Békés, 1919 (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-12-06 / 71. szám

* Censurat: Dr. MUNTEAN­LI. évfo­yrad­. Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K­­­f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Gyula, 1919. december ©. Előfizetési árak:BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS­­ KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC 71. szám Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik szerdán és szombaton Nem az Intézmények, hanem az emberek értéke és ereje tehet csak valamely társadalmat boldoggá. — Ha körülnézünk a világban, mindenütt csak azt tapasztaljuk, hogy a legkülönbözőbb saját­­ságú intézmények kitűnően megállják a helyü­ket ott, ahol azokba megfelelő értékes em­berek öntenek életet, viszont az elmélet és gyakorlat által legkitűnőbbeknek felismert állami és társadalmi berendezkedések is csődöt mondanak ott, ahol nincs emberi erős tarta­lom azokat kitölteni, helyes működésben tartani. Minden tanítás, mely bizonyos intézmé­nyek behozatalától várja emberek, viszonyok, társadalmak, államok átalakulását, vagy naiv hiszékenységen épül vagy tudatos ámítással dolgozik. Olvassuk csak el a történelem lapjain, mit vártak a 18. század állambölcselői az eszméik megvalósulásától és az általuk java­­­solt intézmények életbelépésétől, mit vártak az emberi jogok elismerésétől ? És mi történt ? Egy rettenetes forradalom rémuralma, egy zseniális zsarnoknak huszesztendős folytonos vérontása igyekezett hússá és vérré változ­tatni amaz eszméket és ma is még azt kell kérdeznünk, hol van a világ bármely állama, bármely társadalma attól az államtól, attól a társadalomtól, amelyet egy Rousseau, vagy egy Robespierre elképzelt magának. Olvassuk Magyarország 19. századbeli történetét és ámulva fogjuk látni, hogy mi mindent vártak a negyvenes évek rajongó politikusai a felelős kormányrendszertől, népképviseleti parlamentarizmustól. Megvaló­­­sultak és mi lett belőlük ! Kaptuk a népszerűséget, a nép kegyeit hajhászó politikai akarnokok hihetetlen tö­megét, kaptuk a nagyravágyó középszerűsé­gek óriási csapatát, akik egy arasznyi létbe be sem férő ambícióhoz a kormányzó bölcse­­­ségnek alig egy egy gyüszünyi mértékét ké­pesek hozzáadni. Kaptuk a hatalomhoz gör­csösen ragaszkodók nagy seregét, akik soha sem a mások, hanem mindig csak a maguk javáért ragaszkodnak a hatalomhoz. A 19. század szomorú passzív mérlegét azonban még mindig egyensúlyba hozhatjuk egy hatalmas plusszal, egy jelentékeny aktív tétellel, azzal a tapasztalással, hogy nem sza­bad hinnünk az intézmények, az üres refor­mok üdvözítő, világot megváltó erejében. Kaptuk a titokban rejtőzködő politikai hatalmak légióját, melyek a színfalak mögött biztos kézzel és felelőtlenül intézik életünk sorsát és mi jámbor áldozatok csak néha­­néha vesszük észre egy-egy különös esemény villanyfényénél, hogy voltaképen egy lépé­sünknek sem vagyunk az urai. Kaptuk a „szabad­“ sajtót, melynek létfeltétele az örö­kös harc és háború és ha ez magától nem adódik, akkor minden ő maga igyekszik csinálni.ereje megfeszítésével Ha mérleget állítanánk fel mindarról a jóról és roszról, amit a 19. század úgynevezett politikai vívmányai az emberiségnek hoztak, el kellene szörnyülködnünk ennek a mérleg­nek rettenetes passivitásán Veszítünk, folyto­nosan veszítünk, mióta az államélet, a társa­dalmi rend biztos alapjait elhagytuk, mióta az élet igazi céljait félreismertük, szem