Békésmegyei Hírlap, 1939. november (2. évfolyam, 132-142. szám)
1939-11-03 / 132. szám
2______ MkésmfjG yfi Himp i- november s MÜMUaMMaaWHUUMMMMaMOTatBIBHaHgaüMM8i1lllIlii>111 IIIIWIIlüMaBBMMMMMMUMBMMMMMMM—llinMIIIIMIIIIIia^nrmiiMMMMMBBMBMBaB—MBMMMBM—M—SMMMI akarítani, vagy kereskedői, vagy laternerpályára megy és elszakad a Midifit. „Úrrá* láit, diszkéfet', nogényebb lati. Olyan lehatőségeket kell biztosítani, hogy a Midtulajdonos ne legyen kénytelen már pályára menni, ha „úrrá“ akar lesni. Nem ég mindenki 1000 holdat szeretni, de 100—100 holdat mindenki ezerezhestsen. A népi eunkát csak akkor tudjuk a nemzetépítés terén felhasonnlni, ha gondoskodni tudunk arról, hogy azok a népi örök társadalmi emelkedésre legyenek alkalmasak. Nem lesz itt munkanélküliség, ha a mezőgazdasági ipart olyanokra emeljük, hogy az ujabób százezrek komoly megélhetését biztosítsa. Arra kell töörekedni, hogy ne nyersanyagot szállítsunk ki, hanem teljesen feldolgozott, vagy legalább félkész árukat. Szociális munkaállamot sem lehet liberális pénzügyi rendszerrel biztosítani. A magyar kubikus eddigi munkájáról, az utóbbi léében nagy nyomoráról lett híres. A karcagi kubikut-kongrenaius még nem ért el teljes eredményt, de keresztülvitte, hogy a kubikusmankát szakmunkának mintsitették, megoldották a mankabérkérdést és fölhívta a figyelmet a kubikus korera. A Kárpátalján elhelyezett munkásoknak megmondotta, hogy több kötelességük van, mint a becsületes munka. Minden magyar munkás diplomatája kell legyen nom■otáaok. A magyar nemzet a legkirályibb nemzet, csak ne szolgák vezessék, hanem igaz emberek. Amikor szolgalelkü vezetői voltak a nemzetnek, századokon keresztül nem tudott annyit fejlődni, mint most két évtized alatt, amikor magyarok vezették. Rendezni kell az aggkori biztosítás kérdését. A családi bérrendszert az állami és az ármentesül társulati munkáknál is be kell vezetni Ne féljünk a gyermekáldástól, mert hiszen azé a fajé a föld, amelyik erősebb. Kéri a főispánt és a küligazgatási hatóságokat, hogy a munkással szemben való emberi bánásmódról gondoskodjanak. Hárommillió létekről van szó. Ne hallgassunk a lázszlókra sem. Nem horribilis, hanem olyan bért követelnek, hogy abból a munkás tisztességesen meg tudjon élni. Fel kell állítani a munkások és munkaadók kamaráját és ezúton a jogokat és kötelességeket harmóniába kell hozni. Kéri a főispánt, legyen vezetője ezeknek a harmonikus törekvéseknek, örül a gyermekáldásnak s ezen elvállalja Markoványi murázs bajtársi születendő gyermekének a keresztsósságát. A Nemzeti Munkaközpontot történelmi csilkségserüség hívta létre. A külső revíziót csak átfogó belső revissé után lehet megvilosítani. Nem tudta nézni, hogy a magyar munkásságig* csak akkor foglalkozzanak, de szerezni kellett, hogy a magyar munkásságot hazátlanná, istentagedóvá tegyék, hogy proletárokként éljenek a hazában, amikor anilitarieta lelkűek. Nem sajnálat, vagy könyörületesség vosett, hanem az a gondolat, hogy minden Magyar embert er köteeileg, anyagilag erőssé fogyen. A szakszervezetekkel szemben a NMK-ot egyetemes gondolat vezeti. Senkit semmire sem használ fel a NMK, csak a nemzet szolgálatára. Világnézeti alapon lehet csak világnézetet legyőzni. A megtévesztett munkásságnak hajlandó megbocsátani. Szeretni kell fajtánkat, mert