Békés, 1919 (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-11-08 / 63. szám

3 Békés 1919. november 8. Gyula város költségvetése. Városunk főszámvevői hivatala elkészítette és a tanács elé terjesztette a város 1919. évi költségvetését, melynek tételei a következők : Kiadások főösszege 1,865,977.72 K Bevételek ^ » 1,403,539.71 K Költségvetési hiány : 462,438.01 K mely összeg az 1918. évi 332,023 . 89 f állam­adót véve alapul az I. csoportnál mutatkozó után 74%-os, a II. csoportnál 246,301.45 K hiány 50,555.20 K­­ után 72%-os, a III. csoportnál 165,581.36 K­­ után 64%-os pótadó utján nyer fedezetet, összehasonlítva a költségelőirányzatot az 1918. évi költségvetéssel, az eredmény a következő : az 1919. évi fedezet összege 1,403,539.71 K az 1918. é »­i 373,510.44 K tehát a fedezeti rész eredménye 1,030,025.27 K- val kedvezőbb, mely abban találja indokát, hogy az évenként bérbeadott földek bérösszege emel­kedett, az erdőből nagyobb mennyiségű rőzse és dögfa termeltetett, a vágóhídi díjak emeltettek, a különféle tárgyak eladásából 62,000 K folyt be, főkép pedig, hogy a közélelmezési pénztár ha­szonrészesedéséből a közpén­ztárba 500,000 korona haszon számoltatik el. Az 1919. évi szükséglet 1,865,987,72 K Az 1918. évi szükséglet 778,843 17 K tehát a szükségleti rész eredménye 1,087,134 55 K- val kedvezőtlenebb, mely többlet kiadás az adók­nak, az alkalmazottak dologi kiadásainak, ideig­lenesen alkalmazottak fizetésének emelkedésében, nyomtatványok és tüzelőanyagok drágulásában, a városi épületek karbantartási költségei emelkedé­sében leli indokát. Tetemes kiadási többletet okoz a járványkórház építése, a Kossuth­ tér kövezésére felvett váltótartozás teljes kiegyenlítése és a gyer­­mekmenhely telek vásárlásából még fennálló utolsó 25,000 korona kifizetése. Az 1919. évre javasolt községi pótadó 462,438.01 korona, míg az 1918. évre megállapí­tott községi pótadó 405,332.72 korona volt, vagyis az 1919. évre 57,705.29 koronával több hozatik javaslatba. Az 1918. évben megállapított pótadó %-a I—III. csoport után 138%, az I—II. csoport után 146% volt megállapítva, ezzel szemben be­terjesztett 1919. évi költségelőirányzat szerint ugyanilyen %-os adókulcs hozatik javaslatba. A költségvetésbe nincs beállítva 509,021,27 korona, mely összeget a fennálló kormányrende­let alapján az alkalmazottak részére különböző államsegélyek címén a közpénztár előlegezte, de az még megtérítést nem nyert; a megtérítésre vonatkozó előterjesztések folyamatban vannak. Az előttünk fekvő költségvetésre az a meg­jegyzésünk, hogy tekintettel a mai nehéz viszo­nyokra, ami mindenki előtt ismeretes és nyilván­való, míg más városok az előállott nagy kiadásaik fedezetét nagymérvű községi pótadók emelésével bírták kiegyenlíteni, addig Gyula városa a múlt évi adókulcsot megtarthatta, pedig a kommuniz­mus alatt oly kiadások is rá lettek kényszerítve a városra, amelyek a közigazgatási teendőkkel semminemű összefüggésben nem állottak. Aggodalmunk van és pedig már az 1920. évi azonban a jövőre nézve költségvetési évre is, mert a jelen költségvetésben sok olyan óriási összegű rendkívüli bevételi tétel foglaltatik, ami a jövő évi költségvetésből ki fog maradni, mert a jövedelme megszűnik, de viszont a kiadási té­telek egész halmaza meg fog maradni tehernek, melynek lényegesen megfogyatkozik a fedezete s a tulajdonképeni reális helyzet csak akkor fog kitűnni. Megjegyezzük, hogy a földadóra kivetett városi adókulcsot helytelennek tartjuk, mert épen a föld, mely ma a legnagyobb és legbiztosabb érték és legnagyobb jövedelmet hajtja, aránytala­nul csekély községi adókulc­csal van megróva. A dolog érdemére később még visszatérünk. Aki a szükölködöket segíti, Istennek tetsző cselekedetet végez ! Emberek — hibák. i. totta. (—) Föltette a nagy szemüveget, megigaz!