Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)
1879-09-11 / 95. szám
»BÉKÉSMEN YRI KÖZLÖNY" 18?o. es. SZÁM. Ennyire vannak szabva az ügyvédi oklevél elnyerhetésének kellékei. Ezen most érvényben levő 1874-ik évi 84 törvényczikk és az ezzel mintegy karöltve járó s a jogi tanfolyamot szabályozó miniszteri szabályrendeleteknek czélja volt az ügyvédi oklevél megnyerhetését megnehezíteni. Sokan azt hitték, hogy ezen törvény életbe lépése által fogyni fog a joghallgatók száma, kevesebben fogják ezen pályát életpályájukká választani és így fogyni fog az ügyvédek száma, s eo ipso azoknak tekintélye és anyagi helyzete is javulni fog. Ezen törvény életbe lépése óta már öt év telt el, mi ha nem is épen olyan nagy idő, de mindenesetre elegendő arra, hogy a törvény által eléretni czélzott eredményt meglatolni lehessen. Vájjon eléretett-e a kívánt siker ? vájjon fogyott-e a jogi tanfolyamra lépők száma ? vajjon gyarapodott-e az ügyvédi kar tekintélye ? vajjon javult-e annak anyagi helyzete? Nem. A jogi tanfolyamra lépők száma nem hogy fogyott volna, hanem inkább szaporodott, mert a hozzájuthatás megnehezítése által az ügyvédi pálya annál inkább vonzóbbá lett, és így nagyon természetes, az ügyvédek száma is gyarapodott, s azok tekintélye és anyagi helyzete pedig roszabb volt. Vajjon mi lesz akkor, ha a némelyek kenyéririgységéből eredő óhajtás is teljesedésbe talál menni, — ha a most még csak három évre szabott praxis némelyek túlfeszített sürgetéseire négy, öt, hat, sőt némelyek szerint hét évre is fogna szabatni, s a kivánt siker el fog-e ezzel érezni ? Ezt előre nem tudjuk. De mégis azt sejtjük, hogy bizony ez sem fogja az ügyvédi kar tekintélyét kivánt módon emelni s azok anyagi forrásait dusan termő aranybányává változtatni. Sok szegényebb sorsú fiatal embert elijeszthet ugyan a jogi pályára való lépéstől, de a kívánt siker mégsem lesz elérve. Vájjon meggondolták ezen túlfeszített kellékek sürgetői azt, hogy hová vezethet ezen óhajaiknak netaláni teljesedése, vájjon nem jut-e azok között is sokaknak eszébe, hogy az ő soraikban is sokan vannak olyanok, kik két évi jogtanulás és épen talán semmi parxis után bocsájtattak az ügyvédi vizsgára? Beismerhetnék ezek is, hogy az ő ügyvédi oklevelök is talán épen csakis az ő tudatlanságuknak jutalma, a boldog Bach-orszak utáni sarkantyús világban. Hova fejlődhetnek ezen mértéktelen követelések, nézzük csak a dolgot közelebbről, szálljunk önmagunkba és tegyünk egy kis számítást. Hat éves korban kezdi a gyermek az a. b. c.-és elemi iskolát, legalább 10 évesnek kell lenni, hogy a gymnázium első osztályába felvétessék, 18 éves korban az érettségi vizsga letétele után, ha esetleg a jogi pályára kíván lépni, kezdi meg a jogi tanfolyamot, és úgy a négy évi tanfolyam befejezése után huszonkét éves korát eléri, ha most még hét esztendeig kell neki praktizálni, épen 29 éves lesz mire az ügyvédi vizsgára bocsáttatik, s ezzel oda van életének fele. De vegyük azt például, hogy egyszer, másszor talán épen mégis bukik huszonhárom évig tartó tanulásának ideje alatt, vagy talán épen az utolsó vizsgája nem sikerül, és kárba vész ezzel a tanulására befektetett tőke. Jóllehet, hogy ezen ily hosszú ideig tartó, költséges taníttatást a gazdagabb osztályú szülők ki fogják bírni, de mit csináljanak a szegényebb sorsnak ? Avagy azt akarják ezek az urak, hogy az ügyvédi pálya csak a gazdagabb osztályúak számára privilegizáltassék ? 