Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1877-09-16 / 74. szám
IV. évfolyam. 1877. 74. szám. II.Csaba, szeptember 11>-ái, ^^ 1^ff EGY KÖZ I • f^^ ^^^ Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megijelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és Ltia.<Ió-lilva.tal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnál B.Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalvánnyal. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 frtjával. Békésmegye uj beosztása, Békésmegye bizottsága, a folyamatban lévő gyűlésen,s a megyei hivatalok berendezése felett — újabb hat évre határozott. Ezúttal leginkább a megállapított szolgabírói járásokra van megjegyezésünk. A küldöttség, a régi hat járást javasolta megtartani, azon hozzáadással, hogy minden járási szolgabíróhoz egy segéd-szolgabiró alkalmaztassák. A gyűlésben ettől eltérő két külön terv merült fel. Egyik szerint Gyoma Endrődnek a csabai, Tarcsának a békési járásból kiszallításával, — tekintettel, hogy a községek, a csabai székhelytől vasúton menve másfél óra távolságban fekszenek s a Körös árjaival évenkint erősen küzködnek, külön, uj szolgabírói járássá alakitassanak; a csabai járás pedig, — eddig a gyulai járáshoz tartozó gy.-vári és Kétegyháza községekkel egészíttessék ki; — mig végre a békési járáshoz, — eddig a gyulai járáshoz tartozott Doboz és Gerlapóstelek puszta község adatván, a gyulai járás megszűnnék. Megüzendő, hogy a gyulai járáshoz eredetben tartozott, s ennek főkontingensét képezett Gyula városa, később rendezett tanáccsal látván el magát, arra nézve a szolgabíró feleslegessé vált. Sem az egyik, sem a másik, hanem egy harmadik terv lett elfogadva. E szerint a gyomai járás, Gyoma Endrőd községgel felállíttatott, a gyulai járás Gyula nélkül, a csabai járás, Gyoma, Endrőd nélkül, csupán Kígyós községgel szolgabírói járássá alakíttatott. Lesz tehát az eddigi hat szolgabírói járás helyett hét járás , ugyanannyi fő, ugyanannyi alszolgabiróval és írnokkal. E szerint Csaba község, melyről a megyei küldöttség ugy emlékezett meg, hogy Csaba város helyesen keresztül vitt önkormányzata, a szolgabíró tiszti tevékenységét alig veszi igénybe, — csupán Kigyós községgel, egy külön szolgabírói járást képez. Gyulavári, Kétegyháza és Gerlapóstelek pusztaközség, hasonlólag egy külön járást képeznek , székhellyel Gyulán. Lucus a non lucendo. A szolgabíró a járáson kivül, Gyulán lakik, kinek ott semmi dolga, a járás pedig szolgabíró nélkül magára marad. Minek volt e járást megteremteni ? miért székhelyei Gyulán ? miért nem hihetett, a Gyula nélkül csonkán maradt, — 4 községből álló gyulai járást, részben a csabai, részben a békési járásokba olvasztani, valóban megfoghatlan. Avagy az állam pénzügyi állapotához képest ez még mindég olcsó közigazgatás ? Ama eszmére akarunk ezúttal reflektálni, mely a gyűlésen a rendezés körüli általános vita alkalmával felhozatott. E szerint előbb a községek lennének felszólítandók, nyilatkoznának — nem lennének-e hajlandók törvényes jogukkal élve az önkormányzat és a közigazgatás magasabb érdekében magukat rendezett tanáccsal ellátni ? mi ha megtörténnék, a megye más járásokra lenne beosztandó s kevesebb szolgabíró alkalmazására, kevesebb költségre lenne szükség. Ha valahol az országban, úgy Békés megyében ez eszme — hol Gyulán kivül, még legalább hat összesen 110,000 lelket számláló község találtatik, mely kifejlett ipara, kereskedése s erős értelmi osztálya mellett a rendezett tanács alakilsára teljesen alkalmas ; sőt az ahhoz szükséges minden elemekkel, tiszti ügyész, mérnök, orvossal s értelmes jegyzőkkel már is rendelkezik, — egészen érett, csak a talaj hiányzik, hová ez eszme elvettessék. A községekben, melyekben az adminisztráczió rendszerének meghatározása elég hibásan ruháztatott, miután az adminisztráczióhoz a döntő elemek nem értenek, — hol az anyag, a szellemnek magától ki nem tér, — a talaj terméketlen. A megyékben tehát, mint az értelmiség központjában lenne holya a helyes közigazgatás elvét gyakorlati érvényre juttatni. S ha a megyének a keresztülvitelre nincsen kényszerítő hatalma, úgy a községi talaj termékenyítésére, legalább szellemi erejével vállalkoznék. Békés megye ez alkalommal nyíltan nézetet