Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-05-23 / 41. szám

Ideje, hogy ug­y a sajtó, mint az egyesek minden fegyvert megragadjanak a társadalom hibáinak kiirtására. Ki kell pellengérezni a „lát­szat­ rabjait," meg kell vetni azokat, kik a be­csületes munkát kerít­ik, a­kik nem szorítják ufig tisztelettel az iparos kérges tenyerét és hiú gőggel lenézik a dolgozó ruhát, melyben a be­csületes emberek kenyeret keresnek. Kérlel­hetlenül kell irtani a hibákat és jó példával járni elő, s mint Csengeri monda, kiáltó betűkkel irni minden magánlak ajtajára e szót: „Takarékosság!" T. - Pótrendelet a torpedó kivitelre nézve. A 111. kir. pénzügyminiszter folyó évi 27277. szám alatt a következő körrendeletet intézte valamennyi pénzügy igazgatósághoz és vámhivatalhoz: Hivatkozással a folyó évi május hó 1-én 24,674 sz. a. kelt körrendeletre, melylyel a torpe­dóknak kivitele az osztrák-magyar monarchia összes ha­tárain megtiltatott: értesíttetik az igazgatóság (hivatal), hogy ezen tilalom a torpedókhoz tartozó indító készülé­­ kekre (Laneirungs-Apparate, Lancirungs-Kanonen, Manö­vrir-Luft-Oomprimirungs-Apparate) is kiterjed. Kelt Bu­ dapesten, 1878. évi május hó 16-án. Széll Kálmán s. k. — Az­ osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal megkötötte a külügym­in­iszterium e napokban újra a ha­józási és posta­i szerződést. „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." IB78. 41. SZÁM. Az aradi ügyvédi kamara kérvénye az or­szággyűléshez. (Folyt.)­­.itt VI. Az ügyvédi rendtartás 94. §-a világo­san rendeli, hogy az alaptalanul bevádolt, hurczolt ügyvédnek azon elégtétel adassék, meg mi szerint az alaptalan panaszló, ki hamis állitásokra fekteti vádját, 300 , írtig birságoltassék törvényszék által. Ámde, mert a törvény meg­­ ugy szól, hogy 300 frtig terjedhető birságban elma­rasztalhatja a törvényszék a hamisan vádaskodó felet: több törvényszék nem marasztalja el, még akkor sem, ha az ügyvédi kamara fegyelmi bí­rósága teljesen alaptalannak találván a vádat, hivatalból által teszLaa iratokat pedig fiózot­ ink szerin nyenitor marasztalásna­k mindig helye volna, mert a törvény azon kifejezése, talhatjh " nem lehet azon intencziója, „marasz­hogy a törvényszék ha akarja elmarasztalja, ha nem akarja, nem, hanem a lehetőség fogalma itt tisz­tán a pénzbírság nagyságára, azaz arra vonat­kozik, hogy 300 frtig is marasztalja, de kevesebbre is! Esedezzük tehát a mélyen tisztelt képviselő­házat, méltóztassék az igazságügyi mniszter urat felhívni, hogy utasítsa a bíróságokat a törvény ezen intézkedésének pontos megtartására, azon magyarázattal, hogy az elmarasztalásnak a telje­sen alaptalan vádaskodás esetén mindenkor bekö­vetkezni kell, mert ez nyújt egyedüli satisfactiót az ügyvédnek, az alaptalan rágalom egy ártatla­nul kiásott vizsgálat után, van az illető törvényszéknek szabadságában áll­azután akár 10, akár 100, akár 300 frt bírságban elmarasztal­tatni a felet, mert a tetszés csak az összegre, de nem magára a büntetésnek alkalmazására vonatkozik. Ezek volnának az ügyvédi tdts. legkiválóbb sérelmes intézkedései, melyek megváltoztatást,­egszembeötlőbb hiányai, melyek sürgős pótlást igényelnek, nehogy az ügyvéd e haza mostoha