elől té­vesztettük. Ne a múlt erőszaka hozza össze a fillére­­ket, hanem a szívbeli önkéntes adomány! . .1 Ú­j szabadság. in. A másik, erőteljesebben érvényesülő oka az intézmények hátramaradásának, a fejlődés stagnálásának és a társadalom némely osz­tályai elégületlenségének az emberekben ke­resendő. Wilson gondolatmenete idevonatko­­zólag nem új, de a kifejezésmód modernségé­vel, óvatosságával és tapintatosságával meglep bennünket Azt vallja Wilson is, hogy a tár­sadalomnak bárminő fajta berendezkedése, a javak termelésének és az azokban való részese­désnek bárminemű rendszere az egyének egy bizonyos csoportját, a társadalom egyes osz­tályait olyan előnyökhöz juttatja a többiek fölött, melyekhez az előnyt élvezők akkor is makacsul ragaszkodnak, mikor ezek a részle­ges előnyök az összeségre már hátrányt és kárt jelentenek A fejlődésnek diumában a hatalmon levők úgy ebben a szó­igyekeznek feltüntetni kiváltságos helyzetüket, mintha annak fenntartása az összeség eminens érdeke volna és annak megszüntetése az összeségnek is katasztrófája lenne. Így keletkezett a kor­mányzásnak az az elmélete, mely szerint a kormányzáshoz csak azok értenek, a kor­mányzásra csak azok hivatottak, illető ország kereskedelmi és ipari akiknek az vállalko­zásaiban a legnagyobb pénzügyi kockázatuk van. Ilyen finoman, körülírva fejezi ki Wilson, hogy az Egyesült­ Államokban az összes po­litikai hatalom a trösztök és milliárdosok ke­zében van Ezek ma azt a a tant vallják és hirdetik, hogy a tömegeknek szükségük van az üzletembereknek gyámkodására, mert en­nek a tannak vallásával és elhitetésével ké­pesek fentartani hatalmukat. Ezt a tant azon­ban Wilson az eredeti amerikai államelmé­lettel homlokegyenest ellenkezőnek tartja. Szerinte egyetlen társadalmi osztály sem, még kevésbbé az egyeseknek valamely kis, érdek­­összefűzte csoportja nem lehet hivatott arra, hogy az Egyesült­ Államok népének jólétéről gondoskodjék. Már­pedig az Egyesült­ Álla­mokban az utóbbi időkben a nagy bankárok, a kereskedelem hatalmas árai, a vasúti és hajózási testületek vezetői azon a címen kö­veteltek meghallgattatást minden fontos ál­lami kérdésben és azon okb­a követelték ezek­nek általuk javasolt megoldását, hogy egye­dül ők hivatottak az ország valódi szükség­letét felismerni és csak ők képesek olyan megoldást javasolni és keresztülvinni, mely az egész nép érdekeinek megfelel. Ezt a felfogást Wilson tévesnek és tarthatatlannak állítja. Szerinte nincs oly ember, aki tudná, hogyan viselje gondját az Egyesült­ Államok népének és a nép saját érdekét sokkal jobban érti, mint bármely embercsoport az állam határain belül. „Azok az emberek, akik vért izzadnak, hogy a törekvések világában találjanak, az Egyesült­ Államok szilárd helyet kereskedel­mének feltételeit sokkal jobban megértik, mint azok az emberek, akik a tetőpontra ér­tek és ott vannak. Hazánk kormánya nem ruházható semmiféle külön osztályra.“ A de­mokrácia eszméje nem tűrheti, hogy az em­berek bárminő csoportja más csoportok, vagy az összeség felett gyámkodjék. Wilson meg van győződve, hogy hazája az igazi demok­rácia hazája, melyben minden ember és min­den érdekcsoport tudja, hogyan intézze sor­sát akként, hogy se ne gyámkodjék más emberek és csoportok felett, se el ne nyom­­­jon másokat. Eme meggyőződésében nem fél a hatalmat magára az érdeklett népre bízni, mert tudja, hogy ez a nép sem nem közö­nyös, sem nem tudatlan, sem nem bosszúálló. Nem