Békés, 1922 (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-01-04 / 1. szám

LIV« évfolyam 1» szám« Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 1 korona. Szerda Felelős szerkesztő: DOBAY FEREN­C Gyula, 1933* Január 4 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyilt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik szerdán és szombaton. Sencs. Igen békességes, szent karácsony-ihlette gondolatok rajzottak körül bennünket, mikor az új esztendő első vezércikkét megírni akar­tuk. Szeretésről, megértésről, a bosszúállás tőketételéről, a megtévelyedettek felvilágosí­tásáról akartunk írni. S íme, mikor hozzá akarunk fogni, akkor odatolakszik szemünk elé ez a név, mely mostanában napról­­napra felveri a békességes emberek nyugal­mát, mint ahogy a vásott gyermek lármája felzavarja a legbékességesebb családok haj­lékát. Ezt a nevet egy ravasz, nagyravágyó diplomata, az újdonsült Cseh-Szlovák állam külügyminisztere viseli, akinek a volt Habs­burg-monarchia szétrobbantásában, Magyar­­ország területének szétdarabolásában nagy szerep jutott és aki most, a királykérdésnél is, a legjobban csörtette a kardját, bár nem volt benne bizonyos, hogy katonái, akik ilyen mozdulatokhoz nem igen szoktak hozzá, va­lóban ki is fogják-e rántani. Nem is akart, nem is tudott volna ő harcolni, csak, mint okos ember, nagyon jól tudja, hogy azt a pünkösdi királyságot, melyet gyáva árulás megszerzett az ő és népe részére, csak ijeszt­getéssel, merész fenyegetésekkel tudja ideig­­óráig fentartani. A magyar kormány megijedt vakmerő fenyegetőzéseitől és Benes úr most vérszemet kapott. Érzi, hogy tovább lármáz­nia, tovább követelőznie kell, különben rög­tön észreveszik államának belső gyengeségét. Most nem kevesebbet követel, mint hogy Magyarország változtassa meg annak az eskünek a tartalmát és szövegét, amelyet a magyar királyok koronázásukkor évszáza­dok óta letesznek és amelyet épen most öt esztendővel ezelőtt Károly király is letett.­­ Ebben az esküben ugyanis az is bennfoglaltatik, hogy a király esküvel fogadja, hogy Magyar és Horvát-Szlavon- Dalmátországok területi épségét sértetlenül fentartja, ezen országok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem idegeníti, meg nem csonkítja, sőt amen­­­nyire lehet, gyarapítja és kiterjeszti. Ez a nem is annyira szemtelen, mint gyáva kíván­ság sokakat talán igen, de minket nem lep meg. Mi nagyon jól tudtuk, hogy a kis­ antant, de főkép Benes úr nem fog megállani annál a követelésénél, hogy a koronás magyar király és a Habsburg-ház detronizáltassák. Csak azt nem tudtuk, hogy miféle újabb követeléssel fognak előállani. Arra, hogy egy eskütől is féljenek, igazán nem gondoltunk. Hiszen ezt az esküt évszázadok óta teszik le a magyar királyok, letették a török hódoltság alatt is számtalanszor, de egyik török szultánnak sem jutott eszébe, hogy azt követelje, hogy az esküt változtassák meg. Mert a szultánok való­ban hatalmasak voltak, nem reszkettek és félel­mükben nem követeltek ostobaságokat. Tudták, hogy eskü nélkül is vissza­veszi a magyar király, ha ereje lesz, ami az övé és száz eskü sem véteti vissza birtokát,ha a szultán marad erősebb Bizony, most is csak úgy van. Benes úr pe­dig nagy szorongások között élhet, nagyon erőt vehetett rajta a félelem, ha ilyen kö­vetelések támasztása jut