gyermekévé váljék, nehogy anyagi és erkölcsi erője teljesen tönkre tétessék. VII. A törvénykezés lassúságával, az ügyek elodázásának vádjával az ügyvéd juttatik igazta­anu­l a perlekedő közönség által, mely a tör­vényt nem ismerve, az ügyvéd hanyagságában, kötelesség-mulasztásában keresi okát annak, mi­nek legtöbb esetben egyedüli oka a bírói, külö­nösen a segédszemélyzet kellő számának hiánya, a meglevő létszámnak pedig a lényeg mellett, merően bureaukratikus teendőkkel, elölése mint hivatalos kimutatások, naplói, előadói, ellenőrzési, ki be és lejegyzési, sor, irattári, posta, letéti, betéti, kézbesítési, törzs- és egyéb könyvek ve­zetésével való túlterheltetése.­­Nem­ vélünk tehát hatáskörünkön túllépni, ha az iránt bátrak va­gyunk gyönge, de ügyünk igazságának tudatá­ban önérzetes szavunkat felemelni: méltóztassék annak elejét venni, hogy legalább azzól ne vá­doltathassák az ügyvéd, miszerint ő a tömérdek perbeli költségeknek okozója, és legalább egy­előre a perlekedő közönséget leginkább sújtó igényhirdetési díjak leszállítása iránt sürgősen olyformán intézkedni, hogy az illető meghirde­tendő igények a hivatalos lapban akkor­­ jelenje­nek meg, ha az ingatlanok értéke a 10,000 frtot túlhaladja, és akkor is lehető legrövidebb kivo­natban, csupán a számok, az érdekelt felek és a tárgy megnevezése mellett, máskor pedig ép ily alakban egy helyi lapban tétessenek közzé, hogy tehát az uj prdts. ide vonatkozó szabványai ez értelemben alkottassanak. Ez által eléretnék az, hogy egy magában véve csekély, 50 - 60 frtos ügyben, melyben a világ méltó csudájára eddig ingatlanok árverése esetén, 80 — 100 frtra rúgott a perköltség, a lehető minimumra leszállíttatnék, de a tulajdonképeni czél, hogy a hirdetések az érdekelt felet­t W>Ít észre^álelj­etek. pc jogaik meg­óvására felhasználtassanak, és sokkal inkább mozdittatnék elő, mivel a földmíves és iparosnak, mely osztálynak ingatlanai kerülnek tíz eset köz­zü­l legalább hatban árverés alá, soha életében szeme elé sem kerül a „Budapesti Közlöny," míg a helyi érdekű lapot inkább tartja, olvassa, vagy legalább olvasni tudó jóakarója által a reá tartozó tartalomra figyelmeztetik. VIII. Minthogy a bélyeg-illeték és leletezési ügy oly szorosan függ össze az ügyvédi gyakor­lattal, mint egyik lánczszem a másikkal, nem mellőzhetjük, hogy ez irányban is a mindennapi életből, közvetlen tapasztalásból merített meg­jegyzéseinket, teljes tisztelettel elő ne adjuk és e téren is a mélyen tisztelt képviselőház bölcs és gyors intézkedését ne kérelmezzük. Számtalan példával bizonyítható esetek for­dulnak elő, hogy hagyatéki ügyekben az illeték háromszor szedetik be, mert háromszor vettetik ki, a leltározás, a hagyaték tárgyalása és a va­lóságos átadáskor. Sokszor megtörténik, hogy az ítéleti illeték is többször szedetik be ugyanazon ügyben, mert az első bírósági első ítélet, ha fel­lebbezteti ki is, azonnal közöltetik az illetékszabási hivatallal, mely kiszabja, és azonnal beszedeti az illetéket, ha a felsőbíróság által meg is változ­tatik. Így, hogy csak egy eklatáns példát említ­sünk: a b.