Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-09-11 / 95. szám

­»BÉKÉSMEN YRI KÖZLÖNY" 18?o. es. SZÁM. Ennyire vannak szabva az ügyvédi oklevél elnyerhetésének kellékei. Ezen most érvényben levő 1874-ik évi 84 törvényczikk és az ezzel mintegy karöltve járó s a jogi tanfolyamot szabályozó miniszteri sza­bályrendeleteknek czélja volt az ügyvédi oklevél megnyerhetését megnehezíteni. Sokan azt hitték, hogy ezen törvény életbe lépése által fogyni fog a joghallgatók száma,­­ kevesebben fogják ezen pályát életpályájukká vá­lasztani és így fogyni fog az ügyvédek száma, s eo ipso azoknak tekintélye és anyagi helyzete is javulni fog. Ezen törvény életbe lépése óta már öt év telt el, mi ha nem is épen olyan nagy idő, de mindenesetre elegendő arra, hogy a törvény ál­tal eléretni czélzott eredményt meglatolni le­hessen. Vájjon eléretett-e a kívánt siker ? vájjon fogyott-e a jogi tanfolyamra lépők száma ? vaj­jon gyarapodott-e az ügyvédi kar tekintélye ? vajjon javult-e annak anyagi helyzete? Nem. A jogi tanfolyamra lépők száma nem hogy fogyott volna, hanem inkább szapo­rodott, mert a hozzájuthatás megnehezítése által az ügyvédi pálya annál inkább vonzóbbá lett, és így nagyon természetes, az ügyvédek száma is gyarapodott, s azok tekintélye és anyagi helyzete pedig r­o­s­z­a­b­b volt. Vajjon mi lesz akkor, ha a némelyek ke­nyéririgységéből eredő óhajtás is teljesedésbe ta­lál menni, — ha a most még csak három évre szabott praxis némelyek túlfeszített sürgetéseire négy, öt, hat, sőt némelyek szerint hét évre is fogna szabatni, s a kivánt siker el fog-e ezzel érezni ? Ezt előre nem tudjuk. De mégis azt sejtjük, hogy bizony ez sem fogja az ügyvédi kar tekintélyét kivánt módon emelni s azok anyagi forrásait dusan termő aranybányává változtatni. Sok szegényebb sorsú fiatal embert elijeszt­het ugyan a jogi pályára való lépéstől, de a kívánt siker még­sem lesz elérve. Vájjon meggondolták ezen túlfeszített kel­lékek sürgetői azt, hogy hová vezethet ezen óha­jaiknak netaláni teljesedése, vájjon nem jut-e azok között is sokaknak eszébe, hogy az ő so­raikban is sokan vannak olyanok, kik két évi jogtanulás és épen talán semmi parxis után bo­csájtattak az ügyvédi vizsgára? Be­ismerhetnék ezek is, hogy az ő ügyvédi oklevelök is talán épen csakis az ő tudatlansá­guknak jutalma, a boldog Bach-­orszak utáni sarkantyús világban. Hova fejlődhetnek ezen mértéktelen köve­telések, nézzük csak a dolgot közelebbről, száll­junk önmagunkba és tegyünk egy kis számítást. Hat éves korban kezdi a gyermek az a. b. c.-és elemi iskolát, legalább 10 évesnek kell lenni, hogy a gymnázium első osztályába felvétessék, 18 éves korban az érettségi vizsga letétele után, ha esetleg a jogi pályára kíván lépni, kezdi meg a jogi tanfolyamot, és úgy a négy évi tanfolyam befejezése után huszonkét éves korát eléri, ha most még hét esztendeig kell neki praktizálni, épen 29 éves lesz mire az ügyvédi vizsgára bo­csáttatik, s ezzel oda van életének fele. De ve­gyük azt például, hogy egyszer, másszor talán épen mégis bukik huszonhárom évig tartó ta­nulásának ideje alatt, vagy talán épen az utolsó vizsgája nem sikerül, és kárba vész ezzel a ta­nulására befektetett tőke. Jóllehet, hogy ezen ily hosszú ideig tartó, költséges taníttatást a gazdagabb osztályú szülők ki fogják bírni, de mit csináljanak a szegényebb sorsnak ? Avagy azt akarják ezek az urak, hogy az ügyvédi pálya csak a gazdagabb osztályúak szá­mára privilegizáltassék ? 