ha ezt megérzi, a magyar minden jóra képes A munkáskérdést a liberális világban rendészeti kérdésnek, a háború után anyagi kérdésnek tartották. A munkáskérdés pedig sem rendészeti, eeus anyagi, hanem nemzeti kérdés. Azt mondotta, hogy a szociális munkaállamban nem az erősebbé, hanem a értékesebbé kell legyen a jövő. Nem a palotáktól függ a nemzet ereje, hanem attól, hogy minél több megelégedett takéja bejárható kunyhó legyen. Nem gyűlöl senkit, a zsidót sem, de nem tudja eléírni, hogy idegeneknek több joga legyen, mint a magyar fajtának. Nem lehet, hogy könyöradóssányból éljen a nemzet. Tragédia a munkanélküliség, de az is, hogy magyar karok és kezek idegen országban dolgozzanak. A magyar munkásmozgósításban nem gondol a nőre. Olyan viszonyokat kell teremteni, hogy a magyar férfi el tudja tartani családját. A magántulajdon elve alapján állunk, de nem ismerjük a liberális értelemben vett „magántulajdon szentségét.“ Ha a magántulajdonnak, csak egyéni szempontjait nézzük, ez a liberális individualizmus szemlélete, ha csak a társadalmi oldalát, az a kommunizmusé. A liberális gazdasági rend a magyar intelligencia lába alól is kihúzta a talajt. A mai magyar latallgoaela sxias-java belátta, hogy a tőke ás a munka harcában a munka mellett van a helye. Tisztelni kell a tőkét,de mégis inkább a magyar embert szeretni. A hazafiség alanya az ember, akit szeretni kell. Boruljanak össze a magyar lelkek Ne feledjük el, hogy 400 éven át csak pusztult a nemzet, mert idegenek irányították. Mindenkinek a nemzet apostolának kell lenni. Legyetek apostolok — fejezte be beszédét vitéz Marton Bála — fegyelmezett, erős lelkes magyarok, mert csak lélekben erős nép élhet szabad földön boldogan. Hódolat a kormányzónak — Az ülés berekesztése Sokáig tartott a tetszés megnyilatkozása a nagyhatású beszéd után. Majd dr. Molnár Jenő megköszönte az elhangzottakat. Indítványára a megjelentek lelkes ünneplés közben elhatározták, hogy a magyarság legfőbb vezérének, kormányzó urunknak táviratilag fejezik ki hódolataikat. Esetén a közönség elénekelte a Himnuszt és elnök az ülést berekesztette. A mindvégig felemelő hangulatú ülést 200 terítékes diszebéd követte. Az első pohárköszöntőt az ebéden Bilicsey Miklós főispán az alábbiak szerint mondotta: — Vasárnap van. Első utam a templomba vezetett, onnan az értekezletre, majd pedig idejöttem. Úgy gondolom, hogy Istenhez akkor maradunk legközelebb, ha embertársainkat őszintén szeretjük. A kultúra építése jegyiben gyűltünk itt össze. Talán nem Istentelenéig, ha azt mondom, hogy a nemzet boldogstáza az a szentlélek, amely felemel bennünket. És ha ezektől a gondolatoktól áthatva szétnézünk, sötét felhőket ütunk szerte a világon. Ma az egész világon nincs egy nemzet, amely biztonságban érezhetné magát Egy nemzet sem érezheti biztosnak életét, így élünk mi is itt árva magyarok. Aggódhatunk, de nem félünk. Szellemben, hadseregben felvértezve áll itt ez a nemzet. Joggal kérdezhetjük egymástól: hogy éljünk, mit csináljunk ezekben a nehéz időkben? Mindenekelőtt bízzunk Isten gondviselésében, ezekután siessünk áldozatosan hazánkért minden árnynak, minden tehernek vállalására. Tartsunk össze, segítsük egymást, álljunk bátran a viharban. Vessünk egy pillantást fel Budára, a királyi várba, (közönség felállva