Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-01-13 / 4. szám
V. évfolyam. 1878. 4.szám. B.-Csaba, január 13-án. ERESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. XI egj elenik hetenként kétszer : vasárnap és osttör*töl*_ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve, egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnás B.-Csabin Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Egy álom. ii. — Tehát az ellenzék vette át Magyarországon a kormányt. Nincs oly magyar, ki hazájának üdvét, szellemi és anyagi felvirágzását őszintén előmozdítani ne akarná. Az ellenzék kormányra jutott férfiai utána láttak, és meggyőződésből lévén ellenzékiek, azon hiszemben, hogy lehet, hozzá kezdtek a „nagy" műhöz, melynek keresztülvitele iránt előttük is iparkodtak a kormányok, de sikertelenül. Egy Ausztriától függő nemzeti bankról tudni sem akartak. Felszólítak tehát hazafiasságtól lehelő proklamácziókban gazdagot és szegényt, hogy egy önálló nemzeti bank létesítésére mindenki tehetsége szerint áldozzék és írjon alá részvényeket. A felszólítás nem is hangzott el a pusztában. Tódult apraja nagyja, véne és fiatala; az ország magyar érzelmű népe megfeszítette minden erejét, s ki csak tehette, aláírt. Az aláírás végeredménye az lőt, hogy az önálló nemzeti bank létesítéséhez szükséges pénzértéknek egy tizedrésze sem len fedezve. Az ország népének pénzforrásait a több évig egymásután következett rosz termés kimeríté, és teljes lehetetlenség volt a legnagyobb hazafiság mellett is egy üres kútból vizet meríteni. Egy az európai pénzpiaczokon elhelyezendő nagyobb kölcsönről szó sem lehetett, mert az európai nagy nemzetek nem bíztak az uj kormányban, mely olyanokra vállalkozott, mi előreláthatólag, legalább egyelőre, keresztülvihető nem volt, s mit az előbbeni kormány, mely ép oly kipróbált hazafiakból állott, egy erős többség mellett sem tudott keresztül vinni. De nemcsak hogy egy önálló nemzeti bank létesítése merő lehetetlenségnek bizonyult, hanem az uj kormány ebbeli actiója reactiót szült. A bécsi priv. bank represzáliákat von, és a magyarországi fiókokat beszüntette, itt elhelyezett pénzeit tömegesen felmondotta, mi sok kereskedő, kis és nagybirtokos bukásának indoka lőn. Körülbelül így történt az önálló vámterülettel. Az erre szükséges pénz előteremtésére, az a kormány, mely adóelengedést ígért, kénytelen volt egészen új adónemeket életbe léptetni. Az eredmény nem felelt meg a hozott áldozatnak. A nyers terményekre, különösen a földművelés által előhozottakra, az idegen hatalmak oly vámot vetettek, hogy azok nyakjukon maradtak, anélkül, hogy az európai n^ek hiányukat érezték volna, mert más országok, mint Orosz- és Francziaország, fedezték bőven és olcsón a szükségletet. Oly szükségletekre pedig, mint petróleum, kávé, czukor, sat, melyek Magyarországon nem teremnek, oly kiviteli vámok szabattak, hogy áruk a lehető legmagasabb fokig felcsigáztatott. Az uj kormány emberei bekezdték látni, hogy a szó, az ígéret, a frázis, sokkal könnyebb mint a tett, hogy a valóság szomorúan különbözik a tervezéstől, hogy az mnini theoria jó és üdvös, ami nagyon óhajtandó, sokszor valósággal teljesen realizálhatlan. A nemzetnek két fő óhaja, az ellenzék két főigérete nem teljesülhetett: a nép és sajtó zúgolódni kezdett és szidta őket jobban, mint ők most szitkozódnak. Hogy ki ne essenek a nép kegyéből, más „fontos dolgokhoz", eszközökhöz folyamodtak. Azt kívánták, hogy a budai vár ormáról vétessék le az uralkodóház feketesárga családi lobogója. A király jöjjön Pestre az országgyűlést megnyitni, és ne történjék ez Budán. Közös hadsereg, közös pénzügy, tehát delegáczió nem kell. Nem adunk ujonczot, nem fizetjük a quotát. De azért legyen harcz és háború az oroszok ellen. Voltak ugyan elemek az uj kormányon és többség között, melyek habár kormányra léptükkor maguk is hitték, hogy a hangoztatott ígéretek létesítésére nem kell egyéb, mint hazafiság és elszánt jóakarat : most belátni kezdvén a praxisnak a theoriától való különbségét, meg akartak állani a sikamlós után, de ezeknek szava elnémult a zaj és anarchiában. És bekövetkeztek a nemzetre a legsúlyosabb napok.. . A bécsi kamarilla, a katonapárt, melynek Magyarország alkotmánya mindig szemét szúrta, győzött. Lám, mondtuk, a magyar hűségében nem lehet bízni; tudtuk, hogy ez lesz a vége! Így