Békés, 1928 (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-01-04 / 1. szám

LX. évfolyam 1. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fil). Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Szerda Gyula, 1928. január 4. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek inté­­zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Eg­es szám­ára 10 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton- Békerevizió. Szilveszter estéjének sürü ködén egy Örömhír reménysugara villant át. Ez a hír közölte velünk, hogy az Európai Unió nagybizottsága Hágá­ban világkonferenciát hív össze, mely­nek egyedüli tárgya a békereviziók kérdése, célja pedig ezek égető szük­ségességének megvitatása. E rövid híradás mögött ott csillog a biztató remények harmatcsöppjeinek gyön­gye, ott ragyog minden magyar em­bernek a múlt keserű idején kihul­lott bánatkönnye, ott villámlik szem­­kápráztatóan az Igazság diadalának örök és megcáfolhatatlan eszméje. A magyar igazság már hetedik éve állott teljes sötétségben, amikor lord Rotherm­ere „Magyarország helye a Nap alatt“ című­ cikkével először vetette rá igazságszeretetének és önzetlenségének reflektorát­ a meg­alázott Hungáriára. Azután újabb és újabb fénycsóvák világították meg más és más oldalról a hazánkat ért sok igazságtalanságot. Magyarország­nak ezek a tekintélyes barátai és pártfogói végezték azt a nagy, áldá­sos munkát, mely rövid félév alatt megteremtette első gyümölcsét: a hágai konferenciát. Az első reménnyel biztató tény az, hogy a konferenciát nem a Nép­­szövetség rendezi, mely nevezhető győztes államok társulásának, a je­lenlegi helyzetet fenntartani kívánók egyesülésének, csak a kisebbségi ér­dekek felkarolójának nem, amely munka pedig a legáldásosabb és leg­szebb volna. Gondoljunk az optáns­­perre, gondoljunk Borádi szenátor kijelentésére, aki azt mondta, hogy a magyar ügynek nem válna szol­gálatára, ha ő, — mint magyarbarát és a revíziós gondolat harcosa, — kinyilatkoztatná a Népszövetség fe­lőli véleményét. A hágai konferen­ciát nemzetközi tekintélyekből és híres világpolitikusokból álló bizott­ság hívta össze, a tagok neve és sze­mélye pedig garanciája a konferen­cia sikerének, amely különben egyéb­ként is biztosítva van, hiszen már a világnak majdnem valamennyi álla­ma bejelentette, hogy elküldi képvi­selőjét. A nagybizottság elsősorban természetesen a legyőzött államokat kereste fel egy kiáltvánnyal, mely­ben felszólítja őket a részvételre és sérelmeik előterjesztésére. A konferencia tárgya — mint már említettük — „A revízió és a béke.“ Álljunk itt meg egy kicsit és tegyük föl a kérdést: Hogyan jöhettek létre ezek a „békék“, melyek az égbeki­áltó igazságtalanságok iskolapéldái ? A felelet könnyű — hiszen átéltük ezeket az időket — és nagyon keser­ves, mert még most is a békeszerző­dések rettenetes megterheltetései alatt roskadozunk. „Mindennek a háború az oka!“ Igen, csak a világégésnek tulajdoníthatjuk, hogy a XX. század­ban igy lehessen elbánni egész or­szágokkal. Akkor még lángolt a lel­kekben a fékevesztett gyűlölet, mely valósággal vágóhidra hajtotta az em­bereket, mely a halált hozó ágyuk, gépfegyverek és puskák csövét irá­nyította, mely az embert minden em­beri érzéséből kivetkőztette. Ez a gyűlölet uralkodik a békeszerződé­sek szellemén is. Ennek tulajdonít­hatjuk azt a vakmerő lelkiismeret­lenséget is, mely egy hős nép ezer­éves területeit gyáva hólyagállamok­nak dobta áta prédául. Megemlítsük-e, hogy a békeszerződéseket szerkesztő bizottság azt sem tudta, mi az a Bá­nát , hogy amerikai egyetemi taná­rok gratuláltak nekünk, hogy milyen okos nép is vagyunk mi, nem vet­tünk részt e világháborúban ! Bátran állíthatjuk tehát, hogy a trianoni bé­két is a gyűlölet és tudatlanság hozta létre, most pedig az emberbaráti sze­retet és felvilágosod­ottság fogja revízió alá venni A megbocsátásra való hajlandó­ság, a belátás ma már ismét él az emberek szivében s igy már csak a világ népeinek felvilágosítása van hátra. Mindenkivel meg kell értetni, hogy Trianon nemcsak Magyarország sírját ásta meg, hanem Európa nyu­galmát is állandóan megsemmisülés­sel fenyegeti; nemcsak egy ezeréves országot akar igazságtalanul meg­semmisíteni, hanem örök megcsúfo­lása minden szent és magasztos esz­mének is. Ezt a célt szolgálja a hágai re­víziós kongresszus, újabb perspektí­vákat nyitva előttünk. Ennek szol­gálatába álljon minden magyar, gaz­dag mágnás és szegény földműves, aggastyán, gyermek, hogy a világ összes népébe beleidegeződjék lord Rotherm­ere jelmondata: „Európa pusztulását jelentik a békeszerződé­sek !“ Mi pedig e szent és magasztos munka közben adjunk hálát Isten­nek, amiért az újévben ismét egy biztató sugarat küldött, mely tovább világítja a hazánk integritása felé vezető utat. Kg. A királyi család karácsonya Lequeitóban. Messze Magyarországtól, a királyi család száműzetésének helyén, egészen más a kará­csony, mint otthon. Mig Magyarországon hi­deggel köszöntött be a karácsony, addig Lequestióban valóságos nyár van s déltájban 18 fokos melegben, kabát nélkül sétálhat az ember. A királyi család karácsonya az idén is abban a mély vallásos hangulatban telt el, amely a boldog emlékezetű IV. Károly király családját jellemzi. A szent­este a pompásan feldíszített házi kápolnában kezdődött az egész udvar részvételével, majd a királyi csa­lád tagjai átvonultak a karácsonyfa alá, ahol a kis főhercegnők és főhercegek szerény aján­dékokat kaptak. Ajándékokat kapott azonban az özvegy királynétól az udvar minden alkal­mazottja is. A karácsonyfa alól Zita királyné és gyermekei átvonultak az éjféli misére, amelyen a királyi család és az udvar személy­zete közös szent áldozásban vettek részt Va­sárnap nyolc óra után már ismét­ talpon volt az apátián királyi família s a kis templomban három szentmisét hallgattak a gyermekek, majd az ünnepélyes nagymisét is áhítattal hallgatta végig a királyi család. A sequestiói karácsony bensőséges áhítata például szolgál­­hat minden magyar családnak mert ez az áhitat nemcsak a királyi család karácsonyáért van, hanem az egész Magyarországért. Vádak az elhunyt román király háziorvosa ellen. Jonescu, bukaresti orvos az egyik bu­karesti lapban cikket közöl, amelyben azt állítja, hogy Juvara, az elhunyt Ferdinánd király háziorvosa a királyt szándékosan ros­­­szul kezelte, hogy halálát siettesse. A király halálának oka tudvalevőleg a vastagbélen rákos daganat volt, amely gyógyítható, ha a bajt idejekorán felismerik. A házi­orvos aka­dályozta meg a baj felismerését, aki meg­hiúsította az alapos vizsgálatot. Juvara 1926. előtt több operációt hajtott végre a királyon és csak, mikor a beteg már menthetetlen volt, vette igénybe a szakorvosok segítségét.

Next