vallott. Nézete szerint a megye egy méhcsaládhoz hasonlít, mely mesterségesen együtt kell tartani, hogy erős 0yen. A ki megyei ember létére a községek" szabadítására törekszik, az öngyilkosságot követel. Ha ezen őszinte nyilatkozat meg nem éljeneztetik, ugy az egy oly egyén magánnézetének vétetett volna, ki a megyét végczélnak, s oly égi testnek tekinti, mely a légkörben függetlenül a maga tengelye körül forog, s nem tekinti az állam és a községek közvetítőjének a megyét, melynek legnemesebb feladata épen az állam és a községek életének egyiránti önzetlen fejlesztésében kulminál. A hasonlat azonban a méhész-egyleti gyűlésben alig állhatott volna meg, mert az elméletnek nem csak kezdete, de folytatása is van ; folytatása a méhcsalád rajzásában nyilatkozik. De ha hibás volt a hasonlat, annál hibásabb volt annak alkalmazása. Ugyanis a községek, azzal, hogy maguk kebelében egy értelmes sót állítanak a községi közigazgatás élére, ki a kifejlett viszonyokhoz képest az állami törvények és a kormány rendeleteinek tőle követelt végrehajtása mellett, alighanem több szolgálatot tesz az államnak, a megyének, mint saját községének — korántsem szakadnak ki a megye kebeléből, s nem hogy gyöngítenék a megyét hanem a megye díszére és erősítésére tovább is a megye hatósága alatt maradnának. Így azonban, hogy e hibás s a megyei uralom féltését kifejező nézet megelleneztetett, és hogy az nyomban meg nem czáfoltatott, a megye kifejezésénél veendő, annál inkább, mert az előterjesztetett javaslat figyelmen kívül hagyatott. Tisztázzuk a nézeteket, — mozogjunk kissé szabadabb szellemben — s igyekezzünk mielőbb elérni ama pontot, amelyről elfogult nézeteink termékeire visszatekintve, el kell mondanunk ama i „Mésmegyei Közlöny" zárszája. Az őrült grófnő. Meszely. — írta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Chriszta Miklós. (Folytatás.) Fentebb elbeszéltük, hogy Natáliának jobbra fordult sorsa, többé nem dacolt, engedelmeskedett, nem panaszkodott, mióta észrevette, hogy ez mind hiábavaló. De mit is használt volna panasza? Sohasem kapott más feleletet, mint : „Őrült vagy !" És ő nem akarta többé hallani e szavakat, melyek égető fájdalommal törték el keblét. Álmában sokszor vélte hallani e szavakat. Nem! nem! gondola, még nem vagyok örült. Csak ritkán beszélt az orvos és ápolóval, kik — mióta nem szegült ellenük — szelídebben bántak vele. Néha előkelő urak jöttek szobájába látogatás végett. Hangosan beszéltek szép termetes nemes vonásairól. — Ilyenkor felemelte fejét és mosolygott. Így teltek az évek, miket ő nem számított; biztos volt benne, hogy itt kell meghalnia. Egy reggel szolga lépett szobájába, aki vele valamit akart közölni, de erre nem talált szavakat. — Tudja, hogy mától fogva új orvosunk lesz? Natália csodálkozva tekintett reá, mert ez alkalommal beszélt vele először mint okossal. — Igen, igen, az öreg úr felakasztotta magát, képtelennek hivén magát a további szolgálatra. Natália vállat vont. — Az uj orvos — folytatá az ápoló — igen barátságos ember, kivel könnyebben beszélhet, mint az öreggel, a ki „igen" és „nem"-nél egyebet nem felelt. Csengetés hallatszott. — Itt van már, — mondá az ápoló, miközben eltávozott. Natália nem tudá magának megmagyarázni e férfi viseletét, várva várta az orvost. Az orvos — miként az ápoló mondá — barátságos és csinos kinézésű fiatal ember volt. Natáliát már a szoba ajtajában köszöntötte s kék szemeivel oly barátságosan nézett reá, hogy hosszú évek után Natália most kezde először remélni. Leült Natália mellé. — Asszonyom! szíveskedjék egy pár kérdésemre felelni. — Kérdezzen. — Neve? Natália aggályosan mosolygott. — Ha az ön helyén azon orvos ülne, aki eddig járt hozzám, úgy azt felelném . 45. szám, azelőtt Turner Friderika színésznő, aki nagyravágyása miatt szenved. — Kérem ugy feleljen, mintha életéből tiz évet kitörölt volna. — Akkor azt felelném, hogy : Sesso Natália grófné, egy gyalázatos boszu áldozata. — S kit vádol ön ezért? — Férjemet, ki egy csendes, barátságos életből kiszakított, elvakítva szüleimet aranyai s nevének fényével; azt az embert, a ki sohasem kívánt szerelmet, barátságomra nem számított és mégis azt akarta, hogy szivemet mások iránt elzárjam. Lapunk mai számához fénv melléklet van csatolva.