Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1941

BAKAY FERENC. 1941. szeptember 1-ével, szolgálati éveinek betöltése után nyugalomba vonult intézetünk egyik történet-földrajz szakos tanára: Bakay Ferenc, c. igaz­gató. A tanári életpálya 35 nehéz esztendejét mind iskolánkban töltötte el. Itt nevelt fel nevelő-oktatásával, életének példamutatásával nemzedékeket kötelesség­tudásra és hazaszeretetre. A nevelői hivatás szeretete vonta a tanári pályára, a gyermekek felé forduló szeretet és magyar érzése adott lelket tanári működésébe. Az ő történelem órái a lelkesítő események kiemelése és a józan gondolkodásra alapozott érvek össz­hangjával vésődtek a tanulók szívébe és elméjébe. Érettségi találkozókon sok olyan aforizmaszerű mondatáról emlékeztek meg, melyekben egy-egy fontosabb eseményt reflektorszerű éles megvilágítással emelt ki és tett egész életre meg­maradó élménnyé. Földrajz-óráit is széleskörű olvasottságán alapuló tudása és temperamentumos előadásmódja tette hangulatosan színessé. Szaktárgyain kívül más tárgyakat is vállalt és tanított, amikor tanárhiány vagy a helyettesítés szüksége kívánta. Szívesen vállalkozott a tanári mellék­munkákra: volt osztályfőnök, értekezleti jegyző, szertárőr. Sok tanulmányi ki­rándulást szervezett és vezetett. Tizenhét éven át volt a tápintézet vezetője s ezt a diákjóléti intézményt a nehéz időkön átsegítette és mindig fáradhatatlan buzgó­­sággal és eredményesen vezette. Nevelése az egyéniségében gyökerező őszinte közvetlenség erejével ragadta meg és kötötte le diákjait. A katonás rövidség felé hajló bánásmód mögött a legkisebb fiú is megérezte a szeretet melegségét s ettől megnyitott szívvel fo­gadta még az intést, dorgálást is. Iskolánk tanári karában mindig a jó bajtárs példaképe volt ő. A testület jó egyetértését soha sem bontotta meg. Törhetetlen jó kedélyével megértette a tréfát, még ha annak éle ellene irányult is. Gyors visszavágásában az ellenfél is csak a szellemes évődés szándékát és hangját érezhette meg. Munkáját megbecsülő iskolai felsőbb hatóságai mellett a társadalom is köztisztelettel vette körül s nagyra értékelte iskolai nevelő munkáját és feltűnést kerülő egyéniségét. Egyházi főhatóságunk gimnáziumi igazgatói címmel tün­tette ki „hűséges és minden tekintetben elismerésre méltó hosszú tanári szolgá­lata jutalmául“. Mikor most ezen a helyen is búcsút veszünk tőle, itt is kérjük a Minden­hatót, hogy a tanári nehéz munkától megpihenés éveiben adjon nyugalomba vonult kartársunknak egészséget, boldogságot. Életrajzi adatok: Bakay (Laurovits) Ferenc 1883. márc. 16-án született Nagylakon (Csanád m.). Gimnáziumi tanulmányait az iglói ev. főgimnázium­ban végezte. A Kolozsvári Tud. Egyetemen három évet, a Halle-Wittenbergin egy évet töltött. Majd önkéntesi évét szolgálta le a 69. gy. ezredben. 1906. okt. 1-től intézetünkben teljesített szolgálatot. 1914—16. a világháború harcvonalá­ban, majd súlyos sebesülése után 1918-ig a vonal mögötti katonai szolgálatban vette ki részét a haza védelméből. Vitézségéért a bronz- és ezüstéremmel tün­tették ki.

Next