hallgatja tovább a beszédet) oda, ahol főméltóságú Kormányzó Urunk a magyar sorsot virrasztva áll, dolgozik folyton szeretett népéért, éjjelt nappallá téve, államfői bölcsességgel, atyai jósággal, türelemmel és szeretettel. Ezt az áldozatos életet lesse el és tanulja el minden magyar főméltóságú Kormányzó Urunktól, kit minden magyarok és édes hazánk javolva az Úristen soká éltessen! (Lelkes taps követte a főispán pohárköszöntéjét: a jelen voltak hoszszan ünnepelték a kormányzót.) Vitéz Marton Béla köszönti a főispánt Azzal kezdte pohárköszönlétét Marton Béla, hogy a főispán a mi eszményképünkről, a magyar szellem és a magyar álmok megtestesítőjéről szólt, aki mellett ott volt Szegeden. Nagy magyar álmokat álmodtak, átérezték sorsukat, küldetésüket, tisztelték és becsülték egymást. Azt kéri mindenkitől: igyekezzék feltalálni embertársában a jót, a nemest, mert minden emberben van. A nemes értelmek és gondolatok világában találjuk meg igazán egymást. Ezért örül, hogy a főispán is a lelki momentumokra mutatott rá: keresi az embert, a lelkét, a szellemit és ezer emberkeresés teszi őt elsősorban méltóvá méges hivatására. A főispán bizonyságot tesz arról, hogy a magyar emberban a magyar jövő pillérét látja. Alért üdvözli különös melegséggel és kéri, hogy ne engedje az egyeseket a NMK-tól eltávolítani. Ba Iiczey Miklós atyja, nagyatyja itt élt és szolgálta vármegyéje érdekeit, így tradíciói vannak Kán munkástestvéreit, úgy éljenek, hogy nekik is legyen tradíciójuk, mert a tradíció tiszteletreméltó. Amikor a kérges munkás kezet a tradíció tiszteletében fogja meg a magyar földbirtokososztály, abban a kézfogásban nagy erő van. Sokat járt külföldön, ültek fényes asztaloknál, nagy urak mellett Akkoi büszke volt, most végtelenül boldog, hogy a főispán ül mellette. Akkor tiszteletet szereztek a magyar nemzetnek, most nemzetet építenek. Ebből az összefogásból uj magyar éld fakad és ennek az uj magyar életnek a szolgálatában áldja meg a jó Isten a főispánt. Dr. Marschall Ferenc főszolgabíró emelte ezután poharát Marton Bálára. Viharban állunk és össze kell fognunk, hogy el ne sülyedjünk. Meg kell szűnjön rang , osztály, felekezeti, vagy más különbség egyetlen szent cár: a haza fennmaradása érdekében. A Nemzeti Munkaközpontban egynek kell lenni minden magyarnak, aki hajlandó az örök magyarságért dolgozni. Igaz szívből köszönti Marton Ritát és kéri, tartson ki a tövises, de a magyarság szebb jövőjű felé vezető úton K. L. Szabó Gábor, mint a serbmagyar, harmincezer lakosú Békés község bírája köszöntötte a vendégeket. Qazdag ez az ország—mondotta — mert tisztalelkűs magyarok lakják, akik a hazáért szívesen feláldoznak mindent. Horváth Géza, országgyűlési képviselő dr. vitéz Ricsey Uhlarik Béla, volt békésmegyei főispán üdvözletét tolmácsolta, akit hivatalos elfoglaltsága máshova szólított, de lélekben itt van. Gulyás Imre országos szakmai titkár a dolgozó kisemberek nevében mondott meleg üdvözletet Oszhaju munkás emelkedett most szólásra, a köröstarcsai Fehér László Valamikor, fiatalember koréban a szociáldemokrata mozgalom egyik vezetője volt és most sajnálja, hogy nem fiatal, többet tudna használni az országnak. Nehéz kubikos munkát végzett ő is és ezért jól esik ősz fejének, hogy mozgalom indult meg, amely nem osztályokat akar