Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1867
Algymnasiumunk haladásának két alapakadálya. Isten a tehetségeket nem ajándékozta oly mostoha kézzel, hogy hihetitek, miszerint azokból igen sokan ki vannak zárva; inkább amellett szól a figyelmes észlelés, hogy az általános tehetlenség csak ritkaságul fordul elő. Ezen vélemény alapján azt gondolom, hogy azon középtanodában legkisebb az általános haladás, amelyben aránylag, egyenlő szigor mellett, legtöbben utasíttatnak utóvizsgára. Hanem aztán, hogy melyik az összes tanulók létszámának az utóvizsgásokra eső azon százaléka, mely már sok, mely tehát a tanintézet reputátiójának már ártalmas, azt minden tanintézetre egyenlőn érvényes számmal megjelölni nem lehet, mivelhogy a más-más vidéki elemi tanodák más-más nevelési és képzettségű tanulókat szolgáltatván, a középtanodai haladást egyenlő mértékkel mérő középtanodák egyenlő osztályzati eredményre egészen egyenlő munka mellett sem vergődhetnek. De ha nem lehet is az utóvizsgások megengedhető általános minimumát megállapítani, azon állítást mégis merném kockáztatni, hogy ahol ezek száma az öszszes tanulók 19 százalékát megüti, ott az általános haladás nem kielégítő, hogy ott vagy magában a tanintézetben van baj, vagy kiviliről hozatnak be olyan akadályok, amelyekkel a tanintézetnek nehéz határot kell vívnia. Nálunk az utóvizsgások száma rendesen 19 százalék, tehát valahol bajnak kell lennie. Ha tudva van is tisztelt iskolai bizottmányunk előtt, hogy, tekintettel tanintézetünk becsületére, az osztályozás nálunk is szigorúan megy, elanyira, hogy már egyetlenegy „alig kielégítő“ is utóvizsgát von maga után; talán mégsem lesz felesleges a helyzet felderítése végett azon akadályokat kutatni, amelyek bizonyára nem fukarul kimért tanári munkákat kedvezőbb eredményre juttatni máig még nem engedték. A haladás két igen fontos tényezőjéről, a tantervről és tanerőről nem szólok; amiról nem, mert lélek elnyűve voltánál fogva úgy is el levéli már ítélve, óhajtott átalakulása, különösen a nyelvek összehalmozottsága tekintetében, maholnap bekövetkezik; emerről nem, mert hiszen e részben nemcsak mi jöhetünk kifogás alá, mert hisz e részben mindenütt és mindég van kívánni valós lesz mindaddig. 1 *