Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-05-23 / 41. szám
Ideje, hogy ugy a sajtó, mint az egyesek minden fegyvert megragadjanak a társadalom hibáinak kiirtására. Ki kell pellengérezni a „látszat rabjait," meg kell vetni azokat, kik a becsületes munkát kerítik, akik nem szorítják ufig tisztelettel az iparos kérges tenyerét és hiú gőggel lenézik a dolgozó ruhát, melyben a becsületes emberek kenyeret keresnek. Kérlelhetlenül kell irtani a hibákat és jó példával járni elő, s mint Csengeri monda, kiáltó betűkkel irni minden magánlak ajtajára e szót: „Takarékosság!" T. - Pótrendelet a torpedó kivitelre nézve. A 111. kir. pénzügyminiszter folyó évi 27277. szám alatt a következő körrendeletet intézte valamennyi pénzügy igazgatósághoz és vámhivatalhoz: Hivatkozással a folyó évi május hó 1-én 24,674 sz. a. kelt körrendeletre, melylyel a torpedóknak kivitele az osztrák-magyar monarchia összes határain megtiltatott: értesíttetik az igazgatóság (hivatal), hogy ezen tilalom a torpedókhoz tartozó indító készülé kekre (Laneirungs-Apparate, Lancirungs-Kanonen, Manövrir-Luft-Oomprimirungs-Apparate) is kiterjed. Kelt Bu dapesten, 1878. évi május hó 16-án. Széll Kálmán s. k. — Az osztrák-magyar Lloyd gőzhajózási vállalattal megkötötte a külügyminiszterium e napokban újra a hajózási és postai szerződést. „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." IB78. 41. SZÁM. Az aradi ügyvédi kamara kérvénye az országgyűléshez. (Folyt.).itt VI. Az ügyvédi rendtartás 94. §-a világosan rendeli, hogy az alaptalanul bevádolt, hurczolt ügyvédnek azon elégtétel adassék, meg mi szerint az alaptalan panaszló, ki hamis állitásokra fekteti vádját, 300 , írtig birságoltassék törvényszék által. Ámde, mert a törvény meg ugy szól, hogy 300 frtig terjedhető birságban elmarasztalhatja a törvényszék a hamisan vádaskodó felet: több törvényszék nem marasztalja el, még akkor sem, ha az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága teljesen alaptalannak találván a vádat, hivatalból által teszLaa iratokat pedig fiózot ink szerin nyenitor marasztalásnak mindig helye volna, mert a törvény azon kifejezése, talhatjh " nem lehet azon intencziója, „maraszhogy a törvényszék ha akarja elmarasztalja, ha nem akarja, nem, hanem a lehetőség fogalma itt tisztán a pénzbírság nagyságára, azaz arra vonatkozik, hogy 300 frtig is marasztalja, de kevesebbre is! Esedezzük tehát a mélyen tisztelt képviselőházat, méltóztassék az igazságügyi mniszter urat felhívni, hogy utasítsa a bíróságokat a törvény ezen intézkedésének pontos megtartására, azon magyarázattal, hogy az elmarasztalásnak a teljesen alaptalan vádaskodás esetén mindenkor bekövetkezni kell, mert ez nyújt egyedüli satisfactiót az ügyvédnek, az alaptalan rágalom egy ártatlanul kiásott vizsgálat után, van az illető törvényszéknek szabadságában állazután akár 10, akár 100, akár 300 frt bírságban elmarasztaltatni a felet, mert a tetszés csak az összegre, de nem magára a büntetésnek alkalmazására vonatkozik. Ezek volnának az ügyvédi tdts. legkiválóbb sérelmes intézkedései, melyek megváltoztatást,egszembeötlőbb hiányai, melyek sürgős pótlást igényelnek, nehogy az ügyvéd e haza mostoha gyermekévé váljék, nehogy anyagi és erkölcsi erője teljesen tönkre tétessék. VII. A törvénykezés lassúságával, az ügyek elodázásának vádjával az ügyvéd juttatik igaztaanul a perlekedő közönség által, mely a törvényt nem ismerve, az ügyvéd hanyagságában, kötelesség-mulasztásában keresi okát annak, minek legtöbb esetben egyedüli oka a bírói, különösen a segédszemélyzet kellő számának hiánya, a meglevő létszámnak pedig a lényeg mellett, merően bureaukratikus teendőkkel, elölése mint hivatalos kimutatások, naplói, előadói, ellenőrzési, ki be és lejegyzési, sor, irattári, posta, letéti, betéti, kézbesítési, törzs- és egyéb könyvek vezetésével való túlterheltetése.Nem vélünk tehát hatáskörünkön túllépni, ha az iránt bátrak vagyunk gyönge, de ügyünk igazságának tudatában önérzetes szavunkat felemelni: méltóztassék annak elejét venni, hogy legalább azzól ne vádoltathassák az ügyvéd, miszerint ő a tömérdek perbeli költségeknek okozója, és legalább egyelőre a perlekedő közönséget leginkább sújtó igényhirdetési díjak leszállítása iránt