kiálták. A haza kebelében levő kígyók is sziszegni kezdtek, az ellenséges nemzetiségek is ellene fordultak saját anyaföldjüknek . . . Iszonyú, rettentő álomlátás volt, melyet tovább leírni nem akarunk, mert tollunk reszket kezünkben csak a gondolatra is, hogy e sok csapás által látogatott drága földön ilyesmi még egyszer történnék. Az ország nyögött az abszolutizmus járma alatt, és szorosabbra fűzték a békét, mint valaha. S a nép bölcsebbjei felsóhajtoztak, és visszakívánkozva Egyptom húsos fazékaihoz, azt rebegék a szolgaság járma alatt nyögő keblek . S azért buktattuk meg a Tisza-kormányt, mert ily sorsra nem akarta juttatni a nemzetet, amit Azért buktattuk meg, mert nem ígért olyant, keresztülvinni nem lehetett, s mert engedett ott, hol a nemzet szabad s békés fejlődésének legmagasabb szempontjából, nem engedni vétek lett volna? Azért buktattuk meg a nemzet több férfiait, hogy üres kiabálóknak, legkipróbálszó szátyároknak helyet csináljanak, kik ennyire juttattak bennünket ? Az önámításból az ébredés késő volt... * * Távozott tőlünk a nyomasztó álomlátás, és hálát rebegtünk a mindenhatónak, hogy az egész nem volt egyéb, mint álom. Gondolkodva a dolog fölött, azon meggyőződésre jutottunk, hogy ha csak képzelhető volna, miszerint a nemzet jövőjével ily rut játékot lehetne űzni, a kiábrándulásnak legbiztosabb eszköze volna, ha két három évre, próbára az ellenzéknek engednék át a hatalom mostani képviselői a kormányrudat.... i „Békésmegyei Közlöny" teája. Fővárosi tárcza-levelek, (Heti Krónika.) I. Budapest, jan. 9. Farsang és farsang mindenütt. A remény és a csalódások évadjába léptünk. Karnevál uralma mindenütt, az ő udvarának hódol ifjú és vén. Uralkodásának idejére elég büszke lehet. Jó hosszú lesz, csaknem másfél hónapig tart, alattvalói hódolhatnak neki, mert sok vigságot hoz nekik, míg a hamvazószerda bánatos reggelével beköszön, hozva mentől több — hyment. A fővárosi elit-bálok maholnap kezdetüket veszik. Az első a bölcsészek bálja leend, melyhez tavalyi sikere után, kevés reményt táplálnak bölcsészeink ez évadban is. Első levelünket nem tölthetjük be szebb tárggyal, mint a Petőfi-társaság üléséről ha szólandunk. F. hó 6-án tartotta második évi közgyűlését az akadémia dísztermében, mely csaknem egészen megtelt a hallgatósággal, kik köz itt földszinten és karzaton a nők jelentékeny helyet foglaltak el. Fővárosi tagjain kivül vidékről is jelentek meg sokan, igy K. Papp Miklós (Kolozsvárról, ki a végből jött Pestre, székfoglalóját tartotta. A hallgatóság közt láttuk: Szász Károlyt, Arany Lászlót, Tisza Lászlót, Tóth Lőrinczet, Nagy Miklóst, Beöthy Zsoltot, Veres Beniczky Hermint, Bulyovszkynét stb. Az elnöki emelvényt Jókai Mór foglalta el, mellette ült Éjszaki Károly alelnök, Lang Tamás s Várady Antal titkárok. Az elnöki megnyitót Jókai olvasta fel, mely élénk éljenzéssel fogadtatott. Beszédéből a következő szép részletet emeljük ki: „Óhajtjuk, hogy az uj évben ne tépjenek le minden babért a világharczok hősei, az olympi szellembajnokok számára is hagyjanak fenn valamit. Ha pedig a végzet a nehéz megpróbáltatás korszakát mérné ránk, akkor azt óhajtjuk, hogy szellem-harczosaink tolla ne a pártviszály epéjébe, hanem régi dicsőségünk fényes színeibe legyen má tva. Mert nem tartjuk azt, hogy „inter armu silent musae." A fegyverek közt is van a költő lantjának magas hivatása. Hitünk szerint a szépirodalom férfiainak feladata az, hogy amig lehet, az egymással versengő nemzetek közé álljanak: eszméik kicserélése, kölcsönös átültetése által a népek egyetemét felvilágosítsák, hogy a kerek földön a szeretet a szép és nemes iránt, a haza és a szabadságszeretet minden nemzetnél egy és ugyanaz legyen; de ha elkerülhetlen a harcz, akkor feladata a nemzeti költőnek, hogy nemzeti zászlóink előtt járjon s miként a walkürok, még a halálban alvókat is feltámassza szavával. Ezután Szana Tamás csinos titkári jelentése következett, melyből a következőket adjuk. „Midőn társaságunk egy évi működéséről az elősoroltakban számot adtam, helyén látom a t. közönséget jövő évre tervezett működésünkről is tájékoztatni. Lapunk, leküzdvén a kezdet nehézségeit, jövőre annál nagyobb buzgalommal folytatja pályáját; könyvkiadó vállalatunk legalább is a múlt évihez hasonló számú, s feladatához képest kizárólag eredeti műveket vesz fel keretébe; olvasó üléseinkben pedig