0 tempóra, o móres ! Quosque tandem abutere patientia nostra. Gondolják meg ezek az urak, hogy ez nem vezet a kivánt czélhoz, s hogy ez nem is jogos kivánság. Legyenek méltányosak, és tekintsenek a szegényebb sorsú szülőkre is. Másutt kell itt a hibát keresni és mást kell itt véleményünk szerint előbb javítani, — ilyen úton-módon az annyira óhajtott sikert aligha fogják elérhetni. Tanulják meg ezek az urak azt, hogy a mai kor szelleme olyan, hogy minél inkább tiltatik, és megnehezíttetik valami , annál inkább vonzóvá tétetik az ez által ; mindenki áhítozik annak elérhetése után. Tekintsünk inkább a különféle hivatalokra és igyekezzünk azokkal közelebbről megismerkedni. Ott vannak például az illeték-kiszabási, adófelügyelői, pénzügyigazgatósági és még más egyéb állami hivatalok, ott a községi jegyzői hivatal, mint mindmegannyi igen fontos és alapos tanulmányozást igényelő hivatalok. Az illetékkiszabás ellen minden oldalról alapos a panasz, mert az illeték kiszabása által sokan és nagyon sokszor minden jogalap nélkül mértéktelenül sújtatnak, s mi ennek az oka ? Nem egyéb, mint az, hogy épen ezen olyannyira fontos és alapos jogismeretet feltételező hivatalok nem arra való (tisztelet becsület a kivételeknek) tanulatlan egyénekkel töltetnek be! M. [Vége köv.] MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság szept. 1-én tartott gyűlésén. (Vége.) IV. Vízszabályozási társulatok és a Pál-Gyula-csabai élővíz vezető csatorna. A szabályozási társulatok, jelesen az alsó Fehér-Körös csatorna társulat, mely a kormánybiztosi vezetés alól felmentetett, és a hosszufoki társulat a kormánytól kieszközlött jelentékeny kölcsönök segélyével, valamint az ivánfenéki társulat, mely gátrendszerét Szeghalomtól a Simás fokig kiterjesztvén , újból szervezkedett, a vadtöltések felépítése és szilárdítása körül nagy tevékenységet fejtenek ki. A Sebes-Körös és Berettyó szab. társulatok védtöltéseinek építése is kellő erővel folytattatik, jóllehet a Berettyó társulat Szeghalom közvetlen közelében még mindig csak az előmunkálatok és előkészületek terén mozog, a község uralma alatt levő védtöltések kijavítása a mezei munka befejztével fog megkezdetni. A kákafoki s halásztelki szab. társulatok védtöltései körül foly-e a munka, erről szolgabírói jelentés hiányában, említést nem tehetek; remélem azonban, hogy miután e társulatok a megboldogult Kocsis Pál volt mérnök helyébe más mérnököt már választottak, a védművek helyreállításával ők sem maradnak hátra. Megjegyezni kívánom e helyen, hogy miután a halásztelki társulat a megye irányában fenálló azon kötelezettségének, miszerint a szarvasendrődi országút vonalán levő kisfoki áttöltéssel párhuzamos védtöltést kiépíteni tartozik, meg nem felelt, — a társulatnak f. évi auguszt. 6-án 972. kb. sz. a. kelt rendeletemmel ezen kérdéses művelet építésének megkezdésére f. évi szeptember 1-jéig időhaladékot engedtem oly hozzáadással, hogyha a munkálatok ekkor meg nem kezdetnének, azok a társulat terhére és veszélyére közigazgatási uton fognak foganatba vétetni, mely intézkedésemet helybenhagyatni kérem. Hátra van még hogy a Nagypél-Csabagyulai élővizvezető csatorna ügyéről annyiban megemlékezzem, miszerint az e csatorna felső torkolatán építendő zsilip létesitése, s az ezzel kapcsolatos óvintézkedések létrehozatala czéljából a nagymélt. közmunka és közlekedési m. kir. miniszter ur engem kormánybiztos gyanánt kiküldeni méltóztatott, mely kiküldetést én el is fogadtam. V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a mult hóban is megvizsgáltatván rendben találtattak. 2. A Vargazugnál kitört Berettyó árvizének levezetése körüli állapotok megvizsgálása a t. bizottság 1. évi 1005. számú határozatával kötelességemmé tétetvén helyzet közvetlen felismerése után a következőket jelenti a hetem. Az árvíz által elborított területet a járás szolgabirája és Keczkés Sándor kir. folyammérnök urakkal bejárván és megszemlélvén, tapasztaltam, hogy a Siskási gát környékéről az árvíz annyira lehúzódott, hogy csak némely laposabb erek teltek vízzel, a miért annak, hogy a siskási gát a környékén még létező vizek levezetése végett kinyittassák, jelenleg már szükségesen nem forog. A Gara laposon, csefáni és nagyaklosi pusztákon megfeneklett árvíz csak mesterséges úton látszik levezethetőnek, ellenben a Kertész és görbe szigeteken még legalább 800 holdat elbontó egy-két lábnyi árvíz