-gyulai kir. tszék 186.875. számú íté­letével elmozdítja felperest keresetétől, és az ítéleti illeték megfizetésében elmarasztalja. Ítéle­tét azonnal az illetékszabási hivatallal közölvén, ez kiszab 180 frtot, mely felperesen executióval behajtatik, felperes azonban fellebbezte az ítéle­tet, minek folytán a kir. tábla határozatával az ítéletet feloldja és tanuhallgatást rendel. Felperes tehát egy nem létező, mert feloldott Ítéletért fi­zetett 180 frtot. Igaz, hogy felperesnek felszólam­lása folytán az aradi 30.026.77. sz. igazgatóságnak végzésével a jogtalanul pénzügy­be szedett pénz visszaadatni rendeltetett, de két esztendő múlva, sok költségeskedés és utánjárás után, s az a legszebb, hogy ez esetben a megejtett tanú­hallgatás után a 470.77. sz. egészen ellenkező, felperesnek föltétlenül kedvező ítélet jött létre, a midőn is alperes marasztaltatok el az illeték ki­fizetésében, az ítélet másodszor is közöltetni ren­deltetvén az illetékszabási hivatallal. Ezen és hasonló számtalanszor előforduló anomáliákon, melyek az úgyis eléggé megterhelt adófizető polgárt jogtalanul sújtják, nekik felesle­ges költséget és idővesztegetést okozván, csak úgy lehetne gyökeresen segíteni, ha törvénybe iktatnék, hogy hagyatékok után csak a tényle­ges átadás vagy telekkvi jogérvényes átírás után, azaz akkor, midőn a jogosított fél valósággal tulajdonába vagy hasznába lép a hagyatéknak, perekben pedi­g r csak jogérvényes ítéletek vagy árverések alapján vetendő ki és szedendő be az illeték. (Vége köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Bákjsmattye bizottságának közgyűlése máj. 13. és következő napjain (3. nap). Nevezetesebb határozatok. A csabai kapitányi lak a gazdasági egylet tulajdo­nául ajándékoztatott azon feltétellel, hogy az egylet meg­szűnte esetén a tulajdonjog a megyére visszaszálljon. A szarvas-mezőtúri szárny­vasútra vonatkozó ujabbi sz­erződés jóváhagyva a belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetett. A községi rendőrségi szabályrendeletek közöl csupán a dobozi, sz.-szt.-tornyai, csorvási, békési és mberényi hagyattak helyben; a többi községeké azzal küldetett vissza, hogy azokat a dobozi szab. rendelet nyomán átala­kítsák. A gyülekezési jog tárgyában hozandó szabályrende­letre vonatkozólag bemutatott kü­ldöttségi jelentéssel szem­ben a szabályrendelet végrehajtás végett a jár. főszolga­biráknak és Gyula város polgármesterének kiadatott, s erről a belügyminiszter értesítendő­ közvárakozásnak. Az előleges sérelmek és kívánatok tár­gyalása oly sok időt vett igénybe,­­ hogy a reform­mun­kálatokra alig jutott sor. Kitűnt, hogy igen kevés európai műveltségű államférfiunk van mi sokakra lehangoló, de másfelől a nagyratörő fiatalokra ösztönző hatást gyako­rolt. Gr. Károlyi Gy. azok közé tartozott, kik szerettek tanulni, és e végből ismét utazni ment. Különösen Ang­liában és Francziaországban tartózkodott hosszabb ideig, hol sok kitűnő férfiúval kötött barátságot. Fr­a­ncziaország ekkor különösen érdekes tanulmány­tárgyat szolgáltatott tud vágyó fiatal embernek. X. Károly a legoktalanabb rendeletek által kívánta megakadályozni a szabad eszmék terjedését. A nagy forradalom emigrán­sainak ezer­milliónyi kárpótlást adott, s a papságot a reactió eszközéül használta fel. A nemzet elégü­letlensége hangosan nyilatkozott a napi