Községi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola, Békéscsaba, 1928
t a hátrányokat, amelyeket a kedvezőtlen fizetési mérleg jelent. Az első feladat tehát a magyar ipar és kereskedelem fejlesztése. Ez mindenesetre áldozatot kíván a fogyasztó részéről, de olyan áldozatot, amely — ha nem is hamarosan — de idővel feltétlenül javulást eredményez. Ha majd a most még kivitelre kerülő nyersanyagokat a magyar ipar dolgozza fel, be kell következnie fizetési mérlegünk javulásának. Az említetteken kívül még sok más tételt találunk a külkereskedelmi mérlegünkben, amelyek mellett nem haladhatunk el szó nélkül. Mi szüksége van pl. Magyarországnak, mint agrárállamnak tej, tejtermék, gyümölcs és főzelékfélékből akkora értékű behozatalra, mint amekkorát külkereskedelmi mérlegünk mutat, hiszen nem tudunk mit csinálni azzal a felesleggel, amelyet az említett cikkekből előállítunk. A két legfontosabb követelmény tehát az, hogy ne vásároljunk külföldi árut, ha helyette megfelelő magyar árut kaphatunk s ne vásároljunk teljesen felesleges külföldi árukat, pl. piperecikkeket stb. Le tehát az igényekkel, él a külföldi áruval, pártoljuk a magyar ipart, a magyar kereskedelmet! Ez minden magyar ember kötelessége. 2. Részvénytársaságok fúziója. A gazdálkodó tevékenység csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő munka- és tőkeerőre támaszkodik. Az egyéni munkaerő és az egyéni tőke elégtelensége vezetett a kereskedelmi társaságok kialakulásához. Ezek közül a részvénytársaságok játsszák ma a legnagyobb szerepet. Korunk tehát a részvénytársaságok kora. A részvénytársaságról mondja Leroy Beaulieu: »Manapság majdnem mindent ez termel, ez szállít és biztosít bennünket, gyakran ez ad nekünk lakást és ez táplál, melegít minket, utazásaink alatt ez ad nekünk szállást, rendszerint ez veszi át megtakarított pénzünket és ez gyümölcsöztet.« Azóta a részvénytársaságok még jobban átszőtték a gazdasági életet, amelyet nélkülük most már el sem tudunk képzelni, mert ma nincsen az életnek olyan mozzanata, nincsen olyan nap, nincsen olyan óra, amelyben a részvénytársaságok ne válnának szolgálatunkra. A XX. század kapitalista termelésében uralkodó társulási forma a részvénytársaság. A közkereseti és betéti társaságok szerepe velük szemben elenyészően csekély, mert ezek kezében csupán kis tőke összpontosul, amely néhány társtag vagyonából tevődik össze. Ezzel szemben a részvénytársaságok tőkéjét sokszor a tagok ezrei meg ezrei adják össze, úgy, hogy a részvénytársaságok részvényeseiket legtöbbször nem is ismerik.