Békésmegyei Közlöny, 1877. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1877-11-08 / 89. szám

IV. évfolyam. 1877. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt : egy évre 6 frt félévre 3 frt. évnegyedre 1 frt 50 kr. 101. szám. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. B.-Csaba, deczember 8-án. •ZLONY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik, h­etenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnál B.­Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minde­n postahivatalnál 5 kres postautalván­nyal. A „Szépirodalmi Lapok"-ra külön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Falusi „bolondgomblk" a bankügyi vita alkalmiból. *) Öcsöd, nov. 5-én. — .11. A falusi levegő nagyon egészséges, de roppantul elbutítja az embert. A szamarak ár­nyéka fölötti esetleg előforduló kicsinyes abderita­harczok szemlélése, az ugyanazon egyforma ar­czok látása, ugyanazon bölcseségek hallgatása, az ugyanazon öntetszelgő, üresfejű arroganczia tapasztalása : idővel a legokosabb egyént is ké­pes a legkétségbeejtőbb szellemszegénység kar­jaiba kergetni. Felkeléstől lefekvésig háromszáz­hatvanöt napig mindig ugyanazon kisvárosi ma­gánérdekeket, tettetést, pletykálkodást, idegenek gyűlöletét, türelmetlenséget, pajtáskodást, gazda­sággal való hiú kérkedést, álnoklesz­t, és tudj' isten még mily apró és nagy „fényes árny- és árnyékos fényképeket" nézegetni és ezek ellen hiába küzdeni , az a legerősebb, felfelé törekvő lelket is megtöri, vagy falusi, hozzánk méltóbb nyelven szólva, az a legerősebb, bivalytermészetű, legflegmatikusabb férfit is lesújtja, porba zúzza és­­ ostobá teszi. Ezen indokoknak tulajdonítjuk azt, hogy mi nem vagyunk képesek a most vita tárgyát ké­pező bankügyi egyezkedés dolgában sem, a mi rettenetesen tudományos szakembereink, diploma­táink, honboldogítóink és népámítóink magas szín­vonalára, bölcseséget prüszkölő nézpontjára emel­kedni, hanem hogy erről az egész önálló és nem önálló nemzeti bankügyről nekünk a legsajátságo­sabb, legstupidebb bolondgomba-nézeteink vannak. A mi feneketlen falusi ostobaságunk madár­távlatából nézve ezt az óriási parlamenti vitát, óriási szélmalom­harcznak tekintjük, hol mindkét fél, az is mely „nem önállót," az is mely „Ön­állót" kiált és egyik vagy másik jelszóért ereszti meg bőbeszédüségének zuhogó záporát, — ha nem is Heine két zsémbeskedő papjaként egészen roszszagy, de semmiesetre sem páciulis. Mi bátorítja fel egetverő együgyüségünket erre a merész állításra ? Nem az, a­min az ellenfelek veszekszenek, hanem az a­miben megegyeznek. "Veszekszenek mert az egyik lehetetlennek mondja az önálló nemzeti bank létesítését, a má­sik pedig (habár nem tud módot mondani, mi­kép létesítsük hát) azt állítja, hogy igen­is lehet­séges a létesítés és a­ki ellenzi, az honáruló, az a nemzet közgazdasági jövőjét, kereskedelmét, pénz­ügyi önállóságát tönkreteszi. S habár egyik azt mondja lehet, a másik, hogy nem lehet-, megegyeznek azonban mind­nyájan abban, hogy az az önálló nemzeti bank, mint például az angol, vagy osztrák, elvileg va­lami nagyon kívánatos, szükséges dolog egy nem­zet közéletében, hogy ily önálló nemzeti bank pénzügyi jólétet teremt a nemzetnek, a népnek, hogy a nemzet az, mely annak hasznát veszi, a nemzetgazdászat és kereskedelem virul fel általa. Tudatlanságunk és primitív nemzetgazdászati fogalmainkhoz