sürgősen olyformán intézkedni, hogy az illető meghirdetendő igények a hivatalos lapban akkor jelenjenek meg, ha az ingatlanok értéke a 10,000 frtot túlhaladja, és akkor is lehető legrövidebb kivonatban, csupán a számok, az érdekelt felek és a tárgy megnevezése mellett, máskor pedig ép ily alakban egy helyi lapban tétessenek közzé, hogy tehát az uj prdts. ide vonatkozó szabványai ez értelemben alkottassanak. Ez által eléretnék az, hogy egy magában véve csekély, 50 - 60 frtos ügyben, melyben a világ méltó csudájára eddig ingatlanok árverése esetén, 80 — 100 frtra rúgott a perköltség, a lehető minimumra leszállíttatnék, de a tulajdonképeni czél, hogy a hirdetések az érdekelt felett W>Ít észre^áleljetek. pc jogaik megóvására felhasználtassanak, és sokkal inkább mozdittatnék elő, mivel a földmíves és iparosnak, mely osztálynak ingatlanai kerülnek tíz eset közzül legalább hatban árverés alá, soha életében szeme elé sem kerül a „Budapesti Közlöny," míg a helyi érdekű lapot inkább tartja, olvassa, vagy legalább olvasni tudó jóakarója által a reá tartozó tartalomra figyelmeztetik. VIII. Minthogy a bélyeg-illeték és leletezési ügy oly szorosan függ össze az ügyvédi gyakorlattal, mint egyik lánczszem a másikkal, nem mellőzhetjük, hogy ez irányban is a mindennapi életből, közvetlen tapasztalásból merített megjegyzéseinket, teljes tisztelettel elő ne adjuk és e téren is a mélyen tisztelt képviselőház bölcs és gyors intézkedését ne kérelmezzük. Számtalan példával bizonyítható esetek fordulnak elő, hogy hagyatéki ügyekben az illeték háromszor szedetik be, mert háromszor vettetik ki, a leltározás, a hagyaték tárgyalása és a valóságos átadáskor. Sokszor megtörténik, hogy az ítéleti illeték is többször szedetik be ugyanazon ügyben, mert az első bírósági első ítélet, ha fellebbezteti ki is, azonnal közöltetik az illetékszabási hivatallal, mely kiszabja, és azonnal beszedeti az illetéket, ha a felsőbíróság által meg is változtatik. Így, hogy csak egy eklatáns példát említsünk: a b.-gyulai kir. tszék 186.875. számú ítéletével elmozdítja felperest keresetétől, és az ítéleti illeték megfizetésében elmarasztalja. Ítéletét azonnal az illetékszabási hivatallal közölvén, ez kiszab 180 frtot, mely felperesen executióval behajtatik, felperes azonban fellebbezte az ítéletet, minek folytán a kir. tábla határozatával az ítéletet feloldja és tanuhallgatást rendel. Felperes tehát egy nem létező, mert feloldott Ítéletért fizetett 180 frtot. Igaz, hogy felperesnek felszólamlása folytán az aradi 30.026.77. sz. igazgatóságnak végzésével a jogtalanul pénzügybe szedett pénz visszaadatni rendeltetett, de két esztendő múlva, sok költségeskedés és utánjárás után, s az a legszebb, hogy ez esetben a megejtett tanúhallgatás után a 470.77. sz. egészen ellenkező, felperesnek föltétlenül kedvező ítélet jött létre, a midőn is alperes marasztaltatok el az illeték kifizetésében, az ítélet másodszor is közöltetni rendeltetvén az illetékszabási hivatallal. Ezen és hasonló számtalanszor előforduló anomáliákon, melyek az úgyis eléggé megterhelt adófizető polgárt jogtalanul sújtják, nekik felesleges költséget és idővesztegetést okozván, csak úgy lehetne gyökeresen segíteni, ha törvénybe iktatnék, hogy hagyatékok után csak a tényleges átadás vagy telekkvi jogérvényes átírás után, azaz akkor, midőn a jogosított fél valósággal tulajdonába vagy hasznába lép a hagyatéknak, perekben pedig r csak jogérvényes ítéletek vagy árverések alapján vetendő ki és szedendő be az illeték. (Vége köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Bákjsmattye bizottságának közgyűlése máj. 13. és következő napjain (3. nap). Nevezetesebb határozatok. A csabai kapitányi lak a gazdasági egylet tulajdonául ajándékoztatott azon feltétellel, hogy az egylet megszűnte esetén a tulajdonjog a megyére visszaszálljon. A szarvas-mezőtúri szárnyvasútra vonatkozó ujabbi szerződés jóváhagyva a belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetett. A községi rendőrségi szabályrendeletek közöl csupán a dobozi, sz.-szt.