Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-01-17 / 6. szám

Cetisurat: Dr. Kluntean. Eg­yes szám ára 60 fillér, 6 szám.]LII. évfolyam. Gyula, 1930. január 1?. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Egyes szám ára 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOHAI FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona, politikai, társadalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom­i-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza: „Kezdjék a gyilkos urak“. Ezeket a szavakat mondotta egy szellemes francia képviselő, mikor a nyolc­vanas években a francia kamarában a halál­büntetés eltörlését tárgyalták. Ezt a feleletet adhatjuk minden érzékenykedő álhumanis­­musra, amit némelykor és némelyek a társa­dalom gonosztevőivel szemben hangoztatnak. Amíg emberek akadnak, akiknek embertár­suk élete kevesebbet ér, mint valamely házi állaté, addig mindenféle hatalomnak, mely a bűnt megelőzni, a jókat és becsületeseket vé­delmezni­­ van hivatva, kötelessége minden célravezető eszközzel ártalmatlanná tenni az ilyen megtévelyedett és elvetemült lelkű embe­reket. Ha a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos bűnök elkövetésétől csak a bűnös életének kioltásával lehet elrettenteni azokat, akik ilyen bűnök elkövetésére lelki diszpozí­cióval bírnak, akkor a hatalomnak nem sza­bad visszarettennie a halálbüntetés alkalma­zásától. Miért volna az államnak több joga szabadságuktól hosszabb-rövidebb időre vagy örökre is megfosztani a bűnösöket és miért nem volna életüket is, ha kell, elvenni. Ha kétségbe vonjuk az állam, a társadalom jogát a nagy bűnösök esetéhez, akkor már csak egy fokozat és kétségbe kellene vonnunk azt a jogát is, hogy élete fogytáig megfossza a bű­nöst szabadságától vagy örökre deportálja va­lamely elhagyott, lakatlan szigetre. Ha pedig még ezt is kétségbe vonjuk, hol állunk meg a békés, tisztességes társadalom védelmére szol­gáló eszközök megválasztásában ? Ilyen kérdéseket kell felvetnünk­, ezek­kel kell foglalkoznunk, ama borzalmak után, melyek alig hogy elmúlottak rólunk és ame­lyeket századok óta Róma örült császárainak zsarnoksága óta lehetetleneknek gondoltunk. Felvetődik egy másik kérdés is. Vajjon csak azok gyilkoltak­­, akik fegyerüket ártat­lan emberekre elsütötték, vagy mit sem ve­tett áldozatok nyaka köré a kötelet hurkol­ták ? Hát szóval, izgatással, biztatással, gyű­lölet szitásával nem­ lehet ölni? Hát ki és kik érlelték meg azt a lelkeidet, mely ártat­lanok kegyetlen legyilkolására, megkínzására ragadta, nem a­­ durvább lelküeket, hanem a fanatikusabbakat, a kevésbbé számítókat, az együgyüeket? Vajjon Krisztust azok feszítet­ték-e meg, akik keresztjének szegeit testébe verték? Húsz Jánost az az együgyü asszony égette-e meg, aki fanatikus buzgalommal hordta a fát az égő máglyára? Minden bűn a gondolattal kezdődik, a lélekben, az elha­tározásban szülték és ha vitt megformálódott alakja, a kivitelig útja már meg van építve. „Balság oldva vagy menj, merre tetszik“, mondja Sakespeare Antoniusa. A felizgatott szenvedélyeknek útja kiszámíthatatlan és épen ezért az izgatók felelősek minden olyan kö­vetkezményért is, melyet talán még maguk sem akartak. Vájjon akadtak volna-e a letűnt rémura­lomnak szolgálatkész pi­békjei, Lenin hóhé­rai, ha előbb nem akadtak volna izgatói, ve­zérei és alvezérei ? Ha nem talált volna a pro­letárdiktatúra hódoló, mindenre kész exponen­seket, vezetőket, nem lettek volna hóhérlegé­­nyek és orgyilkosok sem. Miféle igazságszol­gáltatás volna az, mely ezeket akasztófára búzná, amazoknak pedig megkegyelmezne. Ha ilyen fonák igazságszolgáltatást gya­korlunk az emberi érzéssel és értelemmel jövünk ellentétbe és a legégbekiáltóbb igaz­ságtalanságot követjük el. Büntelenül hagy­juk a gondolatot, az eszmét, a szavakat, ame­lyek tápláló forrásai voltak minden gonosz bűnnek, mely elkövettetett, de megbüntetjük a tettet, mely az előbbieknek édes gyermeke, mely a megfogantatás után a természet rendje szerint többnyire meg is születik. Veszélyes igazságszolgáltatás volna, mely­től óvakodnunk kell. Avisí. Fac de cunoscut pe cei interesati, carii doresc a serba casatoria de nunta, au se inain­­tezo aceasta dorinta in seris cu troi zile mai nainte, pentru a putea resolva cererea in mod favorabil. Giula, la 15 Ianuario 1920. Séfül politici. Hirdetmény. Felhívom azon érdekeltek figyelmét, kik lakodalmi ünnepségeket rendezni óhajtanak, ezen szándékukat ügyük kedvező elintézése végett három nappal előbb jelentsék be. Gyula, 1920 január 15. Rendőrfőnök. A l­ányán vagyunk,­ annyiféle fogalmunk lehet arról, hogy mi az a lelki erő, ki a lelkében erős ember ? Egyben azon­ban mindnyájan