Békés, 1928 (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-01-04 / 1. szám
LX. évfolyam 1. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fil). Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Szerda Gyula, 1928. január 4. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Eges számára 10 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton- Békerevizió. Szilveszter estéjének sürü ködén egy Örömhír reménysugara villant át. Ez a hír közölte velünk, hogy az Európai Unió nagybizottsága Hágában világkonferenciát hív össze, melynek egyedüli tárgya a békereviziók kérdése, célja pedig ezek égető szükségességének megvitatása. E rövid híradás mögött ott csillog a biztató remények harmatcsöppjeinek gyöngye, ott ragyog minden magyar embernek a múlt keserű idején kihullott bánatkönnye, ott villámlik szemkápráztatóan az Igazság diadalának örök és megcáfolhatatlan eszméje. A magyar igazság már hetedik éve állott teljes sötétségben, amikor lord Rothermere „Magyarország helye a Nap alatt“ című cikkével először vetette rá igazságszeretetének és önzetlenségének reflektorát a megalázott Hungáriára. Azután újabb és újabb fénycsóvák világították meg más és más oldalról a hazánkat ért sok igazságtalanságot. Magyarországnak ezek a tekintélyes barátai és pártfogói végezték azt a nagy, áldásos munkát, mely rövid félév alatt megteremtette első gyümölcsét: a hágai konferenciát. Az első reménnyel biztató tény az, hogy a konferenciát nem a Népszövetség rendezi, mely nevezhető győztes államok társulásának, a jelenlegi helyzetet fenntartani kívánók egyesülésének, csak a kisebbségi érdekek felkarolójának nem, amely munka pedig a legáldásosabb és legszebb volna. Gondoljunk az optánsperre, gondoljunk Borádi szenátor kijelentésére, aki azt mondta, hogy a magyar ügynek nem válna szolgálatára, ha ő, — mint magyarbarát és a revíziós gondolat harcosa, — kinyilatkoztatná a Népszövetség felőli véleményét. A hágai konferenciát nemzetközi tekintélyekből és híres világpolitikusokból álló bizottság hívta össze, a tagok neve és személye pedig garanciája a konferencia sikerének, amely különben egyébként is biztosítva van, hiszen már a világnak majdnem valamennyi állama bejelentette, hogy elküldi képviselőjét. A nagybizottság elsősorban természetesen a legyőzött államokat kereste fel egy kiáltvánnyal, melyben felszólítja őket a részvételre és sérelmeik előterjesztésére. A konferencia tárgya — mint már említettük — „A revízió és a béke.“ Álljunk itt meg egy kicsit és tegyük föl a kérdést: Hogyan jöhettek létre ezek a „békék“, melyek az égbekiáltó igazságtalanságok iskolapéldái ? A felelet könnyű — hiszen átéltük ezeket az időket — és nagyon keserves, mert még most is a békeszerződések rettenetes megterheltetései alatt roskadozunk. „Mindennek a háború az oka!“ Igen, csak a világégésnek tulajdoníthatjuk, hogy a XX. században igy lehessen elbánni egész országokkal. Akkor még lángolt a lelkekben a fékevesztett gyűlölet, mely valósággal vágóhidra hajtotta az embereket, mely a halált hozó ágyuk, gépfegyverek és puskák csövét irányította, mely az embert minden emberi érzéséből kivetkőztette. Ez a gyűlölet uralkodik a békeszerződések szellemén is. Ennek tulajdoníthatjuk azt a vakmerő lelkiismeretlenséget is, mely egy hős nép ezeréves területeit gyáva hólyagállamoknak dobta áta prédául. Megemlítsük-e, hogy a békeszerződéseket szerkesztő bizottság azt sem tudta, mi az a Bánát , hogy amerikai egyetemi tanárok gratuláltak nekünk, hogy milyen okos nép is vagyunk mi, nem vettünk részt e világháborúban ! Bátran állíthatjuk tehát, hogy a trianoni békét is a gyűlölet és tudatlanság hozta létre, most pedig az emberbaráti szeretet és felvilágosodottság fogja revízió alá venni A megbocsátásra való hajlandóság, a belátás ma már ismét él az emberek szivében s igy már csak a világ népeinek felvilágosítása van hátra. Mindenkivel meg kell értetni, hogy Trianon nemcsak Magyarország sírját ásta meg, hanem Európa nyugalmát is állandóan megsemmisüléssel fenyegeti; nemcsak egy ezeréves országot akar igazságtalanul megsemmisíteni, hanem örök megcsúfolása minden szent és magasztos eszmének is. Ezt a célt szolgálja a hágai revíziós kongresszus, újabb perspektívákat nyitva előttünk. Ennek szolgálatába álljon minden magyar, gazdag mágnás és szegény földműves, aggastyán, gyermek, hogy a világ összes népébe beleidegeződjék lord Rothermere jelmondata: „Európa pusztulását jelentik a békeszerződések !“ Mi pedig e szent és magasztos munka közben adjunk hálát Istennek, amiért az újévben ismét egy biztató sugarat küldött, mely tovább világítja a hazánk integritása felé vezető utat. Kg. A királyi család karácsonya Lequeitóban. Messze Magyarországtól, a királyi család száműzetésének helyén, egészen más a karácsony, mint otthon. Mig Magyarországon hideggel köszöntött be a karácsony, addig Lequestióban valóságos nyár van s déltájban 18 fokos melegben, kabát nélkül sétálhat az ember. A királyi család karácsonya az idén is abban a mély vallásos hangulatban telt el, amely a boldog emlékezetű IV. Károly király családját jellemzi. A szenteste a pompásan feldíszített házi kápolnában kezdődött az egész udvar részvételével, majd a királyi család tagjai átvonultak a karácsonyfa alá, ahol a kis főhercegnők és főhercegek szerény ajándékokat kaptak. Ajándékokat kapott azonban az özvegy királynétól az udvar minden alkalmazottja is. A karácsonyfa alól Zita királyné és gyermekei átvonultak az éjféli misére, amelyen a királyi család és az udvar személyzete közös szent áldozásban vettek részt Vasárnap nyolc óra után már ismét talpon volt az apátián királyi família s a kis templomban három szentmisét hallgattak a gyermekek, majd az ünnepélyes nagymisét is áhítattal hallgatta végig a királyi család. A sequestiói karácsony bensőséges áhítata például szolgálhat minden magyar családnak mert ez az áhitat nemcsak a királyi család karácsonyáért van, hanem az egész Magyarországért. Vádak az elhunyt román király háziorvosa ellen. Jonescu, bukaresti orvos az egyik bukaresti lapban cikket közöl, amelyben azt állítja, hogy Juvara, az elhunyt Ferdinánd király háziorvosa a királyt szándékosan rosszul kezelte, hogy halálát siettesse. A király halálának oka tudvalevőleg a vastagbélen rákos daganat volt, amely gyógyítható, ha a bajt idejekorán felismerik. A háziorvos akadályozta meg a baj felismerését, aki meghiúsította az alapos vizsgálatot. Juvara 1926. előtt több operációt hajtott végre a királyon és csak, mikor a beteg már menthetetlen volt, vette igénybe a szakorvosok segítségét.