közönyös, mert szívén viseli az összeség érdekeit, nem tudatlan, mert tudja, ismeri, mit követel az összeség érdeke és nem bosszú­álló, mert nem fogja az uralomtól elmozdított osztályokat megsemmisíteni. Az igazi demok­ráciától mindeme tulajdonságoknak távol kell lenniök, mert ha közönyösek vagyunk, le­romboljuk saját megállapodott életfeltételein­ket, ha bosszúállók vagyunk, bosszút állunk önmagunkon. „A demokratikus alkotmány teljes szilárdsága azon a tényen nyugszik, hogy minden érdek­ minden embernek érdekéé. Ennél az utolsó mondatnál egyszerűbben és klasszikusabban nem lehet kifejezni a demok­ratikus egyenlőség alapigazságát. Minden ér­dek minden embernek érdeke ! Tehát nem­csak a tőkésnek, de a munkásnak, a hivatal­noknak is érdeke, hogy a tőke meghozza a maga igazságos jövedelmét; a tőkésnek is érdeke, hogy a munkás, a hivatalnok meg­kapja munkája igazságos jövedelmét és szel­lemi színvonalának megfelelő életmódot biz­tosíthasson magának és családjának. Nem teszi oda Wilson, mert magától értetődik Ame­rikában, hogy csak minden jogos érdek lehet mindnyájunk érdeke. Ebben az értelemben nemcsak az én érdekem például, hogy jól érezzem magamat, meg legyek elégedve az állapotokkal, munkám eredményével, hanem ez minden embertársamnak érdeke; szintúgy minden embernek érdeke, hogy a nagysza­bású vállalatot vezető hatalmas üzletember, ki szelleme munkájával százezrek jövedelmét képes fokozni, szintén meg legyen helyzetével, energiája, teremtő kedve, elégedve ambí­ciója egy pillanatra se csökkenjen, becsvágya egy percre se hagyja el. A visszafejlődést és a hibákat Wilson szerint az okozza, hogy a legtöbben nem ké­pesek meglátni az igazi országos, egyetemes érdekeket, a saját külön érdeküket igen könnyen hajlandók közérdeknek tekinteni, a saját egyéni vagy osztályuk jólétét az össze­ség jóléte alapjának tekintik. Speciálisan Ame­rikában a nagy­vállalatok vezetői, a trösztök arról vannak meggyőződve, hogy a termelés­nek és a kereskedelemnek csak az a szerve­zete képes Amerika jólétét fentartani, melyet ők alkottak és ők képviselnek Minden állam­ban vannak osztályok, melyek azt hiszik, hogy az ők külön, saját osztályérdekeiket szol­gáló kiváltságok fentartása az összeség jólé­tének elengedhetetlen feltétele. Mondhatjuk például egész határozottan, hogy Magyaror­szágon a negyvenes években a nemesség nagy része azért ragaszkodott kiváltságai, elő­jogai megtartásához, mert azok megszünteté­sétől az államélet alapjainak megrendülését féltette. Ezek az osztályok hisznek abban, hogy az ő vezető szerepük nélkülözhetetlen mind­nyájunk boldogulásához és haladásunkhoz. Ezen osztályok tagjai szentül hiszik, hogy az ország jóléte tőlük függ. Ez a felfogásuk azonban téves. Erről Wilson alaposan meggyőződött. Szerinte az a szervezet, melyet az Egyesült­ Államok tőkései teremtettek és fentartattanak, épenséggel nem alapja és létfeltétele a nemzeti termelés erejének és haladásának. Ő ismer embereket, akiknek nevét nem látja feljegyezve az újsá­gokban, embereket, akikről nyilvános vitákon nem beszélnek, de akiknek munkája mégis az Egyesült­ Államok iparának és kereske­delmének vérkeringését jelenti. Ezeket az embereket kell tehát a hata­lomhoz, a közügyekbe való beleszólás lehet Lapunk mai száma 4 oldják. Í­res palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, cognacos, likőrös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. üss 3-3 Weisz Mór és Társa, Gyula. T

Next