Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-01-14 / 5. szám

Censurat: Pr, Mnntean. JLII. évfolyam. Klőftzeíési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K -­f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Egyes szám ára 40 fillér. Gyula, 1930. január 14. Egyes szám ára 40 fll­lér. 5„ szám Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendő!.. Kézirat nem adatik vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: HOMY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton politikai, társadalmi és közgazdászati lap.­ ­ A magyar békedelegáció elHtax&&a. Január 5 én, hétfőn utazott el Budapest­ről Párisba a magyar békedelegáció. Az elindulásról és az útról a következő­ket írja a küldöttség egyik tagja: A Keleti pályaudvaron az indulási oldal első sínpárján állt a magyar békedelegáció vonatja. Öt első és másodosztályú Pullmann­­kocsi a vonat közepén egy étkező, azután két vagyon a nagyobb bőröndök és a békedele­­gáció hatalmas iratgyűjteménye számára: ez minden. Úgy látszik Pogány, Landler, Vágó és népbiztos elvtársaik lesznek hosszú időre az utolsó államférfiak, akik szalonkocsi­­ban utaztak­­ Magyarországon. Az ünnepi váróterem előtt rendőrkordon mögött egy csomó kiváncsi ember. Felállított fényképezőgépek előre lesben állanak, hogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor Apponyi kilép az ajtón és megindul Magyarország nagy válságának tövises kálvária útjára, Pak­s felé. A békedelegáció most induló első csoport­jának tagjai az udvari váróteremben gyüle­keztek. Amikor a vonat indulásra készen ál­lott, Huszár Károly miniszterelnök megható búcsút vett Apponyitól: — Soha még magyar állam­férfiú nehezebb útra nem indult, mint Te — mondotta Meg kellett érned, hogy ezer év alatt a legnagyobb szerencsétlenség szakadt erre a nemzetre, most amikor már azt hittük, hogy szabadok, füg­getlenek vagyunk. Mindig mi voltunk, akik a Keletről jövő támadásokat megtörtük, ha Európa nem méltányolja százados érdemeinket a kultúráért, önmaga ellen követ elvétket. Bízunk a népek és nemzetek igazságos Istenében, a művelt nyugati népeknek erkölcsi felfogásá­ban. A nemzetnek legjobb fiát, a magyarok büszkeségét, reménységét küldjük erre a nagy feladatra. Kísérjen Téged Isten szent áldása minden magyarok bő imája és hozzon a sors bármit is reánk, mink úgy fogjuk venni, mint hőseink viselkedtek ezer éven át jó és balsze­rencsében, úgy mint egy nemzet, mely nem csügged el, ha balsors fenyegeti és nem biza­kodik el, ha a szerencse jut osztályrészül. Apponyi a következőképpen válaszolt: “ Valóban nem tudom, hogy mit szól­jak ebben az ünnepélyes és nehéz órában, amidőn a gondviselés úgy akarta, hogy egy viszontagsággal teljes és hosszú politikai pá­lya kicsúcsosodjék abban a misszióban, ame­lyet most elvállalnom kell, amelyet éppen azért nem utasíthattam vissza, mert nehéz, mert kínos, csak úgy, mint ahogy a katoná­nak nem szabad visszautasítani egy küldetést azért, mert veszélyes. Istenben vetett törhe­tetlen bizalommal, nemzetünk igazának teljes átérzésével megyünk a mi nehéz feladatunk megoldása elé és minden attól függ, hogy ada­­tik-e nekünk egyáltalán alkalom arra, hogy azt ami a lelkünkben lakik, ami nemcsak bennün­ket érdekel, hanem igen jól mondtad, Euró­pának jövőjét, az emberi civilizációnak leg­közelebbi óráját, mindazt megértethessük és átér­eztethessük. — Ha nagy csapásaink után a magunk­­baszállásnak az a szelleme uralkodik rajtunk, amely szükséges, hogy diadalmaskodhassunk helyzetünk nehézségein, akkor nem féltem a nemzetem jövőjét Azt tudom, hogy nemcsak a kormánynak, hanem minden magyar em­bernek a szíve velünk van és kísér bennün­ket utunkon, azt is­­ tudom, hogy nemcsak magyar­­ érdekeket, hanem emberiségi nagy érdekeket védünk me­­. Ha ezt nem sikerül megértetnünk, nem minket, nem a magyar nemzetet fogja ezért érni gáncs és nem a magyar nemzetet fogja az igazságos Isten megbosszulni Lelkes éljenzés kísérte Apponyi beszédét,­­ mely után 8 óra 50 perckor a küldöttség Apponyival az élén vonatba száll s 9 órakor lassan, csendes, sima sikamlással megindult a vonat. Amint a vonat kerekei megmozdultak, a perronon lévő sok száz főnyi tömeg mint egy adott jelre rakapja a kalapját és elkezdi a Szózatot énekelni. A ferencvárosi­ pályaudvaron rezesbanda játsza a Himnuszt, nagy feketéllő tömeg ka­­laplevüve énekel, egy nemzetiszinü lobogót meghajtanak a vonat előtt. Ez a kép kiséri tovább a vonatot: Torbágy, Bicske, Felsőgalla, Bánhida, Tatatóváros, Almásfüzitő . . . minde­nütt nagy tömegember. És Komárom ! . . . Borús, ólomszürke égbolt alatt mint egy lomha higanyfolyam nyúlik el a Duna. Túl rajta Komárom, tor­nyok, házak, kürtői drága összevisszasága, színes halmaza, egy város, szivünkhöz nőtt város Jókai szülővárosa ... és a hidon túl ez a város már Csehország. Maga az állomás azonban a Dunán innen magyar terület és itt hatal­mas tömegbe összeverődve várja vonatunkat a környék népe. Felzúg a Himnusz szava: „Megbünhödte már e nép a múltat és jöven­dőt . . .■* Vajjon hallják-e ezt odaát a csehek? Apponyi társaságában utazott Bridges tábornok, komoly, markáns arcú angol gene­rális, a középeurópában működő angol mis­­­szió parancsnoka, aki csak Bécsig volt ven­dége Apponyinak. Győrött a pályaudvar épülete plakátok­kal volt díszítve. A perront zsúfolásig meg­töltő deputáció, komoly­­ csendben, éljenzés nélkül várták a vonatot, amelynek nyitott ablakában a deputáció tagjaitól környezve megjelent gróf Apponyi alakja. Fetser Antal győri püspök üdvözölte Apponyit, majd rö­vid idő múlva tovább indult a vonat Györgyszentiván, Abdán, Öttevényben és még oly helyeken is, ahol meg sem állt a vonat, az állomásokat mindenütt ellepte az ünneplő meghatott tömeg. A vonat délután három órakor az Ost­­bahnhofon érkezett Bécsbe. A fogadtatásra megjelent dr. Gratz Gusztáv magyar követ a követség és a magyar kolónia tagjaival. Bécs­ből este hét órakor indult el a különvonat tovább a Westbanbofról. Az elutazott békedelegáció tagjai. Elnök: gróf Apponyi Albert. Főmegbí­­zottak: gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István, Popovics Sándor, báró Lers Vilmos, gróf Somsich László. Megbízottak : Valkó Lajos, Kállay Tibor, Bartha Tibor, gróf Csáky Imre, báró Láng Boldizsár, Konek Emil. Szakértők : Szcitovszky Tibor, Jármay Elemér, Hegedűs Lóránt,. Főtitkárság: Praznovszky Iván, Weit­stein János, Haller Ernő. Titkárok: Walter Emil,­ Török Béla, Kiss Sándor, gróf Csáky István, Ezri Sándor, Bobrik Arnold, Barkóczy György, Ottrubay Károly, Kirchner Sándor, báró Bánffy Zoltán. Sajtó­tudósítók : Benda Jenő, Fabró Henrik, Ottlik György, Krisztich Sándor, Sally Dezső, Bródy Miksa, Boros Samu. A békedelegációval együtt utaztak a beosztott irodai segéderők, altisztek, nyomdá­szok és vasutasok.* A bécsi „Neue Freie Presse“ vezércikk­ben foglalkozik a Neuillyban meginduló béke­tárgyalásokkal és azt írja, hogy a magyaro­kat nem fogják olyan barátságtalanul fogadni, mint az o­ztrákokat, mert hatalmas szószólóik vannak. B. K. Hírek a­ nagy világb­ól, Magyarország kormánya is elkészítette a földreform tervezetet. Ezt jelentette be Rubinek magyar földmivelésügyi miniszter Miskolczon tar­tott beszédében. A reform a magántulajdon elvén épül fel, az államnak azonban korlátlan kisajátí­tási jogot biztosít. Ezzel a joggal az állam úgy fog élni, hogy föld csak azoknak jusson, akik azt megművelni képesek. Egyéb reformokat is jelen­tett be a miniszter. Többek között a progresszív jövedelmi adót, a munkástörvények revízióját, melynek fő célja lesz, hogy megszüntesse a mun­kás és munkaadó közötti harcot. A munkástársa­dalmat nemzeti alapon akarja megszervezni a kor­mány, a már megszervezett földmivestársadalom mintájára. A földmivesek tömörülését erőteljeseb­bé akarja tenni a kormány. Felhozta a miniszter Svájcz példáját, ahol minden percben 270 ezer földműves áll készen arra, hogy a rendzavaró el­hódított városi elemek merényletét csírájában el­fojtsa. Hangsúlyozta annak szükségét, hogy a ma­gyar faj fiai foglalják el a kereskedelmi és az ipar fontosabb pozíciót. A miskolczi nagygyűlésen Kacsó Gyula az ipari munka­ság nevében beje­lentette a magyar munkáspárt csatlakozását. A miniszter bejárta Borsod, Abauj, Gömör és Zem­plén vármegyék nevezetesebb községeit, ahol m­nn­­denütt lelkesen fogadták. Oroszországból jön a híre, hogy az év vé­­gén megtörténtek az új szovjet­ választások. A szovjetek központi tanácsának elnökévé, vagyis az egész köztársaság elnökévé Lenin helyett Kalinint választották. Lenin második helyre szorult és így alelnök lett. Ez természetesen hatalmának és be­folyásának nagy hanyatlását jelenti. Budapesten régi szokáshoz híven, jelentős politikai beszédek hangzottak el újév napján. Huszár Károly magyar miniszterelnök a keresz­tény blokk tisztelgő küldöttsége előtt többek kö­zött a következőket mondotta : »Gonosztevők, be­­teglelkű emberek tönkretettek egy ezeréves király­ságot, leprovokálták az ország megszállását, ami 45 milliárdnyi terhet okozott az országnak. Nem­csak a magyar népnek a küzdelméről volt szó : az európai keresztény civilizáció küzdött azzal az ázsiai anarkiával, mely egy izgékony fajnak min­den temperamentumával itt próbálta megalapozni az egész Európára kiterjedő szociális forradalmat. Ez a bolsevizmus, mely édes gyermeke a szociál­demokráciának.« »E p­llanatban két fix pont van!­­az egyik magyar nemzeti kormány, a másik a magyar nemzeti hadsereg. E két erőtényező kö­zött teljes harmónia és összhang van.« »Megmon­dom őszintén, fáj nekem látnom, hogy táncolni, mulatni tudnak Budapesten; ebben az országban olyan gyásznak kellene lenni, mintha minden ház­ csapuzik kik. SKÉra« 2 städatL tFre» palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognacos, likürös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 42 4 5 WcIimb M«lr és Társa, Gyula*

Next