sajtóban, úgymint az iro­dalomban és a gyűléstermekben. És midőn az ország­gyűlést, mely válaszfeliratában kijelentette, hogy a Polig­nac-féle minisztériumban a nemzet nem bízik, szétoszlatta, a sajtószabadságot felfüggesztette és a választási törvényt önkényüleg megváltoztatta. jul. 27-kén Parisban kiütött a forradalom, mely a Bourbonokat már harmadszor fosztotta meg a franczia tróntól. Még mielőtt a juliusi franczia forradalom kiütött volna, Ferencz magyar király országgyűlést hirdetett Pozsonyba, leginkább azért, hogy idősebb fiát Ferdinán­dot megkoronáztassa. Ezen országgyűlésen gr. Károlyi György ugy jelent meg, mint Szathmár vármegyének egyik követe. Bátran harczolt a szabadelvűek táborában; nem osztotta azok nézetét, akik a júliusi franczia forra­dal­om demokratikus eredményeitől megijedve azt gondol­ták, hogy most már a magyar arisztokratikus alkotmány megbukása következik, s hogy ezzel együtt romba dől a nemesség összes kiváltsága. Senki sem ragaszkodott erő­sebben a nemesi osztály kiváltságaihoz, mint ő, de az arisztokratikus intézmények erősbödését ő abban látta, ha minél többeknek érdekévé válik azoknak védelmezése. Hogy b. Wesselényi Miklósnak, kinek csak Erdélyben volt birtoka, joga legyen a magyar országgyűlésen meg­jelenhetni, gr. Károlyi György egy rész DTtokot­ engedett át neki Szathmárban. Azonban ez országgyűlés is rövid volt. Alig hang­zott fel Lengyelországban a forradalom szabadságkiáltó zaja, a magyar országgyűlés, daczára annak, hogy szám­talan reform várta megoldását, szétoszlott; és gr. Károlyi György, kit időközben a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli tagjai közé sorozta, egy uj, s az eddigieknél is nagyobb utazásra készült, az 1833-iki őszt és telet­ Olaszországban, jelesül Nápolyban töltötte, elbájoltatva az elizei természet nagyszerűségétől. A páratlan nápolyi ten­geröböl, a partjait ékesítő pompás paloták és kertek, az örökké füstölgő Vezúv fensége és a távolban violaszínben feltűnő szigetek reá is megtették hatásukat. A tavaszias örökké enyhe jég, a repülő sajkák sokasága, a napontai kellemes kirándulások kedvet adtak neki arra, hogy át­ránduljon Malta szigetére, melyhez annyi történelmi ne­vezetes tény kapcsolódik. Innét a klassikus világ másik földére Görögországba ment, hogy megszemlélje a régi Akropolis emlékeit. Áthajózott Egyptom partjaira; be­járta Nubia és Arábia sivatagait, és kegyeletes lábbal lépett Palesztina szt. földére, hol a megváltó és aposto­lai működtek egykoron. Kisázsia regényes vidékein át visszajött Törökország fővárosába, míg 1835-ben Macze­dónián és Szerbián át, tapasztalásokban gazdagon tért vissza hazájába. A következő év tavaszáig, vagyis az or­szággyűlés végé­g Pozsonyban maradt, hol nőül vévén gr. Zichy Károlynak kitűnő szép leányát Karolina grófnőt, ezzel ismét egy h­osszabb utat tett nyugoti Európában. 1837. júl. 5-kén született első fia Gyula gróf, s ettől fogva gondjait a család és a has­a ügyei közt osz­totta meg. Mindaz, am­it eddig tett, nem volt egyéb, mint egy erőteljes és hatalmas ifjúnak nagyszabású elő­készülete azon nagyobb mérvű munkássághoz, melyet mint férfiú a közélet szinterén kifejtendő vala. (Folyt, köv) Zsilinszky Mihály.

Next