0 tempóra, o móres ! Quosque tandem abu­tere patientia nostra. Gondolják meg ezek az urak, hogy ez nem vezet a kivánt czélhoz, s hogy ez nem is jogos kivánság. Legyenek méltányosak, és tekintsenek a szegényebb sorsú szülőkre is. Másutt kell itt a hibát keresni és mást kell itt véleményünk szerint előbb javítani, — ilyen úton-módon az annyira óhajtott sikert aligha fogják elérhetni. Tanulják meg ezek az urak azt, hogy a mai kor szelleme olyan, hogy minél inkább til­tati­k, és megnehezíttetik valami , annál inkább vonzóvá tétetik az ez által ; mindenki áhítozik annak elérhetése után. Tekintsünk inkább a különféle hivatalokra és igyekezzünk azokkal közelebbről megismer­kedni. Ott vannak például az illeték-kiszabási, adó­felügyelői, pénzügyigazgatósági és még más egyéb állami hivatalok, ott a községi jegyzői hi­vatal, mint mindmegannyi igen fontos és alapos tanulmányozást igényelő hivatalok. Az illeték­kiszabás ellen minden oldalról alapos a panasz, mert az illeték kiszabása által sokan és nagyon sokszor minden jogalap nél­kül mértéktelenül sújtatnak, s mi ennek az oka ? Nem egyéb, mint az, hogy épen ezen olyannyira fontos és alapos jog­ismeretet feltételező hivatalok nem arra való (tisztelet becsület a kivé­teleknek) tanulatlan egyénekkel töltetnek be! M. [Vége köv.] MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság szept. 1-én tartott gyűlésén. (V­é­g­e.) IV. Vízszabályozási társulatok és a Pál-Gyula-csabai élővíz vezető csatorna. A szabályozási társulatok, jelesen az alsó Fehér-Körös csatorna társulat, mely a kormánybiztosi vezetés alól felmentetett, és a hosszufoki társulat a kormánytól kieszközlött jelentékeny kölcsönök segélyével, valamint az ivánfenéki társulat, mely gátrendszerét Szeghalomtól a Simás fokig kiterjesztvén , újból szervezkedett, a vadtöl­tések felépítése és szilárdítása körül nagy tevékenységet fejtenek ki. A Sebes-Körös és Berettyó szab. társulatok védtöltéseinek építése is kellő erővel folytattatik, jóllehet a Berettyó társulat Szeghalom közvetlen közelében még mindig csak az előmunkálatok és előkészületek terén mozog, a község uralma alatt levő védtöltések kijavítása a mezei munka befejztével fog megkezdetni. A kákafoki s halásztelki szab. társulatok védtöltései körül foly-e a munka, erről szolgabírói jelentés hiányában, említést nem tehetek; remélem azonban, hogy miután e társulatok a megboldogult Kocsis Pál volt mérnök helyébe más mér­nököt már választottak, a védművek helyreállításával ők sem maradnak hátra. Megjegyezni kívánom e helyen, hogy miután a halásztelki társulat a megye irányában fenálló azon kötelezettségének, miszerint a szarvas­endrődi országút vonalán levő kisfoki áttöltéssel párhuzamos véd­töltést kiépíteni tartozik, meg nem felelt, — a társulatnak f. évi auguszt. 6-án 972. kb. sz. a. kelt rendeletemmel ezen kérdéses művelet építésének megkezdésére f. évi szeptember 1-jéig időhaladékot engedtem oly hozzáadással, hogyha a munkálatok ekkor meg nem kezdetnének, azok a társulat terhére és veszélyére közigazgatási uton fog­nak foganatba vétetni, mely intézkedésemet helybenha­gyatni kérem. Hátra van még hogy a Nagypél-Csaba­gyulai élővizvezető csatorna ügyéről annyiban megem­lékezzem, miszerint az e csatorna felső torkolatán építendő zsilip létesitése, s az ezzel kapcsolatos óvintézkedések létrehozatala czéljából a nagymélt. közmunka és közleke­dési m. kir. miniszter ur engem kormánybiztos gyanánt kiküldeni méltóztatott, mely kiküldetést én el is fogadtam. V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a mult hóban is megvizs­gáltatván rendben találtattak. 2. A Vargazugnál kitört Berettyó árvizének leveze­tése körüli állapotok megvizsgálása a t. bizottság 1. évi 1005. számú határozatával kötelességemmé tétetvén helyzet közvetlen felismerése után a következőket jelenti a hetem. Az árvíz által elborított területet a járás szolga­birája és Keczkés Sándor kir. folyammérnök urakkal be­járván és megszemlélvén, tapasztaltam, hogy a Siskási gát környékéről az árvíz annyira lehúzódott, hogy csak némely laposabb erek tel­tek vízzel, a miért annak, hogy a siskási gát a környékén még létező vizek levezetése végett kinyittassák, jelenleg már szüksége­sen nem forog. A Gara laposon, csefáni és nagyaklosi pusztákon meg­feneklett árvíz csak mesterséges úton látszik levezethető­nek, ellenben a Kertész és görbe szigeteken még lega­lább 800 holdat elbontó egy-két lábnyi árvíz levezetése