megegyezünk, hogy a szilárd izmú lélek nem szédül el, ha magasságra emelte sorsa és nem esik a kétségbeesés karjai közé, ha sorsának kereke alá került, de méltósággal viseli a megaláztatást. Én nem tudom megmondani, mikor nagyobb az ember, ha a hatalmi polc fen­ségében nem szédül, vagy akkor, mikor nemcsak tompa megadással, de tiszteletet parancsoló méltó­sággal viseli el a­ megaláztatás kemény idejét. Úgy gondolom, egy nemzetben, egy társadalmi T­Á­R­C­A. A katasztrófa útja. rI. Conrad az orosz haderő ellen is a legtöké­letesebb védekezésnek találta a támadást. Az osztrák-magyar hadseregnek Lengyelországba dél felől való betörése nagyon kellemetlen lehe­tett volna Oroszországnak, ha ugyanakkor egy német haderő észak felől nyomul be. Ámde Né­metországnak fontosabb volt Kelet-Poroszország védelme. Ennek következménye volt, hogy az odaküldött hadsereget az oroszok megverték. Ez volt az első csalódás, amit azonban a német vezérkar elhallgatott.­Conrad azt hitte, majd megta­nulja a német vezérkar, hogy az együttműködés foltosabb, mint bizonyos féltett területek védelme. A német vezérkar szeptember 10-re várta a döntést a nyugati fronton. Addig kellett volna Conradnak az orosz haderőt feltartóztatni és Galicia elfoglalását és a Sziléziába való betörést megakadályozni. Ekkor alig félmillió osztrák­magyar állott szemben másfélmillió orosszal. Conrad terve mégis sikerrel kecsegtető volt. Ámde Brudermann, ki Kelet Galícia védelmével volt megbízva, végzetesen félreértette a tervet és idő előtti támadásával mindent elrontott.­ Veresé­get szenvedett, az egész déli­­ arcvonal felbom­lott. Eközben vívta meg Hindenburg a tannen­L.mtnnk !*»" *»««*!» 4 népszerű tábornagy nem igen hallgatott Con­­radra, aki óvatos, zárt, lassú előnyomulást tar­­tott egyedül célravezetőnek, hanem nagy lendü­lettel indult neki az előnyomulásnak és teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy Danklnak Galíciá­ban a sok természeti akadály és a nagy orosz erők miatt csak jóval lassabban lehet előnyo­mulnia. A folyton szélesedő arcvonalat, akárcsak a Marnenál, végül nem tudta Hindenburg mindenütt megfelelő erővel védeni, mire elhatá­rozta visszavonulását. Ezt is, mint a támadást az osztrák-magyar főhadiszállás előzetes értesí­tése nélkül csinálta. Dankl balszárnya a levegő­ben maradt. Krakóig kellett visszavonulnia és nagyszerű teljesítmény volt, hogy Krakó vonalán meg tudtak állani. Ekkor záratott körül Przemysl másodszor. Hindenburg azonban nem lett volna képes Szilézia határán megállani és ezt a gazdag, értékes tartományt fel kellett volna adni, ami végzetes következményekkel járt volna. Conrad komolyabban és önzetlenebbül fogta fel a közös érdekeket és az együttműködést; gyors elhatá­rozással tehát Böhm-Ermolli második hadseregét, mely S­am­bőm­ál, háttal a Kárpátoknak állott, megtévesztő irányítással, Budapesten keresztül Sziléziába vezette. Gyorsvonat­­ sebességgel vitték, a vonatok a hadsereget. Mire az oroszok Szi­lézia határához érkeztek, Hindenburg üldözött és kimerült csapatai helyett a Böhm Ermolli pihent hadserege állott előttük ércfalként. A bámulat ü­res palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognacos, likőrös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 425-5 Weisz Mór és Társa, Gyula. bergi csatát, mely Kelet-Poroszországot megtisz­tította az ellenségtől. Egész Németország Hin­denburg nevétől zengett. Conrad is összeszedte Brudermann megvert csapatait és újra támadott, oly eredménnyel,­ hogy Lemberg tartható lett volna. A huszonharmadik honvédhadosztályt azonban Zolkitwnél rettentő, érthetetlen pánik fogta el, minden különös ok nélkül meghálált ; az oroszok áttörték és Lemberget fel kellett adni. Az oroszok roppant tömegekkel vonultak fel. Őrültség lett volna a harcot felvenni. Hirtelen, észrevétlenül a Dunajec mögé vonta vissza Con­rad az egész haderőt Az oroszok zavarban vol­tak, nagy erőikkel rendkívül óvatosan jöttek előre. Sikerült az orosz haderő legnagyobb ré­szének lekötése, sikerült Szilézia megvédése, csak Galicia nem volt tartható. A németek tel­jesen megkapták, amit az osztrák-magyar had­erőtől vártak , nyugaton zavartalanul dolgozhat­tak. De a marnei vereségnek mégis be kellett következnie. A lesújtott német vezérkarnak sike­rült ezt még a főhadiszállására küldött osztrák­­magyar meghatalmazott előtt is eltitkolnia. Con­rad is csak kerülő után értesült róla. Miután így a nyugati előnyomulás kényte­len-kelletlen megállni, szánta reá magát a né­met hadvezetés, hogy a súlyosan szorongatott osztrák magyar haderőknek segítséget küld a keleti frontra. Hindenburgot küldték a Szilézia felől való előnyomulásra. A már akkor nagyon

Next