Békés, 1926 (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-01-06 / 1. szám

XIVIII. évfolyam 1. szám Előfizetési árak: Helybeli Negyedévre, Vidékre . . . . 20.600 K . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TAH&ADALMI ÉS KflZfiAZniSZATI HETILAP, Szerda Gyula, 1936. január 6. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám­ára 1009 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Horthy kormányzó az árterületen. Mint tudvalevő, a kormányzó szombaton Békés megyébe érkezett és megtekintette az ár­vízzel sújtott területeket. A hivatalos jelentések meghallgatása után elismerését fejezte ki a ható­ságoknak és a műszaki osztagok parancsnokai­nak a végzett eredményes munka felett A kormányzó saját pénztá­rából több, mint 145 millió korona segélyt osztott ki. Értesülésünk szerint Ő főméltósága többe­ket kitüntetésben fog részesíteni azok közül, kik a mentési munkálatokat vezették. Érdekes meg­említeni, hogy a kormányzó meglátogatta Kom­­lódy József okányi kisgazdát, aki egymaga negyven menekült elhelyezéséről gondoskodott saját házában. Félrevert harangok. A Békés szerkesztősége volt az első, a­mely a szomorú békésmegyei karácsonyról az ország sajtóját ki­m­­erítőleg informálta. Amidőn köte­lességünkhöz híven beszámoltunk a vészteljes napok eseményeiről , a telefon­kagylóba bedörögtük ezt az egy szót: Trianon. A magyar sajtó kivétel nélkül megértette, hogy nagy szerencsétlenségünk egyedüli oka csakugyan a tarthatatlan békeszerző­dés, mely még a természet forgását is meg szeretné változtatni. Félrevert magyar harangok nyel­vét megérti-e a művelt Nyugat böl­cseinek tanácsa? Elhallatszik-e a körösmenti tanyák népének jajszava Genfbe és ha elhallatszik, megértik-e ott végre, hogy ezeréves nemzet mel­lett a világ kezdete óta érvényes igazságot feszítettek meg akkor, ami­kor a csonka Magyarország szive felé tartó folyók legnagyobb részét idegen uralom alá tették. A Körös menti tanyák és falvak földönfutóvá lett népe vajjon hol keresheti most az igazát? Van-e a Népszövetség olyan hatalom, amely a mulasztást elkövetett, úgynevezett utódállamokat, arra kötelezné, hogy fizessék meg azokat a károkat, a­melyeket az árvízveszedelemmel csakis ők okoztak ? Mert ha van még nemzetközi jog, akkor az oláhoknak felelniük kell azért a százezer kataszteri holdnyi víztömegért, amely a gátak átvágása következtében zúdult magyar terü­letre. Jog, törvény és igazság szerint és a nemzetközi árvízvédelmi egyez­mények szerint ez a felelősség nem is volna vitás. De ki mer ma még csak gondolni is ilyen jogok érvé­nyesítésére, amikor az úgynevezett utódállamokkal szemben kellene igazságot szolgáltatni a legyőzőitek egyikének. Ők elvehetik a magyar telepesek földjét, beavatkozhatnak a mi ön­védelmi fegyverkezésünkbe, tehát reánk is zúdíthatják a fékevesztett vizeket, ha ez nekik úgy tetszik.