Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-05-30 / 43. szám

V. évfolyam, 1878. 43. s­zám. R.-Csaba, május 30-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Megjelenik­ hetenként kétszer : vasárnap és csíb­örtölLön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-CBab&n. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kres postautalványnyal. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A kinek nem szűre, n­e vegye magára.*­ gitók" Sincerus ur „A koldusczikkek és népbolda­szerzőjét „ildomtalansággal" vádolja, előadást próbál tartani a politikai érettség tudo­­­mányából. Erre felel ma, sikcere és igen barát­ságos indulattal, Vigil, a fentebb hivatolt és ki­fogásolt czikk „zengzetes szavakban" ömlengő szerzője. Hogy pedig ily későn, egyszerű oka ennek, több napon keresztül tartott gyengélke­dése, s az e miatti nagy kedvetlenség, mely ren­desen megszokta őt lepni, valahányszor az ő testi állapotjában fogyatkozást szenved. Bizony nem tudom hogy esett, de arra na­gyon jól emlékezem, miszerint „a közjogi" ellen­zék ellen intéztem czikkem­et, azon mely ennek irását megelőzőleg, éppen alkalomból, megyénk egyik választó-kerületében készíttetett elő. S hogy a dolog csakugyan így áll, csaknem kézzelfogha­tóig bizonyítják a következő sorok :„.... egy választó-kerületet kivéve, a­hol — mint tudjuk — inkább az ő képviselőjük egyénisége, mint a beható politikai meggondolás ad jelleget a törek­véseknek, melyeknek árja által, az­ értelmiség némely tagjai is, akarva nem akarva elragadtatik." Csodálom, hogy Sincerus úr figyelmét el­kerülték e sorok, holott pedig ezek is zengzetesen szólnak; olvassa hát most el, eléggé s ez legyen nyilvánosságra hozott fáradozásának álta­lam nyújtott honoráriuma. Ezek után pedig most már azt kérdezem: ki vagy s merre jársz, mi vidékről tévedtél a mi birodalmunk, bár magyar nektárral bőven áldott, de mégis igen józan hazafiakkal bővelkedő bátta­széki szép vidékére ? Egy vagy-e a — tisztesség nem esik, mondván — szélső­jobb, vagy talán a mindent hazaárulásnak nevező, de produkálni semmit nem tudó közjogi ellenzék táborkájából ? Ezt volna tudhatnom nagyon érdekes, hogy így „zengzetes szavakban" áradozó czikkemet tovább folytathatnám, s ne lennék kénytelen ily hamar letenni tollamat, ha már egyszer kezembe vettem. Bizony uram! önök azt sem tudják, hogy tulajdonkép mit is akarnak, mert ha tudnák önök, már valami positívummal léptek­ volna elő, s nem légbe hangzó puszta szavakkal. Bontsák ki a zászlót, mondjanak és — ez a fődolog ! — tegyenek okosabbat, mint minőt a mi oldalról szorongatott pártunk tett, és mi minden követni fogjuk önöket. Míg azonban ez nem történik, puszta szó után indulni nem fogunk, s úgy his­­szük megyénk józanabb közönsége sem. Mi volt a főczél a fusió, illetőleg a szabad­elvű párt szervezkedésekor? Nemde: államház­tartásunk önerőnkből való rendezése. S mi lett az eredmény? Feleljünk számokkal kézzelfoghatóig : 1874-ben deficzitünk volt 64 millió, most pedig, illetőleg lSZS-ban 16 millió!!! Mit akarnak hát önök, kik oly ildomosak (?) a politikai téren? Elfeledték-e, hogy a fen­tebb tarzott idő­k'T^óülveté­sünk még' 10­3 millió kölcsön kamataival is szaporodott; fedték e, mily óriás m­ennyiséget emésztenek elfe­lel a vasutak rendezése és birtokba vételére kiadott összegek kamatai, s a tiszaszabályozás és arany­ugió terhei? Azt nevezem már én — ha szabad sincere szólni Sincerus úrhoz — politikai érettségnek, midőn az ily dolgok és tételek előtt nem hunyunk szemet. Uram! a parliamenti ellenzéket én is szük­ségesnek tartom, de mikor az ellenzék műkö­dése, pusztán csak nevét képviseli az ily tehetetlen vergődésnek, politikai mély elfogultságnak bámu­lója lenni nem tudok. És e nyilatkozat nem lo­vagiatlanság, csak őszinteség, melylyel az ügynek tartozom. Ám lp.o­ vp.nl kik. is aláírom — mert valamikor már ki is mondottam — hogy az országgyűlési képviselőnek „szellem­dús, tekinté­lyes befolyással bíró, és legalább egy szakmában jól kiképzett egyénnek" kell lenni; csakhogy hozzáteszem még e feltételekhez azon jogom hang­súlyozását is, hogy programmbeszédét az illető­nek nemcsak hallani, de látni is kívánom, hogy így a szónoki hatás varázshatalm­a alól mene­külve, csendes szobámban is megméregethessem szavait és ígéreteit! miután „a jelent — mint mondám „ildomtalan" czikkemben — bár nem minden tekintetben kielégítő a helyzet, nem, vetném koczkára egy bizonytalan s csakis ígéretben fényes jövőért." És midőn én így szólok, meggyőződés szülte soraimat végzem; a kinek nem szűre, ne vegye ma­gára! S ha mégis felveszi, mert talán nagyon illik reá: ne panaszkodjék, hogy melege van Vigil. " A mohamedán fölkelés az Arda folyó mentében egészen kialudt; az oroszok egészen kitisztították ezt a vidéket a lázadóktól. Rumélia éjszaki részeiben is nagy előnyöket vivtak az oroszok, mert elfoglalták a fölkelők tábortU uu»ja luoi­títt­­a, Ufre­.KH folyoma, es üiuiiruuierue verték vissza a fölkelőket. — Bécsben a magyar delegátió három albizottsága tart ülést. A külügyi felvilágosítások napja még bizony­talan; úgy látszik Andrássy Gyula gróf a helyzet meg­állapodását várja, hogy a kongressus tekintetében hatá­rozott nyilatkozatot tehessen. *) Felelet Sincerus czikkére Az aradi ügyvédi kamara kérvé­nye az or­szággyűléshez. [Vége.] Itt van az aradi pénzügyigazgatósághoz tar­tozó csabai adóhivatalnál a 24/1876. sz. a. ta­lálható lelet, mely igazolt szegénység daczára, bélyegcsonkitást lát; a 62/1876. sz. a., mely egy ügyvédet megleletez, ki az illető ügyben érdekelt felek nevét sem hallotta, annál kevésbé képviselte a Jikbugjgi Közlöny" zárszája. Gróf Károlyi György b­ékésmegye főispánja 1841—1849. (Folytatás.) III. Sok volna itt elbeszélnem, s ugy érzem, hogy nem is rendelkezem anyi tehetséggel, hogy a közélet mind­azon fontosabb nyilvánulásait méltóképen vázoljam, me­lyekben Károlyi gróf ugy tűnik fel, mint egyik leghívebb munkása a hazának. Hiszen nem volt oly nagyobbszerű vállalat, oly nevezetes társadalmi és politikai mozgalom, oly kiváló fontosságú tudományos és művészeti intézet e hazában, melyben S akármint pártoló, akármint buzgó előharczos ne szerepelt volna. Legyen szabad e helyen, legalább nehány vonással vázolnom az ő békésmegyei fő­ispáni működését. Fentebb már emlitem, hogy gr. Károlyi Györgynek főispánná való kineveztetése mily rendkívüli örömet oko­zott a megyében. Említem azt is, hogy e megyében a szabadelvű haladó­ párt e kineveztetés fényében a maga elveinek végső diadalát találta fel; és hogy azért volt oly rendkívüli nagy az öröm, midőn 1842. máj. 16-án a beiktatási ünnepély tartatott, melynek fényét többek közt az is mutatja, hogy állítólag maga az ünnepély költsége 50 ezer írtra rúgott. Az a kérdés, igazolva lett-e utóbb a nagy várako­zás, melyet a Rendek Károlyi főispánságához kötöttek? Nem következett-e keserű csalódás az öröm édes perczei után ? Tények bizonyítják, hogy nem. Az uj főispán he­lyesen fogta fel állását, úgy a megyével, mint az állam­kormán­nyal szemben. Volt érzéke a megye hazafias törekvéseinek jogossága iránt, és ismerte a kormányhata­lomnak nem mindig helyeselhető intenzióit. Ezek irányá­ban oly állást foglalni el, hogy egyfelől a fejedelem iránt tartozó hűsége, másfelől pedig a megye alkotmányos jogai iránti tisztelete minden kétségen felül álljon, nem volt könnyű feladat, s a közvetítés ezen szerepe annál nehezebbé vált, minél izgatottabbak voltak a kedélyek a kormány némely rendeletei miatt. Az előrelátásnak és tapintatnak nem mindennapi mértéke szükségeltetett tehát arra, hogy a felmerült nehézségek a hazai törvények szellemében, a kedélyek megnyugtatására oldathassanak meg. Székfoglaló beszédében szépen fejtegeti azon elve­ket, melyek­et a megye kormányzásában vezérlendők valának. Élénken rajzolta azon küzdelmeket, melyekkel a nemzetnek sikerült ősi alkotmányát minden veszélyek között megmentenie. Örömmel utalt azon haladásra, azon életpezsgésre, mely a társadalmi és politikai és minden rétegeiben mutatkozott; de egyúttal rámutatott azon ve­szélyekre és károkr­a is, melyek a meggondolatlan túl­hajtásokból erednek. „Okos mérséklet — úgymond — az emberi méltóság koronája. Szerencsés, ki azt követni jó­kor megtanulta, ki jókor el tudván különözni szint és valót, megismeri a dolgok békés átalakulás munkájában becsét . . . Okos férfiak a a józan haladás áldásait koczkára vetni nem fogják. Számot vetnek önerejükkel, de számot vetnek a körülményekkel is. Az ujat csak azért, hogy a réginek helyébe jöjjön; az idegent csak azért, hogy hozzánk átplántáltassék, előreszámítás nélkül erőltetni nem fogják; jól tudván, hogy minden föld saját­szerű tenyészettel, minden nép, különösen a magyar, sajátságos lelkülettel bir; jól tudván, hogy rendszerünk formák szövedéke, miket pusztán alkotmányi nem mel­lőzhetni el, magának az alkotmánynak csorbulása, sőt megrenditése nélkül ... I­a alkotmányunkat és nemze­tiségünket az önzés csábító ingereitől szabadon, de sza­badon a makacs tulságok lázongásaitól is, tisztábbra és tisztábbra emeljük, akkor bizton tekinthetünk a jövőbe, bizton várhatjuk e szép haza felvirágzását jólétét, bol­dogságát. " Íme rövid összegezése azon elveknek, melyeket Ká­rolyi mint főispán követett!

Next