Békés, 1936. július-december (68. évfolyam, 148-298. szám)

1936-07-01 / 148. szám

2 tűlét életében a rend és fegyelem irtása sürgősen szükséges és hivatását tekintve elengedhetetlen.a Varga­ Gyula dr. polgármester válaszá­ban megállapította, hogy a felszólaló jogosan tette szóvá a tűzoltó testületben uralkodó visszásságot. A testületet a város nemcsak hozzájárulással támogatja, hanem székházépí­tésében is segítségére volt, így tehát joga van ahhoz, hogy az eseményekkel kapcsola­tosan véleményének kifejezést adjon. Beje­lentette, hogy a közgyűlésen történtek vizs­gálat alatt vannak, mivel a tiszteljálás ellen az alispánhoz, mint felettes hatósághoz, felebbezést nyújtottak be. Bizonyos ügyek tisztázása végett a rendőrhatóság is vizsgá­latot indított s így ebben az ügyben érdemi választ egyelőre nem adhat. Schriffert Ferenc dr. ugyancsak napi­rend előtt a digózás kérdésével foglalkozott. A délelőtti megy egy ülésen olyan értékes és tudományos nívójú felszólalások hangzottak el erről a kérdésről s ezek a felszólalások a sziktalajjavítás fontosságára olyan meggyőző erővel mutattak rá, hogy azzal a városnak is foglalkoznia kell. Kérdezte, mit szándéko­zik tenni a vezetőség ennek a kérdésnek a meg­oldása érdekében? Hangsúlyozta, hogy ma már nem elegendő a propaganda, ma már kézzel­foghatóan kell meggyőzni a gazdákat arról, hogy érdemes a szikes földeket megjavítani. Meg kell szervezni a propagandát, illetve a kérdés megoldását s rá kell bírni a gazdá­kat arra, hogy Szarvason, vagy Endrődön, ott, ahol már többesztendős eredményei vannak a digózásnak, tekintsék meg a ter­mővé tett sziket, hogy aztán a látottak alapján ők is megjavítsák földjeiket, aminek úgy­­ a gazdák, mint a város és az egész nemzetgazdaság és jelentősége lesz.szempontjából nagy haszna Varga Gyula dr. polgármester válaszá­ban közölte, hogy még a megyegyű­lést megelőzően utasította a város mérnöki hiva­talát, hogy a jövő évi közmunkák sorába a szikes földek megjavítását is vegye fel. Minden igyekezetével azon van, mondta, hogy a sziktalaj-javítás kérdése a gazdák érdeklődésének homlokterébe kerüljön s ezért egy minta­területet fog a város létesíteni, hogy a gazdákat tárgyi bizonyítékkal győzze meg a digózás előnyeiről. Személyesen viszi el a gazdákat azokba a községekbe, ahol már a sziktalaj-javítás munkája több eszten­dős múltra tekint vissza. Ennek a kérdésnek helyreál­­l megoldása igen nagy fontosságú a város testület szempontjából, mert a határt kitevő 33.000 katasztrális holdból mintegy 7.000 hold szikes terület. A polgármesteri bejelen­tést a közgyűlés általános helyesléssel vette tudomásul. A napirend előtti felszólalások után a tárgysorozat ügyeit vették tárgyalás alá. Tudomásul vették a vármegye alispánjának rendeletét a tűzvédelem további kiépíté­sére vonatkozólag s elhatározták, hogy a tűzoltóság részére egy motorfecskendős autó­­szerkocsit vásárolnak, s erre a célra az 1937-, 38 és 39 évi költségvetésbe évenkint 2.500 pengőt állítanak be. A tűzrendészeti felügye­lőség által javasolt vízhordó lajták helyett vízkivevő helyeket létesítenek, ami megfele­lőbb megoldásnak látszik, mint ha lajtta­ vinnék a vizet az autó­szerkocsi után. Temesvári Lipót Hagyma­ tér 5 a. alatti keletkezése ügyében kimondták, hogy a má­sodfokú hatóság határozata ellen felülvizs­gálati kérelemmel élnek, mert a város nem kötelezhető egy olyan terület bekerítésére, amely terület tulajdonképen közterületnek számít. E kérdés körül élénk vita fejlődött ki, amelyben fölszólalt báró Apor Vilmos dr. apátplébános is, valamint Csete József dr., Schriffert Ferenc dr. és Készt Zoltán dr., továbbá Titz Reinhardt, aki indignálódva állapította meg, hogy nem elég, hogy a város a pocsolyát megszüntette a Bárdos rendezé­sével, hanem most azt akarja a tulajdonos, hogy még a telkét kerítsék is be. A következőkben kimondták, hogy Pil­­sudszki mamiiról a Törökzugban az egyik rövidesen megnyíló kereszt utcát nevezik el, továbbá, hogy a normál status-rendelet által engedélyezett első­ osztályú pénztári tiszti állást egyelőre nem töltik be. Dévényi Jó­zsef birtoknyilvántartónak és Regős Imre pénztárosnak, akik munkájukat eddig csak polgármesteri megbízás alapján végezték, végleges megbízást adtak. Az egyik június 30-ával megüresedett szülésznői állásra Le­­hoczky Istvánnét jelölték ki helyettesül, míg a külterületi Eperjesre Berbekucz Já­­nosné újkigyósi