képest, mi azt, hogy egy nemzeti bankot, úgy mint például az Angol Francziaor­szágban vagy monarchiánk másik felében, Ausz­triában fenáll, a nemzetre, annak kereskedelmére, hitelére nézve hirdetik előnyösnek, mi azt tart­juk a legnagyobb, legszerencsétlenebb tévhitnek, legmegfoghatlanabb önámításnak és minden kri­tikai alapot nélkülöző „frázisesztergályozásnak!" Tegyük fel, hogy csakugyan lehetős volna, hogy egy az osztrák nemzeti bankhoz hasonló ,nemzeti­ teljesen önálló bank létesítésére szükséges 200 millió­ért meg volna akkor is mondjuk, nem kell, nem kérünk belőle. Mondjuk ezt mert soha sem hódolunk a divatnak, nem kiabáljuk meggondo­latlanul azt mit ezrek majomszerűen kiabálnak ; nem vagyunk oly gyávák, hogy egy felkapott népszerű eszmét, ha nem is ér semmit, jónak mondjunk, hanem a mi falusi ostoba eszünkkel, gondolkodunk a tárgy fölött, és mintha soha egy könyvet sem írtak volna róla, mintha soha egy elvet sem állítottak volna fel reá nézve, önma­gunktól kívánjuk a jót és helyest kitalálni, úgy mint az találta ki, a­ki előtt még más nem gon­dolkodott azon tárgyról és nem kutatta annak való lényét, elméleti és gyakorlati alapját. Igen természetes, hogy nézetet mondunk csak, a­ki nem osztja, maradjon a magáénál és boldo­guljon vele. Azonban tartozunk magunknak és mások­nak is azzal, hogy merész nézetünket, illetve ál­lításunkat okadatoljuk. Ne dobjon tehát senki követ reánk, míg igénytelen érveinket meg nem hallgatta, miket egy második czikkben leszünk bátrak közölni. — Az országos képzőművészeti társulat újonnan épült műcsarnoka és az abban rendezett első kiállítás ma f. hó 8-án délután fél 1 órakor ünnepélyesen nyitta­tik meg Ő felsége a társulat küldöttségét legkegyelme­sebben biztosította, hogy a megnyitási ünnepélyen sze­mélyesen jelen jelent. — A képviselőház november 5-diki ülésén elintézte a hivatalos lap dolgát, s az erdélyi csendőrség felfegyve­rezésének kérdését. Az utóbbit a kormány előterjesztése értelmében megszavazván a szükséges költséget, míg az előbbire­ nézve megadta a felhatalmazást a belügyminisz­ternek, hogy ha nagyobb jövedelmet kaphat, adja a hi­vatalos lapot magánvállalkozónak. Ezután a ház mindjárt a napirendre, a bankügyi vitára tért. Irányi Dániel Békés város képviselője szépen beszélt, és többek közt ezt mon­dá : „Az igazi nagy ember többre becsüli a nép bizal­mát, szeretetét a királyi kegynél, többre a grófi és ber­czegi koronánál a polgári cserkoszorút, de még annál is többre becsüli a tiszta lelkiismeret megnyugtató szavát." De ez, mondja az „Ellenőr" „Tisza Kálmán és a mos­tani kormány eljárásának a legfényesebb igazolása. Hi­szen ők, kik királyi kegynek, népkegynek, s mindennek ami hiúságot legyez s becsvágyat kielégít, kozkáztatásával is nem készek teljesíteni a hazafi nehéz kötelességét, me­lyért a tiszta lelkiismeret megnyugvásánál egyéb jutalmat nem kerestek s találni nem fognak : ők méltók arra, hogy nevüket, melyet a jelen izgalmai közt büntetlenül érint­het aljas kezével a rágalom, kalap levéve emlitse az igaz­ságos, a pártatlan jövő." *) Ezen czikkeket eredetiségük miatt közöljük s azért mert sokszor a gyermek és az „okos bolond" agarat is mond, a nélkül azonban, hogy mindenben osztanék az itt kifejtett nézeteket. Szerk. i­n 61 a­árczája. Az orvosok s gyógyszerészek gyűlése. B.