Békés, 1931 (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-01-03 / 1. szám
I.Vili évfolyam 1. szám Szombat Hirdetési dij előre fizetendő.BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fül. Gyula, 1931. január 3. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilt terek intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. • Megjelenik szerdán és szombaton. Irtat vitéz Gömbös Gyula m kir. honvédilusi miniszter. Nemzetünk ezeréves története folyamán gyakran ért válságos időket. Nincs nemzet, amelynek élniakarását többször tette volna próbára balsors és nincs nemzet, amelynek többször kellett volna bebizonyítania, hogy akar és tud is élni ezen a földrészen, melyen ért állania, ugy látszik, isteni rendelés alapján kell. Válságosabb.A napokat azonban még ez a sokat próbált nemzet sem ért, mint a jelenkor napjai. A köznyelv történelmi napoknak nevezi azokat az időszakokat, amelyek egy nemzet sorsára, jövő életlehetőségeire messze kiható fontosságú eseményekből tevődnek össze. Történelmi idők jelentőségeivel, eseményeinek horderejével a kortársak nagy többsége soha sincsen tisztában. Bizonyos távlatból kell visszatekinteni, bizonyos időnek kell elmúlnia, hogy egy következő nemzedék előtt tisztán állhasson valamely korszak jelentősége. Ilyen idők, mint aminőket ma is élünk, egyénnel, nemzettel szemben, fokozott követelményekkel lépnek fel. Egyén és nemzet, természetszerűleg roskadozik azok alatt, amelyeket ezek az idők vállára vetnek. Ezek az idők tenyésztik azután ki mindig, minden nemzetnél, a kishitűeket, a csüggedőket, akik nem éreznek elég erőt magukban megküzdeni a megnehezített életfeltételekkel. Bőségesen megtaláljuk ezt a fajtáját a magunk portáján is. Nem látják ezek a gyászmagyarok azt a nagy utat, amelyet ez a nemzet megásott sírja szélétől már a mai napig is megtett. Nem a megtett utat látják, hanem azt, ami még hátra van, s amelynek megtételére önerejüket elégtelennek ítélik. Ezek azok a kezek, amelyek cselekedni gyengék, tenni nem mernek és csak arra elég erősek, hogy másoknak tettrekész kezeit is lefogják. Természetes dolog, hogy válságos időkben itt-ott csüggedés üti fel a fejét, de még természetesebb, hogy az államnak minden erejével küzdenie kell az ellen, hogy ez a csüggedés elhatalmasodjék. A katonai szolgálati szabályzat a válságos időkben a csüggedőket a legszigorúbb büntetéssel, az azonnali felkoncolással bűntetteik . Valami ilyesféle védekezésre, ha nem is ilyen szigorú formában, a polgári életben is szükség volna. Én nem állítom, hogy minden jól van úgy, ahogy van, de tárgyilagos bírálatot kérek, mert visszatekintve az elmúlt évtizedre, meg kell állapítani, hogy nagy lépéssel haladtunk a szebb magyar jövő felé. Mögöttünk van egy egészségesen végrehajtott földreform, országunk ipari függetlenítése óriási lépéseket tett előre, kereskedelmi mérlegünk ijesztő passzivitása megszűnt, mind több és több új baráttal sikerült megértetnünk a magyar igazságot és ezek olyan eredmények, amelyek — és ha az általános gazdasági válságot figyelembe vesszük is — mindenkit egy jobb jövő biztos reménységével tölthetnek el. Nem szeretem a kishitűeket. Nem tartom őket egész embereknek. Nem az a baj, ha valaki ellenzéki. Elvégre a kormány valóban nem tett meg mindent. A kormány csak annyit tett, amennyit megtehetett. Mindig bizakodó voltam s ma is az vagyok. Törhetlenül hiszem, hogy az egészséges önbizalom, erős akarattal párosulva csodákra képes. Tudom, hogy mire képes egyetlen férfi akarata s tisztában vagyok azzal, hogy nincs erő, amely ellene tudna állni millió férfi akaratának, ha ez az akarat egyre tör. Nekünk magyaroknak pedig van egy közös akaratunk. Ezer pártviszály választhat el bennünket egymástól, ebben az egyetlen nagy akarásban mégis csak találkozunk. De ahhoz, hogy ez az akarat diadalra jusson, férfiakra, önmagukban, társaikban, nemzetünkben bízó férfiakra van szükség! A beteg, aki az élethez való reményét már feladta, menthetetlen. Nemzet, amelyik nem bízik a saját életerejében, nem kelhet új életre. Nem kritikátlan öntúlbecsülést hirdetek, de hirdetem az erőseknek, az egészségeseknek önmagukban való bízását, a legfontosabbat, amire a nemzetnek válságos napjaiban szüksége van. Beszámolót szerettem volna adni az évforduló alkalmából, be kell vallanom : nem sikerült. Ez a nap még csak a naptárnak piros betűs napja: nekünk, semmi más, csak a régi rossznak a folytatása. Egy újabb lépcsőt üdvözlünk benne a szebb jövendő felé. Elődeink borral, búzával, békességgel köszöntötték az újévet. Én nem élek a régi szerrel. Én ma bátorságot, bölcseséget és bizalmat hirdetek. És ez maradjon a jelszó mindaddig, amíg el nem jő a mi igazi uj esztendőnk. . Bécsi beavatott körök úgy tudják, hogy gróf Bethlen István magyar miniszterelnöknek az a terve és olyan javaslatot dolgozott ki, hogy Magyarország, Ausztria, Németország és Olaszország az eddiginél jóval szorosabb gazdasági barátságra lépjenek egymással. A magyar miniszterelnök terve szerint az egyes államok gazdasági megállapodásokat kötnének, melyekben részletesen körülírnák az egymásnak szállítandó agrártermékek és iparcikkek mennyiségét és nagy kedvezményeket biztosítanának ezeknek a termékeknek a megállapított kontingensen belül való szállításánál. Bécsben, úgy tudják, hogy gróf Bethlen István terve tetszéssel találkozott Berlinben, amit Ausztriában is helyeselnek. Ebben az évben az egész országban megszüntetik a kerületi főkapitányságokat. Az utóbbi időben többször szó esett róla, hogy az összes kerületi főkapitányságokat megszüntetik s helyette megszervezik a rendőrigazgatóságokat. Dr. Szalay József kerületi főkapitány Szilveszter napján a rendőrség átreformálására vonatkozólag az újságírók előtt érdekes nyilatkozatot tett. Elmondotta, hogy a főkapitányságok megszüntetése a küszöbön áll, amennyiben a belügyminiszter az erre vonatkozó tervezetét még ez év elején a Ház elé terjeszti s így a kerületi főkapitányságok átszervezése még ebben az