Békés, 1934 (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-04 / 1. szám
LXVI. évfolyam 1. szám Előfizetési árak : melyben Negyedévre . . . 1 P 60 fill. Vidékre : 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. • POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Csütörtök 1Styula, 1994 Január 4 Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán. Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyilt terek intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Nyolcezer pengőt kapott közmunkára a város a földmivelésügyi kormánytól. 15-én megindul a körgát további szakaszának építése. (A „Békés“ munkatársától.) Kállai Miklós földmivelésügyi miniszter a városnak a Galbács-kerti körgát további építésére a napokban 8 ezer pengőt utalt ki. A miniszter ugyan erre a nagyjelentőségű közmunkára 15 ezer pengőt helyezett kilátásba, ígéretének azonban megfelelő fedezet hiányában nem tud száz százalékig eleget tenni s így az összeg csak fele részében került kiutalásra. A város azonban bízik abban, hogy a minisztérium meg fogja találni a módját annak, hogy a 15 ezer pengő hátralevő részletét is kiutalja s így lehetővé tegye, hogy a körgát munkálatai, amelyeknek úgy árvédelmi szempontból, mint a munkanélküliség szempontjából oly nagy jelentőségük van, tovább folyjanak, illetve befejeződjenek. A kiutalt összeg birtokában a város vezetősége elhatározta, hogy ha az időjárás megengedi, a munkát a körgátnál 15-én megkezdeti. A meginduló földmunkánál mintegy 300 ember jut különböző turnusokban keresethez. A minisztérium elrendelte a Körösök hajózhatóvá tételére vonatkozó tervek elkészítését. (A „Békés“ munkatársától.) A Körösök hajózhatóvá tételének és hasznosításának kérdésével már több ízben is foglalkoztunk s arról is beszámoltunk, hogy a terv szépen halad a megvalósulás felé. Azok, akik a hajózhatóvá tétel nagyszabású mozgalmát megindították és irányítják, mindent elkövetnek, hogy a mozgalomnak úgy a megye közönségét, mint a hivatalos tényezőket minél teljesebben megnyerjék. A kérdéssel már a törvényhatóság közgyűlése is foglalkozott a felterjesztés küldött a kormányhoz, amelyben támogatást kért a nagyjelentőségű terv megvalósításához. A felteresztés elintézéséről a napokban értesítette a földművelésügyi kormány Márky Barna dr. alispánt, közölvén, hogy a hajózhatóvá tétel gondolatát magáévá tette. A leirat, amely azt tanúsítja, hogy a terv gazdasági, kereskedelmi és szociális jelentőségét illetékes helyen teljes egészében felismerték, többek között a következ két tartalmazza : "Az ország víziúthálózatának fejlesztését a közgazdasági élet fellendítése érdekében, vízügyi programmom igen fontos részének tekintem és ilyen szempontból a Körösök vízrendszerének az ország víziúthálózatába való bekapcsolását a minél előbb megoldandó feladatok közé sorolom. Az ország jelenlegi nehéz pénzügyi helyzete nem engedi meg ugyan, hogy a munkálatokat a közeljövőben megkezdessem, de mivel megvan a remény arra, hogy a körösvölgyi érdekeltségek anyagi hozzájárulásával a kérdés mégis megoldható lesz, elrendelem a Körösök hajózhatóvá tételére vonatkozó kérdés tanulmányozását és a tervek elkészítését. A kormnyzatnak ezzel az állásfoglalásával a Körösök hajózhatóvá tételének kérdése döntő stádiumba jutott s remény van arra, hogy ez a munkanélküliség szempontjából is nagyjelentőségű terv rövidesen megindul a reális, tárgyi megvalósulás felé. Érdekes adatokat talált Veress Endre dr. Gyulára vonatkozólag a bécsi hadi levéltárban. Közel 50 ezer kilogramm könyvet kellett átforgatnia. (A „Békés“ munkatársától.) Amint ismeretes, a képviselőtestület a monográfia szerkesztési munkálatai során Veress Endre dr.-nak megbízást adott, hogy a Gyulára vonatkozó okiratokat a külföldi levéltárakban tanulmányozza át s az azokban lévő adatokat gyűjtse össze. Veress Endre dr. a megbízásnak eleget is tett s a monográfia-alap kamatának felhasználásával múlt év nyarán másodszor utazott Bécsbe, ahol ezúttal a levéltárat kutatta át. Munkájáról hadi és annak eredményéről többek között a következőket közli lettel, illetve a város a képviselőtestüvezetőségével: A kutatást 1686 január havától kezdtem, mivel rájöttem — amit eddig még nem tudtunk — hogy Gyula vára visszafoglalásának előkészületeit már akkor megkezdte a bécsi Haditanács, és folytattam 1885-ig, amely éven túl Gyula neve még csak elő sem fordul többé a könyvekben, egyszerűen azért, mert amint a Harruckern-családé lett, azt — úgy látszik — avval a kötelezettséggel kapta, hogy a vár fentartási költségeit is viselje. E másfél századnyi időszakból 245 bejegyzést, a kamarai levéltár protokollumaiból még további harmincöt, összesen tehát 280 bejegyzést halásztam ki a rengeteg anyagból. Ez nem túl nagy szám, ha meggondoljuk azt a rettenetes szellemi és testi munkát, amit felkutatása és megszerzése kívánt. De becses adatbővülést jelent, ha számba vesszük, hogy a bennük tárgyalt tényekről egy betűnyit sem ismerünk nyomtatott magyar monográfiánkból. Ha pedig ezt az újabb anyagot hozzáadjuk ahhoz a korábbi 480 oklevélkivonathoz, amelyről már tavalyi jelentésemben beszámoltam, 760 olyan új adalékhoz jutottunk, amelynek eddigelé még létezéséről sem volt tudomásunk. Különböző értékű vegyes adatok ezek, melyek közt azonban még olyan is van, hogy 1814 nyarán a gyulai polgárok színi előadást rendeztek, melynek jövedelme részben az építendő katonai kórház javára fordittatott. Áttérve az okleveles anyagra, örömmel jelentem, hogy sikerült megtalálnom a visszafoglalt Gyula várában talált felszerelés és lőszer 1695 január 14-én felvett hivatalos leltárát, a várfalak és bástyák állapotáról készült két leírást, amihez a vár és város három hiteles felvétele járul. E végtelen fontosságú térrajza rajzoknak színes másolatát is elkészítettem, hogy miután majd kötetemben megjelentek, Múzeumunk falait díszíthessék. Kiválóan nagy a szemléltető hatása az egyiknek, amelyen még az égő házak is fel vannak tüntetve, úgy mint azok a várostrom alatt lágyultak, háttérben a Sarkadig terjedő mocsárral, amelyen még a virágjába csapó sás és nád is le van festve. Nem maradt már időm Bécsben lemásolni a gyulai polgárok 1553-i nagy fontosságú jegyzékét, valamint az 1693- 1695 közti hadi eseményekről talált három nagy naplót, amelyek néhány száz német és olasz hivatalos jelentést tartalmaznak, mivel ezek átnézése s a Gyula lére vonatkozó darabjainak visszavétele másolása legalább két jó hetet vesz igénybe. Ezt a munkát a jövő év tavaszán óhajtanám elvégezni.