­Aztán körülnézett jól mélyen a hallgatói szemébe és szólott: »Levelet irt egy régi apostol. Szeretem ezt a levelet, sokszor és szívesen olvasom. Ismeri az embert, amilyen ő a valóságban. Tökéletes em­bernek mondja azt, aki beszédben meg nem esik. Kicsiny tag a nyelv, de nagy dolgot mivel. Kicsi tűz, mely nagy erdőt megéget. A nyelv a pici kormányrúd, mely erős viharban kormányoz hajó­óriásokat. Ilyen módon kormányozza a nyelv az ínség és a veszély óráiban, zúgó zivataraiban az emberi életet. Elvezeti tátongó hegyszakadékok és fenyegetve meredező sziklahasadékok között az élet hajóját a békesség csendes kikötőjébe . . . Régen, nagyon régen volt, mikor e szavakat le­írták. De írhatták volna ma, írhatják holnap, igaz marad és érvényes mindenkorra. A nyelvből áldás és átok fakad. Beszéli az igazság szent szavát, beszéli a hazugság válik róla a szeretet szava, ocsmány fajzatát. Le­lepattog a gyülölség átka. Elbájol az értelem beszédének erejével, bosszant és kacagtat az ostobaság kitörésével . . . Az élet beszél belőlem, halgassatok meg ! Amivel a világ leginkább fertőzve, teletömve van, a hazugság az­­zugság szálaival. Úgy be vagyunk hálózva a ha­hogy hamarjában azt sem tu­dom, hol kezdjem a kibogozást. Hogy rendben haladjunk, maradjunk — saját magunknál. Te ember, mindig először önmagadnak hazudsz, az­tán hazudsz a világnak. Látod, ez a hazugság a legmérgesebb tápláló forrása, ebből folyik a többi mind szép rendre ! Másnak azért hazudsz, mert önmagadat ámítod el! Légy igazságos önmagad­dal szemben, akkor igazság vezérel másokkal szemben ! Légy őszinte önmagaddal ! Első és leg­főbb követelés ez, melyet szülőnek és nevelőnek hangsúlyozni kell az ifjúsággal szemben. Légy igaz, azaz: légy természetes, egyszerű és mester­kéletlen. Ne mutasd magad másnak, mint aminő vagy! Beszélj úgy, amint érzel és amint lelki­ismereted súgja! Dobd el magadtól az álarcot, az üres és tartalmatlan szólásmódot! A kikerekí­­tett, hangzatos szólásmód, a felcifrázott, túlhaj­tott érzelgősség a léha szív tulajdona. Beszélsz, de nem a lélek beszél belőled, hanem a betanult frázist majmolod. Sok van a nyelveden, de kevés a szivedben abból, amit mondasz. Sokan letértetek gyermekkorotokban az őszinteség ezen egyenes útjáról és mindig beljebb hatoltok az önámitás sűrűségébe. Hazudtok érzé­seket, melyek szivetekben nincsenek meg. Hazud­tok elveket, melyek nem bensőtök kohójában váltak izzóvá. Hazudtok meggyőződést, mely élte­tek talajából nem nőtt ki, mely komoly küzde­lemben és beható gondolkozásban nem szilár­dult meg! Ritka ember az, aki az őszinteséget szereti, komo­ran és föltétel nélkül követi ! Végtelen ellenben azok száma, akik soha odaadó komoly­sággal nem törekedtek arra, hogy saját meggyő­ződést szerezzenek ! Követték a többséget, meg­húzódtak a mindenkori hatalom árnyékában ; lel­kendezve keresték önmaguk érdekeit és hasznát és gyorsan ott termettek, ahol ezt megneszelték. Vagy a pillanat benyomásának, a jól csengő és hangosan puffogó frázisoknak rabjaiként ma ide, holnap amoda esküdtek. Nem mindig képmutató az, akit első pilla­natra annak gondolsz! Nem képmutató olyan értelemben, hogy szándékosan tenné ! Sok ember soha sem tudta, hogy mi az őszinteség. Kezdettől fogva úgy szoktattak is, maga is hamar eltanulta, hogy önmagának hazudjon és önmaga ámító ha­zugságát színtiszta igazságnak gondolta. Tehetsé­get látott magában, pedig csak középszerűség volt, műveltséget látott magában, mely csak gyarló máz volt, ügyességet, mely csak mások hízelgése volt. Egyike azon sokaknak, akik min­dig álomban ringatták magukat, félhomályban jártak ! Nézd ezt az embert, az álomba merült, ön­maga dicsőségétől és kiválóságától megrészegült embert! A hiúsága láthatatlan szálain rángatód­­zik, mint a horogra akadt hal! Rabja önmaga hasznának és érdekének ! Kész tiszta igazságnak hirdetni azt, ami a pillanatnak szól, ami most hasznothajtó. Kész igazságnak hirdet minden os­tobaságot, ha a napi élet zaja is ezt hirdeti, ha tekintélyt és sikert ígér neki ! rakott Lásd az embert, ezt az önámításokkal tele­embert, a komoly ítéletet nem bírja ki. Kíméletlenséggel vádolja azt, aki a legnagyobb kímélettel, de megmondja az igazságot! Mert kíméletlennek tartják azt, aki a bűvös álomba ringatott embert felrázza, aki önmámorától kijó­zanítja. Nem azt éred el vele, amit akartál! Szi­dást, keserű szemrehányást kapsz, mint az orvos, ki operálás alatt fájó részt érint! »Mundus vult decipi . . .