Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)
1879-09-18 / 98. szám
Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. 98. szám. B.Csata, szeptember 18-án. BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. • ! ! 1 1111 " Megjelenik: hetenként háromszor : vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J.: kereskedő uraknál, B.Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 6 kres postautalvánnyal. Bérleti rendszerünk. Mezőgazdasági állapotaink, melyek egy oly kiváló mérvben agrikultur államra — minő a miénk, — annak jólétére s fejlődésére oly döntő befolyást gyakorolnak, — fájdalom még mindig kórjelenségeket mutatnak fel. Nem szólunk a nagybirtokokról, hanem szólunk a kisbirtokokról, melyek a zömöt kiteszik s miknek állapota elsősorban hat ki helyzetünk mikénti alakulására. S e tekintetben főigyelmünket a bérleti rendszer veszi igénybe. Hogy a bérleti rendszer mily befolyással van az egyes birtokosok helyzetére s így közvetve a közállapotokra is, mutatja a mindennapi tapasztalás. Vannak bérlők — s ezek az összeseknek, ha nem is túlnyomó, de mindenesetre igen jelentékeny részét képezik, kik nem oly szándékkal bérlenek, hogy a bérlemény lelkiismeretes felhasználása által s a gazdaság általánosan elfogadott józan szabályai szerint elérhető jövedelemmel megelégedve, maguknak tisztességes megélhetési módot biztosítsanak, hanem intencziójuk már eleve oda megy ki, hogy a bérleményt tekintet nélkül a termőképességnek a későbbi években bekövetkezendő csökkenésére, a szó szoros értelmében kizsákmányolják, s a czitromot utolsó cseppig kifacsarják. Szóval a czél nem a tisztességes meélhetés, hanem nyerészkedés s meggazdagodás minden áron. A birtokos rendszerint nem törődik a bérlő gazdálkodásával, beéri azzal, ha pontosan megkapja a bért és felette meg van elégedve, ha a bérlő itt-ott talán még némi kis ajándékkal — sajttal, turóval, gyümölcscsel stb. — vagy esetleg talán giróval kedveskedik neki. Letelik azután a bér ideje, a bérlő felszedte magát s csak azon föltétel alatt hajlandó még tovább is megmaradni a bérben, ha a birtokos kisebb-nagyobb engedményeket tesz. A birtokos vagy beleegyezik s akkor aztán folytatása következik a kezdetnek, vagy nem egyezik bele s más bérlőt fogad. .Rendszerint azonban már leszállított bér mellett történik ez s s a jövedelem csökkenése ilyként már a birtokos irányában is kézzelfogható alakot öltött. Ha ellenben sikerül a kibérlésnél az előbbi bérösszeget eredményezni, ez többnyire irott malaszt marad. Az uj bérlő ugyanis igyekszik kötelmeinek eleget tenni s a bért pontosan fizetni; csakhamar beáll azonban azon időpont, amelytől kezdve évnegyedenkint s illetőleg félévenkint leveleket kap a birtokos bérlőjétől, melyben ez erre arra panaszkodik, kijelentvén, hogy neki bizony a jelenlegi magas bér mellett teljesen lehetetlen mindennapi kenyerét megkeresnie, miért is annak leszállítását kéri. A birtokos előbb-utóbb kénytelen a bérlő kivánságát teljesíteni, hacsak ujabb s talán még nagyobb kellemetlenségeknek nem akarja magát kitenni. De még igy is akárhányszor megesik, hogy a birtokos, ki jószágától távol időzik, táviratai daczára sem kapja meg a bérösszeget azon időben, a mikor arra bizton számított. A következmények tudva vannak. A különben jómódú birtokos valamelyik uzsoráshoz fordul, ki őt pillanatnyi zavarából kisegíti, miben persze kevés a köszönet. Ilyen esetek aztán gyakrabban is előfordulván, bekövetkezik az anyagi sülyedés, hanyatlás, mely miként a hógörgeteg legtöbb esetben rohamos lefolyású. A bérleti rendszer egészséges állapota tehát oly tényező, mely megérdemli, hogy a legkomolyabban számoljunk vele. S e tekintetbeni üdvös javulást csak az idézne elő, ha a birtokosok nem sietnének a kibérlés alkalmával derüre-borura oly embernek adni elsőbbséget, ki ugyan talán jóval nagyobb ajánlatot tesz, de kinek személyi tulajdonaiban garanczia nincsen, azok fölött, kik józan számitás alapján kisebb ajánlatot tesznek ugyan, kiknek azonban nem nyerészkedés, hanem megélhetés a czéljuk. E. L. — Dr. Derencin elkészítette a horvát büntetőkódex-javaslatot, s most dolgozik a rendőri törvénykönyvön. A mű még nem hagyta el a sajtót, s így nem mondhatjuk meg, mennyiben tarthatja az szem előtt a Magyarországhoz való államjogi és érintkezési viszonyokat. Az „Agramer Ztt." biztosít, hogy az előbbiek teljes méltánylást