­Csaba, november 5. A békésmegyei orvosok s gyógyszerészek egylete, mely maholnap fönállásának tizedik évébe lép , tisztújító közgyűlését tartá meg Csaba falai közt, mint az egylet székhelyén. Örömmel jelezzük az életrevaló egylet ez összejöve­telét, mely alkalommal megyénk sok buzgó férfiát tisz­telhettük körünkben s tudomást nyertünk a virágzó egy­let mult évi működésének áldásos eredményeiről. A gyűlést, mely a városháza nagytermében folyt le, dr. Kovács István megyei főorvos nyitotta meg elnöki üdvözletével, melynek szavai biztosítékot nyujtanak az egylet uralkodó szellemének, befolyásának tovább fejlődése s az ernyedetlen munkásság fokozatos gyümölcsözésére nézve. A közönség, mely meglehetős számban jelent meg a gyűlésen, tetszéssel fogadta megyei szonyaink első őrének e szavait s azon egésszégügyi vi­óhajtól volt át­hatva, bárha e téren működő jeleseink soká, hasonló ifjú erélylyel s lelkesedéssel irányoznák a megbecsülhetlen egyleti élet ügyeit. Az előadások elsejét dr. Hajnal I. terjeszté elő: „Emlékbeszéd néhai dr. Lux Jakab felett." A felejthet­len emlékű mező-berényi orvos működésének fényes fo­lyamát s nemes jellemének képét ecsetelé a tudós felol­vasó. Felolvasásából a következő jellemző adatokban volt alkalmunk megismerni az elhalt kitűnő orvost, ki ugy ra­gaszkodott Mező-Berényhez s az, személyéhez. A forradalmi események a fiatal orvosnövendéket is magukkal ragadták, ki tanulmányai helyett a nemzeti ügynek szentelte erejét, s a harcztéren érvényesité magát. A forradalom után, bujdokolni lőn kénytelen s mint­ se­gélytelen és üldözött, Mező-Berény vendégszerető falai közt húzta meg magát a kíméletlen hatalom hosszu uj­jai elöl. Csaknem dugva élt a fiatal orvos-jelölt a község­ben, mialatt rendkívüli képzettsége, széles látköre, sikerei s társadalmi műveltsége által a lakosság minden rétegét úgy magához fűzte, hogy midőn évek múlva a kormány engedékenyebb szint dtött, a berényiek segélyével ment fel a fővárosba orvosi oklevelének megszerzése végett. Azóta folyton Berényben látjuk őt, fáradhatlan emberba­ráti szeretete s a hálaérzetétől áthatva fáradozni, most már otthonra, jólétének előmozdításán. Alig van orvos, kiben a tudományosság, rugékony erély, finom­ bánásmód s az igénytelen emberbarát oly egygyé nőve találhatók föl mint benne. Elképzelhetjük aztán, hogy a szomszéd város mért csüggött annyira ez emberen, s midőn a kér­lelhetlen halál elragadta a jeles orvost, mért siratta meg oly őszinte könyökkel a város kicsije nagyja s Jellemére szép világot vetnek azon adatok, hogy például a budapesti orvosi egyetem nagynevű tanára dr. Sauer egy izben assistensének kérte fel őt, minek nyo­mán szélesebb s anyagilag jutalmazóbb hatáskört bizto­sithatott volna magának; de ő sanyarusága napjaira gon­dolva vissza, midőn menedékét e kis helység oly szere­tetettel nyújtotta , vissza­utasitá az előnyös ajánlatot, s megmaradt falusi orvosnak. Később vetélkedve kisérték meg a megye nagyobb városai megszerzését, de ő „há­laérzetét" soha sem tudta s nem is akarta felejteni. Azon egylet, mely ma emlékét üli, az ő műve, ő alapítván azt s vezette mint annak első elnöke. Legyen áldott emléke a tudós orvosnak, a felejthetlen emberba­rátnak . A kegyelet ezen momentuma után dr. Réthy Pál foglalta el a felolvasó asztalt. A békés megyei orvosok veteránja, a kifogyhatlan humorú öreg úr, ismert kedélyes modorában tárgyalta thémáját, mely az emberi élettan köréből volt véve.

Next