« mondja a régi közmondás. A világ óhajtozik az elámítás után, mondhatnád mai nyelven. »Ergo decipiatur« foly­tatja a latin közmondás. Ha ez kell, ám legyen ! mondanád utána. Csakhogy nem sokat tartunk rólad, ha te is az ámítás útján botlasz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azt nyújtva más­nak, amit magad megérdemelsz! Ne ámítsd magai, akkor nem ámítasz mást ! II. (—) Ma nem elégedett meg a megszokott szemüvegével, föltett még egy másikat is és folytatta. Nehéz volna megmondani, hol van a határ, mely a félig öntudatos hazugságot, az önámítást, a semmitmondó üres puffogást elhatárolja. Ennek a területe beláthatatlan. Elvezet egészen addig, ahol egy másik kezdődik, melynek neve: a gyáva­ság birodalma. Nem tudom vajjon átgondoltátok-e, mikor útnak indítottatok egy kövér hazugságot, hogy ennek legmélyebb gyökérszálas szigetek ama rétegéből kapta a táplálékot, ahol a gyávaság tanyázik. Értsetek meg! Nincs szándékomban a közön­séges üzleti és érdekhazugságokról beszélni. Ezek ugyanis édes testvéri kötelékben vannak azzal, a­mit magyar nyelven csalásnak szoktunk el­nevezni. Ezek durvább kivitelű otrombaságai az emberi hibáknak, ezek kívül állanak vizsgálódá­somon. Beljebb akarok tekinteni. A lélek finomabb tájait akarom szemlélni. Keresem azt, a­mi az ember egész jellemével egybenőtt, a­mi leg­mélyebb alapját képezi életének. Nos, hát mondjátok meg, mi az férfi becsület ? Semmi esetre nem az, a­mit a a közforgalomban annak tartanak. Mikor férfi­becsületről beszéltek, gondoltak párbajra, gondol­tak büszke mellveregetésre, gondoltak nagy hangú becsület lovagokra. Nem az! A becsület fogalma le van sülyesztve és el van rontva ! Mi tehát a férfibecsület k­­érdést teszek, van-e szigetekbe égetett komoly meggyőződéstek mindarról, a­mi Isten és ember előtt igaz, üdvös és szükséges társadalomban, jogi életben, szociális kialakulás­ban. Ha van ilyen meggyőződéstek, valljátok-e, követitek-e, kitartóan hívek maradtok.e ahhoz? Mert ez a férfi szent és nagy tiszte, kötelessége, ez a férfibecsület veleje és igazi tartalma. Mert tudjátok meg, a­ki tudva hagyja cser­ben az igazságot, a­ki a valóban indokolt meg­győződését megtagadja akkor és ott, a­hol igaz­ságot és meggyőződést hirdetni és világosan meg­­vallani kellene, annál hiányzik a férfibecsület alaprugója ! T­udjátok meg, a ki elcsavarja a jogot, mikor azt színtisztán elő kellene tárni, a ki a ’külhatalom elől vállvonogatva odújába húzódik és inkább hallgat, elnyeli a legszentebb meggyőződést is. az­­ önmaga férfibecsületéről nem sokat tarthat. A ki egyszer szövetséget kötött a hazugsággal, a letagadással, a megfutamodással, az megnyitotta a lelkében a gyávaság kapuit! A­ki pedig egyszer beleszövi jellemébe, irányító fonal­ába a gyávaság szálait, attól életének többé nem szabadul, az havi bélyegként ott reked. Kialakul a félember, a gyáva ember! III. Egy kis megszakítás után folytatom, mert volna még egy kis üzenni valóm az udvarias szalon­világnak, a parfümös légkörnek. Ott lehet a legtöbb hazugságot felszedni, az u. n. konven­cionális hazugságok azok. Ennek a birodalma valóban határtalan. Az anya beleneveli a gyer­mekeibe, rászoktatja a finom és apró hazug udvariaskodásokra, sőt így képzelik, hogy ezek nélkül finom, csiszolt udvariaskodás egyenesen lehetetlen, úgy elvárják egymástól ezt az embe­rek, fatuskónak mondják azt, a­kinek nem tud a nyelve hegyére jönni ilyen üres, zörgő, de csillogó hazugság. Az emberek mondják egymásnak, mert egymástól el is követelik, kicsalják, nemcsak, kikényszerítik. Nos ugyanott terem ez, a­hol az u. n. finomabb társadalom szokások divatosak. A mai társadalom érintkezése, légköre már ilyen telített és fertőzött. Mint valami láthatatlan méreg szállingózik ez a levegőben, valami szellemi narkó­zishoz hasonlóan. Már nem is vesszük észre, nem is vetünk ügyet rá, annyira megszoktuk. Ugyanott terem az, a­hol a természetes és tiszta levegő nem elég, a­hol egy kis természetes, üde és kellemes virágillat sem elég, a­hol a parfüm illó­olaj részecskéi barátkoznak a levegő­vel. Ott terem az, a­hol az arcnak kendőzése, festés és minden fajta mázolási és elmázolási

Next