Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-01-03 / 1. szám

— A magyar kisbirtokosok országos fölhitelegyesü­letét létesítő bizottság által kiküldött albizottság körében az előmunkálatok élénken folynak és befejezésük legkö­zelebb várható, úgy hogy a létesítő bizottság már jövő közepe táján fogja az egyesület megalakítása czéljából az alapítvány­gyűjtési mozgalmat országszerte megindítani.­­ A népgyűlések megakadályozásáról szóló állítólagos rendelet ellen nemcsak minden ellenzéki árnyalat, hanem a kormánypárt is fogja interpellálni a miniszterelnököt, minthogy azzal a szabadelvű párt nagy része sem ért egyet,­ ­ „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. I. SZÁM. A magyar büntető­ törvénykönyv népszerű is­mertetéss. I. (dr. 13.) Az uj magyar büntetőt törvénykönyv egyik szakasza rendeli, hogy senki sem védheti magát azzal, miszerint ezen törvény szabványait nem tudja. Pedig sok bűnténynek és vétségnek eleje vétetnék és egyáltalán a törvény inkább és ál­talánosabban gyökeret verne a nép rétegeiben, ha törvényhozóink nem elégednének meg annak csupán formális kihirdetésével, hanem ha való­sággal a néppal újságokban és könyvekben,szó­val ép írással megismertetnék. Jelen sorok czélja a mi körünkben a bün­tető törvénykönyvre nézve teljesíteni azt, mit az országban mindenhol általánosan teljesteni kel­lene, t. i. olvasóinkkal röviden, érthető nyelven megismertetni a nemsokára életbe léptetendő tör­vény legnevezetesebb szabványait, hogy itt ná­lunk, mindenki, anélkül, hogy arra külön pénzt költene, a megyéje egyik újságából tisz­tán és világosan megtudhassa — ha csak akarja — mit szabad, illetve mit nem szabad tenni, mert mind­azt, mit e törvény nem tilt, azt az állam­polgár büntethetlenül megteheti. Előre is kimondjuk, hogy ezen itt közlött ismertetésünk dományos becsű egyáltalában igényt nem tart ró­bírálatra, mert nem akar az illető törvénykönyvnek itt-ott hangoztatott hiá­nyaira mutatni, hanem a már meglevő, kész tör­vényt azokból ismertetni, hogy legalább^enki ez nem is szake^p^^^rö­, t , . . .. . , hasznosabb lehet­ a z igénytelen ismerte es, mint a l losabb késTM jövő biralat, mert ez utóbbi g>uu50i, « "­^u, hogy használna, az előbbi pedig ez iránybat^ is terjesztvén általánosabb ismeretét e törvénykönyv tartalmának, csak használhat. De ha részletesebb bírálatába nem is akarunk bocsájtani az illető törvényhozási nagyfontosságú munkának , annnyit mégis legyen szabad konstatálnunk, hogy a­ tör­vénykönyv behozatalával, érvénybeléptével, nem­zetünk egy hatalmas lépéssel ment előre azon ösvényen, mely a nemzeteket az európai művelt né­pek sorába emeli. II. A büntetőtörvénykönyv, mely a büntetőtör­vény általános határozatait és az egyes bűntette­ket, vétségeket és az azokra szabott büntetéseket tartalmazza , a büntetőeljárást szabályozó törvén­­nyel együtt fog életbe léptetni, illetve azon tör­vényes szabványokkal együtt, melyek az alaki­ságokat tartalmazzák, melyeknek szoros figye­lembevétele mellett folytatható csak le akármely bím­per. A kinek mint bíró, közvádló vagy védő­nek Magyarországon bűnügyekben némi praxisa van, az tudja csak mily jótétemény az országra egy írott büntető és az abban követendő eljárás­ról szóló törvény. Eddig maguk a bírák, vádlók és védőügy­védek sem voltak igen tisztában magukkal, hogy mi veendő nálunk bűntettnek és mi nem annak, és ha egyik vagy másik cselekményt annak vet­ték, nem voltak tisztábban az iránt, hogy mily büntetést alkalmazzanak, mivel vádolják a vád­lottat vagy mi­képen védjék? Ennek következménye az volt, hogy sokszor olyanok marasztaltattak el bizonyos bűntények­ben, kik írott törvénykönyv létében tán felmen­tettek volna, és megfordítva olyanok mentettek fel, kik okvetlenül törvénykönyv létezése mellett elmarasztaltattak volna;­­hogy az egyik törvény­szék ugyanazon esetben és ugyanazon körülmé­nyek közt felmentő, a másik marasztaló ítélet ho­zott; hogy különösen a büntetés kimérésénél, egyik törvényszék és másiknak