lakos kapott megbízatást a szülésznői teendők ellátására, ugyancsak he­lyettesi minőségben. Hozzájárult a képviselő­­testület utólagosan, hogy a város a Gyü­mölcstermelők Értékesítő Szövetkezetének részjegyeiből 100 darabot jegyezzen ötszáz pengő értékben. Özv. Szvetits Viktorné ké­relmét elutasították, mert sem a kémények számában, sem a kereseti viszonyokban nem történt olyan változás, amely a jelenlegi ké­ményseprési munkakerület megváltoztatását és a vonatkozó szabályrendelet módosítását szükségessé tenné. Kimondták a továbbiakban, hogy a hetivásárokon idegen községbeli iparosok nem árulhatnak, mert a város iparosai úgy mennyiségileg, mint minőségileg ki tudják elégíteni a aggódásának szükségletét. Csete József dr. adott kifejezést, hogy ha a szomszéd községbeli iparosokat kitiltják a hetivásárokról, nem lesznek-e végeredmény­ben ártalmára az iparosságnak ? Már megegyeztünk, szólt közbe Barát István. A legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítására alakított bizottság­­ tagjaiul Sál Józsefet, Antalfia Emil dr.-t és Dévényi Józsefet jelölték ki. Több kisebb ügy letárgyalása után a közgyűlés fél 6 után ért véget. felügyelőségnek. Ez a jég azonban, mielőtt Bene­dekre jutott, Szarvastól kezdve kisebb-nagyobb mérvben garázdálkodott a vármegye sok községé­ben, ahonnan mindenünnen jöttek kárbejelentések, amelyek helyszíni felvételére a hivatal minden tiszt­viselőjét ki kellett küldeni, úgy, hogy Gyulára már nem jutott közülök ember. Az adófelügyelő tehát engem bízott meg a helyszíneléssel. Az elemi ká­rokról szóló akkori törvény rendelkezése szerint kárbecslők, mint „érdektelennek csak más község­beli előljárósági tagok lehettek. Gyula városa, Doboz és Gyulavári községek ebből kifolyólag mintegy csereviszonyban álltak, úgy hogy rendszerint egy­máshoz küldtek becslőket. A polgármester át is irt a két községnek, hogy küldjenek egy-egy esküdtet a gyulai jégkár felvételéhez. A becslés napjául junius 30-ika tűzetett ki. A két szomszéd, községből reggel 9. órára be is jött egy-egy esküdt, akikkel a város kocsiján ki is mentem Benedekre, ahol már Pali bácsi várt bennünket. Ő is befogatott és nyomban kikocsikáz­­tunk a Benkébe, hol a jég meglehetősen elvert egy tábla búzát. Az esküdtekkel felbecsültük ott a kárt és­ a Pomána­kuti -dűlőn visszajöttünk a kétegyházi országúton a benedeki puszta­ sorompójáig, ahol a kocsik az utón­ megállották. ,, (Folyt. köv.) BÉKÉS 1936 JuliUij 1 Angol-francia megegyezés: — Szovjetoroszország szabad utat kap a Dardanellákon keresztül (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Vasár­nap Leon Blum fancia miniszterelnök és Deloos külügyminiszter nagyjelentőségű meg­beszélést tartott Annecyben Eden angol kül­ügyminiszterrel. A megbeszélés megegyezés­sel végződött s a megegyezés a régi háború előtti entente cordiale visszaállítását jelenti. Hir szerint Eden megváltoztatta montreuxi álláspontját és hozzájárult ahhoz, hogy Dardanellákon át a Szovjet hadi­flottája sza­a­­badon közlekedhessék. A Daily Mail legutóbbi számában Rothermere lord erélyesen tiltako­zik az angol—francia - orosz szövetségi po­litika helyreállítása ellen. Az új megegye­zésben politikai körökben igen nagy háborús veszélyt látnak. Rendelet tiltsa el a cukor hitelben való eladását, mondja a fűszerkereskedők országos akciója, fizesse a kartel a kereskedők legális hasznát, mondja a közönség (A „Békés“ tudósító­ja jelenti.) Az idei gyümölcsbefőzési idényt súlyos veszedelem fenyegeti. A fű­szerkereskedők országos ak­cióra készülődnek : az összes érdekképvisele­tek kiküldötteiből összeállított bizottság út­ján akarják az illetékes hatóságot arra kér­ni, rendelje el, hogy vagy emeltessék fel a cukor árusí­tási haszonkulcsa, vagy tiltassék el a cukornak hitelben való árusítása. A fű­szerkereskedőket az indította erre az­ akcióra is, hogy a cukornál igen alacsony, alig két-három százalék az árusítási haszon­­kulcs. Ha pedig a porlást és a papírzacskó árát is számításba vesszük, jóformán semmi haszna sem marad a kereskedőknek a cuk­ron. Ha már most a befőzési idény alatt a közönség nagy mennyiségű cukrot vesz hi­telbe, akkor a kereskedőnek, aki szigorúan csak készpénzfizetés ellenében kapja a cuk­rot a nagykereskedőtől, az áruba befektetett pénze és­ kamatvesztesége jelentős lesz, kül­­önösen a gyengébb tőkéjű kiskereskedőknél-*­ A kereskedők már tapasztalatból tud-

Next