részint az ágak­, részint a bogárosi gátakon keresztül esz­közöltetik, csakhogy nem kielégítő mérvben, minek oka abban rejlik, mert a levezetés könnyítésére megkívántató csatorna mélyítések eszközlésére a kormánybiztos anyagi segélyt és költséget nem nyújtott, hanem kizárólag a hatóság támogatására utalt, mely ismét más eszköz hiá­nyában egyedül az érdekeltség t. i. azon birtokosokhoz fordulhatott, kiknek területei elbontattak, ezek pedig a munkaerő kiállitása körül nem igen versenyeztek, mely körülmény a levezetés műszaki keresztülvitelével megbí­zott kir. folyammérnökség tevékenységét annyira zsibbasz­totta, hogy a kellő intézkedés és támogatásért nemcsak a kormánybiztoshoz, de hozzám is folyamodott; minek folytán én a szolgabírót a kért hatósági támogatás esz­közlésére elutasítani nem késtem. A helyszínen szerzett tapasztalataim után a nagymért. közmunka s közlekedési m. kir. miniszter urat felkérni akartam, hogy a berettyói árvíz levezetése czéljából kiküldött kormánybiztost eré­lyesebb eljárásra, s feladatának gyorsabb bevégzésére utasítani, s a czélnak megfelelő eszközökkel ellátni szíves­kedjék, haza­jövet azonban örömmel értesültem, hogy a kormánybiztos ezen megbízásától a kormány által felmen­tetett, s a még függőben maradt víz­ügyek elintézése a megyei hatóság gondozására bízatott; mely kegyelmes intézkedés folytán a rendelkezés joga a megyének vissza­adatván, míg a szeghalmi járás szolgabiráját utasítottam, hogy a levezethető víztömegnek a holt Berettyó medrébe való visszavezettetését gátló akadályokat az érdekelt felek aránylagos hozzájárulásával és erejével nyomban és eré­lyesen elhárítsa, s a kir. folyammérnökséget eljárásában hatékonyan támogassa, addig Jásznagykunmegye alispán-És ez is jól esik. Kitombolnám féktelen dühömet. Aztán elcsendesülök. A népség szétoszol. Egyedül maradok. Ha van pénzem, két üvegcsével hozatok, ha nincs — hát eg­gyel. Mert csak oda járok, a­hol hiteleznek. Ekkor nem fáj a csend. Nem öl a magány. Meg­népesül lelkem fürgén suhanó, kecses árnyalakokkal kibámulok az éj sötétébe. Hallom, mint zümmögnek az éji pillék, mint könnyű villik szállonganak tova. Hallga­tom a tücskök czirpelését, a szúnyogok dongását. Soha se lesz nekem ennél különb éji zeném. Aztán ittas állapotban e zagyva hangokból a leg­szebb melódiákat veszem ki a legdallamosabb operákból. A kis éleshangú tücsök a primadonna, a mély hangú éji lepkék, a basszisták és barytonok, az ábrándos csal­lang a tenor. A szúnyog csoport — a kar. Majd elhalnak e dallamok is lelkemen. A múltba tévedek. Szemrehányólag néz rám az átélt idő. Vádol­lak a sírból . . . De egy sem átkoz. Egy emlék sem kárhozat — mint nappal. Sírni kezdek. Lehajtom fejemet. A könyök pott öltönyömön. A korcsmáros azt végig peregnek ke­vék­, pálinkáját po­csékolom. Fejem egyre nehezebb. Alomra dőlök. És alszom. Hosszan, édesen, sokáig. Az ébredés aztán nagyon keserű !­­ Vagy meg­dorgálnak, mert későn megyek a próbákra. Vagy lehúz­nak valamit fizetésemből, mert mulasztottam. Azután el is csapnak. Megyek máshova. Eleinte megbecsülöm magamat. Később aztán innen is elűznek. Én meg vándorlok tovább. Ma hősapa, holnap statiszta vezető, holnapután súgó. Váltakoznak. De csakis falvakban. De már itt is lejártam magamat. Szegény vagyok uram. Koldus vagyok uram. Sors bitangja régen. Mi van még hátra? Az ötödik felvonás ! Tartok tőle, hogy nagyon kurta lesz. Nagyon ha­mar lebocsátják a függönyt. A szemfedőt. Érzem, hogy nem soká bírom viselni az élet ter­hét. Levetem. Keserűség az élet jó uram. Koldulni nem tudok. Annyira mégse vittem. Hitelezni nem hitelez már senki. Mire? Erre kopott atillára? Aztán szívesen állanék be valamely el­­­sőbb rendű társulatokhoz súgónak. De hát melyik igazgató áll szóba velem ebben a czafrangos ruhában ? Ugyebár ! A­meddig lehet gyalogolok. Szülőföldem felé sietek. Tán kibírják lábaim. Ott azután beállítok rokonaimhoz, — hogy ruhát adjanak. (Vége köv.)

Next