-tornyai, csorvási, békési és mberényi hagyattak helyben; a többi községeké azzal küldetett vissza, hogy azokat a dobozi szab. rendelet nyomán átalakítsák. A gyülekezési jog tárgyában hozandó szabályrendeletre vonatkozólag bemutatott küldöttségi jelentéssel szemben a szabályrendelet végrehajtás végett a jár. főszolgabiráknak és Gyula város polgármesterének kiadatott, s erről a belügyminiszter értesítendő közvárakozásnak. Az előleges sérelmek és kívánatok tárgyalása oly sok időt vett igénybe, hogy a reformmunkálatokra alig jutott sor. Kitűnt, hogy igen kevés európai műveltségű államférfiunk van mi sokakra lehangoló, de másfelől a nagyratörő fiatalokra ösztönző hatást gyakorolt. Gr. Károlyi Gy. azok közé tartozott, kik szerettek tanulni, és e végből ismét utazni ment. Különösen Angliában és Francziaországban tartózkodott hosszabb ideig, hol sok kitűnő férfiúval kötött barátságot. Francziaország ekkor különösen érdekes tanulmánytárgyat szolgáltatott tud vágyó fiatal embernek. X. Károly a legoktalanabb rendeletek által kívánta megakadályozni a szabad eszmék terjedését. A nagy forradalom emigránsainak ezermilliónyi kárpótlást adott, s a papságot a reactió eszközéül használta fel. A nemzet elégületlensége hangosan nyilatkozott a napi sajtóban, úgymint az irodalomban és a gyűléstermekben. És midőn az országgyűlést, mely válaszfeliratában kijelentette, hogy a Polignac-féle minisztériumban a nemzet nem bízik, szétoszlatta, a sajtószabadságot felfüggesztette és a választási törvényt önkényüleg megváltoztatta. jul. 27-kén Parisban kiütött a forradalom, mely a Bourbonokat már harmadszor fosztotta meg a franczia tróntól. Még mielőtt a juliusi franczia forradalom kiütött volna, Ferencz magyar király országgyűlést hirdetett Pozsonyba, leginkább azért, hogy idősebb fiát Ferdinándot megkoronáztassa. Ezen országgyűlésen gr. Károlyi György ugy jelent meg, mint Szathmár vármegyének egyik követe. Bátran harczolt a szabadelvűek táborában; nem osztotta azok nézetét, akik a júliusi franczia forradalom demokratikus eredményeitől megijedve azt gondolták, hogy most már a magyar arisztokratikus alkotmány megbukása következik, s hogy ezzel együtt romba dől a nemesség összes kiváltsága. Senki sem ragaszkodott erősebben a nemesi osztály kiváltságaihoz, mint ő, de az arisztokratikus intézmények erősbödését ő abban látta, ha minél többeknek érdekévé válik azoknak védelmezése. Hogy b. Wesselényi Miklósnak, kinek csak Erdélyben volt birtoka, joga legyen a magyar országgyűlésen megjelenhetni, gr. Károlyi György egy rész DTtokot engedett át neki Szathmárban. Azonban ez országgyűlés is rövid volt. Alig hangzott fel Lengyelországban a forradalom szabadságkiáltó zaja, a magyar országgyűlés, daczára annak, hogy számtalan reform várta megoldását, szétoszlott; és gr. Károlyi György, kit időközben a magyar tudományos akadémia tiszteletbeli tagjai közé sorozta, egy uj, s az eddigieknél is nagyobb utazásra készült, az 1833-iki őszt és telet Olaszországban, jelesül Nápolyban töltötte, elbájoltatva az elizei természet nagyszerűségétől. A páratlan nápolyi tengeröböl, a partjait ékesítő pompás paloták és kertek, az örökké füstölgő Vezúv fensége és a távolban violaszínben feltűnő szigetek reá is megtették hatásukat. A tavaszias örökké enyhe jég, a repülő sajkák sokasága, a napontai kellemes kirándulások kedvet adtak neki arra, hogy átránduljon Malta szigetére, melyhez annyi történelmi nevezetes tény kapcsolódik. Innét a klassikus világ másik földére Görögországba ment, hogy megszemlélje a régi Akropolis emlékeit. Áthajózott Egyptom partjaira; bejárta Nubia és Arábia sivatagait, és kegyeletes lábbal lépett Palesztina szt. földére, hol a megváltó és apostolai működtek egykoron. Kisázsia regényes vidékein át visszajött Törökország fővárosába, míg 1835-ben Maczedónián és Szerbián át, tapasztalásokban gazdagon tért vissza hazájába. A következő év tavaszáig, vagyis az országgyűlés végég Pozsonyban maradt, hol nőül vévén gr. Zichy Károlynak kitűnő szép leányát Karolina grófnőt, ezzel ismét egy hosszabb utat tett nyugoti Európában. 1837. júl. 5-kén született első fia Gyula gróf, s ettől fogva gondjait a család és a hasa ügyei közt osztotta meg. Mindaz, amit eddig tett, nem volt egyéb, mint egy erőteljes és hatalmas ifjúnak nagyszabású előkészülete azon nagyobb mérvű munkássághoz, melyet mint férfiú a közélet szinterén kifejtendő vala. (Folyt, köv) Zsilinszky Mihály.