nézete között a legkézzelfoghatóbb nézetkülönbség merült fel és hogy sokszor a kir. tábla vagy kir. kúria teljesen ártatlannak nyilvánitá azt, kit valamelyik törvényszék elmarasztalt, vagy még többször, hol a felsőbb bíróság a legjelentéktelenebb büntetést szabta, hol az első bíróság évekkel sújtotta az illetőt vagy megfordítva. Jelen sorok írója saját igénytelen gyakorla­tából is legalább egy tuczat oly esetet tudna fel­említeni és számokra való hivatkozással bebizo­nyítani, melyekben a legellentétesebb, teljesen más, ép ellenkező alapból kiinduló ítéletek jöttek ily formán létre a különféle bíróságoknál. És a mi fő, a büntetőeljárás, a vizsgálat és előadás, épen mivel mind anyagi mind alaki ha­tározott szabályaink hiányzottak, és legkönnyebb részének tekintetett a bírói praxisnak, a legjárat­lanabb kezdőkre, a szlgálat a legfiatalabb, ba­jusztalan jegyzőkre, az előadás pedig sok esetben­oly bírákra bízatott, kiket egyébbütt épenséggel­ használni nem lehetett, és sokszor valóságos bot­rány volt végtárgyalásoknál azt a felületességet, tájékozatlanságot látni, melylyel az illető ügy­ek lemorzsoltattak, nem mintha oly helyen lel­ünk vólna, hol az ember legvitálisabb érdekei,­a be­csület, az egyéni szabadság nem mintha gyernekszinházban forog szóban, ha­vala­­­mi komoly darabot agyonparodiroznának.­­ Ennek a nem mindenhol és hála istennek nálunk épen nem, de máshol gyakran el­őforduló állapot­nak a törvénykön­v véget fijtig vetni, mert főelvei ^zok, hogy bűntett vagy vé vfely annak mond,és h^g v senkit más büntetés­sel Sújtani nem lehet.y mint milyent a törvény előir, to­vábbá, hogy *maga a biró, ki hanyagul, fölületesen ro>4 szándékkal jár el akkor mi­dőn valaki fölött Wínfenyitő Ítéletben határoznia kell, szintén szigorú büntetéssel sújtandó. "ujj"figm­inden tartalmát. 7 / MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye törvényhatósági bizottságának vá­­ lasztmányai. l­ör. Az állandó választmány : Jancsovics Pál, elnök, Kalmár Mihály, Farkas Béla, Keblovszky Lajos, Ormos János, Ladics György, Ambrus Lajos, Keller Imre, Szigethy Lajos, Jantsovits Emil, Ferenczy Alajos, Kertay Zsigmond, Szulimán István, Paity Ferencz, Nagy Károly, Göndöcs Benedek, Németh József, Eördögh Lajos, Omazta Szilárd, Szucsu Béla, Vidovszky János, Zsilinszky Mihály, Mikolay István, Dobay János, Kövér László, Asztalos István, Dr. Kovát­s István. II. Kórházi bizottság : Jancsovits Pál alispán, elnök. Ambrus Lajos, Kal­már Mihály, Ferenczy Alajos, Ormos János, Farkas­ Béla, Kertay Zsigmond, Nagy Károly, Szulimán István, Parthy Ferencz, Dr. Kovács István, Dr. Dabányi János, I­I. Glaser Károly, Dr. Erkel Rezső, Márky Lajos / III. Igazoló választmány : / Göndöcs Benedek, kinev. elnök. Kerta­y Zsigmond vál., Ferenczy Alajos vál., Végh Józse­f vál., Keller Imre kinev., Parthy Ferencz kinev.,­­Endrefi Károly vál., Pollner Lajos vál., Szigethy Liria kinev. IV. Bíráló választmány : Kalmár Mihály, Farkas­ Béla, Ladics György, Nagy Károly, Asztalos István. V. Jegyzői szigorlati tagok : Jancsovics Pál alispán, elnök, Kalmár Mihály, Szulimán István, Nagy Károly, Kertay Zsigmond, Ladics György, Hajóssy Ottó- Popovics Jusztin, Farkas Béla, Justh Gyula, MiiHe* Gusztáv kir. adófelügyelő, esetleg Helyettese, Szemjén Sámuel, Pollner Lajos, Omazta Szilárd. VI. Jegye­i nyugdij-alap igazgató választmány. Jani­sovics Pál alispán elnök, Ambrus Lajos, La­dics György, Party Ferencz, Popovics Jusztin, Szulimán István, Szemján Sámuel, Rapcsák József, Mezey Lajos. VII. Statisztikai bizottsági tagok : Törvény által megállapittattak : Alispán, elnök, fő­jegyző, aljegyző, árvaszéki ülnök, főpén­ztárn­ok, álp­én­z­tárnok, főorvos, mérnök, levéltárnok, főszámvevő, köz­ponti gyám, árvaszéki ülnökök, árvaszéki jegyző, állator­vos, járási szolgabirák, polgármester. Közgyűlés által választottak: Szmetan Fülöp, Scher Konrád, Göndöcs Benedek, Ferenczy Alajos, Bánhegyi István, Hajnal Ábel, Haán Lajos, Kirileszky Péter, Tatay István, Vincze