nyertek a kódex-javaslatban. — Konstantinápolyban ismét miniszterválság van. Hir szerint Szavjet pasa elvesztette a szultán kegyét. Szavjet pasa lemondása küszöbön áll. Sajátságos nevelési elvek. Nincsen szülő, nevelő vagy gyám ki a gyermek nevelésében valami rendszert ne követne, csakhogy e rendszer a legtöbbeknél különféle hagyományokon, különböző szokásokon egyéni sajátságokon alapul s aránylag igen kevés azok száma, akik e fontos dologban tudatosan járnak el. A közelmúlt napokban egy családnál nevelési elvekről lévén szó, a mamácska emigy szólt: leányaim nevelését én vezetem, fiamét pedig férjem. Én a leggyöngédebb anyai szeretettel nevelem leányaimat. Én meg — szólalt meg az apa — igen szigorúan nevelem a fiamat. — És kivihető ez? kérdem én. Igen könnyen felelt az apa, mert ha szót nem fogadnak, hát itt a korbács. De nézzük közelebbről a dolgot. Az apa a fiúcskát igen szereti, s ez helyes; de nem helyes az, ha a gyermek valamely szavát igen okosnak veszi s ezt tudtára is adja, miután a gyermek elbizza magát s tudákossá válik. Továbbá, csupán egy délelőttön következő módsze r „Mésigisí Közlöny tárcsája. Egyről-másról. — A hangversenynél. — 2-dik Kánikula. — Törvényhatósági közgyűlés. —Nogáli Janka. Nagyon szeretem a zenét. Hogy egyes számban beszélek magamról, bizonyítja miszerint kezdő vagyok a zsurnalisztika téren. Ha előbbre haladok, úgy kezdem: „Nagyon szeretjük a zenét;" ha már egészen „benne" leszek, akkor majd így járja : a „Mi Isten és a szerkesztő ur kegyelméből I. Géniusz, „Békésmegyei Közlöny" 20-dik tárczirója, nagyon méltóztatunk szeretni a zenét. . . Most azonban még csak nagyon szeretem a zenét Mindegy nekem, bármilyen legyen is az a zene. Míg mást idegessé tesz egy kintorna, én abban is tudok kellemes, szivhez szóló hangokat felfedezni, míg másokat a fölötte, körülötte, mellette és alatta kalapáló zongorák, czinczogó gitárok és sivitó okarinák öngyilkossági kísérletekre ragadják: én élvezettel hallgatom őket mindnyáját egyszere vagy külön-külön, ahogy parancsolni méltóztatik Ne tessék azonban azért azt hinni, sok különbséget a jó és rosz zene között, hogy nem tud Nogáll Jankáét és Chován Kálmánét jobban szeretem mint az okarinát, arról biztosíthatok mindenkit. Ha nemcsak zene, de ha még jó is, akkor elolvadok, csupa párává, földöntúli „szellemárnyékká" leszek. Keresem magamat és nem találom meg magamat sehol . . . Nem „fülheggyel," de mindkét fülkagylóimmal hallottam, hogy a t. közönség némi kíváncsisággal kutatta kilétemet. (Persze ezen kíváncsiságot nem azon egy gyönge tárczámnak tulajdonítom, melyet életemben először „vétkeztem", hanem a nagyon természetes, pikáns érzetnek melyet minden ismeretlen előidéz, addig mig meg nem ismerik, de azután jól is laktak vele.) Aki tehát épenséggel meg akarta volna tudni, ki vagyok, annak Nogáll Janka k. a. és Ghován Kálmán ur csabai hangversenyénél kellett volna keresni s ha egy embert lá aki nincs (magánál) bizonyosra vehette volna hogy én vagyok. Mindezeket pedig nem azért mondom, mintha magamról szeretnék sokat beszélni, hanem hogy a zene azom kiváló hatását bizonyítsam, mely szerint képes az embert annyira kiragadni e földi nyomorvölgyből, hogy porhüvelyét alig érzi, hogy beszélhetnek hozzá, ő nem fog hallani, csipdeshetik, nem fogja érezni, szóval hogy van és mégis nincs, és hogy ezen hatását a zenének épen önmagamon észleltem és megmondom, emberben ismerhetik fel Géniuszt — sötétben, hogy ily azt nem fogja tán szerénytelenségnek venni senki ? Pedig ezen a hangversenyen nehéz volt lenni és meg sem lenni. Annyian voltunk, hogy biz kissé megéreztük egymást a szeptemberi második kánikulában, ha egyik-másik önmagát nem is érezte volna meg és ha az ember kissé magához tért, érdekes volt nézni egymást mennyire „olvadt" minden érzékünk két tényezővé összehallgatni a zenét (néha kissé a szánkat is tátani és törülgetni az izzadságot. . . De ezen izzadság valóságos hideg zuhany volt még ahoz képest, melyen Békés megye törvényhatóságának folyó hó 16-ki, keddi gyűlésén a főszámvevői állásra kandidáltak keresztülmenének vala, s utoljára is kettő a dolog természetéből folyólag oly ros számolónak bizonyult, hogy elszámította magát s csak egy számolt helyesen, mert elnyerte a kellő számot a főszámvevőségre. Csakhogy aztán vessen is számot magával, hogy a vármegyének mindenkoron jól tudjon beszámolnii ha, —