levezetése részint az ágak, részint a bogárosi gátakon keresztül eszközöltetik, csakhogy nem kielégítő mérvben, minek oka abban rejlik, mert a levezetés könnyítésére megkívántató csatorna mélyítések eszközlésére a kormánybiztos anyagi segélyt és költséget nem nyújtott, hanem kizárólag a hatóság támogatására utalt, mely ismét más eszköz hiányában egyedül az érdekeltség t. i. azon birtokosokhoz fordulhatott, kiknek területei elbontattak, ezek pedig a munkaerő kiállitása körül nem igen versenyeztek, mely körülmény a levezetés műszaki keresztülvitelével megbízott kir. folyammérnökség tevékenységét annyira zsibbasztotta, hogy a kellő intézkedés és támogatásért nemcsak a kormánybiztoshoz, de hozzám is folyamodott; minek folytán én a szolgabírót a kért hatósági támogatás eszközlésére elutasítani nem késtem. A helyszínen szerzett tapasztalataim után a nagymért. közmunka s közlekedési m. kir. miniszter urat felkérni akartam, hogy a berettyói árvíz levezetése czéljából kiküldött kormánybiztost erélyesebb eljárásra, s feladatának gyorsabb bevégzésére utasítani, s a czélnak megfelelő eszközökkel ellátni szíveskedjék, hazajövet azonban örömmel értesültem, hogy a kormánybiztos ezen megbízásától a kormány által felmentetett, s a még függőben maradt vízügyek elintézése a megyei hatóság gondozására bízatott; mely kegyelmes intézkedés folytán a rendelkezés joga a megyének visszaadatván, míg a szeghalmi járás szolgabiráját utasítottam, hogy a levezethető víztömegnek a holt Berettyó medrébe való visszavezettetését gátló akadályokat az érdekelt felek aránylagos hozzájárulásával és erejével nyomban és erélyesen elhárítsa, s a kir. folyammérnökséget eljárásában hatékonyan támogassa, addig Jásznagykunmegye alispán-És ez is jól esik. Kitombolnám féktelen dühömet. Aztán elcsendesülök. A népség szétoszol. Egyedül maradok. Ha van pénzem, két üvegcsével hozatok, ha nincs — hát eggyel. Mert csak oda járok, ahol hiteleznek. Ekkor nem fáj a csend. Nem öl a magány. Megnépesül lelkem fürgén suhanó, kecses árnyalakokkal kibámulok az éj sötétébe. Hallom, mint zümmögnek az éji pillék, mint könnyű villik szállonganak tova. Hallgatom a tücskök czirpelését, a szúnyogok dongását. Soha se lesz nekem ennél különb éji zeném. Aztán ittas állapotban e zagyva hangokból a legszebb melódiákat veszem ki a legdallamosabb operákból. A kis éleshangú tücsök a primadonna, a mély hangú éji lepkék, a basszisták és barytonok, az ábrándos csallang a tenor. A szúnyog csoport — a kar. Majd elhalnak e dallamok is lelkemen. A múltba tévedek. Szemrehányólag néz rám az átélt idő. Vádollak a sírból . . . De egy sem átkoz. Egy emlék sem kárhozat — mint nappal. Sírni kezdek. Lehajtom fejemet. A könyök pott öltönyömön. A korcsmáros azt végig peregnek kevék, pálinkáját pocsékolom. Fejem egyre nehezebb. Alomra dőlök. És alszom. Hosszan, édesen, sokáig. Az ébredés aztán nagyon keserű ! Vagy megdorgálnak, mert későn megyek a próbákra. Vagy lehúznak valamit fizetésemből, mert mulasztottam. Azután el is csapnak. Megyek máshova. Eleinte megbecsülöm magamat. Később aztán innen is elűznek. Én meg vándorlok tovább. Ma hősapa, holnap statiszta vezető, holnapután súgó. Váltakoznak. De csakis falvakban. De már itt is lejártam magamat. Szegény vagyok uram. Koldus vagyok uram. Sors bitangja régen. Mi van még hátra? Az ötödik felvonás ! Tartok tőle, hogy nagyon kurta lesz. Nagyon hamar lebocsátják a függönyt. A szemfedőt. Érzem, hogy nem soká bírom viselni az élet terhét. Levetem. Keserűség az élet jó uram. Koldulni nem tudok. Annyira mégse vittem. Hitelezni nem hitelez már senki. Mire? Erre kopott atillára? Aztán szívesen állanék be valamely elsőbb rendű társulatokhoz súgónak. De hát melyik igazgató áll szóba velem ebben a czafrangos ruhában ? Ugyebár ! Ameddig lehet gyalogolok. Szülőföldem felé sietek. Tán kibírják lábaim. Ott azután beállítok rokonaimhoz, — hogy ruhát adjanak. (Vége köv.)