Sándor, Horváth János, Szucsu Béla, Makri Sámuel, dr. Wenckheim­ László, Sztojánovits Gyula, Bartóky László. VIII. Közegészségügyi bizottság : Kalmár Mihály elnök, Ormos János, Endrefi Ká­roly , Farkas Béla, Végh József, Ferenczy Alajos, Seres József, Badics Elek, Popovits Jusztin, Dr. Styaszii Miksa, Petik Ambrus, Léderer Ede, Hody Lajos, Varságh Béla, Petrovics János, Hoffer Sámuel, Dr. Dubányi János, Dr. Kovács István, Dr. Hajnal István, Dr. Réthy Pál, Dr. Christó Pál, Dr. László Elek­, Dr. Télessy József. IX. Népnevelési bizottsági tagok : Keblovszky Lajos elnök, Horváth János t. elnök, Zsilinszky Mihály, Göndöcs Benedek, Ferenczy Alajos, ségletekre, áldozni a hazai irodalom és művészet ol­tárára. Nem szivarozik, nem kártyázik, de azért a főispáni kedélyes és fesztelen ebédeken, vacsorákon vagy uzson­nákon minden böviben van, még szivar is, habár csak honi, mert a külföldit nem szereti, annál kevésbbé, mert ez csakugyan füstbe megy. Sohasem volt divatbáb, de barátságos, mert ő akarna privilegiáit „uszályhordozója­melynek hiány­ a legfenséges ejalo eszmék keresztülvi­telének gátlója^­ engedi. Utaholnap arra ébredünk, hogy megyei hirh­e t utaink a lehetőségig járhatók lesznek, hogy a legkisebb falu kanalizálva lesz. Egy-két betyke fertály mágnásnak, üres fejű uracs­mik''nem tetszik, hogy mindenkihez egyaránt szívélyes, azért gondolkozásmodora és társalgásában tetőtől talpig dzsentlmen. Csak tessék megkérdezni a hölgyektől >-y-^ Mint mondok, czylinder soha sem volt a fején, de azért ha jól sejtjük, toi­lettjét illetőleg,­ legtöbbet költhet kalapokra. Nincs gyermek, nincs jam­ber a megyében, a­ki nem ismerné, és ki nekie, vagy kinek ő ne köszönne. A sok köszönés pedig le sttftomásulag koptatja a kalapot. Népszerűsége­ mesés. Ha egy adóst 10 frtért exequálnagy­a-i főispánra hivatkozik, ki „majd megmutatja," hogy ficetni nem kell. Ha a piaczon egy pár kofa ^összevész, és a rendőrség nem gátolná őket, okvetlenül a főispánhoz mennének, hogy egyenlítse ki perpatvarukat. Nincs a megyében oly falu melyet évenként né­hányszor meg nem látogatna, és bátran azt lehet mon­dani, hogy jobban ismeri a nép baját, mint a községi elöljáróság, és segít is a hol kell, és hol a mammon, lenni; egy pár megcsontosodott bürokrata pedig zokon veszi, hogy mindenbe „beleártja" magát, mert fél, hogy oly dolgokat találna észre venni, mikért ő kelmének meggyülne a baja. Ezzel azonban nem törődik a főispán, és marad a régi, udvarias, szívélyes embe­r mindenki iránt, marad a régi szigorú ellenőrködő, magát mind­enbe bele „ártó" tisztviselő. I­t i Adja a főispánok istene Tisza ur, hogy m­­inden megyének ily főispánja legyen. Adja az egek istene, hogy a mienk még sokáig megmaradjon köztünk olyannak, m­int a milyen, mert igy van az jól! ; / 1 % Ha pedig elviszik tőlünk, csak ugy fogunk meg­nyugodni sorsunkba, ha földmivelés, ipar- és kereskede­lemügyi miniszternek viszik! K­leopa­tr* a. — Elbeszélés. — I. Egyszerű történet: egy szegény ifjú megszerzett egy gazdag, előkelő nőt, — a nő viszonozza érzelmeit, s a kölcsönös szerelem daczára elválnak, minden remény nélkül. Ölyvödi Imre, mint a­z—í gymnázium legjelesebb növendéke­ abban a szerencsében részesült, hogy gróf Ófalvay iS^­e őt egyetlen fia nevelőjem­i Koltra, — s az ifjú ott maradt néhány évig, a mennyi kellett Kálmán úrfinak ahoz, hogy egy katonai intézetbe felvétessék. A grófnak két fránya is volt: Hilára és Malvina. Imre az i­ltó szerelem heve­s platói tisztaságával szerette. Hilárát, de érzelmeit önmaga előtt is alig merte bevallani, annál kevésbbé imádotta tárgyának. De nem észreveszi-e a azt a nő, ha szerettetik ? Hilára is tudta jól, s önkénytelenül összeha­sonlítá Imrét azon ifjab­i, kik körülötte jártak, kik léha, üres beszédjükkel gyakran untatták, a­mit röviden ud­varlásnak nevez a világ. Báró Kolthy Ervin volt Mára legtüzesebb udvar­lója, s igy reá nézve volt ez a4..ehasonlitás legkeserűbb, mert határozottan Imrt előnyére ü­ött ki.

Next