eszébe. Ha az a Cseh-Szlovákia olyan erős államalakulat lenne, mint aminőnek Benes úrék hirdetik, akkor bizony édes­keveset törődnének azzal, mire esküszik a magyar király. Akik itthon kis­hitűségükben és kétségbeesésükben eddig nem látták, hogy tulajdonképen minő kép­zelt hatalmat tisztelhetünk Cseh-Szovákiában, most azok is tisztán láthatják. Reszketnek ott nemcsak a karmunktól és fegyvereinktől, de még szavainktól, királyunk koronázási esküjétől is. Ez már az utolsó stádium odaát. Benes ur már abban az állapotban van, amelyre a magyar ember azt mondja: vesz­tét érzi. A karácsony-ihlette békés gondolatokat azonban nem űzi el lelkünkből Benes ur. Nekünk ő hozzá semmi közünk, nekünk le­­igázott, félrevezetett, koldussá tett népeihez van közünk. Ezeket pedig nem tesszük fele­lőssé az ő eszeveszett, halálra ijedt ugrán­­dozásaiért. Közel az idő, amikor a népek meg fogják egymást érteni és lerázzák a ma­gukról a felfordulások zavarában nyakukra ült kis zsarnokokat. Belföldi események. Az új esztendő első napja örvendetes, sokat ígérő eseménnyel kezdődött csonka országunkban. Újév napján adta át a szövetségközi tábornoki bizottság a magyar kormánynak Sopron vá­rosát és környékét, melyet a két héttel ezelőtt tartott népszavazás alapján a nagykövetek tanácsa Magyarországnak ítélt. Az átadás komoly, de a lelkek mélyére ható ünnepségek között történt. A templomokban tartott istentiszteletek után a szövet­ségközi tábornoki bizottság székhelyéül szolgáló katonai tiszti leánynevelő intézetben történt a városnak hivatalos átadása, ugyanabban a teremben, ahol néhány hónappal ezelőtt a magyar kormány megbízottjának könnyes szemekkel kellett aláírnia a területnek Ausztria részére való átadását. Ennek a nagyon örvendetes eseménynek elsősorban az a jelentősége, hogy a békeszerződés érinthetetlenségét megdöntötte és világossá tette a világ előtt, hogy a szerződés nem minden ren­delkezése alapszik a népek, sőt még a kormányok kívánságaira sem, mert ime tekintélyes államok kormányai kívánták, hogy egy igen nevezetes vá­rosnak hovatartozásáról népszavazás döntsön és egy igen intelligens lakosság tekintélyes része másként kívánta sorsát rendezni, mint azt a béke­­szerződés tette. A józan igazság, a népek igazi egyetértése napjának hajnalhasadását jelzi az újév­­napi soproni ünnep. Külföldi hírek. A karácsonyi ünnepek a külföld életébe is pihenőt hoztak. Csak Olaszország felől jön ese­ménynek híre. A sebenicoi, zágrábi és spalatoi olaszellenes zavargások miatt Olaszország ismé­telten elégtételt kér a jugoszláv kormánytól és hogy kérésének nagyobb nyomatékot adjon, hadi­hajókat is küldött a dalmát partokra. Hogyan ? kérdezzük, hát a sokféle elnevezésű híres békék sem tudták megteremteni az egyetértést népek és népek között és az uj államoknak máris nem­zetiségi kérdései vannak. szép fehér egész szemű 1 kgr. 04 korona Kéri Andor és Lajos füszerüzletében. 7­1—1 Lapunk mai száma 2 oldal. HÍREM« Lapunk legközelebbi száma, a pénteki ünnep miatt, szombaton, a délutáni órákban jelenik meg. Városunk világítása A legerélyesebben szóvá kell tennünk városunk közvilágításának botránkoz­­tatóan elhanyagolt állapotát. A törvénykezési pa­lota előtt például hetek óta nem ég a lámpa, úgy­hogy az emberek egymásba ütköznek. Az Árpád­­utcán az Erdélyi­ út sarkától majdnem a Novák­­utca sarkáig nem ég egy lámpa sem, tegnap este a Városház­ utcán a Harucker­ tértől a Munkácsy­­utcáig egy égő lámpát sem láttunk. Kérdezzük, van-e ennek a szerencsétlen városnak vezetősége és ha van, törődik-e még a közügyekkel ? Tanítói kitüntetés. Igen nagy jelentőségű, ritka kitüntetés örvendezteti meg Gyula város tanítóságát, a katholikus egyházat, mint iskola­­fentartót és szerény szerkesztőségünket. A ma­gyar tanítóság részére alapított legnagyobb jutal­mat, a báró Wodianer-féle 1000 koronás nagy­jutalmat, melyet évente az egész országban csak két tanító kaphat meg, az idén Székely Lajos, a belvárosi katholikus elemi iskola vezető-tanítója kapta meg. Negyven éves lelkes, odaadó, ritka hiva­­tottságról bizonyságot tevő tanítói működést jutal­maz és tüntet ki a Magy. Kir. Tud. Akadémiá­nak ez a döntése, mely nemcsak a jutalmazottra igen értékes elismerés, de kitüntetés az iskolára és Békésmegye egész tanítói karára. Meleg elis­merésünk illeti meg Békás vármegye tanfelügye­lőjét is, kinek felterjesztése alapján történt a dön­tés, mert a tanítói kar iránti tettrekész érdeklő­désről, az érdemek elismerésére való buzgó kész­ségéről tesz ez a kitüntetés bizonyságot. A ki­tüntetett tanítónak, szeretett munkatársunknak pedig igen sokak nevében kívánjuk, hogy még számos évekig legyen teljes erőben disze és büszkesége derék, kiváló tanító­gárdánknak. Zita királyné Svájcba érkezett. Úgy érte­sülünk, hogy Zita királyné Eunchalban már múlt hétfőn az Avon hajóra szállt és valószínűleg már megérkezett Svájcba. Lobogódisz: Újév napján Sopron városának és kerületének Magyarország részére történt át­adása napján, városunk közhivatali épületei és igen sok magánháza is fel voltak lobogózva. Adótárgyalások. A jövedelmi-, vagyon- és hadinyereségadó kivetések elleni felszólamlások elbírálására alakított bizottságok Gyula városában a mai napon kezdték meg működésüket és január 26-ig folytatják. A felszólalók idézést nem kap­nak, csak a bizottság hirdető tábláján az adózók sorszámának kiírásával közöltetik a tárgyalás napja. Trockijt kitaszítják a zsidó hitközségből. Finnországból érkezett utasok elbeszélése nyomán a berlini lapok azt írják, hogy Trockij apja, Bron­­stein Mózes a jekaterinoszlávi zsinagógában a zsidó hitközség elöljáróságának és az öregek ta­nácsának jelenlétében azt is kérte, hogy fát közö­sítsék ki a hitközség kebeléből és taszítsák ki a hivők közül. A gyulai izraelita nőegylet 1922. évi ja­nuár hó 11-én jótékonycélu előadást tart. Színre kerül az »Április” cimü 3 felvonásos operette, melynek szövegét Arató Erzsi írta, zenéjét Mar­tos Pál szerzette. A darab rendezését Kató-Kiszel István budapesti iparművész vállalta. Az előadást folyó hó 12-én olcsó helyárakkal megismétlik. A Polgári Kör Szilveszter-esti bálján felül­fizettek : Faulhaber József 150, Mozi cukrászda, Kállay Gábor, Garay János, Stéberl Mihály 100—100, id. Makray Sándor, Silbereisz János 60—60, Gyulai István, Misits János, Sülé József, Heilinger Károly, Benkő János 50—50, Hegyi József, Ludvig József, Wiszt Konrád, Steigerwald János, Papp Gyula, Kocsis Lajos, Sál Béla, Szabó József, Sas József, Balogh Endre, Baudermann János 40—40, Nagy János, Nagy József, Barth Izsó, Szabó Lajos 30—30, Scheibert József, Mi­­halik Andor, Oroszlány Gábor, ifj. Menyhárt Gál-

Next