, hogy egyik-másik vezér teljesen járatlan a hadtudományokban, ha azt látjuk, hogy az úgynevezett félistenek belül nem kvalitással, hanem, korpával vannak megtöltve, akkor mi állja az útját annak, hogy új emberek jöjjenek a helyükre? Minden csak a magunk akaratán múlik. Ámde sajnos, egy nemzetnek, egy országnak az akarata csak akkor érvényesülhet, ha megtanuljuk azt tömöríteni. Összetartásra, az emberi akaratok között való különbség elenyésztésére s a különböző akaratok egyesítésére van nekünk szükségünk és akkor nem kell félnünk a jövőtől. Hiszen a közélet legszebb példáit mutatja annak, milyen könnyű a legtöbbször különbözőnek vélt akaratok egyesítése. A közéletben látjuk akárhányszor, hogy az olaj testvéri barátságot köt a vízzel. A gőgösnek hitt arisztokrata egyesíti akaratát a koldus proletárral és így tovább. És a két különböző akarat egy közös cél szolgálatába állítva mily hatalmas eredményeket tud elérni. A közös cél itt van mindnyájunk részére: a nemzet gazdasági és erkölcsi boldogulása. Ennek érdekében tömörítse mindenki akaratát és tehetségét s e tömörítőmunka keretén belül kielégítést nyerhet minden jogos egyéni érdek is. Lássunk tehát a munkához vidáman, lelkesedéssel, az uj esztendő ne találjon ez országban csüggedt, fáradt, reményt vesztett embereket és ha ez így lesz, miénk a jövő. TARCA: Látod... Látod, nem sírok soha többé, Sóhajt se hallasz sohasem. Világ ne lássa, fel ne hángyja, Hogy fáj valami énnekem. Akarom, könnyem sose nézzék, Akarom, hogy boldognak higyjenek, Akarom, hogy vidám bohó gyermeknek Tartsanak az idegen emberek. De ha ketten — kettecskén egyedül maradtunk, Ugye az álarcot eldobhatom. Ugye az elfojtott, sok fájó könnyét Reád borulva mind elsírhatom ? Keblovszky-Mayer Lajos: Eszembe jut... Eszembe jut kis házatok Ott a nádas mellett, Minden este hol szemléltük A csillagos eget. Minden elmúlt, emlék csupán A sok kedves este, Most is nézem a csillagot tőled távol, messze. Kis ház helyett öreg kórház, Nádas helyett tenger, Kis lány helyett a bus magány Játszik a szivemmel. Viszt Konrád. Elöljárói választások. Szentetornyán. Szentetornya községben f. hó 2-án megtartott elöljárói választás alkalmával az elöljáróság tagjai lettek : Zábrák Pál, bíró. Szabó Sándor, albíró. Grörbics István, pénztárnok. Csiszár István, közgyám. XjdpurLis: mai száma S old.a.1. Divatcsevegés. — A Divat Újságból. — Mire ezek a sorok napvilágot látnak, mögöttünk az 1913 esztendő, minden gondjával, bajával és mi belekerülve az 1914. uj esztendőbe, megint uj reménnyel telünk meg, mindig jót várva, kérve és remélve. Hogy mennyi válik belőle valóra ? Ki gondol most arra ? Egyelőre csak azt tudjuk, hogy a sok rossz elmúlt és előttünk a farsang, mely az idén sok örömet ígér, hiszen a tangó, az one step, two step, meg a boszton most virágzik javában és remélni lehet, hogy a báli táncterem nem lesz az idén az unalom tanyája, mint volt eddig. De ha a farsangra új táncok kerültek, lássuk milyenek lesznek az uj ruhák a táncos alkalmakra ? A nagyobb átalakulásokról beszámoltunk már a közelmúltban és amit eddig elmondottunk, azt má t, hogy az idény elérte tetőpontját, csak még jobban megerősíthetjük. Az áttetsző anyag, amelyről már hírt adtunk, áttetszőbb már nem lehet, a laza feldolgozást s a hanyag tartást már mi sem múlhatja fölül. Nagyon kedvelik például a tült és bármilyen hihetetlenül hangozzék is ez, leginkább füllel és sifomal dolgozzák fel, sokszor szimpla, néha kétszeres alábéléssel és csak ritkán esik meg, hogy könnyű, áttetsző selymet tesznek alája. Így aztán fontos kérdés a divatos ruhánál, hogy mi van alatta és a felső anyag alá is a leggyengébb dolgok kerülnek : mosótüll, finom batiszt, mull vagy mosóselyem sok könnyű hímzéssel, csipke meg