­­ Rablógazdálkodásukkal kiirtották már az erdők nagy részét, aminek az a következménye, hogy a hegyek­ben az olvadás és a hévíz eltakaro­dása nem egyenletes többé mint volt hanem rohamos, megfékezhetetlen. Úgy áll itt a megmaradt magyar föld, mint valamely ürgelyuk, amelyet cseh és oláh esztendőről-esztendőre kiönthet, ha ez neki úgy tetszik. És ezzel a nemzetközi gazdálko­­d­ással szemben nekünk csak a ha­rangok félre­verésének joga maradt meg. Hálát adhatunk a gondviselés­nek, hogy az árvíz most jött, mert ha tavaszi zöldár formájában kaptuk volna, még több száz milliárd kár miatt panaszkodhatnánk. Még han­gosabb lehetne pusztába kiáltó sza­vunk, mert a termés elpusztulásán kívül azt is sirathatnék, hogy az egész rendelkezésre álló karhatalom nem elegendő egyetlen veszélyezte­tett vármegye megmentésére. És keserű öngúny hangján só­­h­ajtnánk, hogy ime az árvíz elleni harcra sem elegendő hadsereg ellen járnak árulkodni külföldön a ma­gyarországi nyugat-imádó radikáli­sok, akik valószínüleg ma sem érzik, hogy a nemzetközi szolidaritásnak paródiája az, amit a körülöttünk tob­zódó hatalmasok demokráciája ve­lünk szemben tanusit. Tíz magyar város Békésért. A magyar sajtó napról napra a legnagyobb érdeklődéssel foglalkozott és szeretettel karolta fel a békés megyei árvízkatasztrófa ügyét. Ennek hatása alatt az ország figyelmét, mireánk terelte és csak így magyarázható meg, hogy Csonka­­magyarország legtöbb városának hazafias közön­sége segítségünkre siet. Amint a Békés­hez ér­kező lapokból olvassuk: Cegléd, Kecskemét, Nagykörös, Szolnok, Szeged, Baja, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Makó városok törvényhatósága, illetőleg képviselőtes­tülete e hó folyamán ülést fog tartani, amelyen mindegyik város bizonyos összeget fog megsza­vazni a békés megyei árvízkárosultak felsegí­­­tésére. Lukács György nagyarányú akciója. Jelentettük volt, hogy Lukács György dr., városunk nemzetgyűlési képviselője egy napig városunkban tartózkodott és megtekintette az árvíz által sújtott területeket Az első adományt — 5 millió koronát — képviselőnk juttatta a kormánybiztos kezéhez a momentán felmerülő szükség enyhítésére. Lukács György egynapi ittartózkodása után a fővárosba utazott, hol nagyarányú akciót indít az árvízkárosultak felsegítésére. Mint fővárosi tudósítónk jelenti, az árvízvesze­delemmel kapcsolatos kérdésekről hosszasan ta­nácskozott a miniszterelnökkel és a kormány tagjaival és azokkal a humánus egyesületek ve­zetőivel, kik hivatva vannak az országos segély­akció megindítására. Az árvizkárosultak segítése. Nagyobb adományok érkezése. A főispán akciója. A közigazgatás munkája. A vármegye lakosságát sújtó árvizvesze­delem ijesztő arányokban mutatja pusztítását. Az elárasztott vidék területe 60 — 80 ezer katasz­­trális hold. Ezen az árviz földönfutóvá tette magyar testvéreinket, elsöpörte gazdáink tanyá­ját, elragadta jószágainkat, javainkat. A szinma­gyar lakosság ártatlanul szenved, előfogyottan küzd, vergődésében vérrel verejtékezik. Vármegyénk kiváló szervezőképességü fő­ispánja fáradtságot nem kimélve mindent elkövet a veszély helyhezkötése és a menekültek elhe­lyezése érdekében. De emellett a vármegye egész közigazgatása lélekkel és szivvel látja el sok­irányú nehéz munkáját és mindent félretéve igyekszik a borzalmas csapás súlyosságát kön­­­nyebbé tenni A földmivelési miniszter, ki a hely­színen mindent megvizsgált és megszemlélt, leg­nagyobb elismerését tolmácsolta dr. Kovacsics Dezső főispán előtt az önfeláldozóan teljesített munka pontossága, nagysága és főleg eredmé­nyessége fölött. Dr. Kovacsics Dezső főispán első megálló­jánál a szenvedések enyhítésére gondolt s e cél által vezéreltetve, a segítő mozgalmat már meg­indította. Egyes nagyobb önkéntes adományok már érkeztek hozzá, azonban abban a szilárd

Next