Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-05-30 / 43. szám
V. évfolyam, 1878. 43. szám. R.-Csaba, május 30-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csíbörtölLön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-CBab&n. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kres postautalványnyal. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A kinek nem szűre, ne vegye magára.* gitók" Sincerus ur „A koldusczikkek és népboldaszerzőjét „ildomtalansággal" vádolja, előadást próbál tartani a politikai érettség tudományából. Erre felel ma, sikcere és igen barátságos indulattal, Vigil, a fentebb hivatolt és kifogásolt czikk „zengzetes szavakban" ömlengő szerzője. Hogy pedig ily későn, egyszerű oka ennek, több napon keresztül tartott gyengélkedése, s az e miatti nagy kedvetlenség, mely rendesen megszokta őt lepni, valahányszor az ő testi állapotjában fogyatkozást szenved. Bizony nem tudom hogy esett, de arra nagyon jól emlékezem, miszerint „a közjogi" ellenzék ellen intéztem czikkemet, azon mely ennek irását megelőzőleg, éppen alkalomból, megyénk egyik választó-kerületében készíttetett elő. S hogy a dolog csakugyan így áll, csaknem kézzelfoghatóig bizonyítják a következő sorok :„.... egy választó-kerületet kivéve, ahol — mint tudjuk — inkább az ő képviselőjük egyénisége, mint a beható politikai meggondolás ad jelleget a törekvéseknek, melyeknek árja által, az értelmiség némely tagjai is, akarva nem akarva elragadtatik." Csodálom, hogy Sincerus úr figyelmét elkerülték e sorok, holott pedig ezek is zengzetesen szólnak; olvassa hát most el, eléggé s ez legyen nyilvánosságra hozott fáradozásának általam nyújtott honoráriuma. Ezek után pedig most már azt kérdezem: ki vagy s merre jársz, mi vidékről tévedtél a mi birodalmunk, bár magyar nektárral bőven áldott, de mégis igen józan hazafiakkal bővelkedő báttaszéki szép vidékére ? Egy vagy-e a — tisztesség nem esik, mondván — szélsőjobb, vagy talán a mindent hazaárulásnak nevező, de produkálni semmit nem tudó közjogi ellenzék táborkájából ? Ezt volna tudhatnom nagyon érdekes, hogy így „zengzetes szavakban" áradozó czikkemet tovább folytathatnám, s ne lennék kénytelen ily hamar letenni tollamat, ha már egyszer kezembe vettem. Bizony uram! önök azt sem tudják, hogy tulajdonkép mit is akarnak, mert ha tudnák önök, már valami positívummal léptek volna elő, s nem légbe hangzó puszta szavakkal. Bontsák ki a zászlót, mondjanak és — ez a fődolog ! — tegyenek okosabbat, mint minőt a mi oldalról szorongatott pártunk tett, és mi minden követni fogjuk önöket. Míg azonban ez nem történik, puszta szó után indulni nem fogunk, s úgy hisszük megyénk józanabb közönsége sem. Mi volt a főczél a fusió, illetőleg a szabadelvű párt szervezkedésekor? Nemde: államháztartásunk önerőnkből való rendezése. S mi lett az eredmény? Feleljünk számokkal kézzelfoghatóig : 1874-ben deficzitünk volt 64 millió, most pedig, illetőleg lSZS-ban 16 millió!!! Mit akarnak hát önök, kik oly ildomosak (?) a politikai téren? Elfeledték-e, hogy a fentebb tarzott idők'T^óülvetésünk még' 103 millió kölcsön kamataival is szaporodott; fedték e, mily óriás mennyiséget emésztenek elfelel a vasutak rendezése és birtokba vételére kiadott összegek kamatai, s a tiszaszabályozás és aranyugió terhei? Azt nevezem már én — ha szabad sincere szólni Sincerus úrhoz — politikai érettségnek, midőn az ily dolgok és tételek előtt nem hunyunk szemet. Uram! a parliamenti ellenzéket én is szükségesnek tartom, de mikor az ellenzék működése, pusztán csak nevét képviseli az ily tehetetlen vergődésnek, politikai mély elfogultságnak bámulója lenni nem tudok. És e nyilatkozat nem lovagiatlanság, csak őszinteség, melylyel az ügynek tartozom. Ám lp.o vp.nl kik. is aláírom — mert valamikor már ki is mondottam — hogy az országgyűlési képviselőnek „szellemdús, tekintélyes befolyással bíró, és legalább egy szakmában jól kiképzett egyénnek" kell lenni; csakhogy hozzáteszem még e feltételekhez azon jogom hangsúlyozását is, hogy programmbeszédét az illetőnek nemcsak hallani, de látni is kívánom, hogy így a szónoki hatás varázshatalma alól menekülve, csendes szobámban is megméregethessem szavait és ígéreteit! miután „a jelent — mint mondám „ildomtalan" czikkemben — bár nem minden tekintetben kielégítő a helyzet, nem, vetném koczkára egy bizonytalan s csakis ígéretben fényes jövőért." És midőn én így szólok, meggyőződés szülte soraimat végzem; a kinek nem szűre, ne vegye magára! S ha mégis felveszi, mert talán nagyon illik reá: ne panaszkodjék, hogy melege van Vigil. " A mohamedán fölkelés az Arda folyó mentében egészen kialudt; az oroszok egészen kitisztították ezt a vidéket a lázadóktól. Rumélia éjszaki részeiben is nagy előnyöket vivtak az oroszok, mert elfoglalták a fölkelők tábortU uu»ja luoitítta, Ufre.KH folyoma, es üiuiiruuierue verték vissza a fölkelőket. — Bécsben a magyar delegátió három albizottsága tart ülést. A külügyi felvilágosítások napja még bizonytalan; úgy látszik Andrássy Gyula gróf a helyzet megállapodását várja, hogy a kongressus tekintetében határozott nyilatkozatot tehessen. *) Felelet Sincerus czikkére Az aradi ügyvédi kamara kérvénye az országgyűléshez. [Vége.] Itt van az aradi pénzügyigazgatósághoz tartozó csabai adóhivatalnál a 24/1876. sz. a. található lelet, mely igazolt szegénység daczára, bélyegcsonkitást lát; a 62/1876. sz. a., mely egy ügyvédet megleletez, ki az illető ügyben érdekelt felek nevét sem hallotta, annál kevésbé képviselte a Jikbugjgi Közlöny" zárszája. Gróf Károlyi György békésmegye főispánja 1841—1849. (Folytatás.) III. Sok volna itt elbeszélnem, s ugy érzem, hogy nem is rendelkezem anyi tehetséggel, hogy a közélet mindazon fontosabb nyilvánulásait méltóképen vázoljam, melyekben Károlyi gróf ugy tűnik fel, mint egyik leghívebb munkása a hazának. Hiszen nem volt oly nagyobbszerű vállalat, oly nevezetes társadalmi és politikai mozgalom, oly kiváló fontosságú tudományos és művészeti intézet e hazában, melyben S akármint pártoló, akármint buzgó előharczos ne szerepelt volna. Legyen szabad e helyen, legalább nehány vonással vázolnom az ő békésmegyei főispáni működését. Fentebb már emlitem, hogy gr. Károlyi Györgynek főispánná való kineveztetése mily rendkívüli örömet okozott a megyében. Említem azt is, hogy e megyében a szabadelvű haladó párt e kineveztetés fényében a maga elveinek végső diadalát találta fel; és hogy azért volt oly rendkívüli nagy az öröm, midőn 1842. máj. 16-án a beiktatási ünnepély tartatott, melynek fényét többek közt az is mutatja, hogy állítólag maga az ünnepély költsége 50 ezer írtra rúgott. Az a kérdés, igazolva lett-e utóbb a nagy várakozás, melyet a Rendek Károlyi főispánságához kötöttek? Nem következett-e keserű csalódás az öröm édes perczei után ? Tények bizonyítják, hogy nem. Az uj főispán helyesen fogta fel állását, úgy a megyével, mint az államkormánnyal szemben. Volt érzéke a megye hazafias törekvéseinek jogossága iránt, és ismerte a kormányhatalomnak nem mindig helyeselhető intenzióit. Ezek irányában oly állást foglalni el, hogy egyfelől a fejedelem iránt tartozó hűsége, másfelől pedig a megye alkotmányos jogai iránti tisztelete minden kétségen felül álljon, nem volt könnyű feladat, s a közvetítés ezen szerepe annál nehezebbé vált, minél izgatottabbak voltak a kedélyek a kormány némely rendeletei miatt. Az előrelátásnak és tapintatnak nem mindennapi mértéke szükségeltetett tehát arra, hogy a felmerült nehézségek a hazai törvények szellemében, a kedélyek megnyugtatására oldathassanak meg. Székfoglaló beszédében szépen fejtegeti azon elveket, melyeket a megye kormányzásában vezérlendők valának. Élénken rajzolta azon küzdelmeket, melyekkel a nemzetnek sikerült ősi alkotmányát minden veszélyek között megmentenie. Örömmel utalt azon haladásra, azon életpezsgésre, mely a társadalmi és politikai és minden rétegeiben mutatkozott; de egyúttal rámutatott azon veszélyekre és károkra is, melyek a meggondolatlan túlhajtásokból erednek. „Okos mérséklet — úgymond — az emberi méltóság koronája. Szerencsés, ki azt követni jókor megtanulta, ki jókor el tudván különözni szint és valót, megismeri a dolgok békés átalakulás munkájában becsét . . . Okos férfiak a a józan haladás áldásait koczkára vetni nem fogják. Számot vetnek önerejükkel, de számot vetnek a körülményekkel is. Az ujat csak azért, hogy a réginek helyébe jöjjön; az idegent csak azért, hogy hozzánk átplántáltassék, előreszámítás nélkül erőltetni nem fogják; jól tudván, hogy minden föld sajátszerű tenyészettel, minden nép, különösen a magyar, sajátságos lelkülettel bir; jól tudván, hogy rendszerünk formák szövedéke, miket pusztán alkotmányi nem mellőzhetni el, magának az alkotmánynak csorbulása, sőt megrenditése nélkül ... Ia alkotmányunkat és nemzetiségünket az önzés csábító ingereitől szabadon, de szabadon a makacs tulságok lázongásaitól is, tisztábbra és tisztábbra emeljük, akkor bizton tekinthetünk a jövőbe, bizton várhatjuk e szép haza felvirágzását jólétét, boldogságát. " Íme rövid összegezése azon elveknek, melyeket Károlyi mint főispán követett!