Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-06-30 / 53. szám

LII. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K -­f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Gyula, 1930. június 30. Egyes szám ára 60 fillér 53. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 00 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. megelégedés és nyugalom, a jobb megélhetés és a fokozatos olcsóbbodás. A jó termés már mutatkozik ; ha nem lesz jó belső rend, nem tudjuk a termésünknek hasz­nát venni és ez ellenségeink prédájára válik. Péter és Pál: Ismét megcsendül a kasza az Istenáldotta magyar rónaságon. Az első esztendő hosszú évek, évtizedek óta, melynek gyümölcsét nem viszik nagyhatalmi hóbortokra, nem dobják oda egy világháború molochjának, nem rakják zsebre nemzetközi kalandorok és nem orozza el a felszabaditás ürügye alatt a szomszéd. Ennek az esztendőnek munkája, gyümölcse az első, mely tönkrement országunk rendbe­hozására, felsegítésére van hivatva. Ha Isten és mi magunk is úgy akarjuk! Háromszáz esztendőnél hosszabb időn át egy idegen nagyhatalmi törekvésnek arattunk, mely magunknak csak annyit hagyott meg, hogy el ne pusztuljunk, hogy az egymásra következő esztendők mindenikében előállít­hassuk számára a legfontosabb anyagi ja­vakat. Egy ötletszerű, megfontolatlan és következményekkel mit sem törődő forradalom a azzal áltatta magát és a nemzetet, hogy megszabadított bennünket a nagyhatalmi hó­bort átkaitól és anyagi függőségétől, de ugyanekkor oda kormányozta az ország hajó­ját, hogy odadobta ellenségeinknek az ország területének háromnegyed részét, a nemzeti vagyonnak legértékesebb, legjobban gyü­­mölcsöztethető részeit. Most itt vagyunk ismét a háromszáz esztendős probléma előtt. Vissza tudjuk-e nyerni önerőnkből gazdasági függetlenségün­ket és ezzel együtt a politikai önállóságot, avagy ismét kénytelenek leszünk másokkal szövetkezve önállóságunk egy részét feláldozni, hogy cserébe megtarthassuk a másik részét. Helyzetünk ma kedvezőbb, mint a mohácsi vész után volt. Akkor az eleséget termő Al­föld jutott idegen kézre és az ország kezün­kön maradt keleti és nyugati része elszakít­­tatott egymástól földrajzilag, politikailag, sőt ellenségként állott szemben egymással. Ma megfordítva, az élelmet termő Alföld és a Dunántúl maradt egy összefüggő egészben a kezünkön és ha ezt a kedvezőbb helyzetet kellőképen, szorgalmas munkával és előrelátó okos politikával kihasználjuk, akkor elérhet­jük, amire háromszáz esztendő óta sóvárgunk, a gazdasági és politikai függetlenséget. Céltalan bojkott. Hollandia nagyon rokonszenves ország ne­künk. Ezért nagyon ügyesen számítottak a vörös diktátoroknak Bécsbe menekült cimborái, hogy ebből az országból, Amsterdamból keltezték a Magyarország közlekedési bojkottálására vonatkozó szakszervezeti határozatot. Amsterdamban a híres gyémántköszörüsök nagy része zsidó és ezeket könnyű volt rávenni a hitsorsosaik magyarországi szenvedéséről szóló hazug rágalmakkal arra, hogy hadat próbáljanak üzenni az ujjászervezkedő és az erősödés útjára lépett, nemrégiben még vörös zsidó kalandorok fosztogató markai között vergődő hazánknak. Azt is tudjuk, hogy Leninék sok mil­liót küldtek ki a Nyugat-Európa egyes országai­ban rendezendő sztrájkok céljaira. És végül az is bizonyos, hogy ezt a sztrájkot nagyon jó szemmel nézik szomszédos ellenségeink, az ország ezred­éves területét megrabolni akaró Csehország, Szerbia és Románia, de főleg az osztrák vörösök. Határozottan és komolyan csak Bécsben és még néhány osztrák helyen sikerült a bojkottot elle­nünk megszervezni, mert itt tudták a magyar­­országi vörös menekültek a Leninéktől és esetleg a hírek szerint néhány megtévedt vagyonosabb zsidótól kapott pénzt sok emberhez juttatni. Magyarország földmivelő népe mindenesetre számított most arra, hogy az aratása árán be­szerzi a legszükségesebb gazdasági eszközöket, házi felszereléseket, ruhaneműt és több olyan cikket, amit most csak külföldről lehet kapni. De viszont a magyar nép sokkal büszkébb, sokkal öntudatosabb, semhogy a maga nemzeti fejlődé­sének alapfeltételeit odaadja egy tál lencséért, vagyis hogy szakítson új kormányzási rendszeré­vel, adjon tért a hatalomban a nemzetközi szocialistáknak, csak azért, hogy az életét ké­nyelmesebbé tegye s a nélkülözésektől megszaba­duljon. A nemzetgyűlés hétfői ülésén még egy zsidó képviselő, Sándor Pál is odavágta a kül­földi bojkottrendező vörösöknek, hogy mi magya­rok mezítláb fogunk járni, de a hadseregnek lesz csizmája, így érez nálunk minden ember és így fo­gunk cselekedni. A körülöttünk fejlődő események is arra intenek bennünket, hogy a megkezdett után föl ne tartóztassuk magunkat. A cseheket a lengye­lek szorongatják, a szerbeket az olaszok, a romá­nokat az orosz vörösök és a hazafias ukránok. Mind a három ellenségünknek az lenne az érdeke, hogy Magyarország megint magával tehetetlenné váljék, mint nemrégiben a Károlyi és a vörös uralom alatt. Ezt a szívességet nem fogjuk szom­szédainknak megtenni. Most pedig nézzünk szemébe a bojkottnak. A bojkott igen kellemetlen és gonosz találmány 8 a jelen esetben úgy néz ki, mint mikor a fejős tehenemnek, mely eddig nemcsak engemet, ha­nem a szomszédomat is ellátta tejjel és vajjal, a szomszéd megtagadja egy idegen ember rábeszé­lésére, hogy köcsögöket, zsétárt, jászolláncot, villát, lapátot, lámpát és egyéb istállószereket, a tehenésznek papucsot, nadrágot, kalapot szál­lítson. Ez mindenesetre nagy megakadás, ha so­káig fenntartja a szomszéd a haragot. De ha én erre azzal felelek, hogy nem adok tejet és vajat, akkor a szomszéd haragja nem lehet tartós, mert önmagát és gyermekeit károsítja. Még azt sem teheti, hogy mástól vegyen tejet és vajat, mert az én házamat és tehenem tejét már megszokta, de még a környéken nincs is másnak tehene. Ez a bojkott tehát csak „haragssom rád” játék. Ausztria igen kevés nélkülözhetlen cikket szállított eddig nekünk, azt is uzsoraáron. Sőt a háború óta majdnem semmit. Nagyobb baj az, hogy a tranzitó árukat, melyeket közvetítenie kellene, szintén lestoppolja. De ha Jugoszlávia és Csehország nem csatlakoznak hozzá, amint­hogy eddig nem is tették, akkor a műharagnak egyedül Ausztria lenne az áldozata. De bizo­nyára okosabb lesz, mint Amsterdam nemzetközi vörösei szeretnék. Nincs tehát ok a pánikra! Az első dolog, hogy legyen elég jó termésünk, a második, hogy legyen jó belső rendünk. Ezzel együtt jár a H­I­BE K. A vármegyei tiszti főügyészi állásra a vármegye kormánybiztos-főispánja dr. Hoffmann Károly ügyvéd, takarékpénztári ügyészt helyet­tesítette. Helyettesítések a vármegyei közigazgatás­nál A vármegye kormánybiztos-főispánja az üre­sedésben levő közig. kiadói állásra Kiss Ferencet, az iroda segédtiszti állásokra Durkó Lászlót és Virislay Gizellát helyettesítette. Seres Lajos szeg­halmi járási iroda s. tisztet pedig a vármegyei központba helyezte. Sarkad községet a belügyminiszter — mint értesülünk — ismét Bihar megye közigazgatása alá rendelte. Igazán csodálkoznánk ezen az intéz­kedésen, ha valónak bizonyulna, hogy ma, az önrendelkezés elvének korszakában, egy községet lakosainak óhaja és érdekei ellenére igy tologat­nak egyik igazgatási területből a másikba. Bé­kés vármegye közönsége minden különösebb érdek nélkül magáévá tette e derék színmagyar község lakosságának azon óhaját, hogy végleg Békés­megyéhez csatoltassék. A felszabaduláskor történt idecsatolást azonban természetesen csak ideigle­nesnek tartotta, már csak azért is, mert a szom­széd vármegye meghallgatása nélkül végleges határozatot hozni ez ügyben nem lett volna illő dolog. Ezt az ideiglenes rendezést is most két hónap múlva megváltoztatni, mikor Sarkad köz­ponti közigazgatása a nehezen megközelíthető Berettyóújfaluban, pénzügyigazgatósága a csak 200 kilométeres, megszakított vasúti utazással el­érhető Debrecenben van, igazán feltűnő és nehe­zen megmagyarázható dolog. Felhívás ! A minisztérium rendelkezése értel­mében úgy a saját földdel bíró, mint bérelt, földön gazdálkodó azok a termelők, akik haza és rozs vetés területeiket július 3-ig Nádházy Gyula városi I. aljegyző hivatalos helyiségében napon­ként délelőtt 8—12 óráig és délután 2—6 óráig jelentsék be. Aki bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy tekintődik, mintha termését eltitkolta volna, 6 hónapi elzárás és 2000 korona pénzbüntetésen felül a javukra mutatkozó gabona különbözet kétszeresének a beszolgáltatására, valamint a gabona forgalmi ára háromszorosának a megfizetésére lesznek kötelezendők. A többtermelés és a kisgazdák A Gazda­sági Tudósító értesülése szerint a legközelebb nagyobb számú kisgazdacsoport fogja a kisgazda­ügyi miniszter vezetése alatt a búza és más nö­vények nemesítésével foglalkozó gazdasági telepe­ket felkeresni, hogy így a kisgazdák közvetlenül legyenek a tanúi azoknak az eredményeknek, a­melyeket a növénynemesítés útján elértünk és tapasztalataik alapján győződjenek meg arról a fontos szerepről, amelyet a növénynemesités ügye a többtermelés szolgálatában betölt. Halálozások Id. Kátay Lajosné sz. Kliment Erzsébet, a Dobay-féle könyvkötészet érdemes munkásának neje folyó hó 27-én élete 44. évében hirtelen elhunyt. Hét gyermeke és kiterjedt nagy rokonság gyászolja korai halálát. — Búzás Mi­hály nyug. tisztviselő folyó hó 28-án élete 78-ik évében elhunyt. Szecsey István nyug. gazd. aka­démiai tanár apósát gyászolja az elhunytban. (szedret) legmagasabb áron vásárolunk, nagyobb mennyiségért elküldünk, r dUpi vl Gyulai Központi Szeszfőzde Weisz Mór és Társa, Gyula